Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-03 / 49. szám
új ifjúság 4 felvásárolt a helyi nemzeti bizottság, s több család ú] házat épített. Ezzel, természetesen a gondok még nem oldódtak meg. Gondok voltak, vannak és még egy jó ideig lesznek is a cigányokkal. — Nem is kevés — mondja Gör- föl József, a hnb elnöke. — Naponta 4—5 bejelentést kapunk cigányok részéről vagy velük kapcsolatban. A hetvenes évek elején úgy tűnt, rövid idő alatt megoldódik a cigánykérdés, konszolidálódnak a viszonyok. Az utóbbi évek rengeteg gondja azonban teljesen másról tanúskodik. Napirenden vannak a lopások, betörések, verekedések, késelések ... Lassan ott tartunk, hogy életveszélyes lesz kilépni sötétedés után az utcára. — Mi lehet ennek az oka? Egy népes tizenéves nemzedék van felnövőben, amelynek tagjai „kilesték“, felismerték, hogy garázdasággal, munkakerüléssel, állandó állami támogatások bezse- belésével is megélnek. Ugyanis látják, hogy ők, a cigányok sok esetben — jó értelemben! — megkülönböztetett helyzetben vannak, mintha a törvény szigora nem vonatkozna rájuk olyan mértékben, mint másokra. Ez a fölnövekvő nemzedék nem él, hanem visszaél a társadalom segítségével. A nyugdíjaskor felé járó hnb- elnök évtizedek óta végzi munkáját, nála jobban kevesen ismerik a falu helyzetét. De itt van még néhány további adat. Az ötszázhúsz cigányból 280 ember munkaképes, de közülük mindösz- sze száznegyvenen, tehát az ötven százalékuk dolgozik rendszeresen. Már csak tizenhárom család él putriban, s mindössze 5—6 az o- lyan család, ahol a gyerekek fölöttébb sokat hiányoznak az iskolából, Öt cigány van a faluból je— Tudja, hogyan kezdtük? — mondja, amikor a házépítés előzményeiről faggatom. — Ügy, hogy egy-egy koronát félre-félretettem. Amikor a koronásokból összegyűlt ötszáz, elvittem beváltani. Örömömben sírva mutattam az uramnak: már van ötszáz korona megtakarított pénzünk! Ötszáz korona — és az igény egy más életformára. Ennyijük volt Tankóéknak a kezdetben. Pedig mindketten a Laposban, a cigánytelepen születtek, ott nőttek fel. Tankóné idővel eladta a rossz házat, a pénzből vettek a faluban egy öreg épületet, de az sem felelt meg nekik. Takarékoskodtak, felvettek 130 ezer korona kölcsönt, segítségül hívták az építkezéshez a rokonságot. Dolgoztak látástól vakulásig. — Mit gondol, azok a cigányok, akik még ma is rossz, körülmények között laknak, miért nem követik példájukat? — Miért? ... Mert akkor nem jutna annyi az italra, meg dolgoz-- niuk kéne. Sokat, rengeteget. Szájára is veszi a cigányok e- gyik része Tankóékat meg azokat, akik már kikecmeregtek a sártengerhez hasonló Laposból. Megszólják őket, hogy flancolnak. — Mondhatnak, amit akarnak, — búcsúzik Tankóné —, én megdolgoztam a házamért. Már nem tudnék úgy élni, ahogy még né- hányan élnek. 4 Ezek közé a „néhányak“ közé tartozik Tankó Juli néni is, aki hatvannégy éves, és tizenhat gyermeket szült. — Merre vannak a gyerekek? — Hat meghalt, három börtönben, a többi meg szanaszét. De Szlovákia ötmillió lakosából 255 ezer a cigány származású. 1975- ben 184 ezer cigány élt Szlovákiában, tehát kilenc év alatt tizenhatezerrel növekedett a számuk. Ahogy gyarapodik a cigány származású lakosság, úgy gyarapodnak azok a megoldatlan vagy csak részben megoldott gondok is, amelyekről nem lehet, nem szabad hallgatni. Egyebek mellett a fenti mondatok is elhangzottak azon a nemrégiben tartott sajtótájékoztatón, amelyen Nagy Kázmér, az SZSZK Munka- és Szociálisügyi minisztere tájékoztatta az újságírókat. Az ott elhangzottakból kitűnt — s ezt a miniszter külön is hangsúlyozta —, a társadalomnak a cigányok érdekében tett erőfeszítései nem mindig eredményesek, a legnagyobb jóindulat és anyagi, erkölcsi segítség mellett is sokasodnak a gondok. Bár egyre több cigánygyermek jár bölcsődébe, ó- vodába, egyre kevesebb az iskolákban az igazolatlan hiányzás, egyre több cigánytábort, putrit számolnak föl, s egyre jobbak a cigányok lakáskörülményei, mégis... Mégis, még mindig túlontúl magas az igazolatlan hiányzások száma, mégis gyorsan tönkremennek azok a lakások, amelyekben cigányok laknak, mégis egyre több a cigányok által elkövetett bűn- cselekmény. Még mindig nagyon magas a cigánycsaládoknál a gyermekszaporulat. Amíg egyébként ezer nőre nyolcvanegy újszülött jut, addig ugyanennyi cigány a- nyára 174, ráadásul minden negyedik gyermek egészségileg károsult. így aztán nem véletlen, hogy ezekben a nagy, 8—14 tagú családokban a szülők keveset tudnak foglalkozni a gyerekekkel, hogy rossz a tanulmányi előmenetelük, hogy csupán ötven százalékuk fejezi be a nyolcadik osztályt, hogy egyötödük 3—6. osztályból marad ki. Mindezek figyelembe vételével nem véletlen, hogy alacsony a tudásszintjük,, hiányos a műveltségük, nagyon kevés értelmiségi kerül ki közülük, életmódjuk nagyon lassan változik, és nehéz őket bevonni a normális társadalmi élet vérkeringésébe. így a családok legtöbbje a- karva-akaratlan is a társadalom perifériáján él, nem tud és nem is akar beilleszkedni, hiszen megszokott életvitelének szintjétől minden idegennek tűnik. De hogyan is fest mindez a valóságban? Ennek jártunk utána a Galántai (Galanta) járás egyik községében, Jókán (Jelka]. 1 A falu lakosainak száma 3800, ebből 520 a cigány származású polgár. A cigányok Jókára a századelőn kerültek, amikor is az e- gyik helyi nagybirtokos olcsó munkaerőt keresve betelepített a faluba két cigánycsaládot. Idővel egyre többen jöttek, majd a természetes szaporulat következménye is, hogy mára már százzal többen vannak, mint mondjuk tizennégy évvel ezelőtt. A harmincas évekre kiépült egy nagyobb cigánytábor, amelynek maradványai még ma is láthatók. Már csak maradványok, hiszen az elmúlt két évtizedben nagyon sok putrit Tankó Tibor hatodikos tanuló Kísérőmmel, Lauriő Emil népművelővel az új sor fele vesszük az irányt. Tankóék háza legfeljebb abban tűnik ki a többi közül, hogy már teljesen kész, és portáját is szépen rendben tartják. A háziasszony, Tankó Tiborné fogad. Megmutatja a szépen berendezett és valóban csodálatosan rendben, tisztán tartott otthont. Tankó Tiborné: „Én megdolgoztam a házamért.“ KELI AZ ÍNY EGY MÁS ÉLETFORMÁRA Laurié Emil népművelő Hegyi Alica és a gyerekek lenleg börtönben, többek ellen folyik jelenleg eljárás, hét gyermek él gyermekotthonban és további hét veszélyeztetett helyzetű gyermeket kívánnak a közeljövőben állami gondozásra bízni. 2 Igen, a gyerekek. Mert ahhoz, hogy a cigányok életvitele megváltozzék, a gyerekeknél kell kezdeni a nevelést. Ott még van remény, hogy lesz foganatja. Ez a szempont 'vezérelte a falu vezetőit, amikor állami támogatással felépítettek a cigánygyermekek számára egy harminckét férőhelyes óvodát. Az óvodában, ahol látogatásomkor Hegyi Alica képesítés nélküli óvónő foglalkozott a gyermekekkel, harminc fiú és lény van beíratva. Aznap azonban mindössze tizenketten voltak óvodában. Egyébként általában húszán szoktak lenni. Hegyi Alicától megtudtam, hogy aki küldi gyermekét óvodába, az általában szépen, tisztén felöltöztetve küldi. E- gyébként meglátszik a gyermekeken, hogy odahaza a szülők nem foglalkoznak velük, hogy mindent többször és sokkal szemléletesebben kell elmagyarázni nekik, mint más gyerekeknek. Igaz, érdeklődnek minden iránt, csak amit hallanak, nehezebben fogják föl. A falu magyar tanítási nyelvű iskolájában, ahová tizennégy cigánygyerek jár, Tóth Piroska i- gazgatónő nem panaszkodik: — Tisztán, rende'sen és rendszeresen járnak iskolába. Ezeknek a szülei általában a jobb körülmények között élő cigányok közé tartoznak. A gyerekek beilleszkednek az iskolai életbe, akárcsak a szüleik a falu normális életébe, nem különböztetik meg őket a tanulók sem, így számukra ez a tizennégy cigánygyerek tizennégy tanuló az iskola 250 diákja közül. Benézünk a hatodik osztályba, ahova Tankó Tibor is jár. Tibor nem tartozik a jeles tanulók közé, de nem is a legrosszabb. Egy a többi közül, mondja a tanító-, nője. Sőt, azt is hozzáteszi, hogy Tiboréknak szép házuk van az új soron, érdemes náluk körülnézni. „Tizenhat gyereket szültem.“ most sem vagyok egyedül. Én nevelem az egyik lányom két gyermekét. De azt írja oda: fizet rájuk rendesen. A néni a két gyermekkel, a tízéves Bélával és a ötéves Emillel egyszobás, háznak aligha nevezhető putriban él. Mondja, szívesen elmenne ő innen lakni, ha kapna valahol valamilyen jobb házat, mert venni nem tud, pénze az nincs. A hnb az ilyen idős emberek helyzetén próbál az elkövetkező években változtatni, hogy vagy öregotthonban helyezik el őket, vagy felvásárolják a putrijukat, kölcsönt kaphatnak, s vehetnek maguknak házat. A Lapost ugyanis öt éven belül teljesen fel szeretnék számolni. — Ezzel még nem oldódik meg minden, ezt tudjuk — mondja Lauric Emil. — Sok-sok nevelő munka van még hátra. Hosszú az út addig, hogy a cigányok beilleszkedjenek, mindenki számára elfogadható életmódot folytassanak. Hosszú és nehéz, de épp a normális együttélés érdekében meg kell tennie mindkét félnek a tőle telhető legtöbbet. Igen, mindkét félnek, mert az egyoldalú igyekezet, eddig is bebizonyosodott, eredménytelen. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei n I
