Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-17 / 51. szám
új ifjúság 7 Andrea Andrea versei: HÁZ És majdan felépít ele egy kis Házat csal: kettőnknek ahova együtt mehetünk az isteni végtelenségünkkel lehet egyszer majd felépítem ás a Hap felé fordulnak az ablakai és úgy fog tűnni hogy el akar repülni velünk oda hova még senki sem juthatott el idáig KAHACSOHÍ £LC22 a ponty sorsa karácsonykor kínos hasonló a katonák sorsa a fölösleges háborúkban a ponty rendeltetési helye a serpenyő és a katona oh az a fölösléges Katona is a harcban serpenyőre van ítélve ahol a világ éppen forrong Szabó László fordításai’ Takács Margit BECSAPOTTAK Egyedül volt. Tett-vett a lakásban, felmelegítette az ebédet, majd megetette az állatokat. Éppen a kertbe indult, amikor a kutya ugatni kezdett. Ez Zoli lesz, gondolta, de a kutya egyre hevesebb ugatásba kezdett. Egy vadidegen lány állt az ajtóban. — Jónapot, Illetve szevaszl Zsuzsa vagyok — mutatkozott be. — Judit vagyok. Szevasz. — Azt mondták, ebben a házban lakik Zoli. Vagyis Kiss Zoltán. — Igen, de még nincs idehaza. — Te a húga vagy? _ — Illgen — húzta el a szót. Maga sem tudja, miért hazudott. — Tudod — kezdte a lány zavartan —, akkor Ismerkedtünk meg, amikor Zoli nálunk katonáskodott. Juditnak átvtllant az agyán, hogy Zoli a cseh határvidéken volt katona, ott aljgha ismerkedhettek meg, de a tavaszon egyhónapos gyakorlatra hívták be. Zsuzsa most már bátrabban folytatta: — Három szép hetet töltöttünk együtt. Persze' ne ‘gondolj semmire — mondta elpirulva. — Azóta kétszer írt, de most már hiába várom a levelét. Gondoltam, eljövök. Hát ezt nagyon jól tetted, gondolta Judit. Döbbenten állt az ajtóban, aztán valahogy erőt vet magán, és betessékelte a lányt. — Szüleid? — kérdezte Zsuzsa az előszobában. — A szüleim? Nem, még nincsenek Itthon... Gyere csak nyugodtan. Maga sem értette, miért ilyen udvarias a férje • szeretőjével. Egyszerűen ki kellene dobnia. — Foglal] helyet — szólt tettetett nyugalommal a lányhoz. — Már jönnie kellene. Minden percben Itt lehet. Mindketten odaültek az asztalhoz. Kínos per- . .cek következtek. A lány zavartan pislogott. Judit úgy érezte, álmodik. Mt ez a nyugalom? Hogy tudja ezt végigcsinálni? A lány hangját • ugyan hallotta, de nem jutott el a tudatáig, mit mond. Hirtelen ügy érezte, kt kell rohannia. — Egy pillanat. Hozok valamit. Időbe telt,, amíg rendbe szedte a gondolatait. Eltökélte magában, ha már belement a játékba, végigcsinálja. A lánynak nem szabad megtudnia, .hogy Zoli a férje. De ha közben megjön? Elképzelni sem tudta, mi lesz. De hát mitől fél ő? Süteményt rakott a tálcára, poharakat keresett és bement. Megpróbált a lehető leg- nyugodtabban viselkedni. Bár maga sem értette. miért csinálja mindezt. — Vpgyél! Nem házi, de azért jő. Sajnos, más nincs itthon. — Nem számít — felelt a lány. Megint csend telepedett közéjük. Á lány zavarában enni kezdtett és mocorgott a széken. Végül ő törte meg a csendet. 'Tanulsz nnég. vagy már dolgozol? •♦ Dolgozom; < Elárusftónő vagyok egy üzletben. Egy darabig megint hallgattak. Most a lány szólalt meg: — Tudod; lehet, hogy furcsa, hogy én csak így — Érted, mégiscsak én vagyok a lány .. , nem Illik, de . .. Nem fejezte be, csak lehajtotta a fejét. Ez a lány őrülten szerelmes Zoliba. Űristen, döbbent meg Judit. — Szóval szereted? — kérdezte kissé idegesen. — Igen — pirult el a lány, majd folytatta. — Furcsa, hogy ezt így neked mondom, de... — És Zoli? — tette fel a kérdést Judit nem éppen barátságosan. Csak nyugalom, nyugalom, gondolta. — Ügy hiszem, 5 ts. Nagyon jól megértettük egymást. Sokat nevettünk, moziba jártunk. Az egyik hét végén kimenőt kapott, de nem ment haza. Nagyon szép hétvége volt... Én nem is értem, miért nem írt — mondta a lány szomorúan. Judit Idegesen rándult egyet. Bőgni, ordítani tudott volna. Ez- nem igaz! Már úgy érezte, nem bírja tovább, arcába vágja ennek a caf- rának, hogy Zolt nős, és ő a felesége. De erőt vett magán. Elnézte a lányt. Hiszen ő ártatlan. Olyan szerény. Már szinte megbánta, hogy az előbb gondolatban cafrának nevezte. Hiszen ő nem tud semmiről, nem tehet semmiről, őt Is becsapták! — Tudod — kezdte a lány — nagyon szerencsétlen vagyok a szerelemben. Nyolc hónapig jártam egy fiúval, amikor kiderült, hogy nős. Alig tudtam elviselni a csalódást. Akkor azt' mondtam, mindenkivel lefekszem, aki csak Jön. De nem tudtam megtenni. Elhallgatott. — Úristen! Szegény lány. gondolta. Most megint ‘■becsapták. Zoli. az ő fér|e csapta be. Éppen ennek a tisztességes, rendes lánynak csavarta . | el a fejét. Hogjf tudta megtenni?! Hogy tudta' megtenni ... I Szegény ... Mit Is mondott, hogy hívjál;?. Ja, igen, Zsuzsi. Már nem találta érthetetlennek, hogy miért sajnálja a lányt. — Tudod, én bízok Zoliban — kezdte el újra. — Éppen ezért .jöttem el... A kapuban titokban azt reméltem, hogy azt mondod, beteg, azért nem írt. Vagy elutazott. Annyi .mindenre gondoltam, pedig lehet, hogy már ... — Mit már? — Hogy lemondott rólam, hogy elfelejtett. De nem, ezt nem. Vele éreztem át másodszor életemben az igazi szerelmet. Nem, nem hiszem ... , Aztán hirtelen Judithoz fordult: — Neked nem mondott semmit sem rólam? — Nem . .. Nem Is szokott ilyenekről ... — i nyögte ki, majdnem kiesve a Zoli húga sze- I repéből. — Akkor most mit tegyek, várjak? — Hál... nem tudom ... — hebegte Judit. Úristen! Ez itt akar maradni. Zoll mindjárt itt lesz. És ez a lány megint csalódik, talán egy egész életre. De hát mitől fél 6. miért sajnálja? És egyáltalán mit tttkolódzlk? A lány szereti Zolit, nem akarja elveszíteni. Zolt nős, nem lehet az övé. Vagy ki tudja . .. Megdöbbent. Ha Zoli is szereti? ... És miért I ne szeretné. Szép lány, okos és őszinte. Nyílt szívü. Eh. hát mt ez az egészl Miért védi a lányt, miért sajnálja? Hiszen ez a lány el akarja tőle venni Zolit. Neki Zoli kel 1! Hirtelen valami dac fogta el. Hát ml 6, Irgalmas nővér? Nem, ezt tovább nem csinálom. És megmondom neki. — Akkor megszólalt a lány: — Judit, csak nincs Zolinak itt is valakije?. Most mit mondjon? Most kellene megmondani, hogy de igen, felesége. De még mindig várt, talán maga sem tudta, hogy szánalomból, könyörületbő! tette, vagy tudat alatti ösztönök késztették. Mindenesetre csak annyit tu- • dott kinyögnl. hogy nem tudom. Ismét sajnálni kezdte a lányt. Rokonszenvesnek érezte. Hogy szereti Zolit! Talán jobban, mint ő... Nem, azt azért mégsem. Izzott benne férje tránt a gyűlölet, de ezzel egvütt úgy érezte, hogy mégis nagyon szereti, hogy csak az övé. Igen, jogom van hozzá, gondolta elszántan. • Először szólította nevén a lányt. — Zsuzsi... Ide figyelj, Zsuzsi! Zoli nős, és én vagyok a felesége. — Nemi Ez nem lehet igaz! — De Igen! — mondta Judit keményen, majd kissé megkönnyebbülten hozzátette: — Sajnálom. — Én szerencsétlen... Hogy tehette ezt. sí — sírta a lány. Judit elnézte őt. Hirtelen valami lelktlsme- ret-furdalást, bűntudatot érzett. Minek ts mondta meg! Szegény lány. De hát ő tehet róla, .hogy Zoli ilyen mocsokul becsapta? Nem, 8 nem tehet róla.' — Nyugodj meg — tette a Tény zokogó vállára a kezét. — Majd elfelejted. — Miért nem mondtad meg azonnal? Miért játszottál? Miért nem mondtad meg? M!ért?l — tört k! a keserűség a lányból. Most mit mondjon? Miért nem mondta meg azonnal? Mfért nem tiltakozott, amikor a lány őt a Zoli húgának nézte? Talán már ott, az ajtóban sejtett valamit? Nem, akkor még valóban nem gondolt Ilyesmire. Akkor miért? — Ne sírj... — ölelte ét a lánv vállát. Az lassan lecsillapodott. Megtörölte a szemét. kissé rendbe szedte magát, és hirtelen felállt. — Várj, ülj le még egv kicsit. — Nem — mondta határozottan a lány. •» Jobb lesz, ha minél előbb elmegyek. — Nem akarsz vele találkozni? — Nem, látni sem akarom. Már az utcán voltak. — Zsuzsi! A lány visszafordult. — fae bánkódj. Szép vagy, minden ujjadrd tízet Is találhatsz. Keserű öngúonval elmosolyodott, és határozott léptekkel elment. tudit szomorúan nézett utána. Csinos volt. M*t gondolhat most szegény? Mit forgathat a felében? Talán hogy soha egy férfira rá se néz. Vjj£y éDO ellenkezőleg, hogyan bosszulja meg a csalódást? Bement, s leült az asztalhoz. Akkor vette észre, hogv a poharakat behozta, de az üdítőt kint feleltette. Csak ült. nézte az üres noharakat, a süteményestálat^ és végtelen szomorúság fogta el. Nem tudta, meddig ült fgv, csak azt hallotta. hogy a kutva megint ugatni kezd. maid hirtelen elhallgat. Valakt lőtt. Nem nézett kt, csak ült, felét az asztalra hajtotta, és csen- I desen sírni kezdett. Holdfény-szonáta: Levelét és írásait érdeklődéssel olvastuk. Rövid, karcolatszerű írásai önmagukban érdekesek, rovatunk terjedelme azonban kevés lehetőséggel szolgál e műfaj művelőinek. A lemez című írása tetszett a legjofiban. Hasonló írásokkal próbálkozzon, jobban ügyelve azok szerkezetére. Idővel jelentkezzen. J. A.: Versel közül csak egyet találtunk közlésre alkalmasnak. A többiben Is meg-megcslllan ugyan egy-egy jó metafora, kép, de utána képzavar, közhely következik. 0. G.: Újabb küldeménye ugyan sok verset tartalmaz, de ezek gyengébbek, kidolgozatlanabbak az előbbieknél. Inkább csak ötletszilánkok, sok bennük az esetlegesség, s nem ritka a képzavar sem. írásait szigorúbb mércével válogassa. Egy önjelölt író: Az öt vers közül valóban a Falusi reggel című a legjobb. Ez viszont gyermekvers, próbálkozzon valamelyik lapunk gyermekrovatánál. Kamasz: Ojabb versel közül a legrövidebb tetszett a legjobban. Néhányat idővel közlünk, küldjön újabbakat. H. I.: Végleges)?) találkozás című prózai íráka és verset egyaránt kezdetlegesek és szentimentálisak. Helyesírása is nagyon hiányos, a -suk, süközés még élőszóban Is a legdurvább nyelvi vétség. L. v.: Háborúellenes verse Inkább rigmus, a nemes gondolat megformálása nagyon kezdetleges. Másik ,írása formai szempontból’ jobb, de befejezetlennek hat. Az előző üzenet utolsó mondata önnek Is szól. Kígyó a sztár: Két műve közül a Megoldás című valóban megnyerte tetszésünket. A teljes szöveget terjedelme miatt nincs módunkban idézni; de a mű legérdekesebb részét, az utolsó hat sort (tiszteletben tartva- az eredeti helyesírást Is) szívesen közöljük: ........lanácsolta neked egy bölcs öreg /fiam ttt az ideje nősülj meg. / A házassággal-e gondot megoldod / segít rajtad majd az anyósod / rá jössz az anyós igazi kincs / mert férre lépni esélyed többé nincs. /“ Vadrózsa: Újabb írását Is a közölhetők közé soroltuk. Rovantunknak viszonylag sok munkatársa van, így az elfogadott írások közlésére Is hosszabb ideig várnia kell. Sugár: Az Öntudat és a Visszatérés című írása sok hasonló vonást tartalmaz, Mindekttő elsősorban a főhős belső életét igyekszik ábrázolni. Az utolsó része mind a két írásnak elnagyolt. Nyelvi-stiUsztikat szempontól is sok a javítanivaló. Próbálja meg az írásokat átdolgozni. K. Zs.: Story című írása olyan problémát dolgoz fel, amely társadalmunkra nem jellemző. Az eset egyedi előfordulása természetesen lehetséges. A cím írása ilyen formában nem Indokolt. / V. K.: Szerkesztőt üzeneteinkben már többször kértük az írással foglalkozó fiatal tbllforgatókat, 'hogy első jelentkezésükkor necsak egy írást küldjenek, főleg ha versről van szó. Az álom véget ér című próbálkozása nem érett a közlésre. M. B.: „Tizenhat éves múltam, és már majdnem öt éve foglalkozom versírással, de tudom, ez csak olyan, mint a madárfióka szárnypróbálgatása“ — írja. jól ítéli meg írásait. A tíz beküldött vers közül a játék tetszett a legjobban, de ez sem éri el a közölhetőség szintjét. A szárnypróbálgatást ne hagyja abba. V. F.: Verse nagyon kezdetleges, . szinte minden során meglátszik, hogy nem volt lehetősége a magyar nyelvtan és a helyesírás legalapvetőbb szabályainak elsajátítására. Olvasással, magántanulással sok mindent pótolhat. Zs. E.: Újabb prózai írásának alapötlete jó, de az elbeszélés alapos nyelvt--stllisztlkal átdolgozást Igényel. M. M.: Elbeszélése az átdolgozás után határozottan jobb lett, idővel közöljük. Karcolata ts hangulatos, de annyira évszakhoz kötött írás, hogy ebben az évben már nem időszerű. B. P.: Ojabb jelentkezését örömmel fogadtuk. Más lapok szerkesztői gyakorlatához nincs módunkban hozlászólni. Mindenesetre ajánljuk, hogy legközelebb ne riporttal jelentkezzen, inkább karcolattal, elbeszéléssel. A jövőben próbál, kozzon esetleg további'lapoknál Is. Beküldött írását közöljük. « a es
