Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-05 / 6. szám

új ifjúság 6 Lehet öt kilóval több? A súlyemelők tavaly hatvan felnőtt- -világcsúcsot állítottak fel, ebből har­minc a bolgár sportolók nevéhez fűző­dik. Nairn Szulejmanov egymaga tizen­hetet döntött meg. Az egész idényben kitűnő formában versenyzett, sorra uta­sította maga mögé az ellenfeleit. Ra­gyogóan szerepelt Szarajevóban a Vi­lágkupán, ahol egy súlycsoporttal fel­jebb, a 60 kilósok között indult. Nem mindennapi tréfát űztek vele a súlyzókezelők. A bemondó bejelentette, hogy szakításban a súly 180 kiló. Szu­lejmanov a nézők tapsa közepette meg­jelent a dobogón, s ha némi erőfeszí­téssel is, de kiszakította a súlyt. Ám kiderült valami váratlan dolog. A súlyzókezelők az egyik oldalra 5 kilóval többet raktak. A bolgár verseny­zőnek ez sem vette el a kedvét. Az est folyamán ötször javított világcsúcsot — teljesen átírta a csúcslistát. Szulejma­nov jelenleg az 56 és a 60 kg-os súly­csoportban hat világcsúcs birtokosa. í Szulejmanov [ az év súlyemelője A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) budapesti titkársága az előző é- vekhez hasonlóan legutóbb is megsza­vaztatta a sportág vezetőit, edzőit, ver­senyzőit és szakíróit, hogy kit tartanak az 1984. év legjobb tíz súlyemelőjének. A világ minden tájáról érkeztek véle­mények. Ezek alapján 1984 legjobb súly­emelője a tizenhét éves (még az Idén is ifjúsági) Szulejmanov lett, aki tavaly Vittoriában Európa-bajnokságot nyert, diadalmaskodott a Világkupában, s minden versenyen győzött, amelyen el­indult. A ráadás a már említett hat vi­lágrekord. Szulejmanovot a súlyemelővilág szin­te közfelkiáltással választotta meg 1984 legjobbjának, hiszen majdnem kétszer annyi szavazatot kapott az első helyen, mint Topurov, Terzijszki, Piszarenko, Vardanyan, Behm és Oberburger együtt­véve (nem tévesztendő össze a pontok számával). A dicsőséglista a következő: i. Nairn Szulejmanov (Bulgária) 630 pont, 2. Stefan Topurov (Bulgária) 573, 3. Ju- rik Vardanyan (Szovjetunió) 399, 4. Anatolij Piszarenko (Szovjetunió) 306, 5. Neno Terzijszki (Bulgária) 204, 6. Zdravko Sztojcskov (Bulgária) 234, 7. Viktor Szolodov (Szovjetunió) 219, 8. Alekszandr Gunyasev (Szovjetunió) 198, 10. Blago] Blagoev (Bulgária) 75 pont. ■ M. J. EMBEREK EROS Naim Szulejmanov I í *1 Jens Weissflog______________ ______________________________ Az SC Traktor Oberwiesenthal tagja. 1964. július 21-én született Erlábrunn- ban. 172 centiméter magas, 55 kiló a súlya. Tizenegy éve sportol. Edzője: Hans-Joachim Winterlich. Sikerlistája: Győzött az NDK gyermek-, majd ifjúsági spartakbfdján 1979-ben és 1981-ben. Az NDK ifjúsági síugrőbajnoka 1982-ben, 1983-ban második a négy sánctornán, 1984-ben a négysánctorna győztese, tdén megismételte a győzelmét. Szaraje­vóban olimpiai bajnok középsáncon, második a nagysáncon. Az NDK csapatá­val második a. világbajnokságon, idén csapatával harmadik, s végül a közép­sáncon világbajnok. Amikor versenyzőink elutaztak Seefeldbe, a 35. északi sívilágbajnokságra, titkon azt reméltük, hogy fiatal síugróink, Ploc és Parma éremmel a tarsolyukban térnek ha­za. E vérmes reményre a legutóbbi verse­nyeken mutatott formájuk jogosított fel ben­nünket. Bár nem okoztak csalódást, érem nélkül tértek haza, akárcsak az egész csa­pat. Bejött viszont a papírforma középsáncon, ahol az aranyérmet Jens Weissflog nyerte. A Német Demokratikus Köztársaság húsz­éves versenyzőjét ettől függetlenül már ko­rábban is — sakk-kifejezéssel élve — a sí­ugrás vagy még inkább a repülés nagymes­terének hívták. A kivételes képességű versenyző pályafu­tása, akit társai bolhának becéznek, jó ti­zenhárom évvel ezelőtt kezdődött. Az álta­lános Iskola első osztályos tanulója arra kért egy nála sokkal idősebb fiút, hogy őt is engedje fel a domb tőtejére. A fiú meg­hallgatta a gyereket, megragadta a karját és lépésről lépésre haladva „felvonta“ őt oda, ahonnan a síelők a nagy lejtőn le­ereszkedve ugrásokat végeztek. Ezzel a ..felvonással“ kezdődött el Jens Weissflog síugrói pályafutása. Igaz, nem valami diadalmasan, mert ahogy elindult a kis sítalpakon, elvesztette egyensúlyát és a következő másodpercekben ott feküdt a hó­ban. Sokan úgy látták, orrával túrta a ha­vat. Amikor feltápászkodott, közölték vele, hogy „átrepülte' a távot“. A kis Jens ügyet­len lépésekkel lemérte ezt a bizonyos tá­vot, aztán akivel csak összetalálkozott a domb környékén, mindenkinek büszkén új­ságolta, hogy hat métert ugrott. Még ugyanazon a napon — több bukása mellett — néhány újabb méterrel javítot­ta meg rekordját. Valamivel később Gerold Löffler, a helybeli sízők edzője fedezte fel benne a nagy tehetséget. — Mindjárt elintézett mindent, hogy én rendszeresen látogathassam az edzéseket — mondja Jens Weissflog. — Később Dieter Blechsmidt, majd Herbert Neudert volt a legkisebbek edzője. Sok türelemre volt szük­ségük, mert eleinte nem voltunk a legszó- fogadóbbak. Arra a kérdésre, tudták-e már akkor az edzők, ki került a csoportjukba, Jens vála­sza igen határozott: — Tudom, mire céloznak. Edzőink csak azt tudhatták, hogy szeretünk síelni, futni, ugrani. A tehetség a munkával együtt fej­lődött. Következtek a nagyobb dombok, majd az Igazi síugrósáncok. Először a kisebbek, majd a nagyobbak. — Ohne Fleiss, kein Preis! — mondja a német. Szorgalom nélkül nincs érték — ezt elég korán megtanították velem edzőim — emlékezik vissza Jens. — De ezt tanultam meg szüleimtől is, akik a helvj földműves- szövetkezet tagjai, s ezt tanulom abban az annabergí textilgyárban, amelyben a vil­lanyszerelői mesterséget folytatom. Jens a felső-sziléziai dombokon kedvelte meg a téli sportokat. Mert valóban csak domboknak kell nevezni azokat az emel­kedéseket, amelyek a vidéken vannak. A legmagasabb domb sem magasabb 400 mé­ternél. Úgy látszik, nem feltétlenül kell va­lakinek hegyvidéken születnie ahhoz, hogy kiváló síző legyen. Jens egyenletesen fejlődött, csak az 1983- as idényben történt, hogy egy kissé vissza­esett. Már azzal a gondolattal kezdett fog­lalkozni, hogy felhagy az egésszel. De ez­után ismét visszaszerezte bajnoki formáját, a győzelmeket sorozatban aratta. Többé nem gondolt arra, hogy a síléceit bárkinek is odaajándékozza. — Bátyám, Andreas is beavatkozott, a ba­rátaim is mindannyian azt tanácsolták, hogy csak folytassam. Egy tizenkilenc éves ver­senyzőnek nincs joga visszavonulni — mon­dogatták nekem. Ezek a bizonyos barátok: Klaus Ostwald, Manfred Deckert, Ulfi Findeisen, Matthias Buse — egytől egyig a világ síugrásának legfényesebb csillagai. — Azok vezettek vissza a sáncokra, a- kik távozásommal megszabadulhattak volna az egyik legveszélyesebb vetélytársuktől. Nálunk azonban nem így gondolkodnak az emberek. Mindannyian harcoltak értem. Ne­kik köszönhetem most, hogy olyan sokat fejlődtem ez alatt a másfél év alatt. Meg nyilván magának is — szorgalmának és kitartásának. M. J. A szerző leírja a helyzetet szerinte leginkább jellemző elmet, majd egy pillanatra visszahő­köl: valő ez, az ifjúsági lap nyilvánossága előtt „lepistéznl“ a tulajdonképpen javakorabell és köztiszteletben állö férfit, aki ez év márciusá­ban tölti be az őtvenet? De hiszen „privát“ csak Így hívjuk őt — ml is, mások is —, miért kellene a valóságot „hoz­záigazítani“ egy cikkhez, főleg ha sportról van szól Mert a sportolók fölött, ez tudvalévő, a kalendárium jelezte kornál lényegesen lassab­ban halad az Idő. Talán azért, mert mindig fia­tal közegben mozognak. Ezért Is lesz Virág Pista az általam ismert legfiatalabb ötvenéve­sek egyike. A másik aggály: amúgy eredendően szerény emberről lévén szó, nem tűnik-e majd amolyan „személyt kultusznak" az egyén eiféle előtér­be állítása, hiszen utóvégre forgolódnak még egypáran a komáromi (KomárnoJ birkózósport körül... A minap éppen Trenöínben, a kötöttfogású blrkózóliga első fordulója alkalmából meditál­tunk néhány cseh szakemberrel közösen egy elgondolkodtató jelenségen. Miért van az, hogy a birkózősport (de bizonyára érvényes ez más sportágakra is) jelene és jövője a legtöbb he­lyen egyetlen emberen múlik? Ez az a bizo­nyos ember, aki egyszer agitál, szervez és ha­dakozik, máskor meg csendben és szívósan a háttérben dolgozik, ám így is, úgy is mindig ő az a húzó, összetartó erő, amely azon a bi­zonyos helyen a sportágat élteti. Ez Komárom­ban Virág István, aki még 1954-ben szerzett csehszlovák ifjúsági bajnoki címet, s azóta sem szakadt el a sportágtól. Sőt, az utóbbi kijelentés egymaga nem is fedi a teljes valóságot, hiszen egyúttal a Szlo­vákiai Birkózószövetség elnökéről és ezáltal a sportág országos méretben vett második em­beréről van szó. Legfőbb szívügye mégis a Du- na-partt város birkózósportja maradt, bár cso­dálatraméltó, hogy bizonyos helyzetekben és a megfelelő fórumokon, a klubérdekeket félre­téve mennyire tárgyilagos tud lenni. Visszatérve Trencínbe, hadd idézzem Jiff Svec. nek, a múlt sokszoros és híres csehszlovák baj­nokának (ő meg egyébként novemberben tölti be ötvenedik életévét), a sportág mostani köz­ponti edzőjének nyilatkozatát: „Nagyon örülök, hogy a liga első fordulójában az újonc Slávia ODPM Komérno csapata, a trcnöinl Duklán kí­vül az egyedüli szlovákiai együttes a várako­záson felül helytállt. A amatőr edzésfeltételek mellett és kizárólag saját nevelésű gárdával nyolc csapat közül az ötüdtk helyet megszerez­ni, ez nem kis dolog. Kellemesen meglepett, hogy a fiatal, nemegyszer még ifjúsági koruk­ban lévő versenyzők nem ijedtek meg tapasz, taltabb és általában sokkal jobb feltételek mel­lett készülő ellenfeleiktől sem. Vagyon jő a csapatszellemük, s néhányan igen tehetségesek. Szerintem a ligában maradnak. Persze hátra­van még három forduló, vagyis egyéni verseny formájában vívott torna, úgyhogy sok minden történbet. A komáromi példában mindenesetre megcáfolni látom azt az elméletet, hogy a két birkózófogásnemnek hazánkon belül szükség­szerűen ketté kell szakadnia. Dgyanls míg a szabadfogás« válogatottakat kilencvenkilenc százalékban Szlovákia neveli, addig a kötött­fogásnak csaknem hasonló arányban a cseh országrészekből kerülnek ki. Ezt az arányt az egykori válogatott Csorna László után ma a szintén komáromi Jankovics Tibor „rontja“. Rendkívüli tehetségről van szó és bfzom abban, hogy már az idén, huszonöt éves korában a nemzeti mezben eltöltött három éve után, vég­leg beérik, és ezt a nemzetközi porondon is bizonyítani tudja. A legjobb lehetőség erre az áprilisban rendezendő lipcsei Eurápa-bajnok- 8ág, majd az augusztusi norvégjai VB lesz.“ Tibor, érthető módon, a csapat erőssége és támasza. Hároméves ostravai vendégszereplése után, ahová Vítézslav Mácha olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, a válogatott egykori edzője hívta, úgy döntött, hogy visszatér szülővárosá­ba. Megnősült, ma már egy szép fiúgyermek apja, a testnevelési egyesület alkalmazottja, s igyekszik mindent megtenni azért, hogy tovább­ra is élvezhesse a válogatók bizalmát és fel- öithesse a címeres mezt. Ezért havonta egy he, tét a trencínl Duklával együtt edz. Tavaly negyedik lett a jönköplngi Európa- bajnokságon; tulajdonképpen hajszálon múlott a bronzérem. Az Idén egy fokkal feljebb sze­retne lépi, bár tudja, hogy ez korántsem lesz könnyű, óriási a nemzetközi konkurrencia. A verseny meg egyszeri: vagy kijön a lépés, vagy nem. A válogatott új edzőjével Miroslav Janó­iéval úgy egyeztek meg, hogy a hazai verse­nyeken az 57 kilogrammosok között indulhat Tibor, a nemzetközi erőfelmérésekre azonban le kell fogyasztania az 52 kilóba, ahol mégiscsak jobb esélyekkel számolhat... Az első forduló egyik szenzációja egyébként a csupán tizenhat esztendős Bielokosztolszky Norbert volt, aki tavaly a csehszlovák ifjúsági bajnokságon ezüstérmes lett, a felnőttligában viszont súlycsoportját, az 52 kilót nyerte meg. „Sokat birkózom otthon Tibivel, és sokat ta­nultam tőle. Szeretnék egyszer én is felnőtt válogatott lenni!“ — mondta boldogan. Ha addig még bizonyéra várni is kell egy­néhány évet, ifjúsági válogatott csapattag már az Idén Is lehet Norbi, hasonlóan mint csapat­társa, a nehézsúlyú Lengyel Károly, aki tavaly Mongóliában, az ifjúsági barátságversenyen, vagyis a szocialista országok olimpiai remény­ségeinek tornáján képviselte Csehszlovákia szí­neit. Nos az idén augusztusban Komáromban kerül sor e rendezvény újabb évfolyamára Így re­mény van a saját közönség előtti szereplésre Is. Hagyományosan nemcsak sport-, hanem tár­sadalmi és politikai esemény is az IBV, ezért a városban máris folynak az előkészületek. A Slávia sportegyesület, amelynek elnöke dr. Má­riást László, már több éve kitűnő szervező- készségről tesz bizonyságot például a szabad­fogású felszabadulási emlékverseny megrende­zésével (az idén júniusban lesz), mélyen rend. szeresen 8—10 ország felnőtt válogatott csa­pata vesz részt, köztük olyan együttesek, mint a Szovjetunió, az Egyesült Államok vagy Kuba. Tettrekész a Lengyel Ferenc vezette birkó­zószakosztály vezetősége is, amelyben Szeder Gyula és Pólya Ernő a legaktívabb, de besegí­tenek az alapozó testnevelési és turisztikai szakosztályok tagjai is. Komáromban nem rit­kaság, hogy a blrkőzóversenyekkor (amelyek sorából nem szabad kifelejteni a hagyományos, a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmá. ból rendezett tömeges jellegű nemzetközi ser­dülőversenyt sem) a női funktionáriusok is ott serénykednek a szőnyegek környékén. Lengyel Anna, Szalai Katalin és Boüánekové RuZena kö­zülük a legszorgalmasabbak. A szakosztály 110 tagjából, 95 aktív birkózó, a legtöbbje serdülő- és ifjúsági korú. Varga Jó. zsef, Pólya Ernő és Gyulás Péter edzőknek is van tehát tennivalója bőven. Az utánpótlásban Komáromban nincs hiány, s ez az egyik biztosítéka annak, hogy a birkó­zócsapat a jövőben sem hoz szégyent a város­ra. Nincs kétség afelől sem, hogy a szervezők is újra kitesznek magukért, és Ismét kitűnő nemzetközi versenyekre van kilátás. Érdemes lesz megnézni őket. MAjOR LAJOS \ H1 spifiSfpfj™ mg* ff fi fi) JT ff g m f vuTráms Ij! I ifi fHj I -1%;ÉfCJPs!l% 11 if?ü $4 jßk I a É4 ÉK*Jail | féL AAJbA A JkYAA4 A AdBAwAülv %# AWaJiltF Kr ■vMJ Jkttnfl&IAr A U A Sláyia ODPM birkózói jól rajtoltak az L ligában V Yir-ág Pista fiai nem. félnék A komáromi elsőligás kőtttttfogásü blrkóiócsapat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents