Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-05 / 6. szám
AMCRWAI-NYUGAThEURöPAJ FEGYVERKEZÉSI EGYOTTMOKÖDÉS Mintho nem lenne egyenjúlybon Politikai kisszótár Antikommunizmus Reakciós ideológia és politika, az imperialisták legfőbb eszmei-politikai fegyvere. Alapvető tartalma a szocialista rendszer rágalmazása és befeke- títése, a kommunista pártok céljainak és politikájának, a marxizmus-leniniz- mus tanításainak meghamisítása, a kapitalista rendszer elfogult védelme- zése, az imperialisták reakciós és agresszív politikájának igazolása. Hidegháború A második világháború után az imperialista hatalmak, elsősorban az USA erőpolítikája következtében kialakult feszült nemzetközi helyzet elnevezése. Ideológia A társadalmi felépítmény része, eszmék és nézetek összessége, illetve nézetek összefüggő rendszere, amely az emberek vagy embercsoportok társadalmi-gazdasági viszonyaiban, osztályhelyzetében gyökerezik, általában ezt tükrözi és ebből fakadó érdekeinek felel meg. Ideológiai harc Az osztályharc egyik formája. Korunkban rendkívül éles harc folyik a szocialista és burzsoá ideológia között. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért folytatott harc feltételezi és megköveteli a burzsoá ideológia elleni aktív harcot, reakciós lényegének leleplezését, a tömegek felszabadítását befolyása alól, a tömegek eszmei fel- vértezését a kapitalizmussal szemben. NATO Székhelye Brüsszel (Belgium), az USA irányítása alatt álló agresszív katonai tömb. 1949. április 4-én alakult, az amerikai imperializmus hidegháborús lépéseinek szerves következményeként. Pentagon Hatalmas, ötszögletű épület Washingtonban, az USA hadügyminisztériumának és egyesített vezérkarának székhelye. Közhasználatban a katonai vezetésre és általában az amerikai mi- litarizmusra alkalmazzák. Provokáció A nemzetközi politikában kihívás, kihívó cselekmény. A provokációt szervező állam ezzel a lépésével ürügyet akar teremteni a diplomáciai kapcsolat megszüntetésére, hadüzenetre, hadicselekmények megindítására stb. A provokációs politika az Imperialista nagyhatalmi politika szerves része. légkörén belül fogják el. Az amerikaiaknak sikerült egy ilyén elfogókísérletet végrehajtaniuk. Az előző három ilyen jellegű kísérlet sikertelen volt. A katonai vezetők az űrvédőövezet elgondolása szerint lézerfegyverekkel akarják az ellenséges lövedékeket már az űrben elpusztítani. Ezek az új fegyverek a lézersugarakat nyalábba fogják össze, több 10 000 kilométer távolságban repülő rakétákra irányítják, és ezzel megolvasztják a rakéták burkolatát. Az is elképzelhető, hogy a lézersugarak energiája felrobbantja az ellenséges lövedék üzemanyagát, és ezáltal elpusztítja halált hozó terhét. A katonai vezetők már több mint 20 éve játszanak a lézerfegyverek gondolatával. Ennek oka: a lézerhullámokat 1- gen finom sugárrá lehet összefogni, a- mely, ha szilárd tárgyakat ér, igen kis területen hatalmas energiamennyiségeket koncentrál. Amíg azonban a lézert polgári területen mind újabb célokra használták fel, például mikroszkopikusan kis lyukakat égettek vele fémekbe, vagy sebészek használták késként a legfinomabb műtéteknél, a katonai vezetők a 60-as és 70-es években az óriási kiadások ellenére még nem tudtak eredményt .felmutatni. A frontáttörést csak 10 évvel ezelőtt sikerült az úgynevezett vegyi lézer ki- fejlesztésével elérni. 1983-ban egy ilyen vegyi lézer segítségével első ízben lőttek le az Egyesült Államokban egy nagy sebességgel repülő páncéltörő rakétát. Az amerikai katonai vezetők szeretnék ezt az első földi eredményt a világűrben nagy arányokban továbbfejleszteni. Úgy gondolják, hogy műholdakon vagy űrállomásokon elhelyezett lézer- ágyúkkal lőhetik le az ellenséges rakétákat. A fénysebességű halálsugarak előállításához az űrállomásokon belül 100 megawatt teljesítményre lenne szükség. Ez egy normális földi erőmű teljesítményének az egytizede. Ha az Egyesült Államok ellen 100 rakétával indított támadásból indulnak ki, a Pentagon tervezőinek becslése szerint a védelemhez már 20 ilyet, műhold elég lenne. Az egész Egyesült Államoknak egy nagy támadás elleni védelméhez a- zonban 100—200 elfogóműholdra lenne szüksége. De még nem tudják, hogyan lehet a világűrben a 100 megawattot előállítani. Az űrvédelmi övezetnek nemcsak a technikai nehézségei óriásiak, hanem a költségei is. A becslések szerint a Space Shuttle űrrepülőgép 1000 repülésére lenne szükség, hogy az űrben elhelyezett lézerállomás energiaszükségletét fedezzék. Egyedül ennek a költsége sok száz milliárd dollár. Az Egyesült Államokban az 1985. költségvetési évre 2 milliárd dollárt irányoztak elő a „csillagháború“ előkészítésére; az évtized végéig a tervek szerint 26 milliárd dollárt fordítanak a programra. Ez fegyverkezési programok számára sem kevés ugyan, de semmiképpen sem elég arra, hogy a felmerült technikai problémákat megoldják. A katonai vezetők hangoztatják, hogy a pénzt egyelőre csak a kutatási programokra irányítják elő, és még egyáltalában nem döntötték el véglegesen aí űrvédelmi övezet kiépítését. Néhány katonai vezető azért is nyilatkozik óvatosan, mert a „csillagháború elgondolása“ nemcsak a nyugati szövetségben, hanem az Egyesült Államokban is igen vitatott kérdés, mert — ebben valamennyi szakember egyetért — az ellenséges interkontinentális rakéták ellen nincs abszolút védelem. Legjobb esetben meg lehet nehezíteni a rakéták támadását, és egyes célokat, például a rakétakilövő állásokat és a vezérlési központokat valamivel jobban meg lehet védeni a támadások ellen. Ez azonban a lakosságnak nem nyújtana biztonságos védelmet a rakétákkal szemben. Azonkívül az űr-katonaiállomás még sebezhetőbb, mint a földi. Egy föld körüli pályán keringő légvédelmi ágyút egy műholdromboló rakéta könnyen elpusztíthat. Ezért a lézerállomásokat is meg kellene védeni a támadások ellen. A „csillagháború“ terve akkor tökéletesen ki lenne dolgozva. Orvosok a békéért Több mint 25 éve, hogy Albert Einstein, Bertrand Russel, Frederic Joliot- -Curie és mások kezdeményezésére megalakult a Pugwash-mozgalom, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az emberiséget fenyegető tömegpusztító fegyverek sokasodására. Ez az alapvetően fizikusok által indított mozgalom a- zonban már tagjai között tudhatta a fi- ziológus T. Müllert, a kémikus L. Pani- lingot is. A Pugwash-mozgalom felhívása volt talán a természettudósok első fontos figyelmeztetése a nukleáris háború következményeire. Az egész emberiséget fenyegető veszély az orvosok felelősségérzetét is megmozgatta. Napjainkban egyre többen érzik úgy szerte a világon, hogy nemcsak a segítségükre szoruló betegek gyógyulása érdekében kell mindent elkövetniük, hanem valamennyi ember egészségéért, az életet globálisan fenyegető nukleáris háború elhárításáért is tenniük keli. Két világhírű orvos-tudós között indult meg a levelezés 1979 őszén. Bemard Lown professzor, a Harward Egyetem neves kariolőgusa szomorú határkőnek nevezte 1978-at: a világ országainak fegyverkezésre fordított kiadásai elérték a napi (I) 1000 000 000 dollárt. Ez minden logikát, a józan észt és az elemi erkölcsösséget megkérdőjelező tény felveti az orvosok emberi, szakmai, társadalmi felelősségét is. Lown kitűnő kollégája, Jev- genyij Csazov, a szovjet Kardiológiai Intézet vezetője hasonlóan látta a kérdést, így jött létre az első megbeszélés 1980- ban az Egyesült Államokban, Cambridge- -ben. Majd gyors fejlődés következett: 1981-ben Airlie-ben (USA) már megtartotta első kongresszusát 11 ország részvételével a kibontakozó mozgalom. A második kongresszuson az angliai Cam- bridge-ben már 31 ország orvosai vettek részt; a harmadik amsterdami kongresszuson pedig 43 ország képviselői voltak jelen. A múlt év júniusában Helsinkiben összehívott, immár negyedik kongresszuson a részt vevő országok száma meghaladta a félszázat is. Mitől ilyen gyors a mozgalom fejlődése? A nemzetközi orvosmozgalom ereje abban rejlik, hogy politikai felfogásra, világnézetre, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül hívja harcba a világ 4 millió orvosát. Nyíltan hirdeti, hogy az orvosok nem politikusok, nem nukleáris szakértők. Erejük emberi kapcsolataikban van, a gyógyításban, gz emberi szenvedés, a betegségek megelőzésére irányuló kutatásaiban. A mozgalom új orvostudományi kutatási területet nyitott meg: a nukleáris háború orvosbiológiai következményeinek feltárását és megismertetését a szakmai és az általános közvéleménnyel. A mozgalomhoz csatlakozók köre ki- szélesedett: ma orvosok, pszichológusok és szinte minden egészségügyi terület képviselői, orvostanhallgatók, sőt nevelők, jogi végzettségű szakemberek egyaránt vannak az aktivisták között. A mozgalom felhívásához világszerte több mint 1 millió orvos csatlakozott aláírásával. Az európai országok 90 százalékában valamilyen módon, formában megalakultak a helyi, nemzeti bizottságok i— e sokat szenvedett földrész orvosai közül minden második tagja, támogatója a szervezetnek. Végiggondolni is szörnyű azokat az orvosi tényeket, amelyeket a nemzetkö- zl mozgatom és az ENSZ Egészségügyi Világszervezete nyilvánosságra hozott Egy meg oly kicsinynek számító atombomba (1 MtJ is több százezer ember azonnali, közvetlen halálát okozná. További több százezer ember esne napokon belül áldozatul az égés- és sugár- betegseg következtében lassú, sok szenvedéssel járó agóniában. Igen sokan szenvednének különböző sérüléseket a- melyek megfelelő orvosi ellátását nem lehetne biztosítani, részben az egészségügy1 személyzet, részben a kórházak, a közlekedés és általában az infrastruktúra (víz-, áramszolgáltatás stb.) elpusztulása miatt. A nagyon súlyos sérültek akiknek az ellátása „békekörtilmé- nyék között is igen nagy erőfeszítéseket igényéi — százezrei azonnali segítségre szorulnának. A speciális, például égési korházi ágyak a világon mindenhol limitált — semmiképpen sem százezreket kitevő — száma még egy hiánytalan egészségügyi hálózatot is megoldhatatlan feladat elé állítaná. A távolabbi következmények — a születendő gyermekek fejlődési rendellenes- segei, a rosszindulatú daganatos beteg- segek növekvő száma, a bioszféra káro- sodásai - sem hagyhatók figyelmen kívül. A Földet körülvevő természetes ózonréteg sérülésének káros hatásai az elet minden formájára gyakorlatilag fel- mérhetetlenek. Az évezredek alatt létre- hozott civilizáció megsemmisülése az e- setleges túlélőket egy kőkorszak előttti állapotba taszítaná — huszadik századi tudattal — egy élelemszegény, járványok fenyegette világon. Egyetlen elfogadható alternatíva létezik: a nukleáris háborút meg lehet előzni! És meg is kell előzni! Hiszen mint orvosoknak, nem lehet rémísztőbb gondolatuk, mint az a tehetetlenség, amely- lyel szembekerülnének az emberi szenvedések soha nem látott poklában egy atombomba robbanása után. A fegyverkezési hajsza ára átszámítva „orvosi értékekre“, szinte elképzelhetetlenül nagy. Csak érzékeltetésül említjük meg, hogy a világ négyőral (I) fegyverkezési költsége egyenlő az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének éves (I) költségvetésével. Van megoldás A problémák megoldásához most átfogóan kell hozzáállni. A hadászati nukleáris fegyverek kérdését nem lehet a világűrtől elszigetelten értelmezni. A hadászati fegyverek kérdését sem lehet a közepes hatótávolságú fegyverektől elszigetelten értelmezni. Arról nem is szólva, hogy a hadászati fegyvereket és a közepes hatótávolságú fegyvereket mint egészt nem lehet az űrfegyverektől elszigetelten értelmezni. Azért mentünk el a genfi találkozóra, hogy megmondjuk az igazságot: Nézzék meg, milyen helyzet alakult ki most, s mindezeket a problémákat kizárólag komplex módon lehet elemezni. Ha az Egyesült Államok kormánya nem tervezné az ún. széles körű rakétavédelmi rendszer kialakítását, nem merülne fel Fenyegető törekvések A veszélyt még inkább növelik a neutronfegyverrel összefüggő amerikai elgondolások: e fegyver bevetését a Varsói Szerződés tagországai elleni katonai agresszió első napjára tervezik. Nem kevésbé fenyegető az a törekvés, hogy az úgynevezett „Space Shuttle“ űrrepüléseket az Egyesült Államok egyre nyíltabban katonai célra, különféle fegyver, fajtáknak a világűrben történő kipróbálására és elhelyezésére igyekszik kihasználni. Amerikai szakértők lázasan tevékenykednek azon, hogy mielőbb kifejlesszék a különböző sugárfegyvereket. Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió lemondott az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról, a NATO hadászati tervezése változatlanul a nukleáris fegyverek elsőként! alkalmazásán alapszik. Ezt 1982 második felében Rogers tábornok a NATO európai haderőinek volt főparancsnoka egy televíziós nyilatkozatban is megerősítette: „Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete kész elsőként alkalmazni a nukleáris fegyvert.“ Mindezeken kívül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a NATO-országok haderőiben egyre intenzívebben fejlesztik a hagyományos fegyvereket is, s tervezik az NSZK-ban állomásozó amerikai szárazföldi csapatok keletebbre, az NDK és Csehszlovákia államhatáraihoz közeli területekre történő átcsoportosítását. Még a katonai kérdésekben kevésbé járatosak számára is egyértelmű, hogy az em. lített lépések a kialakult, s a békét mindeddig biztosító katonai egyensúly megbontására irányulnak, agresszív, támadó célokat és elgondolásokat szolgálnak. Az sem közömbös számunkra, hogy a vezető tőkés országoknak napjainkban több mint 25 millió katonája áll készen, létben, s ennek többszöröse azoknak a száma, akik a haditermelés szolgálatában állnak. A tőkés nagyhatalmak naponta több mint egymllliárd dollárt költenek katonai célokra ugyanakkor, amikor földünkön körülbelül egymilliárd ember éhezik és nélkülöz. Ide kívánkozik néhány sző az amerikai gyorsreagálású erőkről, amelyeket a sajtó olykor — pontatlanul — gyorshadtestnek nevez. A hadtest mint nemzetközileg kialakult katonai szervezet, többnyire 2—4 hadosztályból és hadtestközvetlen szakcsapatokból állő harcászati feladatok megoldására képes erő. Létszáma ennek megfelelően mintegy 40— 60 ezer fő. A hadtörténelem ismert lovassági, tüzér, lövész, gépesített lövész, harckocsi és repülő hadtestet. Az amerikai gyorsreagálású erők (Rapid Deployment Force — RDF) rendelkezésére állő erők alaplétszáma viszont mintegy 200 ezer fő, amely szükség esetén a nemzeti gárdából és tartalékosokból 300 ezer főt meghaladó létszámra növelhető. Márpedig az ilyen nagyságú katonai csoportosítás legalább 4—5 (!) hadtest* nyi erőt képez. Tehát az RDF jő néhány hadtestnek megfelelő, igen korszerűen felszerelt, különleges összetételű és különlegesen felkészített szervezet, amely szárazföldi csapatokból, repülőerőkből, haditengerészeti egységekből és nagyszámú tengerészgyalogságból áll. Aggasztó és figyelmeztető, hogy az USA katonai költségvetésének volumene soha azelőtt nem tapasztalt csillagászati összegekre növekedett, és fenyegetően tovább növekszik. Az erőfölény megszerzésére irányuló törekvéseket szolgálja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a meglevő tudományos potenciál mintegy 70 százalékát katonai célzatú kutatásokra összpontosítják. ;
