Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
a választás Larnacára, ahol a leszállás után máris kék sapkás ENSZ-ka- tonákkal találkoztam. Ugyanilyen hétköznapi gond a víz- és energiaellátás. A szigetnek Jelentős folyója nincs — a Pedias mindössze 96 km —, ezért a víz drága kincs. Ám a vízbő területek a török részre esnek, Igaz, az energiaszolgáltatás viszont a másik oldalon van. Ugyancsak szembetűnő, elsősorban a tengerparti sétányon, mennyi az új épület. Rövidebb „viharszünet“ után ismét megkezdődött a tőkebafektetés — a sort még nyilván lehetne folytatni, a kialakult helyzet érzékelésére, azonban úgy hiszem, ennyi elég. A nehézségek, gondok ellenére, a festői sziget igazi turistaparadicsom. Ezt elsősorban rendkívül kiegyensúlyozott, kellemes időjárásának köszönheti. Az év gyakorlatilag csak két évszakra, a nyárra és télre oszlik. A tavasz és ősz mindössze rövid átmenet. A nyár — mint a mellékelt táblázatból is látszik — hosszú és száCIPRUS part hirtelen mélyül és úszni kell! A hullámzás erős, egy-egy óvatlan lépés vagy váratlan sodrás az elővigyázatlan fürdőzőt könnyen meglepheti! Hogy a késői látogatás ellenére honnan a személyes tapasztalat? Nos, háromfős televíziós csapatunk (Sági László volt még a társunk) úgy döntött: a kicsit „zordabb“ időjárás nem akadály, nem mehetünk el úgy Ciprusról, hogy ne mártózzunk meg a tengerbenl Így aztán, a fázósan ösz- szehúzódó helybeliek nagy megrökönyödésére, kiadós fürdőzést csaptunk. Mindenesetre valóban furcsa volt, a- hogy a több kilométer hosszú, kihalt parton egyedül mi lubickoltunk. Visszatérve a látnivalókra: mint említettem, a városra furcsa kettősség jellemző. A hivalkodóan égre törő, új épületek mellett ott húzódik a múlt. Az óváros romantikusan kanyargó utcácskáin földszintes házak lapuinak. Ezek udvarán a hűs árnyat KAMERAKÖZELBŐL A bban, hogy hallgatag operatőrünk, Kazinczky László bundabéléses kabátban érkezett a randevúra, tulajdonképpen nem volt semmi meglepő. Utóvégre egy esős, nyirkos novemberi napon ugyancsak jólesik fülig begubózni valamilyen finom meleg holmiba. A dolog akkor kezdett igazán érdekes lenni, amikor Tajti József, a labdarúgó-válogatott edzője, lelkendezve közölte a friss hírt: „Gyerekek, most beszéltünk a ciprusi szövetséggel, telefonon. Odalenn süt a nap, délben 25 fokig szökik fel a hőmérő, egyszóval indulunk a nyárbal“ Kazinczky Laci komótosan megvakarta a feje búbját. Kíváncsiságunkat persze nem lehetett ilyen egyszerű trükkel elaltatni. Átható pillantásaink alatt megtörve, végül kibökte: „Nem érdekel, akkor is hozom a kabátot!“ Döntését, amelyet már korábban csipkelődő megjegyzésekkel Illettünk, most valamennyien fülig érő szájjal nyugtáztuk. Lelki szemeink előtt már láttuk, amint „saját levében főve“ szenved, míg mi rövid ujjú ingben, legfeljebb kiskabátban sétálunk. A repülőgépen, ahogy illik, folyamatosan kapjuk a híreket: „Cipruson kellemes az idő, a hőmérséklet 18 fok“. Egy órával később: „Nincs különösebb változás, a hőmérséklet 17 fok“. Most László barátunkon a sor: „Ha így haladunk, mire megérkezünk, havazik“. Ha most valamiféle csattanót vár a kedves olvasó, be kell vallanom, nem szolgálhatok ilyesmivel. Az igazság ugyanis az, hogy bár délben valóban sétálgattunk egy szál Ingben, akadt azért olyan pillanat is, különösen est efelé, amikor elkelt egy-egy melegebb ruhadarab. Hiába, Aphrodite szigetén már elmúlt a főszezon. Igen, tartozom a magyarázattal: Ciprus miért a szépség és szerelem istennőjének a szigete. Nos, a görög mondavilág szerint Aphrodite a tenger habjaiból kelt é- letre és Cipruson szállt partra. A tengerparti városokban ezért egykoron különleges tisztelet övezte személyét, hiszen alkalmasint ő vette védelmébe a hajósokat is és kedvező Vtat biztosított nekik a nagy vízen. Aphrodité szent állata a delfin, de kedvelt állatai a galamb, a veréb, a nyúl (az ókoriak szerint a legszaporább állatok), a kos és a hattyú. A virágok közül jelképe a rózsa, a mirtusz. Kísérői a Hőrák, akik minden bimbót virággá fakasztanak, Peitho (a szerelmes rábeszélés), Pothos (a szerelmi vágy), Himeros (az epedés) és Erosz. (A rómaiaknál Vénusz néven tisztelték, így talán ismerősebb!) A mondákból ennyi talán elég is, ami pedig a régebbi korok történelmét illeti, megfordult a szigeten az i. e. 4. században Nagy Sándor, majd 1192-ben Oroszlánszívű Ríchárd szállt partra hódítóként. Később velencei és tőrök uralom alá került. 1878-ban egy szerződés angol fennhatóság alá utalta, a XX. században pedig brit koronagyarmat lesz. Újabb kori történelme ugyancsak bővelkedik események ben. Jelenleg két részre tagozódik a sziget. 1975-ben a törökök által elő zetesen megszállt részen Ciprusi Tö rök Szövetségi Államot hoztak létre (A területileg nagyobb részen túlnyo mórészt görögök maradtak.) Talán túlzásnak tűnik, hogy ennyit foglalkozom a múlttal és jelennel, ám ezeket a kötődéseket az ember lépten nyomon észreveszi. Repülőgépünk Nicosia helyett Larnacában száll le. Az ok? A főváros légi kikötőjén húzódik a török-görög zónahatár. Ezért új repülőteret kellett építeni. így esett ráz. A legforróbb a július és augusztus. A tél enyhe — ami nem is csoda, hiszen 340 az átlagos napsütéses napok száma. A leghidegebb a január és a február. A magasabb hegyeken januártól áprilisig síelni is lehet. Átlaghőmérsékletek: Levegő Tenger Január 16,9 15,0 Február 17,2 15,0 Március 18,9 15,8 Április 22,6 18,3 Május 26,8 21,1 Június 30,4 24,5 Július 32,6 26,4 Augusztus 33,1 26,9 Szeptember 31,0 24,4 Október 27,5 22,2 November 23,4 20,0 December 18,9 16,4 Ciprusi főhadiszállásunk Limasszol, a sziget első számú turistaközpontja. 120 000 lakósával egyébként a második legnagyobb település. Rendkívül jó a fekvése: Pafosztól és Larnacától, tehát a nemzetközi repülőtértől órányi autóútra található és az új autópályán 40 perc alatt elérhető a főváros, Nicosia is. De nincsenek messze a kellemes kirándulást kínáló hegyek sem, ahol télen sí-, az év nagy részében pedig gyalogtúrákra van lehetőség. A kis hegyi falvakat felfedező séták — mint mondják — hangulatukban, látnivalójukban egyedülálló érdekességet kínálnak. Ami Limasszolt illeti: a város környéke az antik görög színházaktól a középkori lovagvárig és a mai, modern szállodasorig, széles választékot kínál. Ami ez utóbbiakat illeti: az épületek Java része igényesen készült, és a tervezésnél a természeti adottságokat is messzemenően figyelembe vették. Egy részük közvetlenül a tengerparton emelkedik, mások egy kicsit távolabb, ámde ezekből Is pillanatokon belül elérhető a hihetetlenül kék víz. A part java része kavicsos, majd néhány lépés után puha homok simul a talpunk alatt. Mindenesetre óvatos-tn Ismerkedjünk a für- rőhelyekkel, sok helyen ugyanis a adó lugasokon kiadós szőlőfürtök lógnak. Citrom- és narancsfák biccentenek ki a kerítéseken az arra járóra, gyümölcsük kacéran kínálja magát frissítőként. Mint sok helyütt ezen a tájon, úgy itt is az óváros a kereskedelem, a mindennapi élet központja. A kapuk alatt műhelyek sorakoznak. A rézművesek, bőrösök a szemünk láttára készítik portékájukat, és a frissen elkészült darabok gyakran azonnal el is kelnek. Nincs o- lyan utcácska, ahol ne lehetne megpihenni egy szerényebb kocsmában, kávémérésben. Az igazi látványosság azért mégiscsak a piac, Ide mind a helybeliek, mind az idegenek elzarándokolnak. Az egyre növekvő zaj, a sűrűsödő tömeg a legbiztosabb jele, hogy jő irányban járunk. Hatalmas halmokban az olivabogyó, citrom, narancs, mandarin. A hevenyészett asztalon keleti csemegék: füge, datolya, sózott mogyoró, mazsola, mandula. Amott a pék kínálja lapos lepényeit és a helyi különlegességet, az ánizsmaggal hintett perecet. (Ami frissen és szárazon — csak jó fogaknak valói) A hatalmas, fedett részbe lépve, jellegzetes illat sürget a szapora haladásra: a halpiacon vagyunk. Ám kár lenne elrohanni a tintahalak, rákok és mindenféle herkentyű mellett. A fényképező turista láttán az árusok büszkén emelnek fel egy-egy szép példányt. Ilyenkor kijár az elismerő biccentés, mintegy jelezve: tiszteljük rátermettségét, ügyességét, hogy a legjobb árut ő tudja kínálni. Élelmességükre egyébként jellemző: kameránk láttán nemcsak portékájukat kínál- gatták, hanem széles taglejtésekkel mutatták: ázik a fal, mállik a vakolat. Mit lehet tudni, hátha erre föl valaki kijavíttatja. (Érdekes, mintha ilyesmivel már találkoztam volnál) Aki nem finnyás, falatozhat is e- gyet a piacon. Ám az európai ízlésnek és gyomornak ez azért nem az igazi. A séták után jobb csendesen megpihenni egy tengerparti kiskocsma asztalánál vagy éppen egy borpince hűvösében. Ez utóbbiak a tavernák, többségében különös hangzású — elsősorban görög — népzene kelt vidám hangulatot. Ami pedig a borokat illeti: a szigeten több ezer éves hagyománya van ennek a nemes művészetnek. Elsősorban p vörös borok kiválóak: a „Claret 62“, az „Olympus“ ajándéknak sem utolsó. Ugyancsak remek zamata van a helybeli sherrynek és brandynak. A sör — az említett vízhiány miatt — ritkább. Elsősorban angol behozatalból pótolják a hiányt. Ami az ételeket illeti: elsősorban sokféle hal érdemel figyelmet. Ezeket vagy olajban vagy izzó fémlapon sütik meg. Különleges csemege a roá- ton sült polip. Természetesen nem hiányzik a görög konyha specialitása, a szuvlaki sem. Ez tulajdonképpen egy függőleges nyársra húzott rab- lóhús, a nyárson lassú forgás közben pirul a pecsenye. Egy éles késsel hosszában apró szeletek vágnak le róla — így mindig piros, ropogós .a széle — és apró lepénybe vagy ci- pócskába teszik. Hagyma, uborka, paradicsomszelet díszíti, és így nyomják a kezünkbe. Ami a húsételeket illeti: elsősorban a birka, pontosabban a bárány a kedvenc. A dísznóhús különlegességnek számít és elsősorban a nagyobb szál? lodák nemzetközi konyháján találhatjuk meg. A kiszolgálást illetően csak a legjobbakat tudom mondani. Megérkezésünk estéjén az egyik tengerparti kocsma már bezárt. A bejáratnak támasztott szék mutatta, hogy ott már csak a személyzet és a családtagok tartózkodnak. Mégis, amikor látták, hogy kíváncsian lesünk befelé, habozás nélkül behívtak és természetesen addig tolták ki a zárórát, amíg a vendégnek kedve volt maradni. Amikor pedig egy nappal később, ugyancsak oda mentünk vissza, a tulaj felpattant a székről, mikor észrevett bennünket és széles kézmozdulatokkal tessékelt beljebb. Mint „törzsvendégnek“, ekkor kisebb kedvezmény is dukált, majd amikor elmeséltük, hogy többet már nem jövünk, mert elutazunk, egy pq- hárka itallal vettünk búcsút egymástól. (Természetesen, az ő számlájára.) A különlegességeknek se vége, se hossza. A szigeten nincs például vasút — mindent csak országúton lehet elérni. Az utakon — ez még brit örökség — „balra hajtsl“ van. Autós turisták, vigyázat — ezt is meg kell szoknll Sajátos a sziget sóellátása: két kisebb tengeröböl nyaranta kiszárad, ebből fedezik a szükségletet. Mindezeket azonban már olvasva aligha lehet igazén megismerni. Ciprus komphajóval, autón vagy repülőn kényelmesen elérhető. Aphrodite szigete mindenkit szívesen lát. KNÉZY JENŐ
