Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-15 / 42. szám

Hír az erőműről... A szerkesztőségünk védnöksége alatt lévő kis vízi erőmű építéséről szóló leg­utolsó híradásunknak ezt a címet ad­tuk: Fogynak a kérdőjelek. .Emlékezte­tőül csak annyit, hogy a Kelet:szlová- kiai Kerületi Nemzeti Bizottság főener­getikusának definitiv döntése értelmé­ben a legfontosabb kérdés megoldódott; az iskolaügy az építés gondolatától nem állhat el, sőt támogatni kell az ötletet. Az építés mecénása a Szepsi (Mol- dava nad Bodvou) Mezőgazdasági Szak- középiskola, az ügyintézés ügyes-bajos dolgaival pedig az ötlet szerzője, Koncz Árpád pedagógus foglalkozik. Említet­tük, hogy a tervdokumentáció elkészí­tését a kassai (Kosice) Műszaki Főis­kola építész és elektrotechnikus hallga­tói SZISZ-feladatul vállalták, a kivite­lezés lehetőségeiről pedig a Liptovsky Mikulás-i Állami Gazdasággal tárgya­lunk. Nézzük tehát az újabb fejleményeket! Ä főiskola nagy hévvel látott neki az építés helyének feltérképezéséhez, mé­réseket, számításokat végeztek, és a lehetséges megoldások több változatát is elkészítették. Az elektrotechnikai kar egyik végzős hallgatója szakdolgo­zata témája a kiserőmű volt, az építé­szek pedig Peter Huba mérnök vezeté­sével tanulmányokat készítettek, de saj­nos valamennyi igyekezet kevés gya­korlati eredménnyel járt. Mindamellett, hogy elismerjük a főiskolások munká­ját, szeretnénk, sőt joggal elvárjuk tő­lük, hogy végére járjanak közös ügyünk­nek, ami egyúttal az építés munkála­tainak megkezdését is jelentené. A spartakiád és a nyári szünidő átme­netileg fékezte a munkálatokat. De új tanév kezdődött, és mi újra reményke­dünk. Koncz Árpád levelet kapott Pa- vol Jacko mérnöktől, aki értesíti őt a főiskolások közreműködéséről. Közben kivitelezőt keresve újabb kecsegtető a- jánlatot kaptunk a Slovsport poprocí fióküzemétől, amelynek dolgozói vál­lalják a kivitelezést. A régi cím tehát továbbra is aktuá­lis: Fogynak a kérdőjelek. *Polgárt László Milyen ne legyen a buszsofőr? Második éve utazom a Gabóíkovo — Bratislava útvonalon, így alkalmam van megfigyelni az utazók, de a sofőrök magatartását is. Vannak jó, de sajnos rossz tapasztalataim is. Az alábbi két eset főszereplője egyazon sofőr, és tu­lajdonképpen ez az indítóoka annak, hogy tollat ragadtam. Télen néhány iskolás fiú megkérte a sofőrt, hogy tekintettél a zord időjá­rásra, álljon meg nekik az egyik út­elágazásnál, ne kelljen kilométereket taposniuk a havat. Annak ellenére, hogy a kért helyen nem volt kijelölt megál­ló, a sofőr megígérte, megáll nekik. Idő­közben azonban bizonyára megfeledke­zett ígéretéről, elrobogott az útelága­zás mellett, és amikor a fiúk figyel­meztették ígéretére, kárörvendően fel­nevetett. A másik esetnek egy péntek délután voltam tanúja. A busz nem állt meg egy olyan megállónál, amely nem túlságo­san forgalmas, általában kevés a fel­vagy leszálló utas. Viszont a buszban egy középkorú nő előzőleg jelezte, hogy szeretne leszállni, s amikor erre hivat­kozott a sofőrnél, az a fenti esethez hasonlóan reagált: ahelyett, hogy az u- tas elnézését kérte volna, ott állt meg, ahol a busz éppen akkor tartott: két megálló, között, két falu között a határ­ban. Ezen a vonalon éveken át egyazon emberek utaznak, ismerik egymást, tár­suknak, barátjuknak szeretnék tekinte­ni azt is, akinek a gondjaira bízzák életüket, abban a pillanatban, amikor felszállnak a buszra. Ügy gondolom, hogy ezt az utas — sofőr kapcsolatot nemcsak nekünk, utasoknak kell éleszt­getnünk, hanem a sofőröknek is. Mun­kaköri feladataik becsületes teljesítésé­vel és emberséges hozzáállásukkal. Csóka Ilona (Nem)csak a munkájának él (Portrévázlat egy SZISZ-tiszségviselőről) Aki csak a szakmájának él, aki saját szakmájának kérdésein kívül semmi más iránt nem érdeklődik, általában azt mondják róla: szakbarbár. Molnár Tibor mérnököt, a felsőpatonyi (Horná Potőn) szövetkezet fiatal szőlészét és gyümölcskertészét, a szőlészet és gyümölcs­kertészet ágazati vezetőjét azonban a legkevésbé sem érheti ez a vád, pedig él-hal. a hivatásáért, és kiváló szakember. Csakhogy őt a munkáján kívül más is érdekli, nevezetesen az, ami egy kisebb vagy nagyobb közösségben, társadalmunk­ban történik. Elfoglaltsága mellett, amely a munkájával és beosztásával jár, arra is talál időt, ogy közéleti szerepet vállaljon, Nem tűnik talán túlzásnak, ha mindjárt elöljáróban megkockáztatom a megállapí­tást: róla mintázhatnák egy mai modern, valóban szocialista vezető dolgozó típusát. Nyilván a szövetkezet vezetősége is tud­ta, miért bízta rá az 59 hektár szőlőt és a 48 hektáros gyümölcskertészetet. Mert még alig száradt meg a tinta mérnöki okleve­lén, amelyet a Brnói Mezőgazdasági Fő­iskola kertészeti szakán szerzett, amikor máris e fontos posztra került. Ma is csak mindössze harmincéves, és már ötödik éve dolgozik e beosztásban. Nem csodagyerek, csak szereti a szakmá­ját. Jól elsajátította és következetesen, leg­jobb tudásával űzi, közben szüntelenül ké­pezi magát, mert tudja, hogy a tudomány mérföldes léptekkel tart előre — elnézést a szép közhelyért. Pályafutása rácáfol azok­ra, akik azt állítják, hogy a fiatalok nem érvényesülnek, nem hagyják őket érvénye­sülni. — Gyermekkoromtól orvos vagy állator. vos akartam lenni — kezdi némi unszolás­ra, mert bár szívesen beszél a munkájáról, magáról annál kevésbé. — Az Iskolában a vegytan és főleg a biológia érdekelt a leg­jobban. Mindig vonzódtam a természethez. Nagy kertilnk volt, sok időt töltöttem ben­ne. Szinte szenvedélyesen figyeltem a nö­vények életét és fejlődését, az élővilág sok- arcúságát. Ha orvos vagy állatorvos nem is lettem, az élővilág imádata megmaradt. Ügy is mondhatom, hogy a növényvilág orvosa lettem. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett. Nem tagadja, hogy kissé szo­rongva vágott neki a főiskolai tnulmányok- nak. Annyit beszéltek előtte a nyelvi nehéz­ségekről, hogy már-mái1 elbizonytalanodott. — Aggodalmamnak semmi alapja sem volt és hamar eloszlott. Igaz, hogy az első szemeszterben még elég gyakran előkerült a magyar—szlovák szótár, de azután már ment minden simán. Különben is a főisko­lán általában a tárgyi tudás, az anyag isme­rete fontos, s nem az ékesszólás. Á tanárok között is voltak többen, akik igyekeztek mindenben segíteni. Nagyon tiszteltem és becsültem őket, sokat tanultam tőlük nem­csak a szakmai dolgokból, hanem életfel­fogásból, életvitelből is. Lehet, hogy ez rit- da, de egészen közvetlen baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Igaz, hogy én valóban komolyan vettem, és mindennél fontot thv- nak tartottam a tanulást. Csak azután kö­vetkeztek az apró, hogy- úgy monJfum, „diákörömök“. Már tanulmányai alatt hallotta, elvégre a Csallóközből, Kisfaludról (Vieska) szár­mazik, hogy Felsőpatonyban kertészt keres­nek. Megpályázta az állást, mert minden­áron haza akart kerülni. Sikerült, meg­kapta. — Vegyes érzésekkel léptem munkába. Folyton azt forgattam a fejemben, hogy be­fogadnak-e vagy sem. Elvégre az emberek­nek az évek során vannak beidegződött szo­kásaik, kialakul egy kisebb közösség, mely­nek a tagjai rendszerint szó nélkül is meg­értik egymást, viszont annál bizalmatlanab­bak az idegennel szemben. Sosem felejtem el, hogy az égési munkahelyi beilleszkedé­sem azzal kezdődött, hogy a részlegvezető beültetett a Trabantjába, kivitt a határba, kitett egy viharvert bódé mellett, és azt mondta: „Ez a munkahelye." Nem panasz­képpen említem az esetet, mert egyébként a szövetkezet vezetőségében általában tá­mogatásra találtam, csak azt akarom érzé­keltetni, hogy rögtön beledobtak a mély­vízbe. Sajnos, elég gyakran előfordul, hogy a fiatalokat így vezetik be szakmába, és ne vegye senki rossz néven, nem ezt tartom a legjobb módszernek. Ennek ellenére nem csaptak össze fölöt­te; a hullámok, á felszínen maradt. Fiatalos hévvel, rengeteg új tervvel, elképzeléssel látott munkához. Mint mondja, a szőlőt elég elhanyagolt állapotban találta, az állomány nagy része hiányos. Hosszú időbe telik, amíg sikerül felújítani. Ráadásul a szapo­rítóanyag sem a legjobb. Keserűen mondja, hogy már a nemesítőktől megtámadott olt­ványokat kapnak. Ennek nem keUtre elő­fordulnia. A gyümölcsös már lényegesen jobb. A legnehezebb volt azonban az embe­rek bizalmába férkőzni. — Az emberek nehezen szabadulnak meg a beidegződött szokásaiktól, idegenkednek az újításoktól. Sokan kényelemből a már kitaposott utat járják. Csakhogy így nehe­zen jutunk előbbre. Vállalni kell az újjal járó kockázatot még annak az árán is, hogy az ember esetleg átmenetileg'népszerűtlen­né válik. Kezdetben éreztem is, hogy a kör­nyezetem bizalmatlan velem szemben, gya­nakodva figyeli a cselekvéseimet, lehet, hogy túl szigorú vagyok másokkal szem. ben, mert magammal szemben is könynr. télén vagyok, és vannak, akik ezt nehezen tudják elviselni. Az az érzésem azonban, hogy az emberek túlnyomó többsége meg­értette a törekvésemet, és egy kicsit talán meg is szerettek. Nyilván a munkájával, következetes maga­tartásával, elvszerűségével vívta ki munka­társai elismerését. Energikusan és legjobb szakmai tudás szerint végzi a munkáját. Lassan az eredmények is igazolják a szor­galmát. S ha nem következik be a tavaszi fagykár, akkor az idén a pénzügyi tervét is magasan túlteljesíti. Csakhogy a szőlő és a gyümölcsös fölött nincs tető, amely véd- né, és az időjárás szeszélyeire egyelőre nincs ellenszer. Molnár Tibor mérnök fiatal kora ellenére a környék egyik legjoLb szakemberének hí­rében áll. Szakmai tudásának, képességei­nek elismeréséről számos oklevél szól. Ta­valy második lett az ifjú borászok szlová­kiai ZENIT versenyében, és az Agrokomp- lex országos mezőgazdasági kiállítás alkal­mából megkapta „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“, minisztériumi reszortkitüntetést. Az elején már említettem, hogy Molnár Tibor mérnök nemcsak a szakmájában, ha­nem a politikai és közéleti munkában is ki­tűnik. Egyszerűen képtelen tétlenül szem­lélni az események folyását, mindenképpen részt akar vállalni közös dolgaink intézé­séből. Két éve megalakította a szövetkezet SZISZ-alapszervezetét, amelynek egyúttal elnöke is. Az alapszervezet növekvő nép­szerűségére vall az is, hogy ma már a kez­® Molnár Tibor mérnök 0 Bölcs Viola, a szocialista munkabrigád- vezetője deti 16-ról 24-re emelkedett a tagok száma. Vállalkozásának indítékairól a Következő­ket mondja: — Gyakran hallottam ilyen vagy ehhez hasonló megállapítást, hogy ez, vagy az a fiatal semmihez sem ért, semmire sem ké­pes, baj van a magatartásával. De már rit­kábban firt útjuk, miért van ez így. Az el­marasztalás helyett inkább tenni kell vala. mit azért, hogy ne legyenek ilyen közö­nyös, elfásult vagy rossz irányban fejlődő fiatalok. Segítsük őket az érvényesülésben, abban, hogy tisztán lássanak, tudatosan és helyesen cselekedjenek. Éppen ezé't alakí­tottam meg a SZISZ-alapszervezetet. ’der* bárhogy vesszük is, a szervezett munka jó hatással van a fiatalokra, akik ráadásul szeretik is a közösségi életet. A szervezet befolyása máris meglátszik a fiatalok mun- káján, magatartásán. Nem ritka, hogy a felsőpatonyi fiatalok részt vesznek a SZISZ különböző ügyességi versenyein és rendezvényein. S ha eddig nem is értek el kitörő sikert, az egészséges versengés, a szakszerűbb, jobb munkára való törekvés már megszokott hétköznapi jelenség. És ha nem is ifjúsági az a szocia­lista munkabrigád, amely 1981-ben a kér* tészetben alakult, tény, hogy Bölcs VF la 1983-től bronzérmes 28 tagú brigádja élen jár a munkában. Legutóbbi kötelezettségü­ket a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére vállalták, és az alma osztályozására vonat­kozik. Szeretnék elejét venni annak, hogy a fogyasztó rossz minőségű árut kapjon, és ugyanakkor arra törekszenek, hogy több almát értékesítsenek első minőségi osztály­ban. A szövetkezet a kollektíva figyelmes, odaadó munkája révén 120—130 ezer koro­na többletbevételhez jut. A fiatalok kezdeményezéséről tanúskod­nak a mind gyakoribb író—olvasó találko­zók. Rendeztek Petőfi-eslet, az alapszerve­zet csapata a 4. helyen végjeit a Mit tudsz a Szovjetunióról? járási fordulójában. Leg­közelebbi vállalkozásuk egy szabadtéri „fa­lumúzeum“ létesítése lesz a szövetkezet iro­daháza előtti térségen. Renczés Sándor szö­vetkezeti elnök lelkesen támogatja a fiata­lok igyekezetét, hogy összegyűjtik és az utókor számára megőrzik a hajdani paraszti munka eszközeit, szerszámait. A legtöbb nemes gondolat értelmi szerző­je éppen Molnár Tibor mérnök. El kell még mondani róla, hogy tagja a SZISZ Nyugat­szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségé­nek. Általában a mezőgazdasági fiatalok körében végzett munkában segíti az ifjúsági szövetség szerveit. Hitvallásnak is nevez­hető, amit a munkájáról és közéleti szerep­léséről mond: — Sokan vannak a fiatalok között, akik meghúzódnak mások árnyékában, csupán a saját kényelmüket, esetleg a karrierjüket nézik. Hova jutnánk, ha mindenki e szerint igazodna. El sem tudom képzelni, hogy dol­gom végeztével papucsot húznék, és leülnék a kényelmes fotelba, vagy betérnék a ven­déglőbe, s megszűnne számomra a külvilág. Kislányom éppen abban a korban van, ara­kor legfogékonyabb minden iránt, sokat kell vele foglalkozni, de még így is találok időt arra, hogy a dolgaim intézzem. Szerencsére a feleségem rendkívül megértő. Hálás is va­gyok neki érte, hogy lehetővé teszi számom­ra a közéleti munkát, amely nélkül bizo­nyos értelemben üres, tartalmatlan lenne az életem, és úgy éretném, hogy valamivel adósa maradtam embertársaimnak, a társa­dalomnak. Öt azonban a legkevésbé sem érheti ez a vád. Nyilván munkája és közéleti szerep­lése elismeréséül vehetett részt hivatalos küldöttként a XII. Világifjúsági és Diák- találkozón Moszkvában, amelyre boldogan és elragadtatással emléksük vissza. — Szinte elérzé’-enyiilem, amikor két és fél napos utazás után a moszkvai pálya­udvaron Viktor Misin, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első titkára és komszo- molisták népes csoportja fogadott bennün­ket. Teljesen magával ragadott az a ven­dégszeretet és közvetlen figyelmesség, amellyel lépten-nyomon elhalmoztak ben­nünket. De ugyanez a közvetlen baráti lég. kör jellemezte nemcsak a csehszlovák és szovjet fiatalok találkozóit, hanem az egész fesztivált. Ismét megbizonyosodtam róla, hogy a világ ifjúságából nem hiányzk a 'jó szándék, békében és barátságban akar élni egymással. Naponta legfeljebb két-három órát aludtunk, de egy cseppet1 sem érez­tem magam fáradtnak, annyira lenyűgözött az élmények sokasága. Naphosszat lehetne beszélni, de akkor sem tudnám elmondani mindazt, amit a világ ifjúságának legnagy­szerűbb találkozóján átéltem. Palágyi Lajos A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents