Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-19 / 47. szám

új ifjúság 4 MEGTÖRT A CSEND Erélyes kopogás, határozott kézmozdulat — no most figyelj! —, pillanatnyi koncentrálás, majd lassan, figyelmet parancsolóan, emelt hangon jön a kérdés: — Mit látsz a képen? — Kórusban: — A képen van a család! — Kik tartoznak a családba? — A családba tartoznak az apa, az anya és a gyerekek! — Hol lakik a család? — A család házban lakik — hangzik a válasz ismét kó­rusban. Egyszerű szavak, egyszerű monda­tok, mégis milyen nehezen, gyötrel- mesen, csak többszöri ismétléssel szü­letnek meg. A gyerekek félkörben üive, tágra nyitott szemmel a tanító néni szájmozdulatait figyelik, aki szívvel-lélekkel igyekszik magát meg­értetni. Nem egyszerű és nem is foly­tonos itt a kommunikáció, még ak­kor sem, ha minden gyerek hallóké­szüléket használ. „Beszélni tanulok“ óra van az el­sősök és harmadikosok összevont osztályában, a Süketnémák Losonci (Lutenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájában. Lábos Andrásné osz­tályfőnök mind a tizenkét tanulót jól ismeri. Tudja, ki a teljesen süket; ki melyik csoportjába tartozik a nagyot­hallóknak, esetleg ki a hallásmarad- ványos; ismeri a szülők és testvé­rek halláskészségét, a gyerekek ér­telmi szintjét. — Egyénileg foglalkozom minden gyerekkel, hiszen mind egyedi eset, ki könnyebben, ki nehezebben sajá­títja el a tananyagot. Tananyagunk megegyezik az alapiskolákéval, csak valamivel egyszerűbb, az orosz nyelv és a zenei nevelés nem szerepel a tantervben. Természetesen nálunk legfontosabb a beszéd, hiszen az ide érkező gyerekek eleinte csak artiku- lálatlan, értelmetlen hangokat hallat­nak, és csupán daktilológiai jelekkel értekeznek. A jelbeszéd használata nálunk már csak mint utolsó lehető­ség, mint segédeszköz jön számítás­ba. Elsősorban hármastükör, ún. triph- tofon előtt gyakoroljuk a hangok ki­ejtését. Nehéz, fáradságos munka ez pedagógus és tanuló számára egy­aránt. Elsőben csupán tizenhat han­got tanulunk meg, ezekkel alkotunk egyszerű szavakat, majd mondatokat. Az egyszerű főnevekhez csatlakozik aztán az első hat melléknév: jó, rossz, piros, barna, fekete, fehér sor­rendben. A szókincs évről évre gya­rapszik, habár továbbra is tény ma­rad. hogy a teljesen süket gyerek nyelvi értelemben nem tud helyesen beszélni, de szellemi szintje fokoza­tosan emelkedik. Erről különben sze­mélyesen is meggyőződhet. A valóban nehéz esetekkel még ráadásként, in­dividuális logopédiai gondoskodás ke­retén belül foglalkozunk. Egy helyiséggel odább az ötödik­hatodik összevont osztályban már valóban más fajsúlyú a beszélgetés. A csoportos hallókészülék a sarokban pihen, fülhallgatók nélkül folyik a társalgás Tanóczky Pálné vezetése a- latt. Mindenki érthetően megmondja, hol lakik, szülei pontos címét. Szlo­vákia mindhárom kerülete képviselve van az Iskolában, hiszen ez az egyet­len ilyen jellegű intézet.' A riporteri kíváncsiság arra kész­tetett, hogy én is megpróbáljak be­kapcsolódni a társalgásba. Sikerül, persze tagoltan és nagyobb hangerő­vel ejtetem ki a szavakat. Baán Olga Madarászról (Bláhová) örömmel új­ságolta, hogy a Vörös Fény pionírraj tagja, és a nemrég lezajlott vetélke­dőn a győztes csapatban végzett. Lip- ták Ferdinándnak az elmúlt hétvégén jártak itt a szülei, és egy jókora tortát hoztak születésnapjára, amely- lyel az egész osztályt megvendégelte. Az osztály kedvence. Zsolti pedig Kremnicába készül középiskolába, és ha minden jól megy, asztalos lesz belőle. A végzős osztályban földrajzórával feleződik be az aznapi tanítás. Mag Zoltán felügyeletével éppen a hete­dikes Krizsán Zsuzsa felel Európa térképe előtt, majd a nyolcadikos Csíkfejes Csaba magyarázza a másik térképen Ausztrália felszínét. — A nyolcadik évfolyamban jelen­leg csak két növendékünk van — magyarázza a tanár. — Volt egy idő­szak. mikor a szülök bizalma meg­csappant iskolánk iránt, sőt olyanok is voltak, akik nem akartak rólunk tudomást szerezni, és szinte erőltet­ték gyermeküket a rendes alapiskolá­ba. És mi lett az eredmény? Amikor a gyerek nem bírta az ottani iramot, átlépett hozzánk, és tőlünk ment szak­mát tanulni. Ma már a nagyothallók­nak és a süketeknek csak kezdetben Tanóczky Pálné van kisebbségi érzése, ugyanis jók a továbbtanulási lehetőségeik. Három szaktanintézet várja az alapiskoláso­kat, Bratislavából, Kremnicából és Preéovból is pozitív visszajelzéseket kaptunk volt növendékeinkről. Szilárd meggyőződésem, hogy két nyolcadi­kosunk, Csíkfejes Csaba és Miroslav Mihalik miatt sem fogunk szégyen­kezni. Biztosan megállják a helyüket majd festő és asztalos szakmunkások­ként. Vége van az órának. Megérkezik a nevelőnő, akivel a tanulók levonul­nak az ebédlőbe, majd vissza az osz­tályba, és kezdődik a délutáni fog­lalkozás. Amikor benyitok a napközis osz­tályba, két fiatal nevelőnő, Dirbák Erzsébet és Agócs Mária társaságá­ban találom a gyerekeket. Társasjá­tékokat játszanak, míg mi a nevelő­nőkkel arról beszélünk, mivel töltik a tanulók a szabadidejüket. Az is­kola bentlakásos, így a pedagógiai munkán kívül a családi nevelés is a mi feladatunk — mondja Erzsébet, majd Mária folytatja: — Mi valóban a szülőket pótoljuk, tanulunk, ját­szunk, szórakozunk velük a tanítás után, de a személyi tisztálkodás, sőt az esti takarodó ellenőrzése is a mi gondunk. Előkerül az osztálykrónika, amely egyben az osztály pionírrajának kró­nikája is. Színes, sokrétű tevékeny­ség képe bontakozik ki belőle, ame­lyet Erzsébet szavakkal is kiegészít: — Csapatgyűléseket a szlovák alap­iskolával együtt tártunk, amelyre mindig műsorral készülünk. Hogy mi­lyennel? Főleg a gimnasztikái kör szerepel. Négy szakkör működik is­kolánkban: sportkör, az ügyes kezek köre, gimnasztikái és szlovák nyelv­kör. Annak ellenére, hogy a beszé­des foglalkozás problematikusabb, voltak már előadások, beszélgetések, vetélkedők is. A Csehszlovák Néphad­sereg napjára honvédelmi versenyt szerveztünk, a gyerekek képességei­hez mértük a követelményeket. Volt mezei futás, gránátdobás, betegszállí­tás, akadálymászás, tájékozódás, mun­ka az iránytűvel és egyéb. Pionírja­ink leveleznek a süketnémák egri a- lapiskolával és együttműködünk a hallássérültek helyi szervezetével. Legutóbb a hallássérültek nemzetközi napja alkalmából tetszetős műsorral látogattunk el közéjük. A tanulók legkedveltebb napja a szerda, mert ez a pihenés napja. Ilyenkor nincs írásbeli munka másnapra, csak szó­rakozunk, sétálgatunk, moziba, tanul­mányi kirándulásokra járunk. Az osztályban a gyerekek arcáról öröm, derű sugárzik -- érthető, hi­szen ma éppen szerda van. Polgári László (A szerző felvételei) Az ikrek Kurucz Károly és Péter. Szüleik az ő kedvükért költöztek át a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásból Losoncra (Lnóenec) Lábos Andrásné: „Külön foglalkozom minden gyerekkel.“ SBF3SI Az Emlékidéző útjain A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívása hazánk valamennyi fiataljához — SZISZ-taghoz és pionírhoz Az ifjúság hazafias és interna­cionalista tetteinek nemzetközi Emlékidéző stafétája befejeződött. Fiataljaink országszerte bekapcso­lódtak e mozgalomba, hogy mél­tón megemlékezzenek a csehszlo­vák nép nemzeti felszabadító har­céról és hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítá­sáról. Kutatták az antifasiszta har­cosok hagyatékát, bejárták az Em- lékidéző-utakat, leveleztek a töb­bi szocialista országban élő bará­taikkal, iskolájukban, munka- és lakóhelyükön a kötelezőnél töb­bet tettek. A Lenini Komszomol és a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség felhí­vására kibontakozott mozgalom a fiatalokat arra ösztönözte, hogy apáik és nagyapáik visszaemléke­zéseiben megtalálják a maguk em­lékidézőjét. Az Emlékidéző-staféta célba ért, de továbbra is útjain fogunk ha­ladni. „Azon a napon, amikor megle­led az élet igazi forrását, újra ta­nulni kezded a történelmet“ — írta Július Fucík. A mi életünk forrása a munka, a szeretet, a bátorság. Az, hogy merünk másképpen gondolkodni és harcolni a boldog világért, me­rünk kritikusaknak, pontosaknak, becsületeseknek lenni. Bátran vál­laljuk önmagunkat, és nem hall­gatjuk el, hogy SZISZ-tagok vagy kommunisták vagyunk, ehhez mél­tón cselekszünk. Erre kötelez bennünket azok hagyatéka, akik nem féltek har­colni és az ember ember általi kizsákmányolásának felszámolásá­ról szőtt álmuk az Auróra cirká­lóra irányított lövésben valóra vált. Ezt parancsolja azon ismert és névtelen forradalmárok tízezrei­nek harci hagyatéka, akik tűrve, hogy meghurcolják, rágalmazzák, kinevessék őket, egyengették az utat az új társadalom felé. Tudjuk, nehéz volt a biztonsá­gos élethez vezető út. Végigkísér­te a világ proletárjainak harca; a párizsi komműn, az 1905-ös orosz forradalom, a nagy októberi for­radalom, a spanyol polgárháború hőseinek vére öntözte; a náci koncentrációs táborok foglyai, a honvédő háborúban, a szlovák nemzeti felkelésben, a cseh nép májusi felkelésében harcolók é- letükkel fizettek érte. Milliók állhatatos munkájának eredménye ez az út. Azzal a tu­dattal vesszük át a jövő stafé­táját, hogy az előző nemzedékek tapasztalatai az ismeretek gazdag tárházává válnak. Meg akarjuk érteni, és magun­kénak tekinteni nemzeteink, né­pünk és a többi szocialista or­szág forradalmi örökségét. Arra törekszünk, hogy a világ nemzeteinek antiimperialista har­cában méltók legyünk az interna­cionalista megnevezésre. A nagy októberi szocialista for­radalom új korszakot nyitott. Ha­tására jött létre a csehszlovák proletariátus forradalmi pártja — a CSKP. Jövőre lesz 65 éve, hogy meg­alakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. 1987-ben emlékezünk meg a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulójáról. 1988 a februári győzelem 40. év­fordulójának esztendeje lesz. Kö­szöntsük ezeket az évfordulókat munkával, és igyekezzünk mélyeb­ben megismerni jelenünket: „Nem dönti ki a vihar a fát, ha mélyre nyúlnak a gyökerei“ — írta Július Fucík. Próbáljuk meg méltóknak lenni ehhez az igaz­sághoz. A baráti szocialista orszá­gok fiataljaival közösen induljunk el az Emlékidéző útjain. Ezért: a Lenini Komszomolnak a „Forradalmi utakon“ elnevezésű mozgalma arra ihletett bennün­ket, hogy meghirdessük az Em­lékidéző útjain elnevezésű hason­ló mozgalmat. A mozgalom keretében: 1. Megismerkedünk a marxiz- mus-leninizmus klasszikusainak é- letével és szellemi hagyatékával; dokumentumokat és visszaemléke­zéseket fogunk gyűjteni, amelyek pártunk olyan kiemelkedő egyé­niségeivel függenek össze, mint Klement Gottwald, Bohumír Sme- ral, Ján Sverma, Antonin Zápotoc- ky, Július Fucík, Karol Smidke, Ladislav Novomesky, vagy amilyen Gustáv Husák elvtárs és mások. 2. Környezetünkben felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a CSKP történetével foglalkozó a­nyagokat. 3. Felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a haladé gyer­mek- és ifjúsági mozgalom tör­ténetével foglalkozó anyagokat. 4. Felkutatjuk, összegyűjtjük ás tanulmányozzuk mindazokat a do­kumentumokat és visszaemlékezé­seket, amelyek kapcsolatban van­nak hazánk dolgozó népének sza­badságáért és függetlenségéért ví­vott harcával. 5. Felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a munkakezde­ményezés kibontakozásának tör­ténetével összefüggő dokumentu­mokat és visszaemlékezéseket; be­szélgetéseket szervezünk helyi vállalatok, üzemek, szövetkezetek élenjáró dolgozóival, a szocialista munka hőseivel. 6. Létrehozzuk a párt érdemes tagjainak hangarchívumát, hang­szalagra vesszük az első kommu­nisták, komszomolisták, nemzeti bizottsági vezetők, újítók, kitün­tetett dolgozók visszaemlékezése­it; létrehozzuk a vállalatok, üze­mek, szövetkezetek fonotékáját. 7. Felkeressük és gondjainkba vesszük a forradalmi múltú tele­püléseket. 8. Forradalmi emlékszobákat és -sarkakat létesítünk; fénykép- és más kiállításokat szervezünk, így felidézve valamely helység, járás, kerület és köztársaságunk forra­dalmi múltját. 9. Pártunk és szocialista álla­munk évfordulóira politikai ak­ciókat szervezünk. 10. Szocialista munkaversenye- ket szervezünk; a forradalmi har­cok és a munka hőseit szimboli­kusan a SZISZ-kollektívákba fo­gadjuk. 11. Fejlesztjük a fiatalok mun­kahelyi és tanulmányi sikereiért járó erkölcsi elismerés különféle formáit. E MOZGALOM KERETÉBEN BE­KAPCSOLÓDUNK: 1. A Klement Gottwald Múzeum, a CSSZK és az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma, valamint a SZISZ KB által meghirdetett versenybe, amely Klement Gottwald születé­sének 90. évfordulója tiszteletére zajlik majd. 2. Bekapcsolódunk az Emlék­idéző útjain mozgalom tematikus versenyeibe, amelyeket az ifjúsá­gi sajtó és a többi tömegtájékoz­tatási eszköz hirdet meg. 3. Ismereteinket, tapasztalatain­kat kamatoztatjuk az életben, a SZISZ-alapszervezetek munkájá­ban, a tanulásban, a munkahe­lyünkön, és tesszük ezt úgy, hogy kitűnjék: a tegnap harcainak fel­idézése újabb tettekre szólít ben­nünket.

Next

/
Thumbnails
Contents