Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-19 / 47. szám
új ifjúság 4 MEGTÖRT A CSEND Erélyes kopogás, határozott kézmozdulat — no most figyelj! —, pillanatnyi koncentrálás, majd lassan, figyelmet parancsolóan, emelt hangon jön a kérdés: — Mit látsz a képen? — Kórusban: — A képen van a család! — Kik tartoznak a családba? — A családba tartoznak az apa, az anya és a gyerekek! — Hol lakik a család? — A család házban lakik — hangzik a válasz ismét kórusban. Egyszerű szavak, egyszerű mondatok, mégis milyen nehezen, gyötrel- mesen, csak többszöri ismétléssel születnek meg. A gyerekek félkörben üive, tágra nyitott szemmel a tanító néni szájmozdulatait figyelik, aki szívvel-lélekkel igyekszik magát megértetni. Nem egyszerű és nem is folytonos itt a kommunikáció, még akkor sem, ha minden gyerek hallókészüléket használ. „Beszélni tanulok“ óra van az elsősök és harmadikosok összevont osztályában, a Süketnémák Losonci (Lutenec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájában. Lábos Andrásné osztályfőnök mind a tizenkét tanulót jól ismeri. Tudja, ki a teljesen süket; ki melyik csoportjába tartozik a nagyothallóknak, esetleg ki a hallásmarad- ványos; ismeri a szülők és testvérek halláskészségét, a gyerekek értelmi szintjét. — Egyénileg foglalkozom minden gyerekkel, hiszen mind egyedi eset, ki könnyebben, ki nehezebben sajátítja el a tananyagot. Tananyagunk megegyezik az alapiskolákéval, csak valamivel egyszerűbb, az orosz nyelv és a zenei nevelés nem szerepel a tantervben. Természetesen nálunk legfontosabb a beszéd, hiszen az ide érkező gyerekek eleinte csak artiku- lálatlan, értelmetlen hangokat hallatnak, és csupán daktilológiai jelekkel értekeznek. A jelbeszéd használata nálunk már csak mint utolsó lehetőség, mint segédeszköz jön számításba. Elsősorban hármastükör, ún. triph- tofon előtt gyakoroljuk a hangok kiejtését. Nehéz, fáradságos munka ez pedagógus és tanuló számára egyaránt. Elsőben csupán tizenhat hangot tanulunk meg, ezekkel alkotunk egyszerű szavakat, majd mondatokat. Az egyszerű főnevekhez csatlakozik aztán az első hat melléknév: jó, rossz, piros, barna, fekete, fehér sorrendben. A szókincs évről évre gyarapszik, habár továbbra is tény marad. hogy a teljesen süket gyerek nyelvi értelemben nem tud helyesen beszélni, de szellemi szintje fokozatosan emelkedik. Erről különben személyesen is meggyőződhet. A valóban nehéz esetekkel még ráadásként, individuális logopédiai gondoskodás keretén belül foglalkozunk. Egy helyiséggel odább az ötödikhatodik összevont osztályban már valóban más fajsúlyú a beszélgetés. A csoportos hallókészülék a sarokban pihen, fülhallgatók nélkül folyik a társalgás Tanóczky Pálné vezetése a- latt. Mindenki érthetően megmondja, hol lakik, szülei pontos címét. Szlovákia mindhárom kerülete képviselve van az Iskolában, hiszen ez az egyetlen ilyen jellegű intézet.' A riporteri kíváncsiság arra késztetett, hogy én is megpróbáljak bekapcsolódni a társalgásba. Sikerül, persze tagoltan és nagyobb hangerővel ejtetem ki a szavakat. Baán Olga Madarászról (Bláhová) örömmel újságolta, hogy a Vörös Fény pionírraj tagja, és a nemrég lezajlott vetélkedőn a győztes csapatban végzett. Lip- ták Ferdinándnak az elmúlt hétvégén jártak itt a szülei, és egy jókora tortát hoztak születésnapjára, amely- lyel az egész osztályt megvendégelte. Az osztály kedvence. Zsolti pedig Kremnicába készül középiskolába, és ha minden jól megy, asztalos lesz belőle. A végzős osztályban földrajzórával feleződik be az aznapi tanítás. Mag Zoltán felügyeletével éppen a hetedikes Krizsán Zsuzsa felel Európa térképe előtt, majd a nyolcadikos Csíkfejes Csaba magyarázza a másik térképen Ausztrália felszínét. — A nyolcadik évfolyamban jelenleg csak két növendékünk van — magyarázza a tanár. — Volt egy időszak. mikor a szülök bizalma megcsappant iskolánk iránt, sőt olyanok is voltak, akik nem akartak rólunk tudomást szerezni, és szinte erőltették gyermeküket a rendes alapiskolába. És mi lett az eredmény? Amikor a gyerek nem bírta az ottani iramot, átlépett hozzánk, és tőlünk ment szakmát tanulni. Ma már a nagyothallóknak és a süketeknek csak kezdetben Tanóczky Pálné van kisebbségi érzése, ugyanis jók a továbbtanulási lehetőségeik. Három szaktanintézet várja az alapiskolásokat, Bratislavából, Kremnicából és Preéovból is pozitív visszajelzéseket kaptunk volt növendékeinkről. Szilárd meggyőződésem, hogy két nyolcadikosunk, Csíkfejes Csaba és Miroslav Mihalik miatt sem fogunk szégyenkezni. Biztosan megállják a helyüket majd festő és asztalos szakmunkásokként. Vége van az órának. Megérkezik a nevelőnő, akivel a tanulók levonulnak az ebédlőbe, majd vissza az osztályba, és kezdődik a délutáni foglalkozás. Amikor benyitok a napközis osztályba, két fiatal nevelőnő, Dirbák Erzsébet és Agócs Mária társaságában találom a gyerekeket. Társasjátékokat játszanak, míg mi a nevelőnőkkel arról beszélünk, mivel töltik a tanulók a szabadidejüket. Az iskola bentlakásos, így a pedagógiai munkán kívül a családi nevelés is a mi feladatunk — mondja Erzsébet, majd Mária folytatja: — Mi valóban a szülőket pótoljuk, tanulunk, játszunk, szórakozunk velük a tanítás után, de a személyi tisztálkodás, sőt az esti takarodó ellenőrzése is a mi gondunk. Előkerül az osztálykrónika, amely egyben az osztály pionírrajának krónikája is. Színes, sokrétű tevékenység képe bontakozik ki belőle, amelyet Erzsébet szavakkal is kiegészít: — Csapatgyűléseket a szlovák alapiskolával együtt tártunk, amelyre mindig műsorral készülünk. Hogy milyennel? Főleg a gimnasztikái kör szerepel. Négy szakkör működik iskolánkban: sportkör, az ügyes kezek köre, gimnasztikái és szlovák nyelvkör. Annak ellenére, hogy a beszédes foglalkozás problematikusabb, voltak már előadások, beszélgetések, vetélkedők is. A Csehszlovák Néphadsereg napjára honvédelmi versenyt szerveztünk, a gyerekek képességeihez mértük a követelményeket. Volt mezei futás, gránátdobás, betegszállítás, akadálymászás, tájékozódás, munka az iránytűvel és egyéb. Pionírjaink leveleznek a süketnémák egri a- lapiskolával és együttműködünk a hallássérültek helyi szervezetével. Legutóbb a hallássérültek nemzetközi napja alkalmából tetszetős műsorral látogattunk el közéjük. A tanulók legkedveltebb napja a szerda, mert ez a pihenés napja. Ilyenkor nincs írásbeli munka másnapra, csak szórakozunk, sétálgatunk, moziba, tanulmányi kirándulásokra járunk. Az osztályban a gyerekek arcáról öröm, derű sugárzik -- érthető, hiszen ma éppen szerda van. Polgári László (A szerző felvételei) Az ikrek Kurucz Károly és Péter. Szüleik az ő kedvükért költöztek át a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásból Losoncra (Lnóenec) Lábos Andrásné: „Külön foglalkozom minden gyerekkel.“ SBF3SI Az Emlékidéző útjain A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívása hazánk valamennyi fiataljához — SZISZ-taghoz és pionírhoz Az ifjúság hazafias és internacionalista tetteinek nemzetközi Emlékidéző stafétája befejeződött. Fiataljaink országszerte bekapcsolódtak e mozgalomba, hogy méltón megemlékezzenek a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harcéról és hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadításáról. Kutatták az antifasiszta harcosok hagyatékát, bejárták az Em- lékidéző-utakat, leveleztek a többi szocialista országban élő barátaikkal, iskolájukban, munka- és lakóhelyükön a kötelezőnél többet tettek. A Lenini Komszomol és a Szocialista Ifjúsági Szövetség felhívására kibontakozott mozgalom a fiatalokat arra ösztönözte, hogy apáik és nagyapáik visszaemlékezéseiben megtalálják a maguk emlékidézőjét. Az Emlékidéző-staféta célba ért, de továbbra is útjain fogunk haladni. „Azon a napon, amikor megleled az élet igazi forrását, újra tanulni kezded a történelmet“ — írta Július Fucík. A mi életünk forrása a munka, a szeretet, a bátorság. Az, hogy merünk másképpen gondolkodni és harcolni a boldog világért, merünk kritikusaknak, pontosaknak, becsületeseknek lenni. Bátran vállaljuk önmagunkat, és nem hallgatjuk el, hogy SZISZ-tagok vagy kommunisták vagyunk, ehhez méltón cselekszünk. Erre kötelez bennünket azok hagyatéka, akik nem féltek harcolni és az ember ember általi kizsákmányolásának felszámolásáról szőtt álmuk az Auróra cirkálóra irányított lövésben valóra vált. Ezt parancsolja azon ismert és névtelen forradalmárok tízezreinek harci hagyatéka, akik tűrve, hogy meghurcolják, rágalmazzák, kinevessék őket, egyengették az utat az új társadalom felé. Tudjuk, nehéz volt a biztonságos élethez vezető út. Végigkísérte a világ proletárjainak harca; a párizsi komműn, az 1905-ös orosz forradalom, a nagy októberi forradalom, a spanyol polgárháború hőseinek vére öntözte; a náci koncentrációs táborok foglyai, a honvédő háborúban, a szlovák nemzeti felkelésben, a cseh nép májusi felkelésében harcolók é- letükkel fizettek érte. Milliók állhatatos munkájának eredménye ez az út. Azzal a tudattal vesszük át a jövő stafétáját, hogy az előző nemzedékek tapasztalatai az ismeretek gazdag tárházává válnak. Meg akarjuk érteni, és magunkénak tekinteni nemzeteink, népünk és a többi szocialista ország forradalmi örökségét. Arra törekszünk, hogy a világ nemzeteinek antiimperialista harcában méltók legyünk az internacionalista megnevezésre. A nagy októberi szocialista forradalom új korszakot nyitott. Hatására jött létre a csehszlovák proletariátus forradalmi pártja — a CSKP. Jövőre lesz 65 éve, hogy megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. 1987-ben emlékezünk meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. 1988 a februári győzelem 40. évfordulójának esztendeje lesz. Köszöntsük ezeket az évfordulókat munkával, és igyekezzünk mélyebben megismerni jelenünket: „Nem dönti ki a vihar a fát, ha mélyre nyúlnak a gyökerei“ — írta Július Fucík. Próbáljuk meg méltóknak lenni ehhez az igazsághoz. A baráti szocialista országok fiataljaival közösen induljunk el az Emlékidéző útjain. Ezért: a Lenini Komszomolnak a „Forradalmi utakon“ elnevezésű mozgalma arra ihletett bennünket, hogy meghirdessük az Emlékidéző útjain elnevezésű hasonló mozgalmat. A mozgalom keretében: 1. Megismerkedünk a marxiz- mus-leninizmus klasszikusainak é- letével és szellemi hagyatékával; dokumentumokat és visszaemlékezéseket fogunk gyűjteni, amelyek pártunk olyan kiemelkedő egyéniségeivel függenek össze, mint Klement Gottwald, Bohumír Sme- ral, Ján Sverma, Antonin Zápotoc- ky, Július Fucík, Karol Smidke, Ladislav Novomesky, vagy amilyen Gustáv Husák elvtárs és mások. 2. Környezetünkben felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a CSKP történetével foglalkozó anyagokat. 3. Felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a haladé gyermek- és ifjúsági mozgalom történetével foglalkozó anyagokat. 4. Felkutatjuk, összegyűjtjük ás tanulmányozzuk mindazokat a dokumentumokat és visszaemlékezéseket, amelyek kapcsolatban vannak hazánk dolgozó népének szabadságáért és függetlenségéért vívott harcával. 5. Felkutatjuk, összegyűjtjük és tanulmányozzuk a munkakezdeményezés kibontakozásának történetével összefüggő dokumentumokat és visszaemlékezéseket; beszélgetéseket szervezünk helyi vállalatok, üzemek, szövetkezetek élenjáró dolgozóival, a szocialista munka hőseivel. 6. Létrehozzuk a párt érdemes tagjainak hangarchívumát, hangszalagra vesszük az első kommunisták, komszomolisták, nemzeti bizottsági vezetők, újítók, kitüntetett dolgozók visszaemlékezéseit; létrehozzuk a vállalatok, üzemek, szövetkezetek fonotékáját. 7. Felkeressük és gondjainkba vesszük a forradalmi múltú településeket. 8. Forradalmi emlékszobákat és -sarkakat létesítünk; fénykép- és más kiállításokat szervezünk, így felidézve valamely helység, járás, kerület és köztársaságunk forradalmi múltját. 9. Pártunk és szocialista államunk évfordulóira politikai akciókat szervezünk. 10. Szocialista munkaversenye- ket szervezünk; a forradalmi harcok és a munka hőseit szimbolikusan a SZISZ-kollektívákba fogadjuk. 11. Fejlesztjük a fiatalok munkahelyi és tanulmányi sikereiért járó erkölcsi elismerés különféle formáit. E MOZGALOM KERETÉBEN BEKAPCSOLÓDUNK: 1. A Klement Gottwald Múzeum, a CSSZK és az SZSZK Iskolaügyi Minisztériuma, valamint a SZISZ KB által meghirdetett versenybe, amely Klement Gottwald születésének 90. évfordulója tiszteletére zajlik majd. 2. Bekapcsolódunk az Emlékidéző útjain mozgalom tematikus versenyeibe, amelyeket az ifjúsági sajtó és a többi tömegtájékoztatási eszköz hirdet meg. 3. Ismereteinket, tapasztalatainkat kamatoztatjuk az életben, a SZISZ-alapszervezetek munkájában, a tanulásban, a munkahelyünkön, és tesszük ezt úgy, hogy kitűnjék: a tegnap harcainak felidézése újabb tettekre szólít bennünket.