Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-15 / 42. szám

új ifjúság 2

Kommentárunk

Igények és lehetőségek

A szocializmus lényegéből ered, hogy a gazdasági és szociális fejlődés közvetlenül a dolgozók, az értékeket alkotó ember érdekeit szolgálja. És ha nem is kevés gonddal kellett megküzdeniük, jelenünk, társadalmunk mindennapi élete bizonyítékokat hoz arról, hogy mindannyiunk anyagi és kulturális színvonalának emelkedése a CSKP legsajátabb célja és tevékenységének tartalma. Gustáv Husák, a CSKP főtitkára, köz- társasági elnök a legutóbbi központi bizottsági ülésén is hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődéssel összhangban még jobban ki kell elégíteni az emberek egyre nagyobb igényeit és követelményeit. Ezen a 15. központi bizottsági ül Steen a KB egyik tagja, Ladislav Adamec cseh miniszterelnök-helyettes arról is beszélt, hogy igen sok javítanivaló akad a fiatalok anyagi helyzetének biztosítása terén. Felmérésekre hivatkozva megállapította, hogy a legalacsonyabb bevételű családok több mint a felét fiatalok képezik, és azoknak kb. csak a fele számíthat a szülők segítségére. A statisztikai kimutatások szerint a fiatal házasoknak csak a harminc százaléka szerez lakást egy éven belül.

Nem könnyű a pályakezdő fiatalok helyzete. Nem azért nehéz, mert nem tudnak elhelyezkedni, hanem azért, mert a pályakezdő diplomások fizetései viszonylag alacsonyak. Ha a pályakezdés egyszerre történik a családalapítással, akkor még nagyobb a gond. A megoldás népgazdaságunk teherbíró képességének függvénye, és remélhető, hogy sikerül valamit enyhíteni a pályakezdők gondjain.

Arra is figyelmeztetett Ladislav Adamec, hogy érdemes elgondolkodni a két nemzedék számára építendő lakások elterjesztéséről is, ami lehetővé tenné a nemzedékek közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok szilárdítását, megkönnyítené a gyermekekről való gondoskodást, erősítené a családi életet. Ezzel egy olyan fontos problémát is megoldhatnánk, amilyen a bölcsődékben és ezzel összefüggésben az anyák munkából való kimaradása. Ez bizonyára kedvezően kihatna az elkövetkező évek népszaporulatára is.

Szóba került egy másik társadalmi jelenség is. A fiatalok, amíg tanulnak, rendszerint a szülői ház segítségét élvezik. Ha a szülőktől kapott zsebpénz vagy az ösztöndíj nem is túl magas, megélhetési gondjai a fiataloknak-nincsenek. A legtöbb fiatal megszokott egy életnívót, amelyet a szülei több évtizedes kemény munkával tudnak biztosítani a részére, sok esetben lemondás és megfeszített munka árán. Nehezebb a helyzet, ha a szülőknek nincs módjuk, vagy egyéb oknál fogva nem támogatják gyermekeiket. Sokan azt mondják: mi is meg- kiiszködtünk azért, hogy vigyük valamire, nem árt, ha a fiatalok is megküszködnek az indulásért. Ez így igaz, de nem szabad elítélni, ha magasabb nívón küzdenek meg érte. Nem szabad megütközni azon, ha nekik a mosógép olyan természetes, mint nagyanyáinknak a fateknő volt, ha úgy vélik, hogy a televízió fontosabb a díszes ebédlőasztalnál.

Nyilvánvaló, hogy az említett gondok megoldása függ attól, hogyan dolgozunk, hogyan sikerült megvalósítani céljainkat. Szocialista gazdaként kell viszonyulnunk a feladatok teljesítéséhez. Mert az egyéni érdekek kielégítése elválaszthatatlanul összekapcsolódik az egész társadalom érdekeinek kielégítésével. Strasser György

Maguknak szépítik

Vágtornóc (Trnovec nad Váhom) -a galán- tai (Galanta) járás egyik legszebb községe. Ez jórészt a polgárok és a tömegszervezetek érdeme, mert sokat vállaltak a választási program teljesítéséből. Különösen sokat tetteit társadalmi munkában az idén hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére, a fiatalok pedig a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó tiszteletére.

A felszabadítás 40. évfordulója tiszteletére egymillió 987 ezer korona értékű felajánlást tettek. Ezt 947 egyéni és 17 kollektív kötelezettségvállalás támasztja alá. A polgárok csupán a tavaszi és a nyári műszak alatt a Nemzeti Front szervezésében legalább 400 ezer korona értékű munkát végeztek Legjobban kitettek magukért a Szlovák Nőszövetség, a Csehszlovák Vöröskereszt és a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai, illetve a pionírok. Az egyes tömegszervezetek védnökséget vállaltak a község parkjai és közterületei fölött, hogy egész évben endben tartják őket. Valamennyien azt vallják, hogy maguknak szépítik a községet.

(zl)

Találkozás az első munkahellyel

Sidó Pál is azok közé a tanulók közé tartozik, akik június végén ugyan búcsút intenek az iskolának, de utolsó kapocsként még megmaradt a decemberi szakmunkásvizsga. Az új iskolatörvény hat hónap kötelező szakmai gyakorlatot irányoz elő, a harmadik évfolyamot sikeresen befejezve, csak a gyakorlat után tehetnek szakmunkásvizsgát az ipari tanulók. A fiatalok többsége a fél évet abban az üzemben tölti el, amelyik. majd a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után az első munkahelyük lesz. S nem mindegy, milyen tapasztalatokat szereznek, mert az első benyomások a legfontosabbak. Sem a jót, sem a rosszat, nem tudja egyköny- nyen elfelejteni az ember, főleg nem egy pályakezdő fiatal. Palival is, aki egyébként villanyszerelőnek készül, e- zekről az első „élettapasztalatokról“ beszélgettem, természetesen a leendő munkahelyén, a Hegy étéi (Kutníkyj Egységes Földművesszövetkezet karbantartó részlegén.

— Nem volt könnyű a kezdés, mert ahova a három év alatt jártam a gyakorlati oktatásra, ott más jellegű termelés folyik, mint egy mezőgazdasági üzem javítóműhelyében. Azt azért nem mondhatom, hogy itt semmi olyannal nem találkoztam, mint a tanulóéveim alatt, de mégis más itt. Más a munka jellege, a szervezettség és a környezet.

— Milyen feladatokat, munkát kaptál az első hetekben?

— Egy egészen kicsi kolektívába kerültem, amely az állattenyésztési részlegen végez karbantartó munkát. így én is csak olyan feladatokat kaptam, a- milyenek ezen a részlegen eddig is előfordultak: fejőcső cserélése, korlátok javítása, szállítószalag beállítása stb.

— A szakmai fejlődésed szempontjából talán jó is, hogy nem mindig egyforma munkát végzel, hanem belekóstolsz ebbe is, abba is.

— Ez kétségtelen. Ogy érzem, itt egy hónap alatt többet megtanultam, mint a tanulóközpontban egy év alatt. Ott ritkán változtak a munkafeladatok. Az

Sidó Pali (balra) Gódány józsef társaságában ismerkedik a szakmával.

A szerző felvétele

alapokat megkaptuk, de a szakmát i- gazán csak akkor lehet megismerni, a- mikor az ember már benne van, tehát a munkahelyen.

— Eddig mi volt a legnehezebb?

— A munkaidő megszokása, mert a szövetkezetekben korábban kezdenek, mint az ipari üzemekben, s nyáron pedig a túlórázás is gyakoribb. De azért úgy érzem, hogy jobb, és szívesebben dolgozom majd itt, mint ipari üzemben. Különben sem riasztott el ez engem, mert szeretem a munkámat.

— A kollektíva befogadott?

— Mindössze négyen vagyunk ebben a csoportban, s jól ismerem az idősebb kollégákat is, mert a három év alatt a nyári szünidőben mindig dolgoztam velük egy-két hetet. Megértjük egymást, én igyekszem alkalmazkodni hozzájuk, ők meg, úgy látom, figyelembe veszik azt, hogy még kezdő vagyok. Soha nem hangzott el egyetlen hangos szó sem amiatt, hogy valamit netán nem tudtam volna azonnal megcsinálni. Sokat segítenek. Érzem, ők is azt akarják, amit én: hogy minél többet megtanuljak a szakmából a vizsgákig.

— Arra nem gondoltál, hogy esetleg továbbtanulj a dolgozók középiskolájában, és érettségi bizonyítványt szerezz?,

— De igen, csak az a baj, hogy mesz- szire kellett volna mennem. Ügy hallottam, hogy rövidesen a mi járásunkban is nyílik erre lehetőség. Akkor majd megpróbálom, csak attól félek, hogy közbeszól a katonaság. Éppen e- zekben a napokban soroznak be.

Sidó Pál a szövetkezetbken Gódány józsef csoportjába került. Bár elég sok munkájuk volt azon a napon, amikor ellátogattam közéjük, a csoport vezetője szakított néhány percet arra, hogy elbeszélgethessünk Pali a szakmunkás- vizsgákra való gyakorlati felkészítéséről. x.

— Mindenekelőtt azt tartottuk fontosnak — mondotta —, hogy jól érezze magát közöttünk. Tudtuk, egy kissé másabb munkát végzett az iparitanulól évei alatt, mint amilyen nálunk folyik, ezért türelmesek voltunk vele szemben. Viszont azt már az első napokban megállapítottuk, hogy nem fél a rábízott feladatoktól, és szereti, amit csinál. Ez pedig nagyon fontos, mert a többit megtanulja. Egyy-két hét elteltével már önálló munkát is rá mertünk bízni, bár jobban szeretem, ha mindig van mellette valaki. Felelősséget érzünk érte. Sőt, egy kicsit szurkolunk is neki, hogy decemberben sikerüljenek a vizsgái. Majd úgy szervezzük meg a munkánkat, hogy néhány napot a fennmaradt égy hét szabadsága mellé még kivehessen a felkészülésre. Megkedveltük őt, és mi is azt akarjuk, hogy szakmunkás- -bizonyítvánnyal a zsebében térjen vissza a csoportunkba, vagy oda, ahol szükség lesz a tudására a szövetkezetben.

KAMOCSAI IMRE

Jóllakatni négy és fél milliárd embert

Az éhínség és rosszultápláltság erkölcsi és társadalmi szempontból tűrhetetlen, ösz- szeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, veszélyt jelent a társadalmi bőkére csakúgy, mint a nemzetközi békére nézve. Ez a megállapítás 1963-ban hangzott el az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) első élelmezési világkongresszusán, de akár most is szóról szóra megismételhetjük, hiszen a több mint két évtized alatt nemhogy javult volna az élelmezés helyzete a világban, hanem rosszabbodott.

A FAO adatai szerint napjainkban legalább 500 millió ember éhezik a világon, még több a rosszul tápláltak száma, éte évről évre egyre többen vannak. Különösen kritikus a helyzet Afrikában, légióként az Egyenlítő alatti országokban, az úgynevezett éhségövezetekben, vagy Latin-Ameri- ka egyes országaiban, ahol mindezzel párhuzamosan a népesség szaporodása az átlagosnál nagyobb.

A Szaharától délre 37 országban éheznek az emberek. A közép-afrikai országok élelmiszer-szükségleteik 55 százalékát képesek előállítani, Nyugat-Atrikában ez az arány 74 százalék. S hiába növekedik a mezőgazdasági termelés évente legalább két százalékkal, a lakosonkénti élelemtermelés így is csökken, mert a népszaporulat évi 2,8 százalékos.

Tévedés lenne azonban a katasztrofális helyzetet csupán a népszaporulat gyors emelkedésének rovására Írni. A mezőgazdasági termelés csökkenésének oka elsősorban az anyagi eszközök hiánya, amely meggátolja a korszerű technológiák alkalmazását. Ezt az állapotot pedig az idézi elő, hogy az imperialista hatalmak könyörtelenül kihasználják a szerencsétlen országok helyzetét.

Annak ellenére, hogy távolról sem tudják kielégíteni a saját szükségleteiket, lényegében a fejlődő országok táplálják a fejletteket, ha az élelmiszer-termelés egészét vesszük tekintetbe. A fejlődő országok

1979-ben például 54 milliárd dollár értékű élelmi cikket exportáltak és csak 31 milliárd értékűt hoztak be. A Közös Piac esetében a helyzet még szembetűnőbb: tagországai két és félszer több élelmiszert importáltak a harmadik világból, mint amennyit maguk szállítottak. A fejlődő országokban sok millió hektár területet használnak arra, hogy kakaóval, kávéval, teával, banánnal, primőr gyümölccsel és zöldségekkel lássák el a gazdag országokat. Ghánában a termőföld 56 százalékát foglalja el a kakaó, Szenegálban 53 százalékát a földimogyoró. A karib-tengeri országok nagy mennyiségű cukrot, gyümölcsöt exportálnak, miközben az ottani gyermekek krónikusan rosszultápláltak. A Szahel-tér- ségben, amely a világ legnagyobb és legismertebb éhségövezete, a fejlesztési tervek változatlanul az exporttermelést ösztönzik, egész vidékek termesztenek korai zöldségeket a nyugat-európaiak számára.

Brazília néhány év alatt a világ második legnagyobb' szójatermelőjévé lépett elő, s bár egy kilogramm szója fehérjetartalma 3 kilogramm marhahúséval, 60 tojáséval vagy tíz liter tejével egyenlő, a szójater- mesztés kiterjesztése megnehezítette a szegény rétegek élelem-ellátását, mert a termés jórészt kivitelre megy. A belső piacon a szójaolaj litere több mint ötszörösére drágult hat év alatt, s háttérbe szorult a táplálkozásra szánt termékek, a rizs és a maniőka termesztése.

Amikor 500 millió ember éhezik a világban, a tőkés államok destruktív magatartása következtében 16 százalékkal csökkenteni kellett a FAO-nak a fejlesztési programokra fordított kiadásait, jóllehet 1982- ben már szintén 27 százalékkal csökkentek e kiadások az előző évihez képest. Súlyos teher a fejlődő országokra nézve a világra nehezedő gazdasági recesszió, amely akadályozza, hogy a világpiacon el tudják adni termékeiket, és az így szerzett eszközökből fedezzék további szükségleteiket.

Az egyik legjobban sújtott ország Etiópia, ahol hozzávetőleg ötmillió ember éhezik a hosszan tartó szárazság miatt. A társadalom azonban egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a kérdés megoldására. A lakosság szükségleteit fedező élelemtermelést elsődleges feladatuknak tekintik, olyasminek, ami a szocializmus építésének és az új társadalmi viszonyok kiépítésének is alapfeltétele.

„Szégyen — jelentette ki Mengistu Haila Mariam államfő —, hogy Etiópia gazdag termőföldjeivel nem képes elegendő táplálékot biztosítani az itt élőknek.“ Ugyanakkor elmondta azt is, hogy ha a 14 etióp tartomány közül csak egyben vagy kettőben korszerű módszereket alkalmaznának, el tudnák látni az ország 30 milliónyi lakosságát az alapvető élelmiszerekkel Az államfő észrevétele mozgósította az etióp mezőgazdasági szakembereket, és a szocialista országok segítségével máris biztató eredményeket érnek el.

’Az etióp példa a megoldás egyik lehető módja. Egy további afrikai országban, Botswanában például a marhatenyésztés hirtelen fokozásával egy év alatt 27 százalékkal növelték az élelmiszer-termelést. Az ENSZ Afrika-ügyi gazdasági bizottsága szerint miért ne tehetnének így e világrész más országaiban is?

A kérdés kielégítő és végérvényes megoldásához azonban nemzetközi összefogásra van szükség. A jelenlegi állapot megkérdőjelezi az egész gazdasági világrendet« Az éhezőknek nyújtott segély csak csepp a tengerbe. Szükség van az elmaradott országok mezőgazdasági termelési szerkezetének átalakítására. Ez pedig csak békében lehetséges. Békében, hogy az anyagi eszközöket ne fegyverekre, hanem az emberek felemelkedésére és méltó életfeltételeinek biztosítására fordíthassuk.

Jó lenne ezt október 16-án, az élelmezési világnapon tudatosítani.

P- b