Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-23 / 52. szám
Slavomir Mrozek Valentyin Katajev új ifjúság 7 LAKODALOM ATOMFALVÁN A rejtélyes Szasa e], fölszökött nálunk a technika színvonala, föl biz'ám, a magasbal rA vőlegénynek takaros darabka laboratóriuma volt az erdőszélen, s vagy két reaktora a régi országút mentén, odahaza meg egy csinos kis háztáji vegyelemző üzeme. A menyasszonynak az apja egy egész erőművet adott hozományul, jó helyen: a falu közepén, a templom mellett, s volt még a tulipános ládájában vagy hat biokémiai patentja. Nem csoda, hogy a fiatalok jól megértették egymást, s a szülők is szívesen beleegyeztek a házasságba. Meghirdették hát a lakodalmat Atomfalván. Épp egy fémlemez hideghengerlésével foglalatoskodtam, amikor a menyasszony bátyja beköszöntött, hogy lagziba hívjon. Szép szál tudós volt, hajdani tanszékszomszédom az egyetemen. Dicsérte a fézust, megtörölte a mezfílen lábát a szalmatörlőn, s leült egy vargazsámolyra, Kissé nehezen ment a beszélgetés, mert a szokottnál több lökhajtásos repülőgép szállt le a falunkba az idén, s a csűr mögött raktak maguknak startpályát; minduntalan föl-fölrepült valamelyik, s hangos csicsergésüktől alig hallottuk egymás szavát. i— Hát, férjhez adjuk a lányt ■—< sóhajtott a vendég. — Csak valami botrány ne kerekedjen a lakodalmonI .—' tette hozzá gondterhelten, ■— Már mért kerekednék? —- válaszoltam. ■—. Hiszen ez békelagzi, vagy nem? Elüldögéltünk még vagy negyed- órácskát, elnéztük a gyerekeket, akik épp jöttek haza az egyetemről, meg az öreg fózwát, hogyan hordja a csűrbe a gépolajat, aztán elbúcsúzott a koma, és elmenti Ránk virradt a lakodalom napjai Kissé rossz időpontra esett, mert épp akkor kezdték nálunk átalakítani a természetet, ahol eddig erdő volt, ott most civilizációt teremtettek, s egyúttal meliorizálták a talajt, a pusztaságokat pedig erdősítették. A folyót megfordították, hadd follyék ellenkező irányba, ezért most kerülő úton kellett a templomba menni, s épp az udvaromban hatalmas gazdasági jelentőségű gát jött létre, úgyhogy nem lehetett tőle kinyitni a házam ajtaját, s csak nagy iiggyel- bajjal tudtam kijutni a szobámból. Épp a fejkötö ünnepség kezdetére értem oda. Ä gerendát nézd csak, ha bekötik fejed, attól lesz fekete szemű a gyereked — énekelték a nyoszolyólányok. Aztán elektrolízist csináltak az ifjú mátkának, s kivezették a nyomáscsökkentő kamrába. Közben a vendégsereg egyre szaporodott. Valamennyien népi ter- mosztatoszba öltözve jöttek el, amit sötétkék kord teniszruhájukra húztak föl. Egyikük-másikuk már eregette bujkájából a füstöt. Az udvaron kapatos pilóták kattogtatták kipufogócsöveiket. A kutyák ugattak. De csak a templomi esküvő' után kezdődött az igazi mulatság. Kint álltam az eresz alatt, a tornácon, s élveztem az alkonyi hús levegőt. A pitvarból pattogó, friss muzsika hallatszott ki: dodekafoni- kus és szintetikus dallamok váltogatták egymást. Hol itti hol ott csendült fel a nóta, perdült a táncra eqy-ögy vár. Valósággal gomolyogtak, forrtak a féktelen termelőerők. Az égen feltűnt az első csillag. A gyerekek megdobálták kaviccsal. Javában állt a bál, amikor ygy tizenegy óra tájt kiszökkent a középre a túlpartt Smyga fiú, faluszerte híres táncos, versfaragó és mókamester. Néhányat perdült, azután megállt a zenekar előtt, s azon nyomban költött egy nótát: Falunk fölött Immár virrad a fényes ég, —i boldog a társadalom: boldog emberiség! Oj dana, oj danal Nagyon tetszett a nóta mindenkinek, volt nagy kacagás meg éljenzés. De máris előugrott a Pieg gyerek, egyet dobbantott, a magasba szökkent, sipkáját félrecsapta, s rázendített válaszképpen Kezdjük hát a dolgot erkölcsi vonalon, mert a tiszta lélek boldog társadalomi Hopp, lal Erre megint nagy nevetés lett meg tapsvihar. Néhányon odakiáltottak Smygának, biztatgatták, hogy vágjon vissza. De az nem szólt semmit, csak szép csendesen Pieg háta mögé som- polygott, s váratlanul fejbe vágta egy atomfogantyúval, amelyet az inge alatt készenlétben tartott. Pieg meg- tántorodott, és sugározni kezdett, de még volt annyi 'ideje, hogy előbb megnyomja a zakója gombját: így aztán sikerült a jobb nadrágszárába rejtett fellövő állomásról egy közepes hatásfokú rakétát épp a másik legény homloka közepébe bocsátani. Kétségkívül végzett volna Smygával, ha a rakéta utolsó íze be nem dög- lik, s le nem tér pályájáról. Smyga hátrább húzódott, megingott, és a hö- korlátra támaszkodott, de az abban a pillanatban megrepedt, s a legény egyenest belerepült a hőmérséklet mélyébe, állandóan növekvő koefficienssel. — Mit műveltek, atyámfiai? — kiáltott föl a menyasszony apja, a régimódi Geiger-féle feszültségmérőre mutatva. De máris nagy rumli lett meg galiba, a szoba közepén hirtelen óriási kék páfrányok nőttek, ami a zárt helyiségben kifejtett fokozott rádioak- tivitás természetes következménye. Már más rakéták is röpködtek, egyedül csak Banbula tartotta magát az illendőséghez, s beérte egy kis hagyományos bicskázással. Ekkor hirtelen éles fütty hasított a levegőbe: a házigazda, amikor látta, hogy nem bírja másképp lecsillapítani vendégeit, odaugrott a házi tartályhoz, kinyitotta a csapot, s mérgező harci gázokat eresztett a szobába. Mindenki a védőöltönye után kapott, de az enyémnek nem volt légmentes a szigetelése, meg aztán már álmos is voltam egy kicsit, így hát elhatároztam, hogy otthagyom a mulatságot, s. lassan hazabaktatok. llágos volt az éj: olyan sugárzás áradt a lakodalmas házból, hogy könnyen megtaláltam a hazavivő utat. Frissen lépkedtem, mert szemergett egy kis radioaktív eső is. Csupán az zavart némileg, hogy valami szívásfélét éreztem e- gész szervezetemben, no de hát ez természetes dolog mulatság után, meg hogy hirtelen egy csomó lábacskám nőtt, három-három pár jobbról- balról, meg egy zöld szarvacska a homlokomon, és szarupáncél a hátamon. Valahogy mégiscsak hazajutottam, bemásztam az ablakkeret egyik résén, kerestem magamnak egy jó csendes zugot a szekrény mögött a gerendán, kellő távolságban a pókoktól, s álomba szenderedue elmerengtem rajta, hogyan s miképpen zajlott le az a híres-nevezetes atomfalvi lakodalom. Herényi Grácia fordítása Srsai néha felnéztek a könyvükből, s mondogatták: — Hát, te, Szasa, mit tétlenkedsz? Magolj, te ostoba! Mert különben biz’ isten, elhasalsz a vizsgán. Szasa Buzokin megvetően elfin-, torítorra jellegtelen, de annál szeplősebb orrát, s cinikusan megkérdezte: — Micsoda? Még hogy én?v — Bizony te. Nem is én. — Elhasalsz. — Ugyan miért? — Azért, mert nem tanulsz. Tudás nélkül nem vesznek föl a főiskolára. Szasa Buzokin a padlóra köpött, és rejtélyesen megjegyezte: — Van, akit fölvesznek, van, akit nem. — Miért vagy ennyire biztos a dolgodban? — Hát minek kételkednék? Világos, mint a nap. — Ne játszd az ostobát! Hiszen az égvilágon semmit sein 'tudsz. De a rejtélyes Szasa egyre csak ezt fújta: — Majd ott a vizsgán kiválogatják, ki tud, és ki nem. Kit vegyenek föl, és kit ne. Legyetek nyugodtak! — De hiszen hallgatni fogsz, mint a csuka. — Sebaj! Talán mondok valamit ... Rátalálok a megfelelő szóra. Különben köpök az egész vizsgára. Elmúltak azok az idők, amikor a nepmanok fiacskái... Ej, minek ez a locsogás! Meglátjátok magatok. A vizsgákig a rejtélyes Szasa magasan hordta szeplős szagló- szervét, s leplezetlen szánakozással tekintett társaira, akik beletemetkeztek az algebrakönyvbe. Végül beköszöntött Buzokin győzelmének napja. — Buzokin Alekszandr, fáradjon ide! Szasa megvetően összeszoHtot- ta ajkát, hanyagul odalépett a vizsgáztatók asztalához. Mindenki visszafojtotta a lélegi zetét. A professzor ceruzájával megvakarta orrát, és föltette a szoká' sós kérdést: — Párttag? Szasa Buzokin szeme hihetetlen diadallal ragyogott fel. — Az RLKSZM tagja vagyok e- zerkilencszázhuszonkettő óta — felelte tagoltan, s közben megsemmisítő pillantást vetett környezetére. — Munkáscsaládból származom. Apám Putyilov gyári munkás; anyám pedig parasztlány a rjazanyi kormányzóságból. A professzor szélesen, barátságosan elmosolyodott. — Ez remek! Tehát százszázalékos proletár! Bárcsak több magafajta jönne hozzánk a főiskolára!-Szasa Buzokin magabiztosan körülnézett, s megkérdezte: — Elmehetek? — Hogyhogy elmehet-e? — kérdezte a professzor, kezét törül- getve. — Ellenkezőleg, mindjárt hozzákezdünk a vizsgáztatásához, A rejtélyes Szasa elsápadt. — De hát én ... Izé ... Ezerkilencszázhuszonkettőtől ... Proletár ... Nem ilyen-olyan nepman- fiúcska ... Nekem ... — Ez mind nagyon dicséretes, de annál inkább, nem mondaná meg, mennyi A + B a négyzeten? Hm ... Ezt nem tudja. Akkor mivel egyenlő két befogó négyzetének összege? Ezt sem tudja! Akkor talán tudna valamit a háromszögek egybevágóságáról? Semmit sem tud? Elmehet, Buzokin. S Buzokin a forró napsütésben hazament a kollégiumba, lehasalt a vaságyára, és keserűen sírva fakadt, úgy bizony, Buzokin. Másnap pedig már vadul magolta a geometriát. Balázsi J. Attila fordítása' Karinthy Frigyes Ember automata SZÖKŐ KÖT Jordan Popov Miután elvi döntés született egy modern szökőkút felállításáról a falu közepén, Mámorfalva társadalma két ellenséges táborra oszlott: fiatalokra és öregekre. A fiatalok és az öregek közötti viszálykodás hamarosan olyan feszült légkört teremtett, és olyan formákat kezdett ölteni, hogy félő volt: az események a múlt századi egyházi függetlenségi háború módjára fognak lezajlani. Mi történt tulajdonképpen? Mi volt a közös a fiatalok felfogásában egyrészről, s mi az öreg elgondolásában másrészről?. Milyen különbségek mutatkoztak a kétféle álláspont között? Közös törekvés volt egy szökőkút fölállítása a falu közepén. Különbségek a szökőkút tervezésében mutatkoztak. A fiatalok a szivárvány színeiben játszó, ezernyi vízcsepptől' körülölelt mezítelen női alakot képzeltek el, mely gömbölyded kezeivel merészen a pajkos vízesés felé tör. Az öregek tizenkét márványsüldőből álló szoborcsoportozatot szerettek volna, úgy, hogy a malacok ormányából habos' vízsugár ömöljék. Az első tervezet Is huszonkétezer levába került, a másik is ugyanekkora összeget tett ki. Hozzá kell tennünk, hogy a fiatalok és az öregek táborán kívül volt még egy harmadik, semleges csoport is. Ez a társaság csak a fiatalok és az öregek közötti cívódás szempontjából volt semleges. Egyaránt gyűlöl, te mind a két tábort, és olyan kirohanásokat intézett a vitatkozók ellen, hogy ha mindezt leírnánk, a szerkesztő tüstént törölné. A szökőkutat illetően a harmadik csoport már nem volt semleges: egyszerűen nem akarta és fölöslegesnek tartotta. Kis létszáma és az egység hiánya miatt azonban a harmadik társaság nem játszik döntő szerepet történetünkben. De térjünk vissza a két gyűlölködő csoporthozl A fellángolt harcok már olyan méreteket öltöttek, hogy még tíz láda sör is csak alig tudta lehűteni a szenvedélyeket. A dolgok odáig fajultak, hogy néhány szélsőséges tag körében — szélsőséges magatartású ember pedig mindig is volt — kivirágzott a két különálló szökőkút gondolata. Miután megérkezett a városbői a szökőkút specialistája, a két társaság erejéhez képest mindent megtett annak érdekében, hogy álláspontját elfogadtassa. Mindez magánbeszélgetéseken. magánpincékben, illetve magas szinten: eszem-iszom formájában történt. A szakértő rugalmas embernek bizonyult, helyesen értelmezte a kialakult helyzetet, és saját elképzelésének kárára seregnyi engedményt tett mind a két csoportnak. Megalkottak egy kompromisszumos tervezetet is: tizenkét, krétai márványból kifaragott süldő között elhelyezett mezítelen női alak, mely egyik kezével a vízesés felé mutat, másik kezében pedig egy véka takarmánykeveréket tart. Mondanunk sem kell, hogy a szökőkút ára negyvennégyezer levára rúgott. A szakértő, meghatódva a mámorfalviak szívélyességétől, ígérte, hogy igazi remekművet alkot. Rövid töprengés után a vezetőség közölte vele, hogy személy szerint nincs kifogásuk a remekmű ellen, de kötik az ebet a karóhoz: először épüljön tel a szökőkút, s majd csak néhány év múlva foglalkozzanak a remekmű gondolatával. Alig másfél év múlva a szökőkút már el is készült, s üzembe helyezték. A községi tanács tetején lévő antenna magasságáig lövellő hatalmas vízsugár lehetővé tette a hivatalnokoknak, hogy ülő helyzetben is gyönyörködhessenek a látványban. Ü gy hírlik, hamarosan képeslapot bocsátanak ki, melyen a főtér látható a szökőkúttal. Így a vízesés híre a határokon túlra is eljut majd. Bolgárból fordította Adamecz Kálmán tlgyeim és Uraim, örömmel megállapítható, hogy az automatakultusz, amit a háborúk, aprópénzválságok egy időre visszavetettek (automata alatt értve mindazokat a gépezeteket, amikbe az ember felül bedobja a pénzt, alul kijön valami), ismét fellendült és kivirágzott, mióta világszerte megindult a szabályos ércpénzforgalom. Van megint automata büfé, automata mérleg, automata telefon, automata benzinkút, automata jegykiadó és a többi. Az automatát mindenki szereti. Az automata tiszta és megbízható és egyszerű dolog, az- embernek nem kell érintkeznie segéddel, kisassztony- nyal, hivatalnokkal -r- eleven közeggel és közvetítővel, egyszóval embertárssal, akiről hiába állítja a modern természettudomány, hogy lényegében szintén bonyolult automatizmusok összessége: az ember náluk nem ézt a lényeget érzi, hanem azt a mellékes dolgot, hogy működés közben kellemetlenek, gorombák, i- degesek és ügyetlenek. Az automatával az embernek nincs baja. Az automata azt az egy dolgot, amire vállalkozik, zúgolódás és harag nélkül elvégzi — a többivel nem kell törődni. Egy szendvicsautomata nem fogja éreztetni veled, hogy ő tulajdonképpen rotációs gépnek vagy tengeralattjárónak született, ahhoz érez tehetséget, és csak szívességből és lenézésből szolgál ki, mert pillanatnyilag nem tudott jobban el- helyezkedni. Az automatáé a jövő. Sőt talán -. -. ■ En nem vagyok utópista fantaszta, mint ez a Karinthy például, aki egyik novellájában azt a sejtelmét írta meg, hogy valamikor a gépek önálló életet fognak kezdeni, és átveszik az uralmat természet és ember fölött, De hogy az automata fölényét már, a mai ember is érzi öntudatlanul: erre egy lenyűgöző és megdöbbentő■> példát hozhatok. Egy vidéki külvárosban, a piacon, láttam egy automatát. Fölül be kellett dobni húsz fillért, alul kijött a csokoládé. Érdeklődtem, hogy került ide, a piac közepére. Közelebbről megnézve rájöttem a titokra. Hölgyeim és uraim, ebben az automatában nem volt gépezet. Belsejében egy eleven ember ült, aki felül az egyik kezével átvette a bedobott pénzt, alul, a másik kezével kiadta az árut. y eleven ember, akt rájött, hogy a gépben jobban megbízik már a kor gyermeke, mint az emberben — egy eleven ember, aki rájött, hogy legjobb, ha gépnek hazudja magát, gépet szimulál, ha meg akar élni — egy eleven ember, aki halottnak tetteti magát, hogy éhen ne haljon.
