Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-15 / 42. szám

Hír az erőműről...

A szerkesztőségünk védnöksége alatt lévő kis vízi erőmű építéséről szóló legutolsó híradásunknak ezt a címet adtuk: Fogynak a kérdőjelek. .Emlékeztetőül csak annyit, hogy a Kelet:szlová- kiai Kerületi Nemzeti Bizottság főenergetikusának definitiv döntése értelmében a legfontosabb kérdés megoldódott; az iskolaügy az építés gondolatától nem állhat el, sőt támogatni kell az ötletet.

Az építés mecénása a Szepsi (Mol- dava nad Bodvou) Mezőgazdasági Szak- középiskola, az ügyintézés ügyes-bajos dolgaival pedig az ötlet szerzője, Koncz Árpád pedagógus foglalkozik. Említettük, hogy a tervdokumentáció elkészítését a kassai (Kosice) Műszaki Főiskola építész és elektrotechnikus hallgatói SZISZ-feladatul vállalták, a kivitelezés lehetőségeiről pedig a Liptovsky Mikulás-i Állami Gazdasággal tárgyalunk.

Nézzük tehát az újabb fejleményeket! Ä főiskola nagy hévvel látott neki az építés helyének feltérképezéséhez, méréseket, számításokat végeztek, és a lehetséges megoldások több változatát is elkészítették. Az elektrotechnikai kar egyik végzős hallgatója szakdolgozata témája a kiserőmű volt, az építészek pedig Peter Huba mérnök vezetésével tanulmányokat készítettek, de sajnos valamennyi igyekezet kevés gyakorlati eredménnyel járt. Mindamellett, hogy elismerjük a főiskolások munkáját, szeretnénk, sőt joggal elvárjuk tőlük, hogy végére járjanak közös ügyünknek, ami egyúttal az építés munkálatainak megkezdését is jelentené.

A spartakiád és a nyári szünidő átmenetileg fékezte a munkálatokat. De új tanév kezdődött, és mi újra reménykedünk. Koncz Árpád levelet kapott Pa- vol Jacko mérnöktől, aki értesíti őt a főiskolások közreműködéséről. Közben kivitelezőt keresve újabb kecsegtető a- jánlatot kaptunk a Slovsport poprocí fióküzemétől, amelynek dolgozói vállalják a kivitelezést.

A régi cím tehát továbbra is aktuális: Fogynak a kérdőjelek.

*Polgárt László

Milyen ne legyen a buszsofőr?

Második éve utazom a Gabóíkovo — Bratislava útvonalon, így alkalmam van megfigyelni az utazók, de a sofőrök magatartását is. Vannak jó, de sajnos rossz tapasztalataim is. Az alábbi két eset főszereplője egyazon sofőr, és tulajdonképpen ez az indítóoka annak, hogy tollat ragadtam.

Télen néhány iskolás fiú megkérte a sofőrt, hogy tekintettél a zord időjárásra, álljon meg nekik az egyik útelágazásnál, ne kelljen kilométereket taposniuk a havat. Annak ellenére, hogy a kért helyen nem volt kijelölt megálló, a sofőr megígérte, megáll nekik. Időközben azonban bizonyára megfeledkezett ígéretéről, elrobogott az útelágazás mellett, és amikor a fiúk figyelmeztették ígéretére, kárörvendően felnevetett.

A másik esetnek egy péntek délután voltam tanúja. A busz nem állt meg egy olyan megállónál, amely nem túlságosan forgalmas, általában kevés a felvagy leszálló utas. Viszont a buszban egy középkorú nő előzőleg jelezte, hogy szeretne leszállni, s amikor erre hivatkozott a sofőrnél, az a fenti esethez hasonlóan reagált: ahelyett, hogy az u- tas elnézését kérte volna, ott állt meg, ahol a busz éppen akkor tartott: két megálló, között, két falu között a határban.

Ezen a vonalon éveken át egyazon emberek utaznak, ismerik egymást, társuknak, barátjuknak szeretnék tekinteni azt is, akinek a gondjaira bízzák életüket, abban a pillanatban, amikor felszállnak a buszra. Ügy gondolom, hogy ezt az utas — sofőr kapcsolatot nemcsak nekünk, utasoknak kell élesztgetnünk, hanem a sofőröknek is. Munkaköri feladataik becsületes teljesítésével és emberséges hozzáállásukkal.

Csóka Ilona

(Nem)csak a munkájának él

(Portrévázlat egy SZISZ-tiszségviselőről)

Aki csak a szakmájának él, aki saját szakmájának kérdésein kívül semmi más iránt nem érdeklődik, általában azt mondják róla: szakbarbár. Molnár Tibor mérnököt, a felsőpatonyi (Horná Potőn) szövetkezet fiatal szőlészét és gyümölcskertészét, a szőlészet és gyümölcskertészet ágazati vezetőjét azonban a legkevésbé sem érheti ez a vád, pedig él-hal. a hivatásáért, és kiváló szakember.

Csakhogy őt a munkáján kívül más is érdekli, nevezetesen az, ami egy kisebb vagy nagyobb közösségben, társadalmunkban történik. Elfoglaltsága mellett, amely a munkájával és beosztásával jár, arra is talál időt, ogy közéleti szerepet vállaljon, Nem tűnik talán túlzásnak, ha mindjárt elöljáróban megkockáztatom a megállapítást: róla mintázhatnák egy mai modern, valóban szocialista vezető dolgozó típusát.

Nyilván a szövetkezet vezetősége is tudta, miért bízta rá az 59 hektár szőlőt és a 48 hektáros gyümölcskertészetet. Mert még alig száradt meg a tinta mérnöki oklevelén, amelyet a Brnói Mezőgazdasági Főiskola kertészeti szakán szerzett, amikor máris e fontos posztra került. Ma is csak mindössze harmincéves, és már ötödik éve dolgozik e beosztásban.

Nem csodagyerek, csak szereti a szakmáját. Jól elsajátította és következetesen, legjobb tudásával űzi, közben szüntelenül képezi magát, mert tudja, hogy a tudomány mérföldes léptekkel tart előre — elnézést a szép közhelyért. Pályafutása rácáfol azokra, akik azt állítják, hogy a fiatalok nem érvényesülnek, nem hagyják őket érvényesülni.

— Gyermekkoromtól orvos vagy állator. vos akartam lenni — kezdi némi unszolásra, mert bár szívesen beszél a munkájáról, magáról annál kevésbé. — Az Iskolában a vegytan és főleg a biológia érdekelt a legjobban. Mindig vonzódtam a természethez. Nagy kertilnk volt, sok időt töltöttem benne. Szinte szenvedélyesen figyeltem a növények életét és fejlődését, az élővilág sok- arcúságát. Ha orvos vagy állatorvos nem is lettem, az élővilág imádata megmaradt. Ügy is mondhatom, hogy a növényvilág orvosa lettem.

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett. Nem tagadja, hogy kissé szorongva vágott neki a főiskolai tnulmányok- nak. Annyit beszéltek előtte a nyelvi nehézségekről, hogy már-mái1 elbizonytalanodott.

— Aggodalmamnak semmi alapja sem volt és hamar eloszlott. Igaz, hogy az első szemeszterben még elég gyakran előkerült a magyar—szlovák szótár, de azután már ment minden simán. Különben is a főiskolán általában a tárgyi tudás, az anyag ismerete fontos, s nem az ékesszólás. Á tanárok között is voltak többen, akik igyekeztek mindenben segíteni. Nagyon tiszteltem és becsültem őket, sokat tanultam tőlük nemcsak a szakmai dolgokból, hanem életfelfogásból, életvitelből is. Lehet, hogy ez rit- da, de egészen közvetlen baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Igaz, hogy én valóban komolyan vettem, és mindennél fontot thv- nak tartottam a tanulást. Csak azután következtek az apró, hogy- úgy monJfum, „diákörömök“.

Már tanulmányai alatt hallotta, elvégre a Csallóközből, Kisfaludról (Vieska) származik, hogy Felsőpatonyban kertészt keresnek. Megpályázta az állást, mert mindenáron haza akart kerülni. Sikerült, megkapta.

— Vegyes érzésekkel léptem munkába. Folyton azt forgattam a fejemben, hogy befogadnak-e vagy sem. Elvégre az embereknek az évek során vannak beidegződött szokásaik, kialakul egy kisebb közösség, melynek a tagjai rendszerint szó nélkül is megértik egymást, viszont annál bizalmatlanabbak az idegennel szemben. Sosem felejtem el, hogy az égési munkahelyi beilleszkedésem azzal kezdődött, hogy a részlegvezető beültetett a Trabantjába, kivitt a határba, kitett egy viharvert bódé mellett, és azt mondta: „Ez a munkahelye." Nem panaszképpen említem az esetet, mert egyébként a szövetkezet vezetőségében általában támogatásra találtam, csak azt akarom érzékeltetni, hogy rögtön beledobtak a mélyvízbe. Sajnos, elég gyakran előfordul, hogy a fiatalokat így vezetik be szakmába, és ne vegye senki rossz néven, nem ezt tartom a legjobb módszernek.

Ennek ellenére nem csaptak össze fölötte; a hullámok, á felszínen maradt. Fiatalos hévvel, rengeteg új tervvel, elképzeléssel látott munkához. Mint mondja, a szőlőt elég elhanyagolt állapotban találta, az állomány nagy része hiányos. Hosszú időbe telik, amíg sikerül felújítani. Ráadásul a szaporítóanyag sem a legjobb. Keserűen mondja, hogy már a nemesítőktől megtámadott oltványokat kapnak. Ennek nem keUtre előfordulnia. A gyümölcsös már lényegesen jobb. A legnehezebb volt azonban az emberek bizalmába férkőzni.

— Az emberek nehezen szabadulnak meg a beidegződött szokásaiktól, idegenkednek az újításoktól. Sokan kényelemből a már kitaposott utat járják. Csakhogy így nehezen jutunk előbbre. Vállalni kell az újjal

járó kockázatot még annak az árán is, hogy az ember esetleg átmenetileg'népszerűtlenné válik. Kezdetben éreztem is, hogy a környezetem bizalmatlan velem szemben, gyanakodva figyeli a cselekvéseimet, lehet, hogy túl szigorú vagyok másokkal szem. ben, mert magammal szemben is könynr. télén vagyok, és vannak, akik ezt nehezen tudják elviselni. Az az érzésem azonban, hogy az emberek túlnyomó többsége megértette a törekvésemet, és egy kicsit talán meg is szerettek.

Nyilván a munkájával, következetes magatartásával, elvszerűségével vívta ki munkatársai elismerését. Energikusan és legjobb szakmai tudás szerint végzi a munkáját. Lassan az eredmények is igazolják a szorgalmát. S ha nem következik be a tavaszi fagykár, akkor az idén a pénzügyi tervét is magasan túlteljesíti. Csakhogy a szőlő és a gyümölcsös fölött nincs tető, amely véd- né, és az időjárás szeszélyeire egyelőre nincs ellenszer.

Molnár Tibor mérnök fiatal kora ellenére a környék egyik legjoLb szakemberének hírében áll. Szakmai tudásának, képességeinek elismeréséről számos oklevél szól. Tavaly második lett az ifjú borászok szlovákiai ZENIT versenyében, és az Agrokomp- lex országos mezőgazdasági kiállítás alkalmából megkapta „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“, minisztériumi reszortkitüntetést.

Az elején már említettem, hogy Molnár Tibor mérnök nemcsak a szakmájában, hanem a politikai és közéleti munkában is kitűnik. Egyszerűen képtelen tétlenül szemlélni az események folyását, mindenképpen részt akar vállalni közös dolgaink intézéséből. Két éve megalakította a szövetkezet SZISZ-alapszervezetét, amelynek egyúttal elnöke is. Az alapszervezet növekvő népszerűségére vall az is, hogy ma már a kez® Molnár Tibor mérnök

0 Bölcs Viola, a szocialista munkabrigád- vezetője

deti 16-ról 24-re emelkedett a tagok száma.

Vállalkozásának indítékairól a Következőket mondja:

— Gyakran hallottam ilyen vagy ehhez hasonló megállapítást, hogy ez, vagy az a fiatal semmihez sem ért, semmire sem képes, baj van a magatartásával. De már ritkábban firt útjuk, miért van ez így. Az elmarasztalás helyett inkább tenni kell vala. mit azért, hogy ne legyenek ilyen közönyös, elfásult vagy rossz irányban fejlődő fiatalok. Segítsük őket az érvényesülésben, abban, hogy tisztán lássanak, tudatosan és helyesen cselekedjenek. Éppen ezé't alakítottam meg a SZISZ-alapszervezetet. ’der* bárhogy vesszük is, a szervezett munka jó hatással van a fiatalokra, akik ráadásul szeretik is a közösségi életet. A szervezet befolyása máris meglátszik a fiatalok mun- káján, magatartásán.

Nem ritka, hogy a felsőpatonyi fiatalok részt vesznek a SZISZ különböző ügyességi versenyein és rendezvényein. S ha eddig nem is értek el kitörő sikert, az egészséges versengés, a szakszerűbb, jobb munkára való törekvés már megszokott hétköznapi jelenség. És ha nem is ifjúsági az a szocialista munkabrigád, amely 1981-ben a kér* tészetben alakult, tény, hogy Bölcs VF la

1983-től bronzérmes 28 tagú brigádja élen jár a munkában. Legutóbbi kötelezettségüket a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére vállalták, és az alma osztályozására vonatkozik. Szeretnék elejét venni annak, hogy a fogyasztó rossz minőségű árut kapjon, és ugyanakkor arra törekszenek, hogy több almát értékesítsenek első minőségi osztályban. A szövetkezet a kollektíva figyelmes, odaadó munkája révén 120—130 ezer korona többletbevételhez jut.

A fiatalok kezdeményezéséről tanúskodnak a mind gyakoribb író—olvasó találkozók. Rendeztek Petőfi-eslet, az alapszervezet csapata a 4. helyen végjeit a Mit tudsz a Szovjetunióról? járási fordulójában. Legközelebbi vállalkozásuk egy szabadtéri „falumúzeum“ létesítése lesz a szövetkezet irodaháza előtti térségen. Renczés Sándor szövetkezeti elnök lelkesen támogatja a fiatalok igyekezetét, hogy összegyűjtik és az utókor számára megőrzik a hajdani paraszti munka eszközeit, szerszámait.

A legtöbb nemes gondolat értelmi szerzője éppen Molnár Tibor mérnök. El kell még mondani róla, hogy tagja a SZISZ Nyugatszlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének. Általában a mezőgazdasági fiatalok körében végzett munkában segíti az ifjúsági szövetség szerveit. Hitvallásnak is nevezhető, amit a munkájáról és közéleti szerepléséről mond:

— Sokan vannak a fiatalok között, akik meghúzódnak mások árnyékában, csupán a saját kényelmüket, esetleg a karrierjüket nézik. Hova jutnánk, ha mindenki e szerint igazodna. El sem tudom képzelni, hogy dolgom végeztével papucsot húznék, és leülnék a kényelmes fotelba, vagy betérnék a vendéglőbe, s megszűnne számomra a külvilág. Kislányom éppen abban a korban van, arakor legfogékonyabb minden iránt, sokat kell vele foglalkozni, de még így is találok időt arra, hogy a dolgaim intézzem. Szerencsére a feleségem rendkívül megértő. Hálás is vagyok neki érte, hogy lehetővé teszi számomra a közéleti munkát, amely nélkül bizonyos értelemben üres, tartalmatlan lenne az életem, és úgy éretném, hogy valamivel adósa maradtam embertársaimnak, a társadalomnak.

Öt azonban a legkevésbé sem érheti ez a vád. Nyilván munkája és közéleti szereplése elismeréséül vehetett részt hivatalos küldöttként a XII. Világifjúsági és Diák- találkozón Moszkvában, amelyre boldogan és elragadtatással emléksük vissza.

— Szinte elérzé’-enyiilem, amikor két és fél napos utazás után a moszkvai pályaudvaron Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára és komszo- molisták népes csoportja fogadott bennünket. Teljesen magával ragadott az a vendégszeretet és közvetlen figyelmesség, amellyel lépten-nyomon elhalmoztak bennünket. De ugyanez a közvetlen baráti lég. kör jellemezte nemcsak a csehszlovák és szovjet fiatalok találkozóit, hanem az egész fesztivált. Ismét megbizonyosodtam róla, hogy a világ ifjúságából nem hiányzk a 'jó szándék, békében és barátságban akar élni egymással. Naponta legfeljebb két-három órát aludtunk, de egy cseppet1 sem éreztem magam fáradtnak, annyira lenyűgözött az élmények sokasága. Naphosszat lehetne beszélni, de akkor sem tudnám elmondani mindazt, amit a világ ifjúságának legnagyszerűbb találkozóján átéltem.

Palágyi Lajos A szerző felvételei