Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-10 / 50. szám
új ifjúság 4----5------------KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSSEL Nincs nagy múltja a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Középfokú Gépipari Szaktanintézetnek, hiszen negyedik éve működik csupán. Ha azonban a tanulók létszámát tekintjük, a járás legnagyobb ilyen küldetésű oktatási intézményei közé tartozik. Közel ötszáz diák látogatja, s ezek majdnem egyhar- mada magyar nemzetiségű. Az iskola féltő-gondoskodó hozzáállása tanítványai előmeneteléhez, magaviseletéhez, a közösségbe való beilleszkedéséhez, az igazgató, Juraj Hrivnák mérnök írásá ból is kitűnik. Ami pedig számunkra különösen értékes adat: az iskolában 50 előfizetője van az Oj Ifjúságnak. Ha elvégzőnk néhány matematikai műveletet, kijön, hogy minden Harmadik magyar nemzetiségű tanuló járatja a lapunkat. S ha hozzávesszük, hogy egymásnak kölcsönzik is, elmondhatjuk, hogy a Rimaszombati Középfokú Gépipari Szaktanintézetben a tanulók nagy hányada, olvassa az Oj Ifjúságot. Az ötszáz tanuló egy része rendezetlen családi körülmények közül kerül az Iskolába, ezért nagy gondot okoz a pedagógusoknak a magaviseletük. Az iskola igyekszik együttműködni a szülői munkaközösséggel és a SZISZ iskolai alapszervezetével. Csak hát sokszor a tantestület igyekezete semmibe vész, mert a felnőttek, leginkább az érintett szülők hozzáállása ellentétbe kerül az erkölcsi elvárásokkal. S 1- lyenkor a fiatal két malomkő között őrlődik, ami pedig visszatükröződik becsületességükön, fegyelmükön, idősebbekkel szembeni tiszteletadásukon. A leghatásosabb példa tehát az iskola, a család, a munkahely a baráti kör. Az iskola a kommunista nevelés valamennyi eszközét alkalmazza, tekintettel a tanulók összetételére, mert ebbe az intézménybe nagyon eltérő mentalitású fiatalok kerülnek. Vannak, akik a legalapvetőbb erkölcsi normákat sem tisztelik, ami aztán addig fajulhat, hogy ezek a tanulók képtelenek kapcsolatot teremteni rátermettebb, ügyesebb társaikkal. Ennek az a következménye, hogy olyan spontán csoportosulások alakulnak, amelyek erős negatív hatással vannak a többiekre, ami megmutat— Aki hódol a módinak, az tudja, hogy egymást érik a különféle divathullámok, és tartani velük az iramot, szinte lehetetlen. Persze más a helyzet, ha valaki eljut arra a szintre, hogy ötleteit, elképzeléseit, saját maga meg is valósítja. — mondja Csapó Jarmila, a ZENIT rimaszombati (Rimavská Sobota) járási kiállításának egyik díjazottja. — Minden holmimat magam varrom már évek óta, és bizony akik nem tudják, hogy a safárikovói konfekcióüzemben dolgozom, azok már nemegyszer megkérdezték: „Ezt meg hol vetted?“ Az üzemben művezetőhelyettes vagyok, és évek óta részt veszek a mi kis házi seregszemlénkén, de a tren- őíni vállalati igazgatóság versenyébe is beneveztem már. A járási ZENIT-kiállításra először küldtem el a magam tervezte, szabta és varrta három színkombinációs nyári ruhámat, és mint tapasztaltam, másoknak is tetszett. — Nekem is tetszett, de áruld már el, mi kell ahhoz, hogy valaki önállóan tervezzen, a papírra vetett ötletből ruhát varázsoljon? — A szabás-varrást nem lehet könyvből elsajátítani, legjobb, ha az illető tanfolyamon ismerkedik meg az alapokkal. Van, akit az édesanyja vezet be a szakma rejtelmeibe, de a legszerencsésebb az, aki tanulja ezt a szakmát. Természetesen sok mindent kell még tudni, és figyelemmel kíkozik valamennyiük erkölcsi magatartásán. A megközelítőleg egyforma- beállítottságú diákok egyazon osztályközösségbe kerülnek, így a kollektívák közötti különbségekhez igazodik a pedagógusok hozzáállása is, mert míg az egyik osztályban a kapcsolatteremtés, az elemi higiéniai szokások elsajátíttatásával birkóznak, addig a másik közösség sikerrel veszi az akadályokat. Ha ezen a szakaszon túljutottunk, következik a közeledés, a közösségek egymásra hatása. A tízéves tankötelezettségből kifolyólag az első két évben egyetlen tanulót sem tanácsolhatnak el az iskolából. Ezért kezdetben igyekszünk ösztönözni, de a meg- íeddést sem vetjük el; erkölcsi és a- nyagi megbecsülésben részesülnek azok, akik pozitív példát mutatnak még ha eredményeik részeredmények is. Az erkölcsi nevelést szolgálja a társadalmi rendezvények egész sora. Az iskolán kívüli munka részeként előadásokat, beszélgetéseket szervezünk a szocialista ember életvitelének elveiről. Tanárok, szakoktatók, nevelők oltják tanítványaikba e mély emberi fogalmak Jelentését: barátság, szeretet, embertársak és önmaguk tisztelete. Nem könnyű munkánknak az elmúlt tanév utolsó hónapjaiban megvolt a látszata. A tanulók mind nagyobb felelősséget éreznek egymás iránt, nem idegen számukra az a fogalom, hogy együvétartozás, de még mindig vannak olyanok, akik nagy odafigyelést igényelnek. A siker fölött érzett öröm, a kollektíva és a tanári kar elismerése fokozza tanulóink önbizalmát, ami nagy hatással van rájuk, és az osztályközösségre egyaránt. Diákjaink erkölcsi magatartására hatnak a művészeti szakkörök. Szerény körülményeink között szoros kapcsolat alakul ki a szakoktatók, nevelők, tanárok és diák között. Barátság, kitartás, az értékek tisztelete, őszinteség, társadalmi elkötelezettség edzi ezt a kapcsolatot. Fontos szerepet játszanak a jogászokkal, a közbiztonsági szervek dolgozóival és a néphadsereg tagjaival folytatott beszélgetések. A Rimaszombati járásnak nincsenek gépipari hagyományai, iskoláinkba pedig munkás. és földművescsaládokból származó tanulók érkeznek. S mint a bevezetőben említettük, e fiatalok többsége rendezetlen családi környezetből kerül ki, vonatkozik ez a megállapítás elsősorban a cigány származású fiatalokra, így nagyobb felelősség hárul a nevelőkre. Ez az a kor, amikor a fiatalok személyisége kialakul, ami pedig igényes feladatot ró a felnőttekre. A legtöbb gondot a cigány származású tanulóink okozzák, sokat hiányoznak, szüleiknek közömbös az iskolával való együttműködés, nem vesznek részt a szülői munkaközösség tevékenységében. Figyelmen kívül hagyják az iskola intelmeit, vagy csak elvétve reagálnak rájuk. S teszik ezt azzal a tudattal, hogy a középiskola első két évben úgysem csaphatják ki gyermeküket, sőt a preferált szakmákban ingyenes ellátást kapnak, így a tanulók ezt az időt érdektelenül átlebzselik vagy a nemzeti bizottságokat kell zaklatnunk távollétük miatt. Ilyen körülmények között pedig diákjaink elől elvész az a cél, hogy szorgalmasak és az iskolai rendszabályok tisztelői legyenek. Nagy felelősség hárul a pedagógusokra, akiknek el kell érniük, hogy tanítványaik megfeleljenek az elvárásoknak. Sajnos, ezekben a kirívó esetekben a SZISZ-nek sincs meg a kívánt hatása. Ebben a tanévben újabb két űn. „B“ osztály jött össze. Ez azt jelenti, hogy további nehéz feladatok előtt állunk. Az ifjúsági szervezet iskolai bizottsága munkatervébe iktatta az erkölcsi nevelés kérdéseit. Közös erőfeszítéssel fogunk igyekezni, hogy hassunk tanítványaink viselkedésére, cselekedeteire. Erkölcsi és anyagi ösztönzéssel segítjük majd diákjainkat, a legjobbakat propagálni fogjuk és népszerűsítjük őket az üzemi és iskolai újságban. Az iskola pedagógusainak .nevelőinek az a célja, hogy a három, illetve négy évi tanulmányi idő alatt — származásra és nemzetiségre való tekintet nélkül — a diákokból jó szakembereket neveljenek. Juraj Hrivnák mérnök sérni ahhoz, hogy valaki újat, vonzót, ízléseset nyújthasson. Én rendszeresen böngészem a divatlapokat, mert sokat lehet tanulni belőlük, ötleteket meríteni. A szépérzék ugyan szubjektív tényező és egyénenként változik, de itt szintén szerephez jut. Az alapanyagok tulajdonságait is ismerni kell, ezeknek megfelelően kell megválasztani a szabásmintát és természetesen a színkombinációkat is. Különös körültekintés kell például a csíkos, kockás és egyéb mintás anyagokhoz. — Tudom, hogy a SZISZ üzemi csúcsbizottságának is tagja vagy. Itt milyen fel. adatokkal bíztak meg? — Feladatom a fiatalok politikai oktatásának irányítása és szervezése. Fiatal párttag lévén igyekszem megbízatásomnak maradéktalanul eleget tenni, elnyerni a tagság bizalmát, felkelteni érdeklődését. Szorosan együttműködöm a lektorcsoporttal, így mindenről idejében és pontosan tudom a tagságot tájékoztatni, s ezáltal az előadások is népszerűbbek. Jarmila még csak huszonegy éves, de máris a járás legjobb dolgozói közé tartozik, ugyanis az üzem kiváló dolgozója kitüntetés viselője. Amit ő maga nem mondott el, de szavai arról tanúskodnak, hogy nemcsak a divatnak, hanem a becsületes, jó minőségű munkának is úttörője. Polgári László A szerző felvétele Az első nap Amikor megtudta, hogy leszázalékolják, azt hitte, vége d világnak. Negyvenöt esztendősen! Két éve udvarolt egy elvált asszonynak. Lakása szépen berendezve. Munkahelyén — egy nagy- vállalatnál — kitűnően érezte magát. Mi lesz? — kérdezte magától az első reggelen. És arra gondolt, talán már nincs semminek értelme. Gyermeke nincs. Szülei meghaltak. Az asszony pedig bizonyára elhagyja majd. Van, ami még rosszabb, talán sajnálatból marad mellette. És nem ez volt az egyetlen gond. Mivel tölti napjait? Mit csináljon, hogy ne gondoljon a betegségére? Ha megadja magát, ha csak az orvosságokkal, orvosokkal foglalkozik — vége. Be kell osztania a napját. Ogy, hogy ne maradjon idő tépelődésre. Hasznosan tölteni az órákat. A napokat és heteket. Ügy, mintha egészséges volna. A fájdalom a gerincében olykor jelentkezett. Le kellett feküdnie. Máskor viszont nagyon hasznosan és értelmesen próbált cselekedni. Reggel kicsit tovább aludt. Ha tudott. Ha nem, kikönyökölt az ablakba, szívta, a jó levegőt. Nézelődött. Nem gondolt arra, hogy mások munkába mennek. A sétáin rendszeresen felkereste az újságárust. Kicsit elbeszélgettek. Ráérősen. Néha csatlakozott hozzájuk más is. Megbeszélték a világ dolgát, de úgy, hogy azért a vásárlók újsághoz jussanak. — Próbálkozzon keresztrejtvénnyel — tanácsolta egy „sorstárs“. Elképedt. Esztendők óta nem jutott eszébe ilyesmi. Se társasjáték. Vett egy keresztrejtvényújságot. Hazament és élvezettel ült a feladatnak. Előbb persze megreggelizett. Mindig mást. Nem túl drága, de változatos kis csemegéket. Fokhagymás pirítóst. Kö- rözöttes kenyeret. Később a körözöttet többféleképpen is csinálta. Kinyitotta a rádiót. Azelőtt milyen keveset hallgatta. Mindig rohant, mindig sietett. Pedig szép a zene. És új dolgokat tudott meg a világ sorsáról. Finom feketekávé, aztán nekiült az újságoknak. Kényelmesen, a fotelba. Közben csengettek. Egy barátja jött — szabadságon volt éppen. — Csak akkor gyere, ha igazán kedved van — mondta neki a telefonba. Az asszonynak azt hazudta, elutazik. Ne jöjjön ne keresse az első időben. Az asszony hangján érződött, nem hiszi el, amit mond. De azért úgy tett, mintha elhinné. Elment ebédelni egy vendéglőbe. Ezt nem mindig engedi meg magának, de változatosságnak ez sem rossz. Aztán ledőlt a kedvenc díványára. Pihent. Gondolkodott. Elaludt. Nagyon kellemesen ébredt. Kis fájdalmat, de ugyanakkor nyugalmat érzett. ' Leült a rádióhoz. Aztán elővette a magnetofonját. Külföldről hozta pár esztendővel ezelőtt. Soha nem használta. Nem volt rá ideje. Felvett néhány zeneszámot. Aztán egy elbeszélést. Később még néhány dalt és költeményeket. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte. Mi lenne, ha ebből az egészből egy kis műsort csinálna? Csak úgy, saját magának? Válogatna a dalok között. Elhelyezné a hozzáillő verset? Észre sem vette, hogy alkonyodik. Csengett a telefon. Női hang. Az asz- szony hangja. — Még nem indult a vonat? — kérdezte, s tudta, hogy mosolyog. — Még nem... — ő is elnevette magát. — Meglátogathatlak? — érdeklődött az asszony. — Kérlek ... még ne ... — De hát mi baj?! Mi bajod velem? — Veled? Semmi... csak barátkoznom kell... — Mivel, az istenért? — Magammal... Csend lett. Hallgattak mind a ketten. — Majd csengess ide... — az asz- szony beletörődött, elfogadta. És érezte, várni fog. Türelmesen. Ö pedig az eltelt napot nézte, és reménykedve húzta fel az óránként széjj dallamot játszó állóórát. Huszonegy éves kiváló dolgozó
