Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-15 / 42. szám
Margita Ebben az évfolyamban új szervező bizottsági .elnök, Vladimír Harant Irányította a versenyt, ő volt a vi lág egyik legrégebbi maratonjának kulcsembere. Elbúcsúzott hát az a Ján Margita, aki évtizedeken át szervezett, rendelkezett, előkészített, és aki az alapító Bukosszky Béla méltó utódaként a világhír rangjára emelte a kassai viadalt. A „Margita-kor- szak“ alatt kapcsolta nevéhez a bé ke szót ez a maraton; ekkor jártak Itt a földkerekség leghíresebb futói, az etióp Bikila például, vagy az az ausztrál Clayton, aki évekig birtokolta a nem hivatalos világcsúcsot ezen a távon. Ekkor figyelt fel a Békemaratonra Romes Csandra, és folyamatos buzdításával ekkor vált az itteni közönség a futók igazi segítőtársává. Kívánjuk, hogy az új elnök munkálkodásával tovább öregbítse a Her- nád-parti város hírnevét, annál is inkább, mivel éppen most, az ötvenötödik évfolyamban kapta meg Kassa a béke városa címet a Romes Csandra képviselte Béke-vílágtanácstól. Cierpinski Egy másik idei búcsú a kétszeres olimpiai bajnok, NDK-beli Waldemar Cierpinski nevéhez fűződik. A törékeny futó mondja: „Annak Idején, pályám elején eszem ágában sem volt megpróbálkozni a maratonnal. öt és tíz kilométeren versenyeztem, de néhány barátom, unszolására eljöttem Kassára, ök u- gyanls azt állították, hogy ez egy rendkívüli verseny, amely hangulatával olyannyira hat a résztvevőkre, hogy aki itt rajthoz áll, sohasem felejti a légkört. Kötélnek álltam azzal, hogy nem izgatom magam túlságosan, ha nem bírom végigfutni a negyvenkét kilométert, legfeljebb feladom, Elkezdődött a verseny, eleinte könnyedén ment a futás, de a huszadik kilométeren fáradni kezdtem, és lelassultam. Észrevette ezt a mellettem haladó egyik jugoszláv atléta, rám nézett, ős biztatni kezdett: gyere, gyere, nem szabad elfáradnod, gyere velem, majd segltekl Itt kezdődött életre szóló kapcsolatom a maratonival, itt határoztam el, hogy ezentúl csakis ezen a távon verseny- zem. Kassának köszönhetem, hogy később két olimpiai bajnokságot nyertem, és az itteni légkörhöz való ragaszkodásom, a Békemaratonhoz való hűségem Jeléül döntöttem úgy, hogy Kassán fejezem be pályafutásomat.“ (Cierpinski a kitűnő ötödik helyen futott be, a közönség lelkes ovációja közepette.) BÉKEMARATON 1985 Jubileumi, ötvenötödik évfolyamát zárta október hatodikén Kassán (Ko- Sice) a Békemaraton, és ügy tűnik föl, _ egyúttal korszakzáró esztendő ez az 1905-ös. Köztársaságnak azon a táján gyere- keskedtem, amely hosszú teleiről nevezetes. Rengeteget síeltem, a sífutás volt a kedvenc sportágam, a maratonival csak a főiskolán kezdtem el foglalkozni. Van egy ikertestvérem, 6 is maratoni futó. Tavaly, egy mexikói versenyen egymás mögött végeztünk, ő volt a második, én a harmadik. Két edzőm is van. Szerettem volna egyéni csúcsot futni, de a nagy hőségben ez, sajnos, nem sikerült. A győzelemhez az is hozzásegített, hogy a mögöttem futó honfitárs, Tolsztyikov, csakúgy, mint az országúti kerékpározáskor, „lefékezte“ az üldöző mezőnyt, lelassította a pelo- ton iramát. A végén fáradni kezdtem, de annyira azért nem lassultam le, hogy elveszítsem az elsőségemet. A verseny hangulata kitűnőnek mondható, a közönség remekül biztatja a küzdőket, nálunk nem ilyen temperamentumosak a nézők, Mexikóban viszont még élénkebbek. Az idén e- gyébként negyedik lettem Japánban az Universiádén. Megjegyezném még, hogy maga a pálya, a szinte emelkedők nélküli sík terep „feküdt“ nekem, szokatlan volt viszont a kezdési időpont, a tizenhárom óra. Nálunk és a világ más részein is — vagy reggel, vagy este indítják el a futókat — éppen a hőségtől óva így őket“. Waldemar Cierpinski Zelenay Az idén egy nyugdíjas sportriporter, a bratislavai Gabo Zelenay is hozzájárult a verseny jó hangulatának megteremtéséhez. A rajt előtt és a befutáskor a Lokomotíva csermely! stadionjában, a rajt után pedig kinn, a Színá lg (Sefta) és vissza vezető pályán közvetített, tájékoztatott, buzdított, biztatott. Tőle tudta meg például a közönség, hogy a mezőny előtt haladó időmérő autót a Slovan Bratislava adta kölcsön. (A gépkocsi tetején bárki leolvashatta, hány órája, perce és másodperce rajtoltak el az atléták, azaz milyen teljesítmény várható.) Zelenay interjúkat készített, egyszóval igyekezett bemutatni, hogyan is működik egy Ilyen óriási, csaknem ezerötszáz résztvevővel zajló maratoni. Kár, hogy nem kérte mikrofonja elé az egykori elnököt, Ján Margitét is. A közönséget érdekelte volna. miért vonult vissza, és mik a tervei. Sztarikov A győztes a szovjet Sztarikov lett, aki rendkívüli teljesítményt nyújtott, ugyanis a legfárasztóbb versenyzési módot választotta: szinte végig vezetve nyert. A sajtóértekezleten Sztarikov így foglalta össze mondandóját: „November hetedikén leszek huszonnyolc éves. Falusi gyerek voltam, az Orosz Szovjet Szocialista nedtk évét, és aki annak idején, amikor az Ipariban dlákoskodott, úgy a szívébe zárta ezt a versenyt, hogy elhatározta,- egyszer megpróbálkozik belülről megélni a Békemaratont: „Jobb időre számítottam, a három óra közvetlen közelébe szerettem volna jutni, de nagyon meleg volt, most nem ment a futás. A verseny hangulata viszont mindenért kárpótolt. A többiek nevében is köszönöm a sok biztatást, segítséget, ez a közönség szárnyakat ad a fáradőknak. Nagyszerű érzés az utolsó tíz kilométert egy élő, fal mentén futni. Aki nem hiszi, próbálja megl“ Eredmények Férfiak: 1. Valentyin Sztarikov, Szovjetunió, 2:17:13; 2. Cső Hi Bök (Koreai NDK) 2:17:55; 3. JakovTolsztyikov (Szovjetunió) 2:18:11. Nők: 1. Lucia Gyeljajeva (Szovjetunió) 2:38:19; 2. Christa Vahlensieck (NSZK) 2:41:18, 3. Valentyina Csa- szova (Szovjetunió) 2:44:24. Az országos bajnokságot a férfiaknál Becka, a nőknél Vaükatová nyerte. BATTA GYÖRGY, Gyeljajeva A nők együtt futottak a férfiakkal, és sokat meg Is előztek közülük. A Békemaraton győztese, a szovjet Lucia Gyeljajeva kimondottan csinos asszony. Így nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy nyertem, bár eléggé kínlódva futottam, ugyanis nem jött teljesen rendbe a sérülésem, fájdogált a talpam, ezért sánti- káltam a célba érkezés után. Egyidős vagyok Sztarikovval, a férjem az edzőm, és mivel hasonló tájon cseperedtem, mint Sztarikov, én is sífutással kezdtem a rendszeres sportolást. A férfiakkal kellemes együtt futni, mert nagyon előzékenyek, figyelmesek és segítőkészek a pálya minden méterén.“ Gergely Harmadszor indult el a Békemara- tonon a szenei (Senec) Gergely Bálint, aki az idén töltötte be negyveA győzelmi emelvényen — (balról) a koreai Cső Hi Bök, a győztes Valentyin Sztarikov egy szép kislány társaságában és Jakov Tolsztyikov. A győztes a befutás utáni pillanatban. Fáradtan? Örömmámorban? BALAJTI felvételei HargaS-emlékverseny a Kis-Dunán Őszi vízi maraton R itkán van olyan forgalmas hétvége a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának üdülőtelepén, a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) járásbeli Madarászon, mint október ötödikén és hatodikén volt. A Hargaé-emlékverseny jubileumi, negyvenedik évfolyamán hat ország másfélszáz kajakosa és kenusa és ugyanilyen számú edző és kísérő gyülekezett itt a verőfényes délelőttökön, hogy versenyhajóikba szállva a Kis-Dunán tegyek próbára erejüket. gyakorlottságukat, kitartásukat. Ivan HargaS, a Tátrán Karlova Vés bratislavai sportegyesület tagja, tehetséges Ifjú sportoló, kajakos és síző volt, aki negyven éve partizánként a fasiszták ellent harcban áldozta fel ifjú életét. Emlékének tiszteletére szervezték meg annak idején barátai és volt versenytársai a rendezvény első évfolyamát és a nemes kezdeményezés fokozatosan mély gyökereket eresztett. — Azt szeretnénk, hogy az új nemzedék tagjai békeidőben a sportban tegyenek tanúbizonyságot edzettségükről és felkészültségükről — mondta bevezető beszédében a zászlódísz alatt ünnepélyesen felsorakozott versenyzőgárda előtt Eubomtr Kadnár, a verseny szervező bizottságának és egyben a szlovákiai kajak-kenu szövetségnek is az elnöke, volt olimpikon. Nos, minderre bőven nyílt alkalmuk az indulóknak. Az első napon a sportolók autóbuszokba szálltak, míg hajóikat speciális vontatókon húzták maguk után és megindultak Bratislava felé. A nők és a juniorok Nagymagyar (Zlaté Klasy) határában álltak meg. onnan tették meg a 24 kilométeres távot a madarászt célig. A férfiak tovább folytatták útjukat egészen Félig (Tomaäov), így nekik még egyszer akkora távolságot kellett végigevezntük. Ez a próba egyébként Csehszlovákia hosszútávú nemzetközi bajnokságának is számított. A verseny végeredményét aztán a két szakasz eredményeinek összesítése hozta meg — a másodikra másnap került sor, és ezúttal a rajt ts a cél is Madarászon volt, úgyhogy eleinte a víz folyásával egy irányban, majd visszafelé, az árral szemben tettek meg a romantikus folyócskán egy kört a versenyzők. « Ezúttal is a kenuval szemben nálunk el- _ terjedtebb és népszerűbb kajakosok versenye volt a népesebb, elsősorban az egyes hajóké. Á neves külföldi versenyzőkkel is teletűzdelt mezőnyben — melyben olyan névvel is találkozhattunk, mint Csípés Ferenc (Magyarország) idei világbajnoké — már az első szakaszon tetemes előnyre tett szert Vtszlay István, a Dukla Praha színeiben versenyző komáromi (Komámo) legény, S ezt mindvégig meg is tartotta. Mögéje jött fel, a negyedik helyről a másodikra, partnere a válogatott kettes hajóban, Szabó Attila. Nem hiába írtunk róluk di- csérőleg a múlt heti számunkban kitűnő világbajnoki szereplésükkel kapcsolatban. Hazai vizeken is újra bizonyították, hogy + Nemrégiben sikeres világbajnoki szereplésének kapcsán írtunk Vlszlay Istvánról és most ismét róla van (joggal) szó: a HargaS emlékverseny népes nemzetközi mezőnyében a legjobbnak bizonyult. Közvetlenül mögötte az összesített sorrendben — s ez sem véletlen — Szabó Attila végzett... Ä szerző felv. megérdemelten kapták meg a válogatók bizalmát. Közben, a VB óta, még Romániában volt egy nemzetközi rajtunk, a Baráti Hadseregek Bajnokságán. Ezer méteren egyesben harmadik lettem, és ugyanezt a helyezést sikerült elérni a kettes hajóban is Pistával együtt — mondta Attila. — Én, sajnos, ezután mégbetegedtem, egy két edzést ki kellett hagynom, — csatlakozott hozzá Viszlay —, ezért a Hargaü- emlékverseny előtt tulajdonképpen csak egy hétig edzettem, így nem is számítottam ilyen átütő eredményre. Volt egy-két krízisem ugyan a verseny folyamán, de hát nálunk ez megszokott dolog, túl kell hogy tegye faágát az ember a fájdalmon, a tehetetlenség érzésén. S ez most is sikerült* A hazai élgárda mellett magyarországi, lengyel, holland, NSZK-beli és osztrák „vizesek“ indultak. A külföldiek közül a magyar lányok tettek ki leginkább magukért, hiszen Polgár és Makrai révén megszerezték a női KI kategória első két helyét a hazai nagy reménység LazoOá (CH Bratislava) előtt. A férfiak mezőnyében meg a nyugatnémet Hartl—Rein duó volt a külföldiek közül a legsikeresebb, ők a harmadikok lettek a kettesek mezőnyében. Bonn Ottó, a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség, az ICF első alelnőke személyében illusztris vendége is volt az eseménynek. Elismeréssel nyilatkozott mind a rendezésről, mind a sportszínvonalról, és jó esélyt adott a hagyományos rendezvénynek arra, hogy már a jövőre besorolják a világ jelentős maratoni versenyeinek Grand Prix-soro- zatába. Major Lajos
