Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-10 / 50. szám

É vente a kiváncsi turisták és látogatók ezrei keresik fel a szomszédos Német Demo­kratikus Köztársaságot. Megismer­ni a Balti-tenger partvidéke ne­vezetességeit, az északnémet gó­tikát, olyan nagy múltú városok, mint Berlin, Drezda, Halle, Lip­cse, Weimar történelmi hangula­tát, nagyarányú fejlődését, sok maradandó élményt jelent minden ide látogató számára. És nemcsak a nagyvárosok kínálnak sok ér­dekes látnivalót, hanem a vidéki, kisebb városok is. Barátságos han­gulatot árasztanak, kultúrát sze­rető emberek lakják. Ilyen érdekes városok közé tar­tozik a Hallei kerületben, lankák- dombok közt elterülő, csodálatos természettel körülvett város, Weissenfels. E várost szoros ba­ráti kapcsolatok fűzik már több mint három éve Komáromhoz (Ko- márno). Ez alatt az idő alatt több hivatalos küldöttség látogatása, sportolók versengése, művészeti csoportok fellépése és szakembe­rek tapasztalatcseréje segítette e- lő az internacionalista, baráti kap­csolatok elmélyítését, egymás min­dennapi életének megismerését. Weissenfels idén nagyszabású ün­nepséggel emlékezett meg várossá nyilvánításának 800. évfordulójá­ról. Azok közé tartozom én Is, akik megismerhették a város la­kóit, s együtt örülhettem velük a megannyi színvonalas rendez­vénynek, amelyekkel e neves év­fordulót köszöntötték. Azok számára, akik nem isme­rik Weissenfelset, ebben az írás­ban talán sikerül közelebb hoz­nom a város múltját, és jelenét, és feleleveníteni azt a felemelő, nagyszerű atmoszférát, amely a jubileumi ünnepségek alatt ural­kodott. Weissenfels — a neve fordítás­ban azt jelenti „fehér szikla“ — fokozatosan alakult ki a fölötte magas dombon tornyosuló várkas­tély körül Évszázadok alatt híres­sé váltak az itt zajló vásárok és a helyi ipar termékei. A szorgos mesterek, molnárok, cipészek, cukrászok, kovácsok terjesztették a város hírnevét messze környé­ken. Nagy Péter orosz cár 1701- ben itt járva szintén elismeréssel adózott a mesteremberek munká­jának. Lakossága sokat szenvedett az elmúlt évszázadokban a különbö­ző háborúk, főleg a 30 éves há­ború és a napóleoni harcok a- latt. A 19. század folyamán aztán fejlődésnek indult az ipar, külö­nösen a cipőgyártás. Ma Weissen­fels az NDK cipőiparának egyik központja Ahogy |oachim Lezoch vezérigazgató elmondotta, ma több mint tizenegyezren dolgoznak eb­ben az iparágban, s a gyár üze­meiben megközelítőleg tizenegy- millió pár cipőt gyártanak. Külö­nösen az innen kikerülő sportci­pők közkedveltek. Az évszázad elején itt is na­gyon elnyomták a munkásságot, ezért munkásmozgalmi szerveze­tek alakultak. A kommunista párt 1919-ben alakult. A várost több­ször meglátogatta a nagy német hazafi, Ernst Thälmann. Sok né­met hazafi elpusztult az antifa­siszta harcokban és a náci tábo­rokban Miután 1945-ben e város­nak is meghozta a szabadságot a szovjet hadsereg, új fejezet kez­dődött történelmében. A szocia­lizmus városa lett Weissenfels. Több mint ötezer lakás épült fel, Iskolák, művelődési intézmények, egészségügyi központok, gyönyörű parkok, sportlétesítmények hirde­tik a szorgos, dolgos kezek mun­káját. Nagy fejlődésen ment ke­resztül a város ipara, üzemek é- pültek, a már említett cipőiparon kívül különösen az élelmiszer-, bútor- és vegyipar fejlődött sokat. Itt gyártanak például csak az or­szágban láncokat és dobokat. A ma is jó állapotban található várkastélyban rendezték be a vá­ros történelmét bemutató, vala­mint a cipőipari múzeumot Sok nevezetes személy élt itt s öregbítette Weissenfels hírne­vét. V S. Bach udvari muzsikus­ként ténykedett a Haliéból 1620­9 ban ide költözött hercegi udvar­ban. G. Fridrich Händel itt is­merkedett meg a zenével és bon­takozott ki művészete. Emléküket a város múzeuma őrzi és köztéri szobrokat állítottak tiszteletükre., E modern, de kedves, ma negy­venezer lakosú város ünnepi kön­tösben fogadta á látogatók ezreit. A felújított házakon és köztere­ken ízléses plakátok és zászlók garmada köszöntött bennünket. Szépek és gondozottak voltak a parkok, és mindenütt üdén, sok­sok színben pompázott a tömérdek virág. A szívélyes fogadtatás u- tán öt napon keresztül részesei lehettünk az ünnepi rendezvény­nek, volt alkalmunk megismerked­ni a város lakóival, életükkel. A polgármester, Klaus Stephan, aki kedves vendéglátónk volt, elmon­dotta, hogy a jubileumi rendez­vényekre már négy évvel az ese­mények kicsúcsodása előtt meg­kezdték az előkészületeket. A kü­lönböző bizottságokban több mint 300 lelkes szervező szorgoskodott azon, hogy minden jól sikerül­jön. S hogy nem hiába tették, mi is meggyőződhettünk a számos ünnepi kiadványból és a közön­ség érdeklődéséből. A kultúrpalo­tában, a köztereken ezrek tapsol­tak, a szereplőknek. Hazánkból nagy sikert aratott a Hradisfanka népművészeti folklórcsoport a vá­rosháza előtti főtéren. Mindenki­nek tetszettek a cseh és szlovák népdalok, nemegyszer együtt dú­dolta a közönség a dalokat a sze­replőkkel. Az NDK-ban is népszerűek a fúvószenekarok. A város fölötti szép parkban, a Klemmbergi Kul- túrközpontban naponta sokrétű, tarka műsorok váltották egymást, így az egyik délután mi is láthat­tuk a fúvószenekarok parádéját, amelyen 16 zenekar lépett fel nagy sikerrel, fiatal és idős ze­nészek egyaránt. Különösen tet­szettek a tipikus nemzeti fúvós­hangszeren, a „salmajer“-en ját­szott zeneszámok. Minden csoport szereplését vastapssal köszönte meg a közönség. Gondolom, ez az érdeklődés is az egyik magyará­zata annak, hogy a városban sok zenekar és más művészeti csoport működik. A jubileumi rendezvények egyik érdekessége volt a város főterén megrendezett történelmi vásár. A korabeli kosztümökbe öltözött ü- gyes kezű mesteremberek rögtön­zött műhelyekben a szemünk előtt gyártották iparcikkeiket és a ju­bileumi emléktárgyakat, készítet­ték a cipőket, csizmákat, táská­kat. pénzérméket, fafogasokat, szerszámokat, szitákat, teknőket, sőt olyan tárgyakat is, amelynek magam sem tudtam a küldetését. Este a szemet kápráztató tűzi­játék is élményszámba ment. Va­sárnap történelmi menetben csú­csosodott ki az ünnepségsorozat. A menet 3000 résztvevője, hely­beliek és a környező városok színművészei korabeli kosztümök­ben mutatták be Weissenfels moz­galmas történetét 1185-től napja­inkig, nagyszerűen szemléltetve az emberek örömeit és bánatait, hogy hogyan szórakoztak, de be­mutatták az elmúlt évszázad nyo­morát és a háborúk okozta szen­vedéseket is. Az egyes üzemek dblgozói pedig bemutatták a je­lent, a gyártmányaikat. Hogy mi­lyen hangulat uralkodott a több mint kétórás felvonulás alatt? A művészeti csoportokkal, zeneka­rokkal, kórusokkal, felvonuló cso­portokkal együtt énekelt és tán­colt a közönség. Ilyen nagyszabá­sú felvonulást, kosztümök, dísz­letek, emberek, lovak, járművek parádéját még nem láttam. Még az is, aki először látogatott el ide, megismerhette az emberek életét, a város múltját és szocialista je­lenét. A mi küldöttségünk sem volt csak passzív szemlélője az ese­ményeknek. Ahol megfordultunk, mindenütt beszéltünk Komárom jelenéről és múltjáról, számos be­szélgetésen vettünk részt. A vá­ros ünnepi tanácsülésén átadtuk Komárom festett képét vendéglá­tóinknak. Beírtuk nevünket Weis­senfels emlékkönyvébe. Min­denütt, ahol csak megjelentünk, vártak már bennünket, és szere­tettel fogadtak. Élénk érdeklődést tanúsítottak, miképpen lehetne kapcsolatainkat bővíteni, különö­sen a kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat. Komárom hírnevét öregbítették sportolóink is: az ot­tani sportstadion gyepén kéttíz­ben is jól szerepeltek a Spartak Komárno'labdarúgói. Az impozáns sportcsarnokban megrendezett ju­bileumi tornán röplabdázó lánya­ink győztek. A belvárosban levő patinás Arany Gyűrű-szállóban Komárom szakácsai, Horján János, Mujzer István és Jakubca Ladislav konyhánk különlegességeivel ked­veskedtek a vendégeknek. Hogy jól főztek, és ízlettek az ínyenc falatok, azt az étterem forgalma is bizonyítja. A z öt nap gyorsan elszaladt, vendéglátóinktól búcsúzva örömmel nyugtáztuk, hogy látogatásunk teljesítette küldeté­sét. Dr. Benge István Lnboinír Strougal, a szö­vetségi kormány elnöke tár­gyalásokat folytatott Kuvait- ban Szabah Ahmed Dzsabir Szabahhal, a kuvaiti kor­mány alelnökével, külügy­miniszterével. aki Jelenleg a miniszíerelnöki teendőket is ellátja. A tárgyalások folyamán áttekintették a kölcsönös kapcsolatok számos kérdé­sét, valamint a két ország együttműködése fejlesztésé­nek lehetőségeit. Megvitat­ták a nemzetközi helyzet i- döszerű problémáit is. Miniszterelnökünket hiva­talos látogatása során fo­gadta Dzsabir Ahmed Dzsa- bír Szabah kuvaiti emír is. Az angol és arab nyelven megjelenő kuvaiti sajtó nagy teret szentelt a csehszlovák vendég látogatásának. Szem- _ léltetőül a Kuwait Times és az Arab Times első oldalas címe: „A CSSZSZK kormány­fője nem lát akadályokat“, „Strougal jobb kapcsolatokat kíván Kuvaittal“. A lapok idézik üubomír Strougal re­pülőtéri nyilatkozatát arról, hogy az együttműködés ak­tivizálása mindkét ország érdekeit szolgálja, s főleg azt a gondolatát emeli ki, hogy a jelen’f gi látogatás­nak új szakaszt kellene nyit­nia a két ország együttmű­ködésében.- ♦ ­Berlinben ülést tartottak a Varsói Szerződés tagorszá­gai honvédelmi miniszterei. Az ülésen részt vettek: Dob- ri Dzsurov hadseregtábor­nok, bolgár nemzetvédelmi miniszter, Vilan Václavík vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter, Fritz Streletz vezérezredes, az NDK honvédelmi minisz- . terhelyettese, vezérkari fő­nök, Florian Siwicki hadse­regtábornok. lengyel honvé­delmi miniszter. Constantin Olteanu vezérezredes, román honvédelmi miniszter, Szer- gej Szokolov marsall, szov­jet honvédelmi miniszter, valamint Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagországai egyesített fegy­veres erőinek főparancsno­ka és Anatolij Gribkov, a Varsói Szerződés tagorszá­gai egyesített fegyveres erő­inek vezérkari főnöke.- ♦ ­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszkvában fogadta Robert Mugabét, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió Párt (ZANUj Politikai Bizottságának elnökét és el­ső titkárát, zimbabwei kor­mányfőt. A megbeszélésen véleménycserét folytattak a szovjet zimbabwei kapcsola­tokról és nemzetközi kérdé sekről. A felek meggyőző­désüket fejezték ki, hogy a két ország legfelsőbb veze­tőinek személyes találkozói hasznosak és jelentősek. Megerősítették: a Szovjet­uniónak és Zimbabwének egyaránt érdeke a kapcso­latok fejlesztése minden te­rületen.- ♦ ­Denis Healey, a brit mun­káspárti „árnyékkormány" külügyminisztere arra szó­lította fel a Thatcher-kor- mányt, szálljon síkra a va­lamennyi atomrobbantást be­tiltó szerződés megkötéséért. Ismeretes, a Szovjetunió tett erre javaslatot, s ideiglene­sen moratóriumot is elren­delt atomkísérleteire. Az E- gyesült Államok elutasította ezt a szovjet kezdeménye­zést. Ugyancsak az USA volt az, amely a 80 as évek ele­jén az atomfegyverkísérle­tek betiltásáról folyó szov- jet-brit-amerikai tárgyaláso­kat megszakította. Healey szerint az atomkí­sérletek megszüntetése je­lentős lépés lenne a megle­vő nukleáris arzenálok be­fagyasztása, majd korlátozá­sa felé. A Hradisfanka együttes a jubileumi ünnepségen A weissenfelsi várkastély a 18. században s Weissenfels fehér sziklát jelent i 9 c ______________________________________r A városháza épülete

Next

/
Thumbnails
Contents