Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-26 / 48. szám

f Új ifjúság 21 KOMMENTÁRUNK: Világszínvonalon termelni A párt napilapjai, így az Űj Sz6 is, teljes egészében közölték a Szovjetunió gazdasági és szociális fejleszté­se, valamint a 2000-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányait tartalmazó tervezetet, amelyet az SZKP Köz­ponti Bizottságának októberi ülésén hagytak jóvá. Talán hangsúlyoznunk se kell, hogy rendkívül nagy jelentőségű dokumentumról van szó, amely magában foglalja az SZKP gazdasági stratégiáját, és konkretizálja az új szerkesztésű program tervezetének alapelveit. A tervezet a gazdasági növekedés meggyorsításának szükségességéből indul ki, a nép életszínvonalának e- melését, a gazdasági potenciál megszilárdítását és a szovjet védelmi erők megfelelő ellátottságát tartja leg­fontosabbnak. A nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése az SZKP gazdasági stratégiájának leg­fontosabb célja volt és az is marad. E cél elérése meg­követeli a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsítását, a termelés sokoldalú intenzifikálását a tudományos­műszaki haladás eredményeinek alkalmazásával, vala­mint a hatékonyság emelését. A moszkvai Pravda egyik kommentárja leszögezi, hogy történelmileg új szintre kell emelni a termelőerőket, lényegesen meg kell gyor­sítani a tudományos-műszaki haladást. A tervezet meg­valósítása lehetővé teszi olyan korszerű eljárások ér­vényesítését, amelyek alapján az elkövetkező tizenöt év­ben megkétszereződik a Szovjetunió nemzeti jövedelme, és a társadalmi munka termelékenysége 130—150 szá­zalékkal emelkedik majd. Az intézkedések célja: minden tekintetben világszínvonalon termelni. A Szovjetunió már ma hatalmas termelési potenciál­lal rendelkezik. Ezentúl azonban a meglevő kapacitá­sokat jobban ki kell használni, és még nagyobb gazda­ságosságra kell törekedni. Az eddiginél határozottabban kell alkalmazni a tudomány és technika legújabb vív­mányait, szorosabbá kell tenni a tudomány és a ter­melés integrációját. A szovjet lapok hasábjain érdekes vita folyik a ter­vezet megvalósításának útjairól. V. Trapeznyikov aka­démikus a Pravdában arról ír, hogy olcsóbb lenne eleve jó minőségű és tartós termékeket gyártani, mint a ter­vezettnél előbb rákényszerülni a javításokra, cserékre. Ez feltétlenül érvényes bármilyen termékre. A gépkocsi­abroncsok élettartamának 10 százalékos meghosszabbí­tása például egyenértékű a termelés ugyanolyan arányú növelésével, de csak 0,2 százalékos többletköltséget kö­vetel. Trapeznyikov akadémikus rámutat arra is, hogy a termékek minősége javításának egyik feltétele az lenne — s még többletberuházásokat sem igényel —, ha sikerülne javítani a technológiai fegyelmet, ha min­denütt gondosan megtartanák a technológiai-termelési előírásokat. Sajnálatos, — állapítja meg —, hogy a leg­több üzemben még ma is azt tekintik feladatnak, hogy a mennyiségi mutatókat teljesítsék, a minőség csak má­sodlagos. Az akadémikus elmondja azt is, hogy nincse­nek még kidolgozva olyan ösztönzők, amelyek valóban rákényszerítenék a vállalatokat a tudományos-műszaki fejlesztésre. Más helyen a moszkvai Pravda megállapítja: még mindig léteznek olyan gazdasági vezetők, akik akár­csak korábban, most is igyekeznek megszerezni a le­hető legtöbb anyagi-, munkaerő- és pénzügyi forrást, és új termelőkapacitások építését, valamint a tervfeladatok csökkentését szeretnék keresztülvinni. A vita résztve­vőinek határozottan fel kell lépniük ez ellen, és bát­rabban ki kell állniuk az újszerű1 megközelítés mellett — állapítja meg a moszkvai Pravda. A gazdasági programtervezetről folyó vita nagyon ér­dekes és hasznos a mi számunkra is. Arról tanúskodik, hogy most egy még aktívabb munka időszaka kezdődött el, amely arra irányul, hogy sikeresen teljesítsék az ál­lami tervfeladatokat, határozottan léphessenek a 12. öt­éves tervidőszakba, s ezzel a legméltóbban köszönthes­sék az SZKP XXVII. kongresszusát. Strasser György Elsőként válaszoltak A SZISZ Nagykürtös! (Veik? KrtíS) Já­rási Bizottsága a tagság aktivitásának serkentésére „Fiatal tettek a CSKP XVII. kongresszusának“ mozgalmat hirdetett. Ebben a mozgalomban fontos helyet kap­nak a pártunk keletkezését, történetét, a XIV., XV. és XVI. pártkongresszus je­lentőségét elemző beszélgetések, a szlo­vák nemzet felkeléssel és hazánk felsza­badításával kapcsolatos vetélkedők, a környezet védelmét szolgáló munka, a másodlagos nyersanyagok gyűjtése, de gondoltak a kul­turális műsorokra, sport- és honvédelmi játékokra is. A felhívásra elsőként a Csehszlovák Autójavító Válla­lat pőtori üzemének SZISZ-tagjai válaszoltak. Szocialis­ta felajánlásukban szerepel, hogy védnökséget vállalnak a színes fémek gyűjtése fölött, újítóik bekapcsolódnak a SZISZ KB országos versenyeibe, benyújtanak 10 újítási javaslatot, üzemükben létrehoznak két ifjúsági munka­brigádot, amely a kollektív munkaszervezés és javadal­mazás elvei szerint fog dolgozni. A fiatalok vállalásai­ból a társadalmi munka sem hiányzik. Üzemük új rész­legének befejezési munkálatain ledolgoznak 250 órát, védnökségi szövetkezetükben 200 óra társadalmi mun­kát végeznek, nyolccal gyarapítják a tagok számát, ős ami nagyon figyelmet érdemel: minden SZISZ-tag selejt nélkül fog dolgozni, arra törekszik, hogy munkája ellen ne emeljen kifogást egyetlen megrendelő sem. BODZSÄR GYULA ★ A CSKP XVII Már hagyomány a kassai (Koäice) Jankó Baöík Köz- gazdasági Szakközépiskolában, hogy az elsősök a duk- lai hősök emlékműve előtt tesznek ünnepélyes SZISZ- fogadalmat. Idén az Iskola SZISZ-alapszervezete 200 új taggal gyarapodott, akiknek életre szóló esemény ma­rad a duklai ünnepség. Mielőtt felhangzott volna a csehszlovák és szovjet himnusz, megkoszorúzták az emlékművet, így adózva tisztelettel azok előtt, akiknek ők is békés jelenüket kö­szönhetik. Az iskola SZISZ-szervezetének elnöke, Gab­riela Tamphaldová rövid ünnepi beszédet mondott, majd a SZISZ-esküre válaszként a Duklai-hágón végigzúgott a „Fogadom!“, amely nem üres szólam. így értelmezj ezt Július Oravec alezredes, a duklai temető gondnoka is. Hiszen azon a helyen, ahol a fia­talok álltak, hősök százai pihennek. Szavai nyomán megelevenedett a kárpát-duklai hadművelet, a kilátó­toronyból nézve a rekonstruált harci jelenetek szinte valóságosnak tűntek, s mindehhez társult az, amit Svid- níkben a Duklai Múzeumban láttak. Ezekben a fiatalok­ban egyre erősödik az az elszántság, hogy tettekre váltják a hősök akaratát, és megvédik a békét. Slavomír Vorobei az I. F-ből is így akarja. — Örülök, hogy tagja lehetek a SZISZ-nek, ahol már­is megbíztak a sportfelelősi tiszttel, így kamatoztatha­tom a pionírszervezet csapattanácsában szerzett tapasz­talatokat. Az ifjúsági szervezet tagjának lenni azt jelenti: kitű­nők a tanulásban, kitűnök az iskolán kívül munkában, hogy eredményesen dolgozok. Ezt a nézetet vallja Vlas­ta Kundrátová is, az alapszervezet újdonsült elnöke: — Ügy érzem, az előttünk álló feladatok sokkal igé­nyesebbek, mint amilyenekkel a SZISZ Pionírszerveze­tében kellett megbirkóznunk, de igyekezni fogunk vala­mennyit a lehető legjobban megoldani. Gabriela Djordyjevská, Adriana Smolková, Monika Ste­cová és a többiek tehát SZISZ-tagok lettek. Monika Sm piková így vallott benyomásairól: — Nagyon vártam ezt a napot. Az ünnepélyes légkör, a SZlSZ-avatás, az, hogy a duklai harcok színhelyén lettem az ifjúsági szövetség tagja, feledhetetlen élmény marad számomra. Ha megkérdeztük volna a többieket is, valamennyien ugyanezt mondták volna. • PÉM ZSUZSA Az újdonsült SZISZ-tagok megkoszorúzzák a duklai hő­sök emlékművét. DIÁKBARÁTSÁG = Szép hagyomány, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Bizottsága a Nem­zeti Front Járási Bizottságával és a társadalmi szerve­zetekkel karöltve a nemzetközi diáknap alkalmából min­den évben vendégül látja a hazánkban tanuló külföldi diákok egy csoportját. Idén a szenei (Senec) nyelvi elő­készítő központ 14 tagját, marokkói, etióp, zimbabwei, jemeni, kolumbiai, nicaraguai, magyarországi és más országbeli fiatalokat hívták meg. Egy napra tehát bábelié változott a csallóközi kisvá­ros. Először Csejtey György, a SZISZ jb elnöke és a bizottság tagjai, BohuS Zoltán, a Nemzeti Front Járási Bizottságának titkára és a járás többi vezetői fogadták a külföldi fiatalokat. Bemutatták nekik a járást, majd kisebb csoportokban ellátogattak a város iskoláiba. Jómagam a zimbabwei Fiona Muszuoszi és Szaadia Haira marokkói lányokkal, valamint Szeifu Hasszán etióp fiúval a magyar tanítási nyelvű gimnáziumba tar­tottam. A fogadásunkra kijelölt gimisek kezdetben attól tartottak, hogy a nyelvi nehézségek miatt meg sem ért­jük egymást, de ezek az aggályok hamar szertefoszlot­tak, mert ezek a fiatalok — bár még csak alig két hó­napja tanulnak szlovákul — rövid idő alatt meglepően jól elsajátították a nyelvet. Olyannyira, hogy miután ez előre leírt szöveg útján röviden bemutatták hazájukat, a gimisek záporozó kérdéseire is talpraesetten válaszol­tak. Élő földrajz- vagy világtörténelem-órának is beillett a három országból érkezett fiatal élménybeszámolója, akik közül Fiona és Szeifu aznap életükben először lát­tak havat. Eddig csak a televízióból ismerték, akárcsak hazánkat. Hamar megbarátkoztak az itteni környezettel, és valamennyien szívük mélyéből mondták, hogy nagyon jól érzik magukat Csehszlovákiában. Hazánk újabb kori történetében csak kevés embert találnánk, akinek az életét és nevét olyan elévülhetet­len hőstettek fémjeleznék, mint Ludvík Svoboda had­seregtábornokét, aki 90 évvel ezelőtt, 1895. november 25-én született. Neve örökre egybeforrt népünk felsza­badító küzdelmének dicső korszakával. A hivatásos katonatiszt Csehszlovákia fasiszta meg­szállása után először Lengyelországba, később a Szov­jetunióba emigrált, hogy harcoljon a betolakodók ellen. Távozhatott volna a kényelmes londoni emigrációba, de több más hazafival együtt tudta, hogy hazáját csak a szovjet hadsereggel vállvetve szabadíthatja fel. Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetősé­gének segítségével a Szovjetunióban megalakították az ugyancsak külföldre menekült csehszlovák állampolgá­rokból az első önálló csehszlovák zászlóaljat, amely a harcok során dandárrá, majd hadtestté bővült. Ennek a hadtestnek lett a parancsnoka Ludvík Svoboda had­seregtábornok, és fiaival részt vett hazánk felszabadí­tásában. Az egykori parancsnok „Az Uráltól Prágáig“ címmel könyveit ír a csehszlovák katonák hősies harcáról. Ma­gyar kiadásának előszavából idézzük az alábbiakat: „Mindenekelőtt emlékeztetőül írtam ezt a könyvet, hadd lássa a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ifjúsága, hogy ama végzetes 1938—1939. évben a francia, angol és amerikai burzsoázia hitszegése, valamint a hazai bur- zsoá kormány és Beneé elnök hazaárulást miatt mily könnyen vesztette el szabadságát a cseh és a szlovák Megható volt azonban, ahogy mindannyian a legna- gyobb elragadtatással és szeretettel beszéltek hazájuk­ról. Fionának még könnycseppek is tódultak a szemé­be, amikor leírta a Viktória vízesés utolérhetetlen szép­ségét, vagy a trópusi erdők csodálatos élővilágát. El­mondta, hogy mennyit változott az élet Zimbabwében 1980 óta, amikor hazája elnyerte függetlenségét. Enél- kül aligha gondolhatott volna ő, az egyszerű színes bő­rű banktisztviselő és egészségügyi nővér leánya arra, hogy külföldön tanuljon. A fehér uralom alatt álló Rho­desiában ez egyenesen elképzelhetetlen volt. Ugyancsak az etióp forradalom óta eltelt változásokról beszélt Szeifu. Számára Csehszlovákia már korábban is legalább annyira ismert volt, mert bátyja is itt tanul jogot a Komensky Egyetem Jogi Karán. Sokat beszélt és írt ne­ki rólunk, életünkről, törekvéseinkről. Eddigi benyomá­sai azonban minden várakozást felülmúlnak. Az apró Szaadia abból az országból érkezett, ahol még a feudális múlt nagyon is keveredik a mai modern társadalomfelfogással. A nők még távolról sem jutnak olyan szerephez, amely megilletné őket. Legtöbben még mindig a háztartásban dolgoznak, és az idegenek előtt csak lefátyolozva mutatkoznak, hogy „illetlen“ szemek ne láthassák őket. Az olyan eset, mirit az övé, hogy nő egyetemi tanulmányra vállalkozik, inkább kivétel, t sem­mint szabály. Jövőre valamennyien a Komensky Egyetem Orvosi Ka­rának hallgatói lesznek. Néhány év múlva kész orvos­ként térnek haza, hogy hozzájáruljanak országuk egész­ségügyi ellátásához, általános felemelkedéséhez. Bizonyára szívesen gondolnak majd vissza a Cseh­szlovákiában, többet között a Dunaszerdahelyen eltol- tött időre is. PALÄGYI LAJOS nemzet, és milyen súlyos harcokat kellett vívnia, hogy a hatéves fasiszta megszállás után, elsősorban a szov­jet nép mérhetetlen erőfeszítései, a tőlük kapott ren­geteg segítség, az általuk hozott tengernyi áldozat árán újból visszanyerhesse szabadságát.“ A könyv előszavában többek között a fiatalokhoz is szól a következő szavakkal: „... ti, fiatalok, soha ne felejtsétek el, hogy milyen könnyen vesztettük el sza­badságunkat, és mily nehezen, mily nagy erőfeszítések és áldozatok árán szereztük vissza! Ha a Szovjetunió nem létezett volna, nem lennénk szabadoki“ E szavakat tekinthetnénk hitvallásának is. Mindig a hazáját féltő, az ország érdekeit mindenek fölé helyező katonát és államférfit ismertük benne. Egész életében fáradhatatlanul munkálkodott a Szovjetunióval való szö­vetségünk megszilárdításán. A társadalmunkban bekö­vetkezett mély válság idején, 1968-ban választották köz- társasági elnökké, az ország első emberévé, később a CSKP KB Elnöksége tagjává is. Elveihez ekkor sem ma­radt hűtlen. Tapasztalatával, bölcsességével, tekintélyé­vel igyekezett áthidalni a nehézségeket, s pozitív sze­repet játszott a pártban és a társadalomban végbement konszolidációs folyamatban. Súlyos betegségére való tekintettel 1975-ben felmen­tették tisztségéből, de népünk nagy megbecsülése vette körül egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig. Háromszor magkapta a CSSZSZK Hőse címet, ezenkívül a Szovjetunió Hőse és több más csehszlovák és szovjet kitüntetés birtokosa volt. K. M. A HADVEZÉR ÉS 4 Avatás hősi harcok színhelyén 90. éve született Ludvík Svoboda A HADVFZfiR f.S ÄT.T.AMFF.RFI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents