Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-05 / 6. szám

hiányosságáról. Belső ellentmon­dásokat szülnek a földművelésben uralkodó tulajdonviszonyok is. Ezek négy csoportra oszthatók: vannak a mieinkhez hasonló ál­lami gazdaságok és szövetkezetek, de tovább dívik az egyéni tulajdon és a családi tulajdonjog. A terme­lési viszonyok kezdetlegesek, de a termelőerők is csak nagyon las­san fejlődnek, hiszen nem sike­rült felszámolni Mozambikban az brosúráimat. Az elméleti munká­kon kívül természetesen jártam az egyes tartományokat, és mond­hatom, mind a tízet nagyon jól megismertem. Tehát amolyan szak- tanácsadóként is Ügyködtem. Saj­nos, az ellenünk irányuló terroris­ta cselekedetek ottlétem utolsó három hónapjában megakadályoz­tak abban, hogy ellátogassak az egyes tartományokba. — Érdemes lenne szólni az ott T avaly decemberben a kará­csonyi ünnepek közeledte­kor kelt szárnyra a hír, hogy a dél-afrikai Mozambikban orvul meggyilkoltak tizenhárom mezőgazdasági szakembert. A tra­gikus esemény áldozatai főleg kül­földi szakemberek voltak, akik a- zon fáradoztak, hogy korszerűsít­sék, színvonalasabbá tegyék az ot­tani kezdetleges mezőgazdasági termelést, amelyre rányomta bé­lyegét az 500 éves portugál kolo- nializmus. E gyászos jelentés keltezése e- lőtt pár héttel tért haza Mozam- bikból Herényi Béla mérnök, aki kétévi ott-tartózkodása alatt ala­posan megismerte az ország kö­rülményeit. Ö az eseményt úgy könyvelte el mint az oppozíció újabb gaztettét, amely tovább aka­dályozza a kibontakozást, az élet­színvonal emelését. Herényi Béla mérnök a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium Kutatóin­tézete rimaszombati (Rimavská Sobota) körzeti állomásának a vezetője. Munkahelyén kerestem fel egy rövid beszélgetésre, hogy megosz- sza velünk mozambiki élményeit, tapasztalatait. i— Értesültem róla, hogy a hat­vanas években mint CSISZ-küldött két évet Kubában töltött, és részt vett a szocialista mezőgazdasági termelés alapjainak a lerakásá­ban. Ojabb kiküldetése elhivatott­ságát, elméleti és gyakorlati tu­dását bizonyítja, amelyet mindig akkor és ott kamatoztat, ahol er­re a legnagyobb szükség van. An­nak ellenére, hogy Mozambik ag­rárország, olvasóink vajmi keve­set tudnak lakosságának életéről, az ott folyó mezőgazdasági ter­melésről. Arra kérem, pár szóban ismertessen meg az ország mező- gazdaságával, annak belső ellent­mondásaival és a fejlődés igazi kerékkötőivel. <— Tudni kell azt, hogy Mozam­bik, bár ásványkincsekben gazdag, elsősorban mezőgazdasági ország. A munkaerő 90 százalékát a me­zőgazdaság foglalkoztatja. Éghaj­lata egész évben forró, trópusi, nyári esőkkel. A tél itt ismeretlen, csupán a száraz forróság és a nyári esős időszak váltják egy­mást, egész évi vegetáció folyik. A természeti adottságok tehát megfelelnének az intenzív mező- gazdasági termelésnek, ha nem köszöntene be a nagymérvű szá­razság, mint amilyen legutóbb há­rom évvel ezelőtt volt. Ez felér egy természeti katasztrófával, mert hiszen tudjuk, hogy víz nél­kül nincs élet. A mezőgazdasági termelés kezdetleges, nem beszél­ve a gépesítés alacsony fokáról, a tervszerűtlen gazdálkodásról, valamint a szervezés és irányítás A vízzel kapcsolatos beruházá­sok az utóbbi 20 esztendőben az egész világon felgyorsultak. A szá­zad elején mindössze 48 millió hektárt öntöztek, ma viszont 270 millió hektár kapja az értékes vi­zet. Indiában 57, Kínában 48, az USA-ban 26 millió hektárra terjed ki az öntözés. Habár az öntözött területek a szántóföldeknek mind­össze 17 százalékát teszik ki, in­nen takarítják be a világ mező­gazdasági termelésének mintegy felét. A Szovjetunióban is gyors ütem­ben növekszenek az öntözött te­rületek. 1965 után az öntözött föl­dek hozama a mezőgazdasági ter­melés arányában 20-ról 34 száza­lékra emelkedett. Az öntözött te­rületeken termelik a teljes gya­pot- és rizsmennyiséget, a zöld­írástudatlanságot. Ráadásul az or­szágban működik az RNM ellen­állási terrorista csoport, amely banditák módjára igyekszik az el­ért eredményeket is megsemmisí­teni. — Tehát nem kis feladatra vál­lalkozott, amikor a sikeres nyelv- és szakmai vizsgák után az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) javaslatára el­fogadta a Mozambik fővárosába, Maputóba szóló repülőjegyet. Ho­gyan foglalná össze kétévi mozam­biki munkájának tartalmát, célki­tűzéseit? — Kétéves szerződésem Maputó­ba, a mezőgazdasági miniszté­riumba szólt. Az ország mezőgaz­daságának műszaki fejlesztésével, távlati tervszerű fejlődésével fog­lalkozó tizenegy tagú csoport tagja lettem. Kollégáim mind-mind más nemzetiségűek voltak, akik­kel közös nyelvünkön portugálul értekeztünk. Én agronómiái terve­ket készítettem, ott voltam több kókusz-, kávé-, tea- és más ültet­vény telepítésénél, tanítottam a helybeli egyetemen, és írtam, szerkesztettem a talajösszetétellel talajműveléssel, az ottani kultú­rákkal, azok eredményes termesz­tésének lehetőségeivel foglalkozó ség kétharmadát, a gyümölcs és a szőlő felét, valamint a haszon­állatok takarmányának egynegye­dét. De míg a Szovjetunióban csu­pán 8 százalék az öntözött terü­let, az Amerikai Egyesült Álla­mokban jóval kedvezőbb éghajlati feltételek között ez az arány 18 százalék. A Szovjetunió éghajlati viszo­nyai rendkívül rosszak. A jelentős beruházások ellenére sem sikerült stabilizálni a termésátlagokat. A sztyeppeövezetben, ahol a legfon­tosabb mezőgazdasági kultúra, a gabona 70 százaléka terem, rend­szeresen ismétlődnek a nagy ká­rokat okozó aszályok. Közép- -Azsiában, Kazahsztán és a Kau- kázusontűli terület nagy részén csak öntözéses gazdálkodásról le­het szó. A termőföldek zöme ^ termesztett mezőgazdasági kultú­rákról, és az állattenyésztésről, mert gondolom, eltérnek az Euró­pában honos növény- és állatfaj­táktól. — A termelés szerteágazó. Több mint ötven kultúrával találkoz­tam, melyek zömmel trópusi és szubtrópusi növényfajták. Vannak Európában is jól ismert kultúráik; ilyenek a kukorica, a dohány, a rizs, a napraforgó, a ricinus és mások. Jól fizetnek a trópusi ga­bonafélék, a mexoéra és nache- min, de a gyapot és a mi kende­rünkhöz hasonló szisza is jó ter­mést hozott. Több kávé- és teaültetvényt telepítettünk, főleg a zambéziai tartományban, ahol talán a leg­többet tartózkodtam. Az állatte­nyésztés már kisebb sikerrel fo­lyik. A szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyészet mellett jelentős a kecske- és juhállomány. Termé­szetesen már itt is működnek faj­nemesítő állomások, de mindmáig nagy az elhullás. Főleg az észa­ki tartományokban végez a cece- légy nagy pusztítást. — Első hallásra az az érzésem, hogy ez a tizenhárom milliós or­szág kihasználva mezőgazdaságá­nak lehetőségeit, máris gazdaggá az európai országrész nyugati és északi, valamint központi része viszont túl csapadékos. Mindemel­lett jelentős a savanyú talajok a- ránya. A termőföldek zöme külön­féle meliorációs munkákat igé­nyel. A kiemelt program 1986—* 2000-ig határozza meg a feladato­kat. A tervek szerint akkor a me­zőgazdasági termékek felét az ön­tözött területekről nyerik. Külö­nösen nagy jelentőségűek lesznek az öntözött területeken létreho­zott szakosított gazdaságok, a- melyekben 20—30 millió tonna ku­koricát termelnek majd. A szárazság és az erózió ellen folytatott küzdelem, a helyi for­rások, talajvizek intenzívebb fel- használását is jelenti. Ugyanis a folyóvizeknek mindössze a 16 szá­válhatna, és ha nem dúlna az a- narchizmus, a vandalizmus, amely mint ismeretes, a mezőgazdasági parcellákat sem kíméli. A helyi adottságok, éghajlat stb. mellett azonban fontos a megművelés in­tenzitása szempontjából a gépesí­tés üteme. Mi a helyzet e téren? — Sajnos, azt kell mondjam, a gépesítés még gyerekcipőben jár. A magán- és családi parcellákon csak igavonó állatok segítenek a munkában. Más a helyzet az ál­lami gazdaságokban és a szövet­kezetekben, ahol már vannak im­portból származó gépek: trakto­rok, kombájnok, vetőgépek és má­sok. A gyarmati korból örökölt ter­melés extenzív formában zajlik, és hiányzik a tervszerű, nagyüzemi gazdálkodási rendszer. — Biztosan vannak feledhetet­len és kevésbé kellemes élményei, emlékéi. — Sok szép élményem fűződik a kávé-, tea- és kókuszültetvények telepítéséhez. Nem kevés ener­giámba került, míg sikerült az emberekkel megértetni, mit, ho­gyan és miért csinálunk, de a jól elvégzett munka, a virágba borult táblák örömmel, megelégedéssel töltöttek él mindannyiunkat. Sok élményem fűződik a maputói re­pülőtér mellett harminckét hektá­ron telepített kávéültetvényhez. Feledhetetlenek azok az utak, a- melyeket az egyes tartományok­ban megtettem. Sokszor több na­pig tartó fáradságos út vezetett a dzsungelén keresztül az egyes te­lepülésekig. A természet itt mezte­len valóságában pompázik. A sa­játos növény- és állatvilág meg­annyi fajával közvetlen kapcso­latba kerül az ember. Nemegyszer a tenyeremből etettem az itt vadon élő majmokat. Az is előfordult, hogy elfogyott az élelmünk vagy a vizünk, és kénytelenek voltunk ananásszal enyhíteni éhségünkön, a kókuszdió levével pedig a szom- junkat oltottuk. A tartományok civilizációja láttán bizony kezdet­ben én is elcsodálkoztam. Itt még gyakori a törzsi életvitel, és ott­honukul sok esetben barlang szol­gál. A legkellemetlenebb élménye­met az egyik tartományi utazás során szereztem. A cabo-delgadoi tartományban szúnyogcsípés miatt maláriát kaptam. Két hétig küz­döttem a kórral, miközben 13 ki­lót fogytam. Orvosi kezelésről nem is álmodhattam, hiszen ez itt le­hetetlen volt, Maputóba pedig már nem tudtam visszajutni. Saját kis egészségügyi dobozomból szed­tem a gyógyszereket, álmatlanság­ban és éhségben vergődtem. Most is borzongok, ha ezekre a napok­ra visszagopdolok. De két héten belül annyira felépültem, hogy el­tudtam jutni Maputóba, ahol vé­gül is kilábaltam a betegségből. Az ember azért olyan, hogy csak a szépre igyekszik emlékez­ni. Velem is sok mindent feledte­tett az a dicséret és elismerő le­vél, amelyet az állami és politi­kai szervektől kaptam mozambiki ténykedésem eredményességéért. POLGÁRI LÄSZLÖ zaléka található a központi és a déli területeken, holott itt össz­pontosul a lakosság 85 százaléka, itt állítják elő az ipart és a me­zőgazdasági termékek 80 százalé­kát. Már most érződik a vízhiány az Orosz Föderáció központi te­rületein az európai részen, Észak- -Kaukázusban és Dél-Ukrajnában, nem ts beszélve Közép-Ázsiáról és Kazahsztán déli területeiről. Ily módon égető szükségletté vált a vízkészletek újraelosztása. Azokról a tervekről van szó, a- melyek szerint át kell vezetni az északi folyók vízhozamának egy részét a Volgába. Napirenden van a legnagyobb szabású terv: a szi­bériai folyók vizének elvezetése Kazahsztánba, Közép-Ázsiába és Nyugat-Szibéria déli részébe. 2000-IG PROGRAM új ifjúság 5 A TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta azok­nak a szovjet diplomaták­nak a tömör életrajzát, akik a Szovjetunió küldöttségé­nek tagjaiként részt vesz­nek a nukleáris és az űr­fegyverekről szóló, március 12-én Genfben kezdődő szov­jet-amerikai tárgyalásokon. A delegáció vezetője, Vik­tor Karpov nagykövet 1928. október 9-én született. 1951- ben fejezte be tanulmányait Moszkvában a nemzetközi kapcsolatok intézetében. Azt követően tudományos mun­kát végzett, majd 1955-től lett a külügyminisztérium munkatársa. 1962 és 1966 között a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövetségén dolgozott. Viktor Karpov részt vett a hadászati fegy­verek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyaláso­kon (SALT-1 és SALT-2). 1978-ban ő vezette a szovjet küldöttséget a SALT-tárgya- lásokon. 1982 és 1983 között a hadászati fegyverek korlá­tozásáról és csökkentéséről folytatott szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttség élén állt. Viktor Karpov a jogtudományok kandidátusa, nős, egy leánya van. Jnlij Kvicinszkij nagykövet 1936. szeptember 28-én szü­letett, s a nemzetközi kap­csolatok intézetében 1959- ben fejezte be tanulmányait. Attól kezdve a külügyminisz­térium munkatársa. 1959 és 1965 között a Szovjetunió berlini, majd 1978 és 1981 között a Szovjetunió bonni nagykövetségén teljesített szolgálatot. Julij Kvicinszkij részt vett a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi tárgyalá­sokon és a bécsi közép-eu­rópai haderőcsökkentési tár­gyalásokon. 1981 és 1983 kö­zött ő vezette az európai nukleáris fegyverek korláto­zásáról szóló szóvjet-ameri- kai tárgyalásokon részt vevő szovjet delegációt. A jogtu­dományok kandidátusa, nős, két gyermek apja. Alekszej Obuhov nagykö­vet 1937. november 12-én született. Miután 1961-ben diplomát szerzett a nemzet­közi kapcsolatok intézeté­ben, tudományos munkatárs­ként dolgozott. 1965-től tag­ja a külügyminisztérium ap­parátusának. 1965 és 1966 között a Szovjetunió thai­földi nagykövetségén dolgo­zott. Részt vett mindkét SALT-tárgyaláson és a ha­dászati fegyverek korlátozá­sáról és csökkentéséről foly­tatott tárgyalásokon. Alek­szej Obuhov a történelemtu­dományok kandidátusa, nős, két gyermek apja. XXX Robert Torricelli, az ame­rikai kőpviselőház tagja New Yorkban — az oswíecimi náci koncentrációs tábor felszabadulásának 40. évfor­dulóján — közölte, hogy Jo­sef Mengele, a haláltábor egykori „orvosa“, az egyik náci főbűnös, akit százezrek halála terhel, legkevesebb hat éve saját nevén Para­guayba!} él. Az amerikai kongresszusi képviselőt nem­régiben latin-amerikai útja során paraguayi személyisé­gek tájékoztatták arról, hogy az oswiecimi „halál angyala“ Washington tud­tával, a Stroessner-diktatúra védelme alatt a hetvenes é- vek közepétől nyugodtan él a paraguayi főváros, Asun- cíón közelében. Most áttele­pült — természetesen saját neve alatt — egy hegyi fa­luba, abba a térségbe, ahol Paraguay, Argentína és Bra­zília határai találkoznak. Az itteni német kolóniában fog élni. Torricelli közölte, hogy in­formációit a legmagasabb paraguayi kormánykörökből szerezte; a Newsweek ame­rikai hetilap legutóbbi szá­ma azt állítja, hogy az in­formátor a paraguayi kül­ügyminiszter volt.

Next

/
Thumbnails
Contents