Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-12 / 46. szám
új ifjúság 6 A SZISZ és a sport Nem a rekord, a tömeg a fontos Dr. Euborair NacejíS (a képen)' személyében egy idő óta új vezetője van a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága testnevelési és honvédelmi osztályának. Nem új ember a mozgalomban. Aki az ifjúsági szövetség sportrendezvényein járt, jól ismeri, mert eddig is az osztály dolgozója volt. Oj beosztásában azonban mindenesetre tervekkel, elképzelésekkel vágott neki a munkának. Ezekről és a SZISZ sportmozgalmának időszerű kér* déseiről beszélgettünk vele. • Milyen új elképzelésekkel vetted át a testnevelési és bonvédelmi osztály vezetését? — Természetesen nekem is van rengeteg új elképzelésem, de nem ez a mérvadó, hanem az, hogy január elsejétől teljesen új rendszerben folynak majd az 'ifjúsági szövetség által szervezett testnevelési és sportakciők. • Mi az új rendszer lényege? — Ezentúl nem hajszoljuk majd a rekordokat, a kimagasló teljesítményeket, amelyek már egy élsportolónak is dicséretére válnának, hanem arra törekszünk, hogy az ifjúság minél nagyobb tömegét vonjuk be a rendszeres mozgásba. Nem akarom kétségbe vonni azokat az eredményeket, amelyeket a SZISZ a testnevelési és a sportmozgalom szervezésében elért. A sport és testnevelés az alapszervezetek munkájának szerves része, de az az érzésem, hogy egy kicsit holtvágányra kerültünk. A lépcsőzetes versenyek résztvevői a rekordteljesítményeket hajszolták, s a köztársasági vagy országos döntők résztvevőinek eredményei már valóban meg is közelítették a élsportolók teljesítményét, márpedig szövetségünknek nem ez a célja, erre van a testnevelési szövetség. Nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy minél többen sportoljanak, de ne csak azok, akiknek vérükben a mozgás, és egyik-másik számban kitűnőek, hanem a kevésbé tehetséges — elnézést a kifejezésért —, ü- gyetlen, esetlen vagy nehézkes fiatalok is mozogjanak. Éppen ezért leépítjük a legfelsőbb fordulókat, köztársasági és országos, sőt kerületi szinten csak e- gyik-másik, az efjúsági szövetségben már mély gyökeret vert sportágakban rendezünk versenyeket. A hangsúly azon van, hogy az alapszervezetekben, esetleg járási szinten rendezzenek versenyeket, amelyeken sokan, jóformán minden egyes SZISZ-tag és szervezeten kívül álló fiatal rajtolhat, mert nem szeretnék különbséget tenni fiatal és fiatal között aszerint, hogy van-e vagy nincs-e tagkönyve. Ügy hiszem, semmi akadálya sincs annak, hogy ezek a versenyek valóban tömegsportjelleget kapjanak, nem beszélve arról, hogy a nagy, monstrerendezvények megszüntetésével rengeteg pénzt és energiát takarítunk meg. Eddig ugyanis csupán az útiköltség sok pénzt felemésztett, és a nagy rendezvények rengeteg vesződ- séggel jártak, sok szervező ember idejét kötötték le. Szeretnénk megőrizni azt a spontán lelkesedést, amely a spar- takiádot kísérte. Remélem, hogy sikerül. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy nem rendezünk bizonyos sportágakban és számokban köz- társasági, kerületi vagy országos versenyeket. Sőt, egyáltalán nem kötjük meg a kerületi bizottságok kezeit. Ha módjukban áll, rendezzenek egyik-másik versenyszámban kerületi fordulókat. • Tehát melyek azok a sportok, a- melyek leginkább megfelelnek az új elképzelésnek? —■ Elsősorban azok, amelyeket a többi tömegszervezetekben nem vagy csak kevésbé űznek. Értem ezen például a lábteniszt, a kispályás labdarúgást vagy a teremfocit, a gyalogtúrákat és a turisztikát vagy például a „labdahokit“, amely immár lakótelepi sporttá vált. Elég egy kis aszfaltozott vagy betonnal borított felület, és máris űzhető. Bratislavában több csapat részvételével máris nagy népszerűségnek örvend a városi labdahokiliga, amelyet a SZISZ városi bizottsága szervez. A Mladá fronts és a Smena futóversenyében természetesen továbbra is rendezünk országos döntőt éppúgy, mint teremfociban a Mlád? svét című folyóirat védnöksége alatt. Jellegzetesen a SZISZ rendezvénye például az Őrtüzek a hegyekben elnevezésű testnevelési és honvédelmi Játék. ŰJ rendezvény a kitartás háromtusája, amely úszásból, kerékpározásból és futásból áll. Ezt ifjúsági és felnőttkategóriában rendezzük, Az ifjúsági kategóriában a lányok például 400 métert teljesítenek úszásban, 20 kilométert kerékpáron és 3 kilométert futásban. A fiúk 800 métert, 30, illetve 6 kilométert. A húsz legjobb fiú és leány találkozik a szlovákiai döntőben. Változatlanul nagy figyelmet szentelünk a rátermettségi jelvényért folyó versenyeknek. Éppen ezért elfogadtunk egy elvet, hogy a SZISZ által szervezett verseny kerületi, köztársasági fordulójában vagy az országos döntőben már e- gyetlen olyan versenyző sem vehet részt, aki nem szerzett valamilyen rátermettségi jelvényt. Ügy hiszem, ez elfogadható követelmény, mert aki már odáig eljut, az játszva teljesítheti e Jelvényszerző verseny feltételeit. Falágyi Lajos, A szerző felvételei A dinka törzs fiaival Közép-Európában még ritkán sem találkozatunk. Ne szégyenkezzünk, ha történetesen nem tudjuk, mekkorák a nílotid embertípushoz sorolt dinkák. Az 1893-ban kiadott Pallas-lexikon 174-cm-re taksálja átlagmagasságukat. Az 1912-es keltezésű „nagy“ Kévat mér 180 centit ír. Az 1980-ban megjelent Emberek című munka megjegyzi, hogy magasságuk a két métert is elérheti. Lám, milyen sokat gyarapodtak ismereteink: mi már hozzáfűzhetjük: a legdaliásabb dinkák jóval 2 méter fölé nőnek. Hát még a kosarasaik! ök lehetnek azután a pompás szálfák. De most már tényleg illetlenség tovább csigázni a kíváncsiságot.^ Manute Bol 7 láb 8 hüvelykre, azaz 229 centire nőtt. Közönséges halandó számára óriási ez a testmagasság, a kosárlabdaedzők, viszont beleborzonganak a gyönyörűségbe: ilyen centerről ábrándoznak, márpedig Bol nem álom, hanem a Bridgeport University együttesének valósága. A Guiness rekordok könyvében az ő méretei a nagymenőkkel való összetevésben még többet sejtetnek. A napot elsötétítő Vlagyimir Tkacsenko 220, Ká- reem Abdul-Jabban, az amerikai profiliga legendája 219, a „még növésben“ levő Arvidasz Szabonisz 213 cm. Bill Walton pedig majdhogynem apróság a maga 212 centiméterével. Mifelénk sok a magas ember, igaz, én minden rokonomat és barátomat túlszárnyaltam.“ Ötéves korom- óta kosarazok. Életemet a ksár és a tanulás töltötte ki. Az amerikaiak először vihogtak meg mutogattak, ha megpillantottak az utcán. De 229 centim sem lehet csoda, három nap után...“) A „mifelénk“, vagyis Bol szülőhazája: Szudán, pontosabban az afrikai ország déli része, a Dincha-hegység és a Fehér-Nílus keleti partja között elterülő térség, ahol a magát dzsengnek nevező dinka törzs él. A colos Manute ősei, még a nagyszülei is, nomád pásztorok voltak. Hajtották a zebu-, a kecske- és a blrkanyájat a végeláthatatlan szavannákon, és ott telepedtek meg, ahol ivóvizet leltek. Bol nagyapja zsinóron lógó vadmacskafogat viselt a nyakán, elefántcsont karikát a karján, a jelesebb ünnepeken strucctolldísz övezte a homlokát, szent állatként tisztelte a kígyót, és langyos hamuban aludt... Manute a tavaszon végezte el a bridgeporti egyetem első évfolyamát, öltözete: farmernadrág, melegítőcipő; s bizonyára zavarba jönne, ha a zebutenyésztésről faggatnák. Ugyanakkor az országos főiskolai bajnokság New Ertgland csoportjában a bajnokcsapat centereként — mérkőzésenként átlagban — 22,1 pontot szórt, 13.5 lepattanó labdát kaparintott meg, és nyolc dobást blokkolt. Újonctól nem rossz. Don Feeley, a vándoredző fedezte fel — nem volt boszorkányság —, és telepítette át az Egyesült Államokba két éve. Bridgeportban az egyetem kosáredzője kezdte támogatni a szudáni vendégét. Bruce Webster manapság már Bol pótpapájának számít. Ellenőrzi védence tanulmányi előmenetelét, elkísérgeti a fogorvoshoz, mert hősünk zsenge, 21 éves korára már 15 fogát elvesztette. Webster ragaszkodik a speciális lábizomerő- sítő és ortopédiai kezeléshez is. Manute lába ugyanis póznaszerű, valószínűtlenül vézna, combja alig vastagabb a térdénél. De amerikai életének legátkosabb nyűge az izmosítő, ha úgy tetszik, a hizlaló kúra. A csodaManute Bolial az újságíró létrán készíti az interjút. i lény 229 centis magasságához — alig hihető — 88 kiló súly társul. Pihekönnyű „Eropolitikával“ könnyen semlegesíthető. Az ellenfelek alacsonyabb, de vaskosabb izomkötegekkel megáldott centerei kitanulták a csíziót. Ütik-vágják a több súlycsoporttal lejjebb szerénykedő Bol fiút, akinek legalább 201 kilót kellene felszednie, hogy átkerülhessen a klasszikusok közé. Ogy összehasonlításképpen: Tkacsenko 146, Szabonisz 115 kiló. („... inkább három vizsga, mint egy ebéd. A bifsztek, a hamburger, a spagetti és a csirke elviselhető, a többitől hidegrázást kapok. Az orvos szerint napi hatszori étkezéssel 5000 kalóriát kellene elfogyasztanom. Nem megy. ürülök, ha háromszor magamba gyömöszölök valami kaját. Különösen a zöldségfélékkel kínoznak meg. ló, jó, azokban van a vitamin, de ha egyszer utálom őket...“) Bol a répát meg a karalábét utálja, a riválisok edzői meg a Bridgeport bajnokait, kiváltképpen azóta, hogy Manute tenyere jóval 3 méteres magasság fölött simogatja a labdát. Az ideggörcsbe kergetett mesterek parancsba adták: ha a fekete égi meszelő a pályán tartózkodik, csak 5 méterrel távolabbról szabad dobni. Az ellenfelek — szorult helyzetükben — humorba hajló fortélyokhoz folyamodnak. A New Hampshire edzője például seprűvel a kezébe beállt a „körtébe“, és Bolt imitálva, ütögette el gyakorló játékosai távoli dobásait. Csak az kapott dicsérő szót, aki egészen magas ívű, elérhetetlen tempóval talált a gyűrűbe. A C. W. Post együttese elmés „Bol-ellenes“ szerkezetet fundált ki. Fogóval ellátott rúd végére jókora mancsot erősítettek, és az egyik alacsonyabb diák az alkalmatosságot megfelelő magasságba emelve kotorászott, paskolt bele a dobásokba. A seprűs megoldás nem jött be, Bol a New Hampshire ellen 13(1) távoli „lövést“ blokkolt. A C. W. Post ellen csak hatot. Hiába a modern technika vívmányai. A Nílustól távolabbra szakadt dinka fiú váltig hajtogatta, hogy csakis a tanulmányaira összpontosít. Azután kezdték körüludvarolni az NBA (a profiliga) ügynökei — eredménnyel. Manute otthagyta az egyetemet és a Washington Bullets játékosa lett. ( .......Családom elképzelhetetlen szegénységben él odahaza. Szeretnék nekik segíteni. Testvéreimnek jobb sorsot szánok. A szakértők azt mondják, hogy az NBA óriási centerei egyszerűen felfalnak. Majd meglátjuk...“) Egy biztos: Wilt Chamberlain 50,4-es pont- és 25,7-es lepattanó átlagát egyelőre nem fenyegeti a dél-szudánt ígéret. Még ha folyvást habzsolná is a retket meg a spenótot. De így? Állandóan bántják, terrorizálják a kisebbek — a 2 méteres, de 120 kilós „csöppségek“. A világ legmagasabb kosarasa avagy a zebupásztor unokája
