Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
/ [új ifjúságii \ s A pisai dóm felülnézetböl Az olaszországi Pisa a X. század körül volt a Földkőzi-teenger nyugati medencéjének ős Korzika szigetének ura, amiről Berzevlczy Albert Oti rajzok és tanulmányok című munkájában 1905-ben többek között tgy ír: „Mikor a pisaiak a XI. század derekán a saracéneket leverték Palermó- nál s ezt a várost kirabolták, első teendőjük volt Istenfélelmük jeléül hatalmas fényes templomot emelni, így indult meg a mai dőm emelése, és mintha Pisa akkori és későbbi nagyjai, félve az utódok feledékeny. PISA ÉS A FERDETORONY ségétől, minél érthetőbben igyekeztek volna rövid fénykoruk dicsőségét azok emlékezetébe vésni: egyetlen helyre halmozták össze, egy pillantással áttekinthetően mindazt, amit örökbecsű művészeti alkotások alakjában Istennek áldozatul s az utókornak emlékjeléül szántak. A dőm építését követte a keresztelőkápolna, a Battistero fölállítása, szemben a templom homlokzatával; kevéssel utóbb megindult az építése a dóm háta mögött emelkedő különálló harangtoronynak, részben művészi mesterfogásoknak tulajdonítható ferdeségével legnépszerűbbé vált Pisa építményei között.“ A Battistero (keresztelőkápolna) körtekupolás körépület. Igazi érdekességét a különleges belső visszhang adja, amely ritka élménnyel ajándékozza meg a látogatót. A keresztelőkápolna szószékének domborműveit az a Niccola Pisano nevű kőszobrász alkotta, akit joggal neveznek a reneszánsz megszületése előtt! reneszánsz művészének. A híres pisai ferdetorony már építése közben süly- lyedni kezdett, így dőlt meg, és a munkálatokat úgy folytatták, hogy az épület stabilitását ennek ellenére megőrizzék. Hatodik emeletének tetővonala ennek megfelelően már majdnem vízszintes. A tornyon végezte Galilei a szabadesés törvényének kutatása során kísérleteit a XVII. században. Kevés helyen fordul elő, hogy ilyen kis területen az egyetemes művészetek ennyi csodáját találhatja meg a látogató. A világ minden tájáról érkező turisták ezrei ezért is keresik fel az Arno-parti várost. A híres ferdetorony K ell-e bizonyítgatnunk, hogy S gyermek esztétikai nevelése nem kevésbé Fontos (talán még fontosabb isi, mint általában a nevelés. Már a 18. századi nagy francia író és teoretikus, Denis Diderot azt hangoztatta, hogy „az az ország, amelyben ugyanúgy tanítják a gyerekeket rajzolni, ahogy olvasni és írni, hamarosan felülmúlná valamennyi országot művészeti, tudományos és szakmai téren“. Két évszázad múltán a szovjet állam egyik első, az iskolákkal kapcsolatos rendeletében megfogalmazta az esztétikai nevelés egy még fontosabb szerepét: „Ha a szakmunkás és tudományos képzés nélkülözné ezt az elemot, elsekélyesed- ne, mivel az életöröm a végső célja a munkának is és a tudománynak is.“. Ugyanakkor ma még nem mondhatjuk hogy e szép követelmények az ország felnövekvő nemzedéke számára valósággá váltak. A racionális információk özöne, az egzakt tudományok növekvő szerepe, új tudományágak születése arra kényszerít, hogy csökkentsük a tananyagot, a- karatlanul is háttérbe szorítva az esztétikai tárgyakat. Éppen ezért tekinti a most megvalósításra kerülő iskola- reform egyik legfontosabb feladatának a „tanulók művészeti oktatásának és esztétikai nevelésének jelentős javítását“. Mit tettünk és mit kell még tennünk e bonyolult probléma megoldására? Milyen segítséget nyújt az állam és a társadalmi szervek az iskolának? ^ E kérdésekre felel Kira Agafonova, a szovjet oktatásügyi minisztérium iskolaügyi igazgatóságának helyettes vezetője. — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy az esztétikai nevelést nem úgy kell érteni, mint a különböző művészeti ágakkal való ismerkedést lelentős szerepet játszik benne sok minden, így munkafeltételek, a tantermek berendezése, a gyerme kék és felnőttek közötti érintkezés formája A szépérzék, a képzelet, az együitérzés, jóság, az alkotói tehetség — mindez elválaszthatatlan tőle Ezért az esztétikai képzettség (itt az iskolára gondolok) nemcsak a tanult tantárgyaktól, irodalomtól, zenétől, a képzőművészeti és fakultatív tárgyaktól függ, hanem attól is, amely a gyermekeket körülveszi, mind a tanulási időben, mind azon kívül. Mindazonáltal az új reform arra késztet minket, hogy alaposan felülvizsgáljuk e három iskolai tantárgy tartalmát. Közülük kétségkívül a legfontosabb az irodalom. A vita arról, hogyan tanítsunk, mi legyen a fontos, maga a művészeti alkotás, vagy annak elemEsztétikai nevelés a szovjet iskolákban zése, állandóan szerepel a sajtó és a szakirodalom lapjain. A Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiája művészeti nevelési tudományos kutatóintézete kidolgozott egy úgynevezett szöveges feladatrendszert, a- mely arra hivatott, hogy segítsen a diákoknak az irodalmi anyag művészi elsajátításában. A hangsúly egyre inkább a művészi alkotások, azok nyelvezete, stílusa, témaválasztása, szerkezete önálló értékelésére helyeződik. — Az 1984—85-ös tanévben vezették be először az ország valamennyi iskolájában a gyermekek zenei nevelését. Mik a tapasztalatok? — Az ismert szovjet zeneszerző, a zenei nevelés lelkes úttörője és propagandistája, Dmitrij Kabaljevszkij dolgozta ki a programot, amelynek célja nem az, hogy „zenészt, hanem, hogy embert neveljen“. Fokozatosan ismerteti meg a gyermekeket e művészeti ággal, kezdve a legegyszerűbbtől, az alapoktól, vagy ahogy Kabaljevszkij véli a „három alappillértől“, amelyre a zene támaszkodik — az ének, a tánc és az induló eljut a klasszikusokhoz, Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Grieg, Glinka, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij- Korszakov, Csajkovszkij, Prokofjev, Sosztakovics műveihez ... — Ml a lényege az új művészet- történeti tananyagnak, melynek kezdeményezője a népszerű festőművész, Borisz Nyemenszkij? — Először is, ami önmagában is nagyon fontos, hogy kétszer annyi időt biztosítunk a tantárgy oktatására, és maximális figyelmet fordítunk a gyermek egyéniségére. Csak néhány téma elnevezése: „A művészet és te“, „A művészet körülöttünk“, „Minden nép — művész“ stb. Az előttünk álló feladat az, hogy szakképzett pedagógusok oktassák e tárgyat. — A szovjet oktatási rendszer még két területen folytat esztétikai nevelést az iskolai oktatáson kívül; az óvodában és az iskolán kívüli intézményekben. Míg a gyermekek az esztétikai képzés alapjait már az óvodában elsajátítják, addig az iskolán kívüli esztétikai nevelés sokoldalúságát és széles lehetőségeit nehéz lenne felsorolni. V alóban, nehéz lenne részletesen beszélni a több mint 100 ezer úttörőház, művészeti, zenei és balettiskola, gyermekkórus, zenekar, filmstúdió, fúvószenekar, színjátszókor munkájáról. Az itt folyó munkákban szakképzett pedagógusokon kívül írók, művészek, zeneszerzők, ismert művészek is résztvesznek. Valamennyien nem arra törekszenek, hogy tudással töltsék meg a gyerekeket, hanem hogy meggyujtsák bennük az alkotói lángot. A párbeszédet folytatni kell Múlt héten fejeződött be a budapesti kongresszusi központ Pátria termében a helsinki Záróokmányt aláíró országok kulturális fórumának hathetes tanácskozása. Harminchárom európai ország, valamint az USA és Kanada küldöttségei a madridi találkozó szellemében komplex módon értékelték az alkotás, a kultúra különböző területein való e- gyüttműködés kérdéseit. A budapesti fórum a helsinki folyamat szerves része volt. Résztvevői a plenáris üléseken és a munka- csoportokban számos konkrét javaslatot terjesztettek elő a kölcsönös kulturális kapcsolatok további bővítésére. A 35 ország képviselői találkozójának jelentőségét, a maga nemében egyedülálló fórumot a nyilvános záróülésen értékelték a küldöttek. Hangsúlyozták, hogy a fórum jelentős mérföldköve lett a Helsinkiben megkezdett folyamatnak, nagymértékben elősegítette a nemzetközi párbeszédet, a nemzetközi helyzet javítását, a nemzetek közti megértést és az európai kultúra humanista értékeinek megőrzését. Reményüket fejezték ki, hogy az előterjesztett konstruktív javaslatokat fokozatosan megvalósítják és a kulturális fórum eredményei a genfi szovjet-amerikai csúcstalálkozó szellemében hozzájárulnak a kulturális együttműködés fejlesztéséhez és a következő európai biztonsági és együttműködési találkozó előkészítésének megkönnyítéséhez. E találkozóra a jövő év novemberében Bécsben kerül sor. A résztvevők elismerésüket fejezték ki a magyar kormánynak és népnek, a fórum szervezőinek a jó munkafeltételek létrehozásáért. A kulturális fórum záró- dokumentum elfogadása nélkül fejeződött be, főleg egyes nyugati országok hibájából, melyek képviselői a dokumentumtervezetbe o- lyan javaslatokat próbáltak belefoglalni, melyekről tudták', hogy elfogadhatatlanok a szocialista országok számára. Nem született megállapodás a vendéglátó ország által előterjesztett rövid zárónyilatkozat szövegéről sem. A fórum munkája mégis pozitívan értékelhető, mivel résztvevői az intenzív párbeszéd légkörében keresték és találták meg az é- rintkezési pontokat az euró. pai népek közti kulturális együttműködés fejlesztésére és elmélyítésére vonatkozóan. Hja Hulinskj', a csehszlovák delegáció vezetőjének állandó helyettese, hasonló szellemben nyilatkozott a záróülésen. A fórum jelentőségét abban jelölte meg, hogy méreteivel és tartalmával a maga nemében első találkozó volt Európa történelmében. Pozitívumként minősítette azt a tényt, hogy a vélemények ütközése ellenére sikerült megtalálni az utakat a tárgyszerű konstruktív párbeszéd felújításához. A budapesti fórum így előmozdította a kultúra aktív résztvételét a helsinki folyamat megújításában. Az esztétikai neveléshez a természet is huzzájárul Az esztétikai nevelést a legkisebbeknél kell kezdeni
