Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-22 / 43. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk A közlekedés fontosságáról Ä Szövetségi Gyűlés népi kamarája az el­múlt héten a személy- és teherszállítás kér­déseivel foglalkozott. A parlament megálla­pította, hogy állandó figyelmet igényel az ország közlekedési és szállítási rendszeré­nek további fejlesztése. A december végén befejezendő 7. ötéves terv előirányozta, hogy a közúti szállítás feladatainak egy részét vegye át a vasúti és vízi szállítás. Evégett az említett időszakban további 450 km vasút­vonal villamosítását végezték el, így 1985 végén mintegy 3500 km-es távon, vasútvona­laink hosszának kb. egynegyedén közleked­nek majd villamos mozdonyok. Egyébként ezeken a vonalakon a vontatás részaránya az összes szállítási teljesítmény 68,5 száza­lékát teszi ki. Ä gépjárművek nagyarányú elterjedése szükségessé tette, hogy kidolgozzák az autó­pálya-hálózat távlati terveit is. A megvaló­sítás hosszabb időt vesz igénybe, de a ter­vek szerint az autópályák teljes hossza mint­egy 1700 km lesz. Az említett parlamenti ülésen Vladimír BlaäSek közlekedési miniszter elmondta, hogy az egységes állami közlekedési politika el- 'veinek megfelelően a jövőben is a kevésbé energiaigényes vasúti és vízi közlekedést fejlesztjük, itt növeljük a fűtő- és az építő­anyagok szállításának részarányát. A köz­úti forgalomban olyan szállításokra törek­szünk, amelyek nélkülözhetetlenek rövid és középtávon a gyorsaság miatt. A miniszter megállapította, hogy a népgazdaság szállí­tási szükségleteinek további alakulása szem­pontjából a jövőben is meghatározó szere­pük lesz a nyersanyagszállításoknak. Jelentős beruházási összegekre volt szük­ség az elmúlt időszakban és lesz a jövőben is a városi tömegközlekedés korszerűsíté­sére. Bár előrehaladást értünk el, nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy a közlekedés műszaki bázisának fejlődése nem tartott lé­pést a szállítási teljesítmények növekedé­sével. A városi közlekedés fejlesztésével kapcsolatban említést érdemel Prága autó- forgalmának a növekedése. Jelenleg Prágá­ban mintegy 300 000 személygépkocsit, 30 ezer szállító-, teher- és speciális gépkocsit, 3000 autóbuszt és 30 000 motorkerékpárt tar­tanak nyilván. Ezenkívül naponta az ország minden részéből és külföldről tízezrek ér­keznek gépjárművel Prágába. Ez a helyzet tette szükségessé a metróhálózat kiépítését, amely a hatvanas évek végén kezdődött, s jelenleg a szerelvények már 23 kilométeres útvonalon közlekednek. Még idén november­ben üzembe helyezik a B vonal öt kilomé­ter hosszú szakaszát. Ez tovább javítja a közlekedést a fővárosban. Már eddig is a prágai tömegközlekedés minden negyedik utasa metróval utazik. A közlekedés fejlesztésére vonatkozó párt- határozatok kimondják, hogy nagy figyelmet kell fordítani az utazás színvonalára. Egé­szében véve megbízhatóbb lett a tömegközle­kedés. Sajnos, az utazás kulturáltabbá téte­lében csak részeredményeket sikerült elérni, itt még sok a lemaradás, gyakran az utasok hibájából Is. A buszközlekedés fejlődése is jelentős, pozitív jelenség pl. a távolsági autóbuszokra szóló, számítógépes helyfoglalás bevezetése. Ä Jövő év Január elsején kezdődő 8. öt­éves terv feladataira vonatkozólag szüksé­ges tudni, hogy a vasúti és vízi közlekedés részarányának el kell érnie a 78,1 százalé­kot a Jelenlegi 75 százalékkal szemben. Nagy gondot kell fordítani a közlekedés műszaki bázisának továbbfejlesztésére, fi­gyelembe véve azt is, hogyan fejlődik a köz­lekedés a szomszédos országokban. Mint más ágazatokban, Itt is fontos követelmény a ha­tékonyság, a gazdaságosság és mindenek- fölött az utasok biztonsága. Strasser György LÁNG ’85 A napokban örsújfalun (Nová Strá2] tartották meg a Láng ‘85 országos pio- nírverseny keretében a Komáromi (Ko- márno) Járás legifjabb tűzoltónemzedé­kének versenyét. A Járás alapiskoláiból 350 pionír gyűlt össze a nehéz és látvá­nyos versenyre. A győzelmet a komá­romi Komensk? utcai alapiskola csapa­ta szerezte meg az alsőpéteri (Dóin? V Peter) és lakszakállasi (Sokolce) isko­la csapata előtt. S. I. Megtartották a SZISZ KB 13. ülését Fesztiváli lelkesedéssel a jövő elébe Prágában megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának 13. ülését. A küldöttek egyéb megbízatás okán felmentették tisztségé­ből a KB titkárát, Jan Brunnert, és a Központi Bizottság titkárává, az Elnök­ség és a Titkárság tagjává választották Lubomír Ledlt, akinek rövid életraj­zát az oldal más helyén közöljük. Az ülés résztvevői megvitatták továbbá, hogy az ifjúsági szövetség miként járul hozzá a CSKP XVI. kongresszusa ha­tározatainak teljesítéséhez. A SZISZ KB Elnökségének jelentését a Központi Bizottság elnöke, Jaroslav Jenerál terjesztette elő, majd ismertette többek között a SZISZ-szervezetek és szervek, s a pionírszervezet 1986. évi mun­kájára vonatkozó útmutatásokat. Többek között elmondta, hogy hazánk felszabadításának 40. évfordulója és a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjait soha nem látott lelkes munkára buzdította. Az említett ese­mények hatása a szövetség munkájának-mln- den területén megmutatkozott. Ezt a lelke­sedést kell ápolni a jövőben is, amikor tár­sadalmunk a CSKP XVII. kongresszusára folyó előkészületek jegyében él. Ezzel kap­csolatban elmondta: „Szocialista társadalmunk életét jelenleg a Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusára való előkészületek jellemzik. A legfelsőbb párttanácskozástől inspirálva és legjobb szervezeteink, pionírcsapataink, ifjúsági munkakollektíváink és az egyének kezdeményezéséből kiindulva júniusban az „Ifjú tettekkel a CSKP XVII. kongresszusá­nak“ elnevezésű mozgalommal válaszoltunk. Ezzel akarunk hozzájárulni a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak, a 7. ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesítéséhez, és a további időszakba való jó kilépés elő­segítéséhez. Az alapszervezetekből érkező ezer és ezer visszhang ázt bizonyltja, hogy az országunk felszabadítása a csehszlovák nép felszabadító harcának kicsúcsosodása, a szovjet hadsereg által való felszabadítá­sunk 40. évfordulójának és a XII. Világifjú­sági és Diáktalálkozónak a tiszteletére ki­bontakozott aktivitásunkat a párt mérleg­készítő évzáró taggyűlései, konferenciái és XVII. kongresszusa idején tovább fokozzuk. A SZISZ Központi Bizottságának elnöke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kő­vetkező időszakban minden eddiginél fonto­sabb, hogy a fejlett szocialista társadalom építését összekössük az emberiség leghőbb vágyának megvalósításával: az egyetemes és tartós béke megteremtésével. Arról van szó, hogy az elkövetkezőkben minden SZISZ- tag végezzen számvetést eddigi munkájá­val, és legalább egy konkrét tettel járuljon hozzá szövetségünk kongresszusi mozgalmá­hoz. Ezzel elősegítjük a béke megőrzését is, mert egy gazdaságilag és politikailag szilárd állam és közösség vethet leginkább gátat az imperializmus háborús törekvéseinek. Ez az időszak egyedülálló alkalom arra, hogy bebizonyítsuk: odaadó polgárai va­gyunk ennek az országnak, és teljes mér­tékben támogatjuk pártunk politikáját. „Törvényszerű — mondta a jelentés 'to­vábbi részében Jaroslav Jenerál —, hogy az ifjú nemzedékre és szervezetére fokozott feladatok várnak. Elég Indítékot szolgálta­tott hozzá a párt Központi Bizottságának 15. ülése és a CSKP KB főtitkára, köztársa­sági elnök, Gustáv Husák elvtárs is a cseh­szlovák fiatalokkal való júniusi találkozón." A jelentés befejező részében a Központi Bizottság elnöke még egyszer hangsúlyozta, csak akkor mondhatjuk el, hogy haladunk a korral, ha fokozottabb igényeket támasz­tunk magunkkal szemben. (p)' Ä SZISZ KB ÚJ TITKÁRA LUBOMÍR LEDL 1952. július 23-án született. A Károly Egyetem Jogtudományi Karán szer­zett oklevelet, és eredeti hivatása jogász. Több tisztséget töltött be a Szocialista Ifjúsági Szö­vetségben, utoljára a SZISZ állandó képviselő­je volt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség­ben. EURÓPAI KULTURÁLIS FÓRUM A Magyar Népköztársaság fővárosa látja" vendégül a helsinki Záróokmányt aláíró országok küldöttségeit, amelyek az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet résztvevőinek kulturális fórumán tanácskoznak. A Záróokmányt aláíró országok küldöttségei nem elő­ször találkoznak a történelmi esemé­nyektől eltelt tíz év alatt. Közismertek a belgrádi és a madridi találkozók, va­lamint a jelenleg is folyó európai biza­lom- és biztonságerősítő intézkedések­kel és a leszereléssel foglalkozó konfe­rencia Stockholmban. A budapesti találkozó azonban a ma­ga nemében rendkívüli jelentőséggel bír: ez ugyanis az első olyan összejöve­tel, amelynek célja a kultúrának és a kulturális együttműködés kérdéseinek átfogó elemzése. Ez annál is jelentő­sebb, mivel a mai feszült nemzetközi politikai helyzetben a kultúra lehet (le­hetne) az a közeg, amely elősegítheti az enyhülési folyamat elindítását. Az egyes nemzetek kulturális értékeinek megismerése a nemzetek kölcsönös megismerését is eredményezi, ami hoz­zájárulhat az országok közeledéséhez. Mindez pedig csak akkor lehetséges, ha az egyes küldöttségek őszinte tenni- akarással fognak hozzá a meglevő prob­lémák megoldásához; ha a tárgyalás kiindulási pontjának a közös, huma­nista alapelveket tekintik; ha elisme­rik a művelődés fontosságát, a békéért és az emberiség boldogságáért folyta­tott harc szükségességét. Bizonyára meddő és fölösleges szócsépeléssé vál­na ez a kulturális fórum, ha az egyes küldöttségek azt igyekeznének a közép­pontjába állítani, ami elválaszt bennün­ket, nem azt, ami összeköt, Hazánk kulturális kapcsolatai azt bi­zonyítják, hogy a budapesti rendezvény­től elvárt eredmények a mai feszült helyzetben sem tartoznak az utópia vi­lágába. Országunk vezetőinek kulturá­lis politikája eddig is szigorúan tartot­ta magát a helsinki Záróokmány szel­leméhez. Elég fellapozni mozijaink, színházaink műsorfüzeteit vagy kiadó- vállalataink jegyzékeit, és azzonal meg­állapíthatjuk, hogy művelődéspolitikán­kat nem a nemzeti vagy akár politikai elfogultság vezérli, hanem a humánum, a békevágy és az egyetemes epberi er­kölcsi értékek iránti tisztelet. Az SZSZK kulturális minisztere, Miroslav Válek vezette küldöttségünk sok országnak akár például állíthatja művelődési poli­tikánkat a budapesti fórumon. HORVÁTH REZSŐ 40 éves az ENSZ A béke és együttműködés szolgálatában Európában még dörögtek a fegyverek, amikor 1945 áprilisától júniusig ötvenegy ország — köztük hazánk — képviselői San Franciscóban egy új világszervezet létreho­zásáról tanácskoztak. Az értekezlet 1945. június 26-án az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Alapokmányának aláírásával fejeződött be. E dokumentum 1945. október 24-én lépett életbe, s azóta ezt a napot világszerte az ENSZ napjaként ünnepük. Az alapító országok részt vettek a fasiz­mus elleni harcban. A világszervezet meg­alakításakor abból a közös célból indultak ki, hogy megmentik a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól, hiszen a háború év­századunk első felében kétszer zúdított ki­mondhatatlan szenvedést az emberiségre. Ezt fejezték ki az Alapokmány bevezető sorai: „A világszervezetet a szerződő álla­mok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmentik a jövő nemzedéket a há­borúk borzalmaitól, és hitet tesznek az alap­vető emberi jogok, valamint a kis és nagy népek egyenjogúsága mellett. Erőiket a nem­zetközi béke és biztonság fenntartására egyesítve szavatolni akarják, hogy fegyver alkalmazására, ha csak a közérdek nem kí­vánja, többé ne kerüljön sor.“ Az 1945-ben kitűzött célok és elvek ma Is a világszervezet munkájának alapjául szol­gálnak, s azoknak az elveknek az összessé­gét képviselik, amelyeken a korszerű nem­zetközi kapcsolatoknak nyugodniuk kell. Az ENSZ feladata a világbéke és biztonság meg­őrzése, a népek közötti baráti viszony el­mélyítése, a nemzetközi együttműködés elő­segítése a gazdasági, társadalmi, kulturális és humanitárius kérdések megoldásában, valamint az emberi jogok és alapvető sza­badságjogok tiszteletben tartásának előmoz­dítása. A megalakulása óta eltelt negyven év>.latt a világon ugyan 160 kisebb helyi Jellegű háború zajlott le, amelyeket az ENSZ kép­telen volt megakadályozni, de vitathatatlan, hogy nélküle ez a szám nagyobb Is lehetett volna, a háborúk nagyobb méretű nemzet­közi összecsapássá változhattak volna. Az ENSZ tevékenysége időközben kiterjedt a világ minden térségére és az emberi tevé­kenység minden fontosabb területére. Ma már felölel olyan területeket Is, amelyek korábban még ismeretlenek voltak Ja világ­űr kihasználása, az atomenergia békés célú alkalmazása, a környezetvédelem stb.j. Legfontosabb feladatát: a nemzetközi béke és biztonság fenntartását még az Időnként nagyon kedvezőtlen körülmények között Is nagymértékben teljesítette. Erőfeszítéseket tett a világbékét veszélyeztető számos nem­zetközi összetűzés megakadályozására. Megalakulásakor mindössze 51 tagállama volt, ma számuk 159. Többségük éppen azok­nak a gyarmatoknak a sorából való, ame­lyek a gyarmati országok és népek függet­lenségéről szólő ENSZ-nyilatkozat nyomán nyerték el függetlenségüket. Mint ismeretes, a nyilatkozatot a Szovjetunió kezdeménye­zésére és kitartó erőfeszítésére az ENSZ Közgyűlése 1960. december 14-én fogadta el. Ugyancsak szovjet javaslatra hagyták jóvá világszervezetben az atomcsendről, az atomsorompóról és a világűr békés felhasz­nálásáról szóló határozatokat, Éppen az egykori gyarmatok jövetelével változtak meg a világszervezetben az erő­viszonyok. Korábban a tőkés országok, mivel többségben voltak, bármilyen elfogadhatat­lan intézkedést megszavazhattak. Ma viszont kénytelenek hozzájárulni olyan megállapo­dásokhoz, amelyek egyértelműen az együtt­működést és az emberiség előrehaladását szolgálják. Ez elsősorban a szocialista or­szágok törekvésének köszönhető, amelyet az említett fejlődő országok rendszerint mindig támogatnak. Nagyban hozzájárult a világszervezet a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok demokratizálódásához. Az államok barátsá­gáról és együttműködéséről szóló nemzet­közi jogi deklaráció (1970) és Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szé­ló okmány (1974) tartalmazza az államok közötti egyenrangú együttműködés, az ége­tő nemzetközi problémák megoldásának ál­talánosan elfogadott alapelveit, valamint minden népnek az önrendelkezésre és saját fejlődése útjainak szabad megválasztására való jogát. Újabban az ENSZ munkájában a leszerelés és a fegyverkezés korlátozását érintő problémák mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak a világgazdaság kér­dései, a fejlődő országok ezzel kapcsolatos egyre súlyosabb helyzete, valamint az új gazdasági világrend és pénzügyi rendszer kialakításának szükségessége. Az ENSZ szakosított intézményei jelentős feladatokat látnak el gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi té­ren, ' P. J< /

Next

/
Thumbnails
Contents