Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-03 / 49. szám

J Beckenbauer borúlátó Franz beckenbauer, az NSZK válogatott• fának szakvezetője — a mi rovásunkra fu­tottak a mexikói VB huszonnégyes döntőjé­be — nem valami derülátó csapata szerep­lésével kapcsolatban. Már fő előre igyek­szik ráhangolnt a szurkolókat: ne sorolják a mexikói esélyesek közé a Rummenigge ve­zette válogatottat. — Olaszország, Brazília, Argentína és Franciaország osztozik majd az első négy helyen, ha mögöttük ötödikek leszünk, már elégedettek lehetünk — mondotta az egy­kori kiváló játékos. — Az említett négy csa­pat jelenleg jobb nálunk, ezt tudomásul kell venni. Ha mégis eléjük kerülünk, azt ne­vezhetjük kisebbfajta csodának ts. Majd a papa A múltkori Anglia — Észak-lrország vi­lágbajnoki selejtező hőse a 40 esztendős Fát Jenntngs volt, akt bravúrosan védte az északírek kapuját. Elsősorban neki köszön­hető, hogy a vendégek megszerezték a Me­S xlköba jutáshoz szükséges gól nélküli dön­tetlent, Illetve az egy pontot. ■— Mese szinte az egész — jelentette ki a koros cerberus. — Csodálatos, hogy negy­venévesen ilyen élményhez jutottam. Még gondolkodom azon, vállaljam-e a mexikói szereplést. Még nem tudom eldönteni, hogy maradlak-e a szép búcsúnál, és elköszön­jek, vagy pedig próbáljam még feszíteni a húrt, s esetleg egy nagy csalódással „gaz­dagodjak“. Jennings egyébként 113 alkalommal volt válogatott, s ezzel a kapusok között világ- csúcstartó. A rekordot eddig az olasz Zoff tartotta 112 válogatottsággal. A mi koravén, huszonnyolc-harminc éves legényeink mindenesetre leckét vehetnének tőlük, hogyan lehet Ilyen sokáig frtssen és formában maradni. | i Hogyan lehet | I két széken ülni? Bizonyára különleges világcsúcs fűződik a dán Soren Lerby nevéhez, és teljesítmé­nye bekerül a híres rekordok Gulness köny­vébe. A kiváló futballista november 13-án a világ két különböző pontján játszott fon­tos mérkőzést. Délután Dubltnban a dán vá­logatott színeiben az írek ellent világbaj­noki selejtezőn lépett pályára. Az 58. perc­ben, amikor csapata már 3:l-re vezetett, le­jött a pályáról és egy bérelt repülőgépen az NSZK-bell Bochumba utazott, mert este klubja, a Bayern München ott játszott ku­pamérkőzést. Lerby a 46. percben már a Bayern mezében jutott ki a pályára és vé­gigjátszotta a második félidőt, illetve a két­szer tizenöt perces meghosszabítást ts. Kerékpáros-történelem A római nemzeti múzeum kiállítási tár­gyaira hivatkozva az olasz archeológusok azt állítják, hogy a kerékpárt kétezer év­I vel ezelőtt találták fel, csak úgy látszik, feledésbe merült, A XVIII. század végén és a XIX. század elején több országban tehet séges konstruktőrök „folytatták“ a kereken 1 guruló szerkezet feltalálását. így 1818-ban Í a német von Dreiss felszerelte a kormányt, 75 évvel később a skót Dunlop, akit idege­sített a fémkerekek zaja, kigondolta a zaj csökkentésének módját: bevonta a kereke­ket gumitömlővel. Az első hivatalos kerékpárversenyeket 1868. ban rendezték meg. Az angol J. Moore nyer­te a 2000 méteres versenyt. Tiz évvel ké­sőbb honfitársa, Dodds Cambridge ban egy őre alatt 25 kilométert és 508 métert meg­I téve felállította az első gyorsasági rekor­dot. Százegynéhány évvel később, 1984-ben, Mexikóban az olasz Francesco Moser ugyan, ennyi id o alatt 51 kilométert és 151 mé­tert meg. Minő különbség ... Ipalágyi) 6í3®i©íji®§-(^!i(§fe®8(J © Í2CWfl©(sCí©íi@fe@ffi) közül nyolcat az elisztai együttes szer­zett meg, négyszer diadalmaskodtak a dómba ji (Észak-Kaukázus) sportolók, kétszer a Metallurg csapata, s egyszer volt bajnok a poltavai Vimpel. A nemzeti bajnokságot két ligában rendezték meg, az elsőben 10 csapat indul. Ezek a következők: a Moszkva környéki Metallurg, az elisztai Avtomo- biliszt, a kovrovi Kovrovec, a rigai A- dazsi, a Nyiva a poltavai területről és a Vimpel Poltavából, a Voszhod a nyikolajevi területről, a sztavropoll kör­zet csapata, a Trud a litván Ziamuk- -Technika, végül a krasznodari terület csapata, a Lokomotív. A második ligá­ban 22 csapat küzd az első helyért. A két liga csapatai a Szovjet Kupáért is versenybe szállnak, s rendeznek még körzeti, területi és köztársasági bajnok­ságokat is. A szovjet motoros-futtbalisták Jól Is­mertek sportkörökben: többszörös Euró­pa-kupa győztesek és egész sor nemzet­közi tornán végeztek az első helyen. A szakemberek szerint a szovjet csapat e- rőssége a tiszta játék, a kiváló techni­ka, a gyorsaság és az eredményesség. Az első mérkőzéseket még a háború előtt játszották az országban. 1937-ben a Moszkvai Testnevelési Főiskola hall­gatói tartottak néhány bemutató mér­kőzést, s az új játék elnyerte a nézők és a sportkörök tetszését egyaránt A második világháború azonban hosszú i- dőre visszavetette a motoros-futball fej­lődését. A háború után, 1959-ben, Moszkvá­ban, a Lenin stadionban tartották az el­ső mérkőzést, a hagyományos „Orosz tél“ ünnepségsorozat keretében. A sportág moszkvai újjászületésével egy időben fejlődésnek indult a balti köz­társaságokban és az Észak-Kaukázus- ban is. 1962-ben a Szovjet Motorsport Szövetség elnöksége határozatot hozott a motoros-futball fejlesztéséről. 1963- -ban írták ki az első országos versenyt a Za ruljom (A kormánykerék mögött) című folyóirat kupájáért, amelyet első ízben Kazahsztán csapata nyert el. 1965-Öt tekinthetjük a szovjet moto­ros-futball hivatalos születési évének, minthogy ebben az esztendőben rendez­ték még az első országos bajnokságot, amelyet azóta minden évben rendszere­sen meghirdetnek. A 15 bajnoki cím A motoros-futballt a Szovjetunióban a legkülönbözőbb foglalkozású emberek űzik: egyetemisták, tanulók, munkások, kolhozparasztok, hivatalnokok. A moto­ros-futball mindenkinek elérhető, aki ezt a férfias és szórakoztató sportágat akarja űzni. Semmi sem kell hozzá, csak az, hogy az ember elérje a 16. é- letévét — amikor vezetői engedélyt kaphat motorkerékpárra —, és az egye­sületben befizesse az évi jelképes 30 kopejkás tagsági díjat. A Szovjetunió­ban több mint háromezer igazolt moto­ros-futballista van. A legjobbak mind hazai gyártmányú, Kovrovec típusú motorkerékpáron ját­szanak, amely műszaki mutatóit tekint­ve semmiben sem marad el a legjobb külföldi típusoktól. Borisz Olsovszkij Negyed évszázad örömei és gondjai Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az utóbbi másfél évtizedben hazánkban is ugrásszerűen megnövekedett az érdeklődés a motorossportok Iránt. A tudományos-műszaki fejlődés eredményein kívül ez többek között an­nak köszönhető, hogy az irányítást olyan szervezet vette kezébe, mint a Hon­védelmi Szövetség, amely kezdettől fogva módszeresen azon munkálkodott, hogy a szükséges feltételek megteremtésével ez a sportág ne csak a „kivá­lasztottaké“ legyen, hanem a széles tömegeket mozgósítva felzárkózzék a leg népszerűbb honvédelmi sportágak sorába. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt — ha nem is gombamód — egymás után alakultak meg Dél-Szlovákia járásaiban a klubok, amelyek a helyi lehetőségekhez mér­ten mozgató rugói lettek a sportág fellendülésének. A sládkoviöovól motoros­klub az egyik legrégibb ilyen klub. Vezetőjükkel, Dömötör Árpáddal képzelet­ben végigjártuk tevékenységük eddigi jelentősebb állomásait. — Negyed évszázados múltra tekint vissza motorosklubunk, 1961-ben elég nehéz körülmények között alapítottuk meg. Az volt a célunk, hogy a község motorosai legalább egy olyan helyiség­hez jussanak, ahol szakemberek irányí­tásával dolgozhatnak gépeiken, és elsa­játítják a versenyzés alapjait. — Sikerültek az elképzelések? — Eleinte rengeteg problémával küsz­ködtünk, mert a klub munkája iránt sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint amire a lehetőségeinkből tellett. Ez fő­leg a helyiségek és a felszerelés hiá­nyából adódott. így az átmeneti meg­oldások egész sorához kellett folyamod­nunk mindaddig, mígnem magunkénak mondhattuk a jelenlegi klubunkat, a- melynek a felszereltsége igen jó, és helyszűkével sem kell küszködnünk. Ebben a klubban több kitűnő szakem­ber irányítja a munkát, ami az ered­ményeinken is visszatükröződik. Persze nem engedtük meg, hogy javítőmühelyt helyettesítsen a motorosklub, hanem arra törekedtünk, hogy megfelelő bá­zisa legyen a motorossport fellendülé­sének. — Ügy érzik, hogy ezt sikerült elér­niük? — Nem dicsekvésnek szánom, de el kell mondanom, hogy ma már a járás legjobb motorosklubjai közé tartozunk. Minden évben rendszeresen megszer­vezzük a honvédelmi tájékozódási ver­senyeinket mind az autósok, mind a motorkerékpárosok részére, amely igen nagy népszerűségnek örvendenek, és főleg a fiatalabbak korosztályát vonz­zák. Külön örülünk annak, hogy a nők is érdeklődnek a munkánk iránt, és be­kapcsolódnak a versenyekbe. Munkánk elismeréseként könyveljük el azt, hogy felettes szerveink rendszeresen megbíz­nak bennünket a magasabb szintű ver­senyek futamainak megszervezésével. — ön tagja a motorosszakosztály járá­si tanácsának is. Mint szakember mi­lyennek látja ennek a sportágnak a helyzetét a Galántai (Galanta) Járás­ban? — Ügy érzem, hogy ez a sportág já­rásunkban Is jó színvonalat ért el. Ki­tűnő szakembereink vannak, akik meg­felelően irányítják az egyes klubok munkáját, és vannak nagyon lelkes ver­senyzőink. Csupán az anyagi feltételek biztosításában látok említésre méltó hiányosságokat. Nincsenek versenyzés­re alkalmas motorkerékpárjaink és au­tóink. A versenyzők általában a saját gépükön rajtolnak, ami számunkra na­gyon költségessé teszi a rendszeres munkát. Ha nagyobb segítséget kap­nánk a kerülettől, akkor versenyzőink a magasabb szintű versenyeken sokkal jobb eredményeket érnének el. KAMOCSAI IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents