Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-26 / 48. szám

/

fúj ifjúság 6

A második lélegzetvétel

November vége, december eleje Idén a Honvédelmi Szövetség munkája megméretésének Időszaka. A Járási konferenciák három év eredményeit értékelik országszerte, de megfogalma- zfidnak a következő két év feladatai Is, ezek még konkrétabbak, még „személyre szabottab- bak“ lesznek.

Néhány nappal a konferenciák előtt találkoztam Kovacsics Ferenccel (a képen) a Duna- szerdahelyi (Dun. Streda) járás egyik edzőjével, aki szintén a konkrét feladatok meghatározásának a híve Ez kiéreződött a sikeres sportolói és edzői pályafutásának eddigi minden mozzanatából.

— Inaskoromban, mert akkof^még csak tgy hívtak bennünket, kezdtem a sportolói pályafutásomat a Honvédelmi Szövetségbe. A duklai számokban és a lövészetben értem el Jó eredményeket, de egy szép napon rá kellett jönnöm, hogy baj van a szusszal, azaz a futással. Persze, akkor már betöltöttem a harmadik ikszel. Mit tehet ilyenkor az ember? Maradt a lövészet, bár ehez is kell a Jó kondíció, és az edzősködés felé kezdtem kacsingatni. Magamban ezt a második lélegzetvétel korának szoktam nevezni. Időközben rájöttem, hogy van olyan izgalmas és szép, mint az aktív sportolás.

— Hol edzősködsz?

— A Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Vállalatban dolgozom, ott van egy lelkes kis csapatom, nekik próbálom átadni a tapasztalataimat. Kerületi versenyeken és a Járási ligában egészen Jó ereményeket értünk el az elmúlt években. Ez a csapat a felnőttek kategóriájában versenyez, de emellett a szövetség Járási bizottságának megbízásából rendszeresen foglalkozom Iskoláskorú fiatalokkal is.

— Van utánpótlás? A fiatalokat vonzza ez a sportág?

— Nem tudom, hogyan fest ez más járásokban, de úgy érzem, hogy ml szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sok tehetséges fiatal jelentkezik a sorainkba. Ez azonban nem a véletlen műve. Járási bizottságunk vezetősége nagyon jól együttműködik a járási nemzeti bizottság iskotaügyt szakosztályával, ami azt eredményezte, hogy a honvédelmi munka kitűnő színvonalon folyik az alap és középiskoláinkban.

—Tehát az iskolákból már részben felkészített versenyzőket kaptok.

— Igen, s ezért nagy elismerést érdemelnek a pedagógusok. Ök azok, akik segítenek nekünk a tehetséges fiatalok kiválasztásában. Elhozzák őket a versenyeinkre, felhívják rájuk a figyelmünket, sőt még a felkészítésükben Is segítenek.

— Ha neked megtetszik egy fiatal tehetség, hogyan folytatod vele?

— Első a kapcsolatfelvétel. Ezen nemcsak a tanuló kapcsolatát értem, hanem az iskolájáét Is. Együtt kell működnünk, hogy a tanuló fontosabb edzéseken vagy a sporttáborokban is részt vehessen. A saját módszereimről csak annyit, hogy szoros, szinte baráti kapcsolatra törekszem a hozzám kerülő fiatalokkal. Ez azért kell, hogy alaposan megfigyelhessem, kifürkészhessem a gyengéiket és az erényeiket is. Ezután mindig megbeszélem velük az elképzelésemet, hogy tudják, mi az, amiben jók, és ml az, miben még kemény munka vár rájuk. Szerencsére elég Jő feltételeink vannak a fiatal sportolóink csiszolgatására.

— Gondolom, ez főleg abból áll, hogy rengeteget gyakoroltok és edzetek.

— Másként ezt nem lehet elképzelni. Csakis kitartó munkával lehet eredményeket elérni a honvédelmi sportágakban. Ez a munka sok lemondással jár a fiatalok részéről, de megéri.

— Feltételezem, hogy az edzőnek, aki ezt nem főállásban végzi, szintén sok mindenről le kell mondania.

— Sok lemondással Jár, és kitartást Igényel az a munka, a részemről is, de úgy érzem, hogy nagyon sok támogatást kapok hozzá mind a vállalatom vezetőségétől, mind a családomtól. Az ő megértésük nélkül nem tudtam volna tartós eredményeket elérni ezen a pályán. Még egy ideig nem akarom letenni a fegyvert. Ezt a sző szoros értelmében mondom, hiszen a lövészetnek még a korom miatt nem kell teljesen hátat fordítanom, de tudom, tevékenységem súlypontja mindinkább áthelyeződik az edzői munkára. Azt hiszem, elégedett lennék, ha néhány év múlva védenceimet, azokat a fiatalokat, akikkel most foglalkozom, kerületi vagy országos versenyeken is a dobogón láthatnám.

KAMOCSAI IMRE

Garri Kaszparov a 13. sakkvilágbajnok

A zseniális megoldások mestere

November kilencedikével új korszak kezdődött a sakkozás történetében. Ezen a napon hódította el a világbajnoki címet Ana- toiij Karpovtól a tizenharmadik sakk-király, Garri Kaszparov. A maximálisan praktikusra és logikusra beállított stílust a kombinációkban, váratlan és zseniális megoldásokban gazdag játékforma váltotta fel ezzel a trónfosztással. Legalábbis ezt állítják a sportág elismert szakemberei.

Garri Kaszparov (a képen jobbra) minden idők legfiatalabb világbajnoka. 1963. április 13-án született BakuNan. Már nagyon fiatalon megismerkedett a sakkozás rejtelmeivel, gyerekkorában a helyi úttörőház csapatában játszott. A mesterjelölti címet tízévesen, a mesteri címet pedig tizenöt éves korában szerezte meg. Kezdetben példaképe, Aljehin játékából tanult sokat, majd később a másik exvilágbajnok, Bot- vinnyik volt a mestere. Kaszparov kétszer nyert szovjet ifjúsági bajnokságot, 1980-ban Dortmundban az Ifjúsági világbajnokságon diadalmaskodott. Ugyanebben az évben megszerezte a nemzetközi nagymester! címet is. Igazi első nagy nemzetközi sikerét már egy évvel korábhan a Banja Luka-i nagyszabású torna megnyerésével érte el. Két sakkolimpián (1980 — Málta, 1982 — Luzern) volt tagja a győztes szovjet válogatottnak. 1981-ben megnyerte a szovjet felnőttbajnokságot — igaz, „csak“ holtversenyben Pszn- hisszal. 1982-ben és 1983-ban neki ítélték oda a sakk Oscar-diját.

Hatvanhét napos küzdelem után fosztotta meg a címvédő Anatolij Karpovot trónjától. A szeptemberben kezdődött megismételt döntőn az első játszmát Kaszparov nyerte, majd Karpov 2:l-re fordított, de aztán már csak Kaszparov vezetett, és végül 13:11 arányban döntötte a maga javára a 24 játszmából álló mérkőzéssorozatot. Érdekes, hogy egészen az utolsó játszmáig bizonytalan volt a végeredmény. Karpov u- gyanis győzelem esetén kiharcolta volna a döntetlent, s ez a kiírás értelmében egyenlő lett volna a világbajnoki cfm megvédésével. Ezért is törekedett olyan erőszakosan a támadásra, de Kaszparov ügyesen, biztonságot elérve, nem hagyta már meglepni magát.

Bizonyára örökre emlékezetes marad az első párosmérkőzés, amely maratoni hosszúságra nyúlt, és amelynek végül Florencio Campomanes, a FIDE elnöke vetett véget. 1984 szeptemberében alt először asztalhoz a címvédő és a trónkövetelő. A hat győztes játszmára kiírt mérkőzéssorozat elején Karpov hidegvérrel elért biztonsággal 5:0-ás vezetésre tett szert. De azután bekövetkezett a váratlan fordulat: Kaszparov 5:3-ra felzárkózott, és Karpov üldözésébe kezdett. Végül is idén februárban 48 játszma után, mindkét sakkozó kimerültségére hivatkozva, véget vetettek a végeláthatatlannak tűnő összecsapásnak.

A szakemberek véleménye szerint Kaszparov tökéletesen kihasználta a héthónapos szünetet, tanulmányozta Karpov játékstílusát, csiszolta játszmanyitását, s főleg sokat tanult az első párosmérkőzésen elkövetett saját hibáiból. Persze Karpov sem ült babérjain, s éppen ezért volt a második mérkőzés még érdekesebb, idegfeszitőbb, lenyfigözőbb. De sorolb itnánk tovább a jel-* zőket...

Megmutatkozott, hogy a második mérkőzés időpontja nem volt a legideálisabb Karpov számára. A jelek szerint sem szellemileg, sem testileg nem volt tökéletesen felkészülve a nagy csatára, gyakran hibázott olyan helyzetekben, amikor azt Kaszparov sem várta, s így már a mérkőzés felében érezhető volt Kaszparov lépéselőnye. Ö ezt tökéletesen ki is használta, megérdemelten hódította el a világbajnoki címet. Többet kockáztatott — persze meggondoltan —, pontosabban készítette elő lépéseit, érettebb, és tökéletesebb taktikát választott.

De még nem ért véget a sakkvilágbajnoki trónért folytatott Karpov — Kaszparov-pár- harc. Karpovnak joga van visszavágóra kihívni az új bajnokot. Az Időpontot már ismerjük: 1986 áprilisa. Ám a helyzet mégiscsak alapvetően megváltozott. Nemcsak azért, mert Kaszparov a fiatalabb és feltehetően, klasszisánál fogva, még nagy fejlődés előtt áll, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy most már neki lesz elegendő a döntetlen a korona megvédéséhez.

A sakkozás világbajnokai:

1. Wilhelm Steinitz (cseh), 2. Emanuel Lasker (német), 3. Jósé Raul Capabianca (kubai), 4. Alekszandr Aljehin (szm at), 5. Max Entve (holland), 6. Mihail Botvin lyik (szovjet), 7. Vaszilij Szmiszlov (szovjet), 8. Mihail Tál (szovjet), 9. Tigran Petroszjan (szovjet), 10. Borisz Szpasszkij (szovjet), 11. Robert Fischer (USA), 12. Anatolij Karpov (szovjet), 13. Garri Kaszparov fszovjet). (kollár)

A SPORTSZERETET PÉLDAKÉPÉ

A sport és a testnevelés minden ember számára sokat jelent: az egészségünket, 11- zikal és lelki erőnlétünket szolgálja. A Ga- lántal Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium testnevelési tanárának, Czigler Sándornak az életében is eddig sokat jelentett a sport. Az aktív testmozgást elsősorban a labdarúgással szerette meg. Labdarúgó-pályafutása Stúrovóban indult, ahol mint diák kezdett futballozni még 1948-ban, s ez a sportág nagyon a szívéhez nőtt.

— A focit már kiskoromtól nagyon megkedveltem, örömet szerzett mint aktív testmozgás, és növelte fizikai erőnlétemet, hozzájárult lelki egyensúlyomhoz. A labdarúgásnak köszönhetem, hogy az aktív testmozgás életcélom lett. E téren sokat tanultam a átúrovól gimiben, ahol akkoriban gazdag sportélet folyt. Itt kezdtem dolgozni mint tisztségviselő Is az iskola sportéletében. Gyakran jártam a testnevelési szövetség ottani járási bizottságára, ahol jung György titkár mindig is megértőén viszonyult sporttevékenységünkhöz, s Igyekezett a lehető legnagyobb segítséget nyújtani — mondta Czigler Sándor.

Sanyi aktív játékosként huszonkét éven át kergette a bőrt. Nem volt kifejezetten befejező játékos, de sok gólt is rúgott, Évekig hű maradt a stúrovói labdarúgáshoz, majd Hurbanovo, Spoje Bratislava, Galanta és végül Cierny Brod voltak pályafutásának állomásai. Harmincöt évesen mint játékosedző fejezte be az aktív focizást. A huszonkét év alatt több kiváló edző Irányította munkáját, s így sikerült jó játékossá fejlődnie.

— Sokat tanultam elsősorban dr. ]án Huckótől, aki a Spoje Bratislava csapatánál edzösködött. A játékstílust elsősorban Kovács Ervin lóvoltából sajátítottam el, a sokoldalúságomat pedig Michal Viőannak

köszönhetem, aki annak idején Galánta csapatát edzette.

A sport, így a futball Is a mozgás adta örömön kívül sok felejthetetlen pillanatot tud szerezni.

— A legszívesebben a főiskolai fociévekre emlékezem. A Tanárképző Főiskola diákjaként dr. Jozef VengloS, válogatottunk volt főedzője oldalán sikerült kiharcolnunk 1959-ben Szlovákia főiskolai bajnoki címét. ' Főiskolai tanulmányai befejezésével Czigler Sándor Galántára költözött, ahol a gimnázium testnevelő tanára lett. Kollégája, Redhammer Egon volt atlétával nagyban hozzájárult a város atlétikájának fejlesztéséhez. Az Iskolában több sportággal kapcsolatba került, mégis hű maradt a labdarúgáshoz. Az elmúlt évek folyamán edzőként tevékenykedett. Tizenkét évi edzőskö- dése folyamán a legtöbbet a galántai labdarúgásnak nyújtotta, ahol a kölyökcsapat- tól kezdve minden korosztályt edzette. Meg kell említeni, hogy több évig volt a járási ifjúsági válogatott edzője is.

Czigler Sándor a járás legaktívabb sporttisztségviselőinek egyike ma. Évekkel ezelőtt mint a labdarúgó-szövetség járási bizottsága edzői és módszertani albizottsága elnökeként kezdett dolgozni, s ezalatt vezették be az ifjúsági csapatok két nagy versenyét, a labdarúgó-szövetség járást bizottságának téli serlegéért, valamint a NOSZF serlegéért. Még ma Is a bizottság aktív tagja Czigler Sándor. Ezen kívül még a CSSZTSZ járási és központi bizottsága elnökségének tagja is.

A közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Senki sem modaná, hogy ennyi idős, hiszen a sportpályán és a munkában is fiatalosan irányit, szervez, s ha teheti, ő maga is szívesen úszik vagy mozog a ffiss levegőn.

— A sport sokat adott nekem, s igyekszem továbbra is hű maradni hozzá. Szeretném, ha a fiatalok nevelésével hozzájárulhatnék járásunk testnevelésének fejlesztéséhez, hiszen az a legnagyobb öröm, ha az ember látja munkájának gyümölcsét, a fiatalok sikereit.

Czigler Sándor munkáját nagyra értékelik az illetékes szervek is. Többször részesült kitüntetésben, és jubileuma alkalmából e napokban átvette a „Csehszlovák testnevelés fejlesztéséért“ kitüntetés I. fokozatát.

Kép és szöveg: OLÁH GYULA

v