Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-29 / 5. szám

Mocsár is, vadkár is

— Ha a szövetkezetünkről beszélünk, mindenekelőtt le kell szögezni, hogy hozzánk talán mostohább volt a természet, hiszen útját állta szántóföldjeinknek a jabloncai (Sílická Jab- lonica), a szádalmási (Jablonov nad Turfíou), a körtvélyesi (Hruäov) és a tornagörgői határban. Dimbes-dom- bos területen gazdálkodunk 3560 hektáron. Szántóföldünk 1500 hektár területű, s ezen főleg gabonaneműeket és kukoricát termesztünk. Azt hiszem, ritkaságszámba megy a következő adat is: mezőgazdasági területünk legalacsonyabb pontja 210, legmagasabb pedig 605 méterre van a tenger szintje fölött. Természetesen ennek a fekvésnek és az ezzel járó adottságoknak vannak előnyei, amelyeket Igyekszünk is kihasználni. Mindenekelőtt a Jó minőségű legelőkre gondolok, amelyek lehetővé teszik a szarvas- marha- és juhtenyésztést. A juhtenyésztésben vannak még tartalékaink, amelyeket szakembergárda bevonásával tervezünk kiaknázni. Szövetkezetünkben jövője van a szőlészetnek, habár mindenki tudja, hogy a Sztlicei- fennslk Itteni nyúlványa a bortermelés utolsó vonala. A meszes talaj talán sokakat elriasztana a szőlőtelepítéstől, de mi jobb híján ide telepítettük szőlészetünket. Furcsának tűnik, de szakemberek egybehangzó véleménye, hogy a mészkő akkumulálja a meleget, így ez a vidék alkalmas a szőlőtermesztésre. Ezt különben a gyakorlati tapasztalatok is megerősítették, és tényként említhetem a Kassai (KoSice) Borászati Üzem tavalyi értékelését, hogy abban az évben mi szállítottuk a legnagyobb cukortartalmú szőlőt. A jelenlegi 120 hektáros terület helyett a jövőben 450—500 hektáron akarunk szőlőt termeszteni. Sok esetben újra és újra meg kell küzde- nünk a természettel, ami jelentős anyagi ráfordítást igényel, jelenleg 400 hektárnyi mocsaras terület vár lecsapolásra. E munkálatok megkezdése már a hatvanas évektől húzódik. Sok gondot okoz a vadkár is. A kukorica- és gabonatábláinkat szegélyező erdőségek gazdag vadállománya helyenként tönkreteszi a szépnek ígérkező termést. Ezért a legjobban veszélyeztetett helyeken 15 kilométer hosszúságban drótkerítést építünk, amely 12 millió koronába kerül majd. Előzetes felmérések szerint ez az összeg három éven belül megtérül.

— A gondok ellenére a szövetkezet 460 lelkes tagjának sikerült az előirányzott tervet teljesítenie, a nyereségrészesedés ötszázalékos. Azt hiszem, új fejezetet nyitottunk a szövetkezet életében tavaly augusztusban, amikor átadtuk rendeltetésének az 52 millió korona értékű üvegházi kertészetet, amelyet errefelé sokan üveg- ház-falunak neveznek. Ha már itt jár, ezt nem szabad kihagynia, elmegyünk megnézni.

Az üvégház-faluban

______

A szádalmási kompresszorállomás már a főútról is szembeötlő, az üveg- ház-falu körvonalai csak akkor rajNYÁR

A hőtakaró alatt, a domboldal végeláthatatlan fehérségében szőlőtőkék várják egymásba kapaszkodva a fagy enyhülését. A dermesztő hidegben nem kellemes a szunnyadó természetben gyönyörködni, így hát én is szaporázom lépteimet, hogy a főútról a kis kaptatőn mihamarabb a tornagögői (Hrhov) Béke Efsz irodaházához érjek. Bent a kellemes meleg végigsimogatja hidegcsípte arcomat, átmelegíti végtagjaimat, miközben a rozsnyói (Ro2űava) járás e- gyik élenjáró szövetkezetéről annak elnökével, Körtvély Károllyal beszélgetek.

ATÉLBEN

Dagmar Vnenöáková: „Nemsokára szedhetjük a paradicsomot.».“

zolódnak ki, mikor egy enyhe lejtőn leereszkedünk. Az üvegházak „köldök- zsinórja“ — két vaskos csővezeték — a kompresszorállomáshoz vezet, mert onnan érkezik a fagyos télben is életet adó, virágokat fakasztó meleg. Ami ott hulladékhő, az itt fűtőközeg, elmaradhatatlan és pótolhatatlan eleme az üvegházaknak. Fiatal lányok, asz- szonyok kalauzolnak tovább: Anna Ignácová mérnöknő, az üvegházi kertészet vezetője, és Dagmar Vnenőáko- vá agronómus.

A zimankós, rideg télből érkező ember nem győz csodálkozni a gyönyörű színekben pompázó szegfűk láttán. Dagmar a már sárguló paradicsomot mutatja nagy büszkén.

— A Bonsety és Vemona fajokat termesztjük, és nézd, nincs miért szégyenkeznünk — mutat a jókora húsos termésekre.

Megnézzük az uborkát, a karalábé-, retek-, salátaágyásokat. Közben Anna, a főnöknő közelebbről is bemutatja a szövetkezet legmodernebb gazdasági részlegét.

— Két egész hét tized hektáron tizenkét ún. LUR-I típusú üvegházunk van, ebből tízben szabadföldi, kettőben pedig asztali ültetvényt telepítettünk. A kertészet területe 12 hektár. Tavaly szeptembertől fennakadás nélkül üzemelünk. Az Idén készül el az üvegházak automata szabályozó- és vezérlő berendezése, amely nemcsak

a hőmérsékletet, a nedvességtartalmat és a szél erejét érzékeli msjd, hanem időkapcsolói az öntözési rendszert Is vezérlik majd. Egyelőre mindezt kézi erővel végezzük, ami természetesen munkaigényes. Első primőrzöldségünkkel a karácsonyi piacon jelentkeztünk, de azóta folyamatosan szállítunk a megrendelőknek. A virágon és a zöldségen kívül palántákat is nevelünk. Hamarosan megkezdjük a aprika kiültetését és a palánták szál- tásSt. Mindannyian reméljük, hogy az Uvegház-falu bebizonyítja életképességét, teljesíti a tervfeladatokat és folytatódhat majd további bővítése.

Az üvegházban egy magnóból kellemes zene hallatszik.

— így gyorsabban telik az idő, és a munka is jobban megy — mondja Banyo Karolina, aki éppen a salátát gyomlálja. — Ezen a meleg, világos, tágas munkahelyen szinte észre sem vesszük, hogy odakinn tombol a tél. Szeretünk itt dolgozni.

Élnek a szövetkezettel

Szepesi Margit a SZISZ-szervezet vezetőségi tagja, öt kértem meg, hogy beszéljen a szövetkezet fiataljairól.

— Az ifjúsági szervezetnek 30 tagja van, de a közeljövőben van remény a tagok számának gyarapítására, hiszen ősszel több fiatal érkezett a szövetkezetbe. A vezetőség pedig támogatja a fiatalokat.

Szepesi Margit saját példáját említve azt Is elmondta, hogy a szövetkezet lakást Is ad a fiatal házasoknak.

Kétévenként egy-egy hatlakásos tömbház épül a faluban a szövetkezeti dolgozóknak. Rendszerint szerződés- kötés útján kerülnek ide a fiatalok, de vannak itt is népszerű üzemágak, amelyek különösen vonzzák őket. Ilyen például a már említett üvegház- falu. A SZISZ munkáját héttagú vezetőség Irányítja. A fiatalok jelenlétét főleg nyáron és ősszel az idénymunkák alatt, valamint ha társadalmi munkáról van szó, érzi a szövetkezet. A: gabona betakarításában és a zöld- aratásban éppúgy ott vannak a fiatalok, mint a szőlő szüretelésénél. Ta- vely segítettek a legelők tisztításában és hulladékvasat is gyűjtöttek. Nyáron a legaktívabb fiatalok háromnapos jutalomkiránduláson vettek részt. Ha a szövetkezeti tagság egy része pihen is télen, ez a fiatalokról nem mondható el. Közkedveltek a szánkózással, síeléssel egybekötött téli kirándulások. Legutóbb asztaliteniszben mérték össze erejüket a szövetkezet fiatal sportolói. Télen pedig szórakoznak, vetélkedőket, versenyeket és beszélgetéseket szerveznek.

A szövetkezet alelnöke így értékeli a fiatalok munkáját:

— Nagyon örülök, hogy szépen dolgozik a SZISZ-szervezet. A pártalap- szervezet tagságának csaknem a fele fiatal, így közvetve ők is részesei a vezetésnek, az Irányításnak. Az ifjúsági szervezeten keresztül szorosabb kapcsolatba kerültünk a fiatalokkal, és a SZISZ-szel karöltve közösen orvosoljuk a gondokat, bajokat, — de együtt örülünk az elért sikereknek is.

Szepesi Margit: „A szövetkezet lakást is biztosít a fiataloknak.“

Banyo Karolina: „Zenére a munka is jobban megy.“

Kinn, miközben a buszra várakozva fel-alá sétálgatok a szádalmási megállóban, taposom a fagyos havat, újra és újra magam előtt látom az üveg- ház-falu egyedi világát: a popzene ütemére dolgozó lányokat, a csodálatos virágokat, szinte érzem az éltető meleget. Nem, nem volt álom, csak egy rövid időre a zord tél közepette rátaláltam a nyár szigetére.

Polgári László A szerző felvételei

Érdekünk-e a kulturált utazás ?

— Nem tudom megérjiik-e azt az időt, amikor végre tiszta vonatokon utazhatunk — mondta a velem szemben ülő idősebb hölgy a Bratislava — Érsekújvár /Nővé Zámkyj útvonalon közlekedő személyvonaton.

A fülke közepén hatalmas ragacsos folt éktelenkedett, valószínűleg a fűtőtesten lévő málnásüveg tartalma. Az asztalkán vastag a koszréteg, a szemétkosarat a konzervdobozoktól, a ha- mutartókat a beléjük zsúfolt papírtól nem lehetett becsukni. Nemcsak ez a kép — amely nem egyedi —, hanem a kíváncsiság is hajtott, amikor a bratislavai vasútállomáson azok iránt érdeklődtem, akiknek gondja a vasúti kocsik tisztántartása. Megtudtam, hogy a hét takarítónő két műszakban, reggel hattól este hatig, Illetve este hattól reggel hatig dolgozik. Legtöbbjüknek már csak pár év hiányzik a nyugdíjhoz. Az állomás utoljára 1981 nyarán vett fel takarítónőt, a most huszonnégy éves Katka Ondrasíkovát. öt kértem meg, válaszoljon kérdéseimre.

— Az alapiskola befejezése után kitanultam varrónőnek, és a bratislavai Zorníca vállalatnál dolgoztam. A munka tetszett, csak a fizetés volt alacsony, úgyhogy jobbnak láttam más munkahely uán nézni. Egy újsághirdetés alapján jöttem a vasúthoz. A fűtőház főnöke készségesen fogadott, rögtön az elején megkaptam az 1800 koronás alapfizetést, erre jött még a prémium, az éjszakai pótlék. Nyáron egész jól megy a munka. Egyikünk kiüríti a szemetesdobozokat, felsöpri a vagonokat, a másik a port törli, a harmadik pedig felmossa a linóleumot, ha van. A WC tisztítására külön takarítónő van. Télen rosszabb a helyzet, főleg ha ilyen hideg van, mint most.

Egy vonatfülkében beszélgettünk Kafkával, nyitott ajtók mellett, úgyhogy a hideg egyre elviselhetetlenebb volt.

Egy testesebb takarítónő jelent meg a folyosón:

— Ez igen — jegyezte meg csípősen. •— Ez a legkönnyebb, bent beszélgetni, a másik meg szakadjon meg a munkábanI

Odajött egy másik takarítónő is, hatalmas kendőjéből csak az orra látszott ki. Nyomatékosan a tudomásomra adta, hogy menjek a fenébe, vagy esetleg vegyek egy söprűt, és álljak be söprögetni.

— Hát ilyen a munkaközösség nálunk. Néha szinte az az érzésem, hogy itt valamennyi takarítónő kötelességének érzi, hogy a másikkal „törődjön". Nagyon sokat dolgozunk. Van, amikor este hatkor munkába állunk és vacsora nélkül reggel ötig-fél hatig dolgozunk. Ezen a fűtőállomáson olyan állapotban vannak a váltók, hogy a vonatok csak öt kilométeres sebességgel közlekedhetnek. Itt rendezik a vonatokat: a rossz vagonokat kicserélik, de csak mivel ilyen „sebességgel“ közlekedhetnek, nagyon sokáig tart egy-egy szerelvény elrendezése. Gyakran előfordul, hogy az utolsó percig nem tudjuk, melyik vagonok kerülnek a szerelvénybe, s amikor végre megtudjuk, már nincs idő kitakarítani őket. Meg aztán nagyon kevesen ts vagyunk a takarításra.

— Mtre számított, amikor ide jött dolgozni?

— Hát őszintén szólva csak az anyagi oldalát néztem a dolognak. Tudtam, hogy piszkos munka, azzal is tisztában voltam, hogy gyakran be kell ugranom valaki helyett. Nekem az a nézetem, hogy mindenhol dolgozni kell. En mindig igyekeztem a rám bízott munkát a lehető legjobban elvégezni. A Zornicában a mi részlegünkön csak apróbb holmikat varrtunk, de teljesítménybérben dolgoztunk. Ha azt akartam, hogy kicsit jobban keressek, hajtanom kellett, de akkor is csak 1500 koronát kaptam. Itt van olyan hónap, hogy a kétezret is megkeresem. Nemrég mentem férjhez, a férjem is a vasút alkalmazottja, Az esküvő után háromszobás lakást kaptunk Somorján /Samorin). Nyugodtan mondhatom, nem bántam meg, hogy ide főttem dolgozni.

— Mit gondol, mi az oka, hogy a fiatalok idegenkednek ettől a munkától?

— Szerintem megalázónak tartják. Ha az emberek kulturáltabban utaznának, sokkal könnyeb lenne a mi munkánk ts. Gyakran előfordul, hogy a linóleumra öntik a sört, a limonádét. Annak ellenére, hogy az ablakok alatt vannak a szemétládikókj sokan a földre dobják a szemetet. Aztán csodálkoznak, hogy a vonatok koszosak. Pedig ha az utasok megbecsülnék mások munkáját, másképp festenének a vonatok is- KAMONCZA MÁRTA

Anna Ignácooá mérnöknö: „Mindannyian örülünk a szépen mutatkozó termésnek.“