Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-26 / 48. szám

A cm estes PÁN

Hoz-e eredményt a genfi csúcstalálkozó, amelyet olyan, nagy várakozás.előzött meg Keleten és Nyugaton egyaránt? Ez a kérdés foglalkoztatja a világ közvéleményét. A nézetek különbözőek, vannak, akik szkeptikusak, úgy vélik, a csúcs nem hozta meg a várt eredményeket, de a legtöbb ember bizakodóan ítéli meg a találkozót. Főleg azok csalódtak, akik valamiféle általános áttörést reméltek a két nagyhatalom kapcsolataiban. Ezek a nézetek eleve helytelenek voltak, hiszen már a csúcsot megelőzően mindkét táborból olyan hangok érkeztek, amelyek mértéktartásra intettek. Az elmúlt évek folyamán sokkal több, bonyolult probléma merült fel a két nagyhatalom és az általuk képviselt társadalmi világrendszer között, hogy azt egyetlen találkozó — még ha legmagasabb szinten valósították is meg —, egy csapásra megoldhatná.

Mi tehát a csúcstalálkozó eredménye?

Eligazítást a találkozó után kiadott szovjet-amerikai közös nyilatkozat adhat. A nyilatkozat legfontosabb pontjai:

Mindkét fél kinyilatkoztatta, hogy az a- tomháborút sosem szabad kirobbantani, mert ez végzetes lenne mindkettőjükre és az egész világra. Kötelezték magukat, hogy nem törekszenek a katonai erőfölényre, meggyorsítják a leszerelési tárgyalások ütemét. Megegyeztek a gyorsabb előrehaladásban, főleg azokon a területeken, amelyeken azonosak a nézetek, ide tartozik a mindkét fél atomfegyvereinek 50 százalékos csökkentése. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megerősítette a Szovjetunió és az USA hűségét az atomsorompó-egyezményhez, és kijelentették, hogy ezt más országokkal együttműködve tovább fejlesztik. Megerősítették az atomsorompó-egyezményből országaikra háruló kötelezettségek megtartását. Fontos része a nyilatkozatnak az a megállapítás, hogy közös egyezmény alapján kiszélesítik és elmélyítik a két nagyhatalom közti párbeszédet különböző szinteken.

A nyilatkozat természetesen még további pontokat is tartalmaz, de a felsoroltak is Jelentősek. Ha elmaradt is a látványos áttörés, .a találkozó mindenképpen új fejezetet nyitott a két nagyhatalom viszonyának alakulásában. És ez, tekintve a mai bonyolult nemzetközi helyzetet, nem kevés! -hrXXXIII. évfolyam 1985. november 26. Ara 1,— KC*

DIÁKOK

1985

MÉG NEM KÉSŐ

Gimnáziumolf, szakközépiskoláit és középfokú szaktanintézetek negyedikes diákjai, ha még nem döntöttek arról, hogy továbbtanuljanak-e, vagy melyik főiskolára, egyetemre jelentkezzenek, nincs sok idejük a latolgatásra: november 30-ig be kell adniuk a jelentkezőívet. Ami a fiatalok érdeklődését illeti, az eddigi tapasztalatokból kiindulva le kell szögezni, hogy most is nagy az eltérés a lányok és fiúk érdeklődése, a felsőoktatási intézmények lehetőségei és nem utolsósorban a népgazdaság egyes ágazatainak szakemberszükséglete között.

Okulásul szolgálhatna a tavalyi helyzet, hogy a végzősök ne döntsenek meggondolatlanul. Tavaly több mint 12 700 érdeklődőt nem vettek fel főiskolára, mivel a terv csak 11 500 diák felvételét irányozta elő. Ennek ellenére 24 215 jelentkező célozta meg ezt vagy azt a főiskolát.

Nagy volt az eltérés az egyes karok és tanulmányi szakok iránti érdeklődésben is. Hasztalan volt a figyelmeztetés, hogy a jogi és bölcsészkarra már évek óta többszörös a túljelentkezés; hogy népgazdaságunk dúskál pszichológusokban, szociológusokban, jogászokban, filozófusokban és további „divatos szakmabeliekben, és a friss

diplomásod elhelyezkedése is nehézségekbe ütközik, de a jogi és a bölcsészkarra még így is öt-hatszoros a jelentkezők száma. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, természetes, hogy megszigorították a felvételi vizsgák követelményeit. Ne lepődjék meg például az a középiskolában jó előmenetelő diák, aki a felvételi vizsgán is megfelelt, mégsem veszik fel. Ha ezt a fiatal és a hozzátartozói idejében tudatosítják, elkerülhetik az -elutasítással járó csalódást, illetve a fellebbezést követő papírmunkát.

Nem jobb a helyzet az orvosi karon sem, ahol négy-ötszörös a jelentkezők száma. És nemleges válasz esetén következik az ismerős megállapítás: „Nem volt protekciónk“, „Befolyásosabb ösz- szekötetést kellett volna szerezni“ ... Az illetékesek tudják, hogy ahány elutasító válasz, annyi szertefoszlott á- lom, annyi csalódás, mégsem helyeselhető némely jelentkező és hozzátartozóinak görcsös ragaszkodása ehhez vagy ahhoz a pályához, s az, hogy ezen a döntésükön a világért sem akarnak változtatni. Vonatkozik ez nemcsak az orvosi vagy a jogi pályát, hanem á mezőgazdasági mérnöki szakot vagy a katedrát választó fiatalokra is.

Tavalyi tapasztalat az is, hogy a lányok vonakodnak műszaki vagy természettudományos pályán érvényesülni.. S ha már a műszaki főiskoláknál tartunk el kell mondani, hogy éppen - ezek kínálnak rendkívüli kedvezményeket:- a jó előmenetelű középiskolások felvételi vizsga nélkül bejuthatnak, magasabb az ösztöndíj, a végzősök elhelyezkedése nem ütközik akadályokba, és ilyen probléma a jövőben sem várja őket. Az elmúlt tanévben másfél-kétszeres volt az érdeklődés a műszaki pályák iránt, de minden jelentkező bejutott, ha megfelelt a felvételi vizsga követelményeinek.

Az 1986—87-es tanévben 11 500 elsőéves látogathatja felsőoktatási intézményeinket. Ezek 60 százaléka műszaki pályára készül majd, 20 százalékát az egyetemek karai várják, a maradék 20 százalék pedig megoszlik a közgazda- sági, agrármérnöki és művészeti irányzatok között. Több egyetemi és művészeti szakon tehetség- és gyakorlati vizsgát kell tenni, amitől a törvény értelmében akkor sem lehet eltekinteni, ha a diák például színegyes középiskolai bizonyítvánnyal jön.

Az elmúlt évek szomorú tapasztalata, hogy vannak, akik egyszerre több főiskolára is jelentkeznek, megszegve ezzel a főiskolai felvételre vonatkozó jogszabályt. Ha ilyen visszaélésre fény derül, a szabálysértő számítson azzal, hogy semmelyik főiskolára nem jut be.

Még most a jelentkezés utolsó napjaiban is biztatni szeretnénk a magyar tanítású nyelvű gimnáziumokban és szakközépiskolákban érettségiző diákjainkat, hogy folytassák tanulmányaikat a főiskolák valamelyikén. Ismert tény, hogy az utóbbi években megcsappant diákjaink részéről az érdeklődés a főiskolák iránt. Az érvényesülés lehetőségei adva vannak, csak élni kell velük.

x

i