Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-03 / 49. szám

»SBBHUI.'ISESCTSB ■HMDB Az „agytröszt“: Mészáros Attila, Nagy Gabriella, Fodor Tünde tanulmányi felelős, Török Ingrid, a szervezet titkára, és Marczibál Andrea kultur- felelős. Gi Ml STAK Mindenfelé azt hallom, hogy csökken a gimnázium vonzereje és tekintélye. A Galántai (Galan- ta) Magyar Tanítási Nyelvű Gim­náziumban például az idén a három első osztályba mindössze 52 tanulót vettek fel, mert egy­szerűen kevés volt a jelentkező., Pukkai László, a tantestület neve­lési és pályaválasztási tanácsadó tanára mondta, hogy a szaktanin­tézetek tanulói kinevetik a szak­középiskolásokat, mert többet és hosszabb ideig kell tanulniuk, de kevesebbet keresnek, mint ők. Mindkét iskolatípus tanulói pedig a gimnazistákon szórakoznak, mert szerintük legtovább és legtöbbet tanulnak, de a legkevesebbet ke­resik, és nehezen tudnak elhe­lyezkedni. Az ilyesmi szöget üt az ember fejében, és arra készteti, hogy u- tánanézzen a dolgoknak. Kézen­fekvő volt, hogy éppen az emlí­tett iskolában folytassak vizsgá­lódást, annál is inkább, mert ta­lálkozóra is hívtak bennünket, és a galántai gimnázium mindig jó hírnévnek örvendett. Különösen a matematika és általában a termé­szettudományok oktatásában tűnt eddig ki. Aki már régebben járt az isko­lában, oda sem találna. Ez történt velem is, mert nem tudtam, hogy 1977 októberében egy pompás új épületbe költözött. Nem akarom az olvasót a külsőségek leírásá­val untatni, de azóta valóban I- deális körülmények között, kor­szerű segédeszközök felhasználá­sával folyik az oktatás. A koráb­bi, szükségmegoldású iskolaépü­letekben ilyesmire gondolni sem lehetett. És ez még nem minden. Megmutatták a két tornatermet és az uszodát, megkóstoltatták ve­lem az iskolai konyha ebédjét. Ha a gyomromra hallgatok, meg a lá­tottakra gondolok, akkor habozás nélkül kitöltőm a jelentkezőlapot. Persze gimnáziumba nem úszni és jóllakni jár az ember, ezért a rövid iskolanézés után leültem a SZISZ-szervezet vezetőségével, il­letve a korábbi elnöknővel, Zelin- ka Zsuzsával, mert az új elnök, Lozsi Imre csak egy nappal ko­rábban vette át a tisztséget, és még nem tartotta elhivatottnak magát arra, hogy érdemben be­széljen a szervezet munkájáról, az iskola életéről. A beszélgetés a- lapján kialakult bennem egy kép, hogy a galántai gimnáziumban ér­dekes és tartalmas SZISZ- és diák­élet folyik. Alkalmi beszélgető- partnereim — ha annak idején nem is meghatározott megfonto­lásból kerültek a gimibe — meg­találták a számításukat, jól érzik magukat, és ma már egészen pon­tosan meg tudják fogalmazni, hogy mit akarnak elérni az életben. ZELINKA ZSUZSA például a most folyó iskolaévben érettségi­zik, ezért is köszönt le az elnöki tisztségről. Fogorvosnak készül, emellett az iskolában az atlétiká­ban és általában a sportban is kitűnt. Iskolabajnokságot nyert már 100 és 800 méteren és távol­ugrásban, és ma is ő tartja a re­kordot 1500 méteren. A sportolást az egyetemen is folytatni akarja, így kiváló sportoló fogorvosnő vál­hat belőle. Ezenkívül az iskola kulturális csoportjának mindmáig egyik oszlopos tagja. Hogy hogyan került a gimnáziumba? — Az az igazság, hogy eredeti­leg nem ide gravitáltam — mond­ja —, viszont a gimi volt az az Iskola, amelyet a legjobban ismer­tem. Vonzott az itt folyó kultür- munka és a sportélet is. Mivel pedig a legjobb barátnőm is ide jött, én is ide jelentkeztem. Most már nyugodtan elmondhatom, hogy nem bántam meg. Szerintem a gimnázium az az iskola, amely legjobban felkészíthet az egyetemi tanulmányokra, és a legmagasabb szintű középiskolai képzettséget nyújtja. Különös szerencsének tar­tom, hogy jó osztályba kerültem, mert ez is lényeges. A jó közös­ség nagyon sokat jelenthet az em­ber jellemének formálásában. El­mondhatom, hogy a miénk jó kö­zösség, ezért nagyon szeretek is­kolába járni. Szinte minden nap örülök', hogy újra együtt íehetek' az osztálytársaimmal. Ezenkívül nálunk megvan, hogy tanáraink messzemenő önállóságot biztosíta­nak az ifjúsági szervezetnek, tá­mogatják az öntevékenységet, az egyén megnyilvánulásait. A kul­turális csoportokon kívül egész sor szakkör működik magas szín­vonalon, szinte tudományos meg­alapozottsággal, és akkor még nem említettem a sportéletet, amelyet Czigler Sándor tanár elvtárs szer­vez nagyon lelkiismeretesen és hozzáértéssel. LOZSI IMRE, az „egynapos“ SZISZ-elnök harmadikos, a válasz­tott kötelező tantárgyak közül a számítástechnika mellett döntött, és a számítástechnikai kört láto­gatja, Azelőtt az osztályszervezet elnöke volt, tehát már nem tel­jesen újonc a tisztségviselésben. Igaz, ma tizenkét alapszervezetben 275 SZISZ-tag gondját, baját viseli a vállán, ami nem is kevés. — Szeretném a szervezet mun­kájában megtartani ázt a színvo­nalat, amelyet Zsuzsa elnüköskö- dése alatt értünk el, csakhogy ez nem is lesz olyan könnyű — mond­ja. — Az az érzésem, hogy egy kissé túl vagyunk terhelve. Hét­főn és pénteken tíz, máskor hét óránk van. Ha ezenkívül valame­lyik szakkör vagy művészeti cso­port foglalkozásait is látogatom, akkor rendszerint este hétkor ver­gődöm haza. És akkoi; még ké­szülnöm is kell másnapra. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy megéri a szakköröket látogatni, mert a tanárok segítségével egész magas színvonalon foglalkoznak matematikával, fizikával, kémiá­val, biológiával, valamint nyelv- műveléssel. Rendszeresen részt veszünk a különböző olimpiákon, és már egész sor szép eredményt értünk el. Jól dolgoznak a sport- és honvédelmi körök és a művé­szeti körök is, de ezekről talán a kultúrfelelős beszélhetne. Mindenesetre a szakkörökben plusz ismerethez jutunk, amelynek nagy hasznát vesszük, akár foly­tatjuk tanulmányainkat, akár nem. A szakkörökben és az olimpiá­kon, a középiskolások szaktevé­kenységében elért eredményeket rendszerint a felvételi bizottságok is figyelembe veszik. A szakköri és kulturális munkán kívül az if­júsági szövetség elsősorban a po­litikai és világnézeti nevelésre, az ismeretterjesztésre törekszik. I- gyekszünk úgy intézni a dolgokat, hogy az előadások érdekesek, szín­vonalasak legyenek és lekössék a SZISZ-tagok figyelmét. A szocia­lista törvényességről a járásbíró­ság tagjai, a Szovjetunió békepo­litikájárői a járási pártbizottság dolgozója adott elő. A közelmúlt­ban a baráti tatai gimnáziumból dr. Kálmán Attila tartott érdekes előadást a matematikáról és a nép­rajzról. Iskolánk egykori diákjai is elég gyakran eljönnek körünk­be, hogy munkájukról, pályafutá­sukról beszéljenek. Ebből is lát­szik, hogy volt és van az alma maternak valami különös varázsa, amely még a régieket is vissza­húzza. Ezek a beszélgetések min­dig élményszámba mennek, mert az egykori diákok között vannak már híres tudományos kutatók, ki­váló szakemberek, akik érdekesen tudnak beszélni a munkájukról, hivatásukról. Nagy segítségünkre vannak ezzel a pályaválasztásnál. Szóval én is nagyon jól érzem magam a gimiben, de az öcséin azt mondja, hogy semmi szín a- latt nem jön ide, mert itt sokat kell tanulni. Hát már ez is baj?! mészáros attila, az iskoia­rádió „felelős szerkesztője“ szin­tén harmadikos. Az elektrotechni­ka megszállottja, a műszaki főis­kola elektrotechnikai karán sze­retné folytatni tanulmányait. — Mehettem volna elektrotech­nikai szakközépiskolába is, de úgy döntöttem, hogy ide jövök, mert nem árt, ha az általános művelt­ségből is elsajátítok valamit. A- mire szükségem van az elektro­technikában, azt itt is megtanul­hatom. Egyébként is mindkét test­vérem ide járt, sokat beszéltek nekem a gimiről, mindez nagy ha­tással volt rám. Nem hiszem, hogy rosszul választottam volna. MARCZIBAl ANDREA a szerve­zet kultúrfelelőse. Igazán nem o- koz neki gondot, hogy az iskola gazdag kulturális életéről beszél­jen, pedig... — Pedig az előző tanévben pan­gás állt be a kulturális életben. Szerencsére ez már a múlté, és szeptembertől valamennyi csoport újult erővel látott munkához. A színjátszók Páskándi Géza Oj ma­gyar Lúdas Matyijét tanulják, és úgy tervezzük, hogy valamennyi csoporttal ismét bejárjuk a kör­nyéket, mint régen tettük. Mert iskolánkban a kulturális munká­nak mindig gazdag hagyománya volt. Énekkarunk, amelyet Józsa Mónika vezet, nemcsak városunk­ban, hanem az egész környéken ismert. Van még népi zenekarunk, és népi tánccsoportunk. NAGY GABRIELLA az Alkotó Ifjúság című iskolai újság szer­kesztője. Alapiskolás korában a Tábortűz állandó levelezője volt, és azt mondja, hogy újságírónak Részül. S kéthavonként megjelenő iskolai újság érdekes színfoltja az iskola életének. — Lapunk arra hivatott, hogy tájékoztassa a tanulókat az isko­la és a SZISZ életéről, hisz benne is áll, hogy a SZISZ-szervezet fo­lyóirata. Ezenkívül teret ad a ta­nulók irodalmi próbálkozásainak. Nem dicsekvésképpen mondom, de lapunk színvonalára vall, hogy az iskolai újságpk járási verse­nyében rendszerint elvisszük a második, harmadik helyet. Szá momra különösen nagy élmény összeállítani az öt rovatfelelőssel és Kosa Éva tanárnővel a soron következő számot, és látni, hogy társaim milyen élvezettel olvas­sák a lapot. Az elmondottakat egészítette ki Danisné Kollár Mária igazgatónő, aki csak szeptemberben került az iskola élére, de ... — Igaz, hogy csak szeptember­től vagyok itt, de az iskolát már korábban is jól ismertem, mert itt tanítottam Vágsellyén (Sala). Nyugodtan elmondhatom — és ak­kor részemről nem tűnhet dicsek­vésnek, mert tulajdonképpen nem az én érdemem —, hogy a galán­tai gimnáziumban ma is magas színvonalú oktatás folyik. Az ál­talános műveltségen kívül a szá­mítástechnika, a gépészet, az épí­tészet és a mezőgazdaság alap­jaira képezzük választásuk szerint a tanulókat. Megállapíthatom, hogy majdnem olyan szakképzett­séget nyújtunk, mint a szakközép- iskolák, és tanulóink nyugodtan elhelyezkedhetnek a szakmában, még ha nem is folytatják tanul­mányaikat. Viszont innen mindig sokan jelentkeztek egyetemekre és főiskolákra, és örvendetesen magas a felvett diákok aránya. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei Lozsi Imre: „A szakkörökben plusz ismerethez jutunk." Zelinka Zsuzsa: „Szerintem a gimná­zium a legmagasabb szintű közép­iskolai képesítést nyújtja." új ifjúság 3 Válasz Sill mérnök felhívására Arca felderül, majd szellemesen mondja: — Mint energetikus kijelent­hetem, sőt hangsúlyozom, hogy az energiával takarékoskodni kell, egy­fajta energiával' azonban nem, ez pe­dig a szellemi energia. Bán Zoltán mérnök a Közép-szlo­vákiai Energetikai Művek rimaszom­bati (Rimavská Sobota) transzformá­torállomásán dolgozik, akit a mun­kahelyén úgy ismernek, hogy állan­dóan tesz-vesz, foglalatoskodik vala­mivel. Legutóbb munkahelyén megala- kította a Szlovákiai Kiskertészek Szö­vetségének alapszervezetét. Munka­helyén Zoltán már évek őta a SZISZ- alapszervezet elnöke. Érdemel vannak abban, hogy az alapszervezet az Élet­fa-mozgalomban az állomás területén 5 hektár földterület fölött vállalt véd­nökséget. Rendszeresen kaszálják, a szénát pedig a Haladás Efsz-nek szol­gáltatják be takarmányozásra. Az idén például 11 tonna szénát gyűjtöttek össze. Zolit nemrég nagy öröm érte, hi­szen a járási és kerületi SZISZ-kitün- tetések után beírták nevét a SZISZ KB becsületkönyvébe. Beszélgetésünk az elismerő oklevél átadásának nap­ján folyt. — Sokat kezdeményezel a újítási mozgalomban. Mi ösztönzi ezt a tevé­kenységedet? — Ahhoz, hogy valaki ésszerűsíteni, újítani tudjon, vagy valamilyen vál­toztatást eszközöljön a munkahelyi ál­lapotokon, elsősorban ismernie kell a problémákat, mindig nyitott szem­mel kell járnia, és persze azt is tud­nia kell, mit hogyan és miért akar megváltoztatni, sőt nálunk, mivel nincs külön kivitelező csoport, még ezt a munkát is vállalnia kell. Évek múltával nő az ember áttekintése, gazdagodik tapasztalatokban, s ez az eredményeken Is visszatükröződik. Kezdetben én is tájékozatlan voltam, most azonban egyre gördülékenyeb­ben megy. Tavaly hat újítási javasla­tot nyújtottam be, az idén már az első félévben négyet. Nálam az ösz­tönzőerő nem csupán az anyagi jutta­tás, hanem főleg az erkölcsi elisme­rés és az a tudat, hogy saját ma­gamnak és munkatársaimnak is meg­könnyíteni a munkát. — Ha jól tudom, a járás azon ke­vés fiataljai közé tartozol, akik csat­lakoztak Sill mérnök felhívásához. — Igen, én Is csatlakoztam ehhez a felhíváshoz, és az újításaimért járó jutalom öt százalékát a szolidaritási alapra utaltam át. Tudom, hogy nem nagy tételekről van szó, de magát a gondolatot hasznosnak és értelmes­nek tartom, ezért támogatom. — Most, az elért szép siker és a kiérdemelt kitüntetés birtokában elé- ‘gedett vagy? — Egy fiatal ne legyen telhetetlen, de túlzottan elégedett sem. Ügy ér­zem, még több van bennem, és ez a tudat ösztönöz majd további tényke­désemben mind az ifjúsági szervezet­ben, mind az újítási mozgalomban.-polgárl­■MHHHMMI

Next

/
Thumbnails
Contents