Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-17 / 51. szám

1 új ifjúság 6

I

itt a főidőn Iá

A Csallóközben volt Csehszlovákia legjobb sportolóinak ünnepélyes eredményhirdetése. Az esemény alighanem örökre emlékezetes marad Du- naszerdahelyen (Dunajská Streda), Nyárasdon (Topolníky) és környékén. Sokan úgy vélik, hogy a helyszín megválasztása egy kicsit elismerése is annak, amit a járás és a kis község a sport és testnevelési mozgalom fejlesztésében elért.

Egy sereg világ- és Európa-bajnok gyűlt össze, de még többen voltak azok, akik lemaradtak a listáról. Ebből is látszik, hogy bár Csehszlovákia kis ország, a sportban nagyhatalomnak számít. Alább bemutatjuk a dicsőséglista néhány szerep lőjét, a többiekre lapunk új évi első számában kerítünk sort.

I ' Petr Jirmus mérnökről, világ, és Európa-bajnok mű- repülőről főleg azóta, hogy néhány héttel ezelőtt olyan részletesen nyilatkozott az Oj Ifjúságban, már tudtuk, hogy a levegőben nincs párja. Most viszont már a földön sincs, legalábbis Csehszlovákiában. Néhány nappal ezelőtt ugyanis kikiáltották a Honvédelmi Szövetség legjobb sportolójának, most pedig az év legjobbjának.

— Várta a sikert?

— Az igazat megvallva, nem. A mi sportágunk nincs annyira a figyelem előterében, mint a foci, a hoki vagy az atlétika. Éppen ezért örülök is az első helynek, mert legalább jobban a figyelem középpontjába kerül a műrepülés, talán a fiatalok is kedvet kapnak hozzá,

— Töredelmesen be kell vallanom, hogy az Új Ifjúság ankétlapján a második helyre szorult.

— Azt hiszem, az lett volna az igazságos. Én mindenesetre a Pospíéil fivéreket tettem volna az első helyre. Hogy azok mire voltak képesek negyvenéves fejjel, az egyenesen bámulatos! Visszaszerezni ebben a korban egy elveszített világbajnoki címet, ez sziote hihetetlen. Valóban minden elismerést megérdemelnek. De azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök a kitüntetésnek.

— Volt azonban a csallóközi ünnepélyes eredmény- hirdetésen valaki, aki talán még nála is jobban örült az év legjobb sportolója címnek, a feleség, Alena asz- szony:

— Örülök, mert látom, hogy 8 is boldog.

— A földön is olyan bátor, mint a levegőben?

— Hogy bátor-e, azt nem tudom, de hogy jó fér], az biztos.

— Nem félti a nyaktörö mutatványok közben?

— Nem. Jómagam Is részesültem repülős kiképzésben, tudom, mekkora a veszély.

— Nem pályázik férje babérjaira?

— Nem. Egy családban elég egy mfírepülő. Persze lehetséges, hogy Tomááko is az apja nyomdokaiba lép.

Elcsapott atlétából bajnok

A legjobb csehszlovák magasugrók egy évvel ezelőtt némely ország háziversenyén legfeljebb csak a statiszta szerepét vállalhatták volna olyan kicsiket ugrottak. Aztán jött egy nyurga szlovák fiú, ján Zvara, és egy év alatt hatszor megjavította a csehszlovák csűcsót, amely ma 235 centiméter, és már a világ legjobb eredményei között szerepel. S akkor ezt az atlétát a Dukis Banská Bystrica egyesületéből azzal tanácsolták el. hogy nincs jövője. Érdekes, hogy az említett egyesületben annak Idején Bugár Imrét is ez a sors érte. Szerencsére a Sparta Praha felkarolta az elcsapott atlétát, és íme ...

Amikor megmondtam neki, hogy az Oj Ifjúság nevében az első helyre tettem, zavartan így szabódott:

— ö, ez azért túlzás. Nézzen körül, hány világbajnok van itt, és még hányán maradtak az ajtón kívül. Valamennyien rászolgáltak volna az első helyre, de ha már ilyen nagyra becsült, köszönöm a bizalmat. Igyek. szem majd rászolgálni.

Edzője, az egykori kiváló magasugró, Jaroslav Kováé szerint nagyszerű emberi, fizikai és lélektani tulajdonságai vannak a magasugráshoz:

— Látszólag megilletődött, jóformán félénk. De a zárkózott külső alatt vadőc, robbanékony természet rejtőzik. Még csak két éve dolgozunk együtt, és be kell vallanom, hogy Ilyen léptékű fejlődést álmomban sem reméltem, most viszont már azt mondom, hogy többre Is képes.

Zvarától egyszeriben mindenki világcsúcsot vár.

— ö, az nagyon nehéz lesz — vélte. — Már megpróbálkoztam a 242 centiméterrel, levertem. Tudja, milyen sok az a hat centi a csehszlovák csúcs és a világcsúcs között?! Egyelőre boldog lennék, ha lövőre sikerülne győznöm a stuttgarti Európa bajnokságon.

Egy szurkolónak semmi sem szent

Az év legjobb csapatát, a világbajnok csehszlovák jégkorong-válogatottat Stanislav Nevesei? edző és Dárius Rusnák csapatkapitány képviselte az ünnepélyes eredményhirdetésen. A jégkorongozók kemény fiúk, bár kesztyűben játszanak, de nem bánnak egymással kesztyűs kézzel.

— Milyen tekintélye van a kapitánynak?

— Bár mi hokisok kemények vagyunk, és időnként nem ódzkódunk egy kis csetepatétól, végső soron tiszteljük és becsüljük egymást. Következésképpen a kapi. tánynak tekintélye van, de csapatjátékban ez másképpen nem is lehet. Valakinek kordában is kell tartania a bősz társaságot. A válogatottban most egészen jő fiatal, ambiciózus gárda gyűlt

össze, ennek köszönhető, hogy sikerült elcsípnünk a szovjet válogatott elől a világbajnoki címet.

— Meg is őrizzük?

— Remélem, mert a mi szurkolóink úgy el vannak kényeztetve, hogy ha másodikok vagyunk, már fin- torgatják az orrukat, a harmadik helyet pedig egyenesen kudarcnak tekintik. De azért legjobban örülnék, ha olimpiai bajnokok lennénk.

Fényesen csillogó ezüstérem

A csehszlovák országúti kerékpároscsapat — Klasa, Hruza, Juröo, Kién — tizenöt év után először nyert ismét ezüstérmet a világbajnokságon. Azt mondják, az erős konkurrenciában ez az ezüst aranyat ér.

— Hogyan vélekedik erről Michal Klasa. a csapat 31 esztendős tagja?

— Szerintem is. Hallatlanul erős a nemzetközi brin- gásmezőny. Na azért az a- ranyérem mégiscsak fényesebben csillog.

— A többiek éppen Görögországban készülnek az

idényre, ezért nincsenek itt. Miért nem tartott velük?

— A szakvezetés beleegyezésével elhatároztam, hogy jövőre kizárólag a Colorado Springs-i világbajnokságra készülök. Nem vagyok már a legfiatalabb, szeretném a pályafutásomat aranyéremmel végezni.

Irta és fényképezte: PALÄGYI LAJOS

Még hátravan a világcsúcs, és.«

Ahol Bugár Imre, ott a jókedv. Európa- és világbajnok diszkoszvetőnk általában a kedvcsináló hírében áll, szinte ontja a tréfákat. Ezúttal pedig különösen elemében volt. Hogyisne, amikor Csehszlovákia legjobb sportolói éppen az ő szűkebb pátriájában adtak egymásnak találkát. Mondta is a város széli [ilemnick? utcai alapiskola tanulóinak, akik beszélgetésre hívták meg a kiváló sportembert:

— Látjátok, gyerekekl Ha most nem lenne köd, akkor innen egészen Kürtig (Ohrady) ellátnátok. Ott születtem, és ott kezdtem dobálni gumigránáttal, krikettlabdával meg mindennel, ami a kezem ügyébe került. Alig győzték összeszedni a kukoricában, mert már akkor is jó nagyokat dobtam. Aztán kitartó, szorgalmas edzésekkel idáig jutottam. Ha valamihez kedvet éreztek, csináljátok ti is szorgalmasan, kitartással, ne hagyjátok abba, ha mindjárt nem is jön a siker. A kitartásnak egész biztosan lesz gyümölcse.

Lehetséges, hogy egyik-másik nebuló fejében éppen e pillanatban fordult meg először, hogy rendszeres sportolásra adja a fejét, és olyan bajnok lesz belőle, mint Bugár Imréből, De hogyan is vált valójában bajnokká Bugár Imre? Hirtelenében el sem tudnám mondani, hányszor beszélgettem már ezzel a kiváló 'sportolóval, és hányszor írtam róla. Ezúttal azonban először nyílt alkalmam elbeszélgetni az edzőjével, Jaroslav Vléekkel, aki legalább olyan víg kedélyű ember, mint tanítványa:

— Akkoriban én is még igencsak kezdő edzőcske voltam. A katonai sportegyesületekben általában úgy zajlik a válogatás, hogy jönnek a jelöltek, és a bizottság, illetve az edzők nyilatkoznak. Rendszerint a már neves edzők viszik el a legjobbakat, a többi pedig azt, aki marad. Ültem én is és vártam, hogy marad-e valaki, mert már nagyon fogytak a fiúk. Aztán mondták, hogy Bugár Imre negyvennyolc méter körül dobál. Szép szál legénynek tűnt, jelentkeztem, hogy vállalom. Csak aztán kezdtem gondolkozni, hogy mi lesz itt: Bugár Imre egy szót sem tud csehül, én viszont magyarul. De' rögtön nagyon jól megértettük egymást, és azóta is teljes egyetértésben dolgozunk. Az eredményeket pedig már ismeri. Persze ebben az is közrejátszik, hogy Imre végtelenül jó természetű, szorgalmas, nyugodt ember. Néha azért átvillan az agyamon, amikor órák hosszat hajszolom, hogy jó ég, mi lesz, ha ez a behe- mót nagy gyerek megdühödik. Szerencsére csak olyankor szokott dühbe gurulni, amikor a versenyeken nagyobbat dobnak nála, és akkor ő is rátesz egy lapáttal. Ezért is remélem, hogy még világcsúcsot is várhatunk tőle, s talán az olimpiai aranyérem sem elérhetetlen álom ...

Az ünneplést halasszuk későbbre

Mindössze hárman hiányoztak az ünnepélyes eredményhirdetésről. Hana Mandliková teniszezőnő, aki a kérdéses időpontban éppen egy ausztráliai tornánt szerepelt — hiába, ilyen a teniszező élete így távolléte miatt a gyengébb nem egyáltalán nem volt képviselve a mezőnyben, továbbá Jirí Králik, az aranyérmes csehszlovák jégkorong-válogatott és a prágai világbajnokság legjobb kapusa, aki külföldre szerződött, valamint Jirí Vrdlovec, a kajak-kenu sport magányos ordasa, a mecheleni világbajnokság aranyérmes kenusa 10 000 méteren. Amikor a legjobbakat — köztük öt is >— ünnepelték, éppen Magyarországon, a dunavarsányt edzőtáborban rótta a kilométereket.

A rendezők kétszer is elmentek utána, hogy legalább a hivatalos eredményhirdetésre jöjjön el, de hallani sem akart róla, hogy megszakítsa a legjobb magyarok, Sarusi, Vaskúti, Lipiák, Buday vagy Szabó Attila oldalán folyó felkészülést. Mindkétszer Csóka Zoltán, a CSTSZ Dunaszerdahelyi (Dun. Streda] Járást Bizottságának dolgozója volt a küldönc, tőle hallottam, hogy a kiváló sportember mivel utasította vissza a kérést, íme:

— A csehszlovák válogatottal többször edzötáboroz- tam már külföldön, így Jugoszláviában, Kubában és Mexikóban is, de ilyen nagyszerű feltételek között <s ilyen kiváló ellenfelek társaságában még sehol sem készülhettem, mint itt. Ezekben a napokban az erő- fejlesztés szerepel a középpontban. A dunavarsányi edzőtábor most nem éppen a boldogság oázisa, kérges a tenyerem, de egész biztos nagy hasznomra válik. Ezért ne is haragudjon rám senki, ezúton is elnézést kérek a sportág minden hívétől, minden sport- kedvelőtől, de nem mehetek, mert nem akarok egy percet sem kihagyni. Majd jövőre, a montreali világbajnokság után.

Remélem, hogy lesz rá okunk, és előre is örülünk a találkozásnak,