Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

új ifjúság 8

E

gy világkiállítás mindig esemény; így az volt az ötödik moszkvai nemzetközi könyvkiállítás is. Esemény volt nemcsak azért, mert megrendezték, hanem mert nem hiányoztak róla azok sem, akik a korábbi években már csak azért sem jöttek el, hogy megtépázzák ennek a nemzetközi eseménynek a nimbuszát.

Idén tehát ott volt a Kínai Népköz- társaság és az Egyesült Államok is, s habár nem az egész, nemzetközi szempontból is tekintélyt jelentő évi könyvtermésükkel, hanem csak annak egy részével jöttek el, immár nem engedhették meg maguknak, hogy távol maradjanak. Az ok: a moszkvai nemzetközi könyvkiállítás az eltelt tíz év alatt a világ hasonló rangos eseményeinek az előterébe került, aki pedig benne akar lenni a vérkeringésben, az nem hiányozhat erről a rendezvényről.

Emellett ott voltak természetesen más államok könyvkiadói is, és a könyvespolcok mögött, a kis szeparékban ki-ki arra törekedett, hogy felkínálja azoknak a műveknek a kiadását, amelyek véleményük szerint számot tarthatnak arra, hogy másutt is megjelenjenek. A

A nemzetközi könyvkiállítás színhelye, ahol néha órákig kellett várni arra, hogy az ember bejuthasson.

HZ V. MOSZKVAI NEMZETKÖZI KÖMYVKIALLlTAS

kiállítás néhány napja elég volt arra, hogy a könyvkiadás szakemberei ismeretségeket kössenek, ápolják régi kapcsolataikat, átadják egymásnak azokat a műveket, amelyek felkeltik az érdeklődést, és megérhetik, hogy másutt is kiadják őket, olvassák.

A kiállítás így tehát még nem fejeződött be. Mindenki, aki részt vett a tárgyalásokon, ismerkedéseken, a kiállításon vagy az egyes nagykövetségeken rendezett fogadásokon, most otthon nemcsak az élményeit rendezgeti, hanem forgatja a hazahozott vagy időközben postán megjött könyveKot és tervezget: ezt azonnal, azt jövőre, a- mazt két, három vagy négy év múlva fordítjuk le és adjuk az olvasóink kezébe... Így tehát mindjárt az elején elmondhatjuk, hogy a moszkvai nemzetközi könyvkavalkád sikeres volt, és sikeréből még sokáig „élni“ is fogunk.

Ezen túl persze több is ez a rendezvény. Alkalmat ad az önvizsgálatra. Az ember ugyanis azt hiszi, hogy a műveltebb koponyák közé sorolhatja magát, hogy figyeli például a könyvkiadást, lépést tart az irodalmi fejlődéssel, de ha egyszer csak belép egy-egy nemzeti „karámba“, mint amilyen a csehszlovák,

a magyar, a román, ä német könyvkiadók együttes kiállítása volt, látja, hogy a szakosodott világ mennyire öntörvényűén, mennyire sajátosan és következetesen halad előre, és a tudás micsoda tömegét zúdítja az emberekre. Észre kell venni, hogy immár szinte lehetetlen lépést tartani azzal, ami a világban történik. A két év alatt is szinte százakra tehető azoknak a könyveknek a száma, amelyeknek a megjelenéséről ugyan tudomást szerzett az ember, de amelyeket még a kezébe sem vehetett, nemhogy esetleg elolvasott volna. A nemzetközi kiállítás tehát egyéni és nemzeti önvizsgálatra is alkalmat adott.

Ismét alkalom nyílt arra, hogy az apró, apróbbnál is apróbb nemzetek, mint amilyenek mi, magyarok, szlovákok, csehek, bolgárok vagyunk, kitárulkozzanak, megmutathassák magukat. Az ember leemelt, vagy éppenséggel a kezébe nyomtak egy magyar, román vagy vietnami propagandafüzetet, és azon túl, hogy a könyvek sokaságának a fényképét láthatta, egyszer csak érdekes mezőgazdasági, ipari vagy tudományos eseményeket ábrázoló képeken akadt meg a szeme. Mi így csináljuk! — olvashatta, még ha nem is értette pontosan a nyelvet. Ott, ahol a rendezők, a könyvkiadók' és azok irányító szervei tudatosan, mint például a csen- szlovák kiadók, készültek a kiállításra, orosz nyelvű füzetek, folyóiratok, propagandaanyagok várták a látogatókat, és ezekből már nemcsak a számszerűleg is óriási könyvkiadási produkciókról értesülhettünk, hanem az egész ország fejlődéséről, az egyes iparágak szerepéről is.

Áz ötödik moszkvai nemzetközi könyvkiállítás elsősorban a békét volt hivatott szolgálni. És szolgálta is, már ezekkel a hosszú lejáratú tervekről, nemzetközi együttműködésről szóló tudósításokkal is. Emellett tág teret kaptak a fiatalok problémái is, A kiállítás hivatalosan is részt vállalt az ifjúság nemzetközi éve rendezvényeiből, és így a világifjúsági találkozó után nem is olyan véletlen, hogy ismét a fiataloké volt Moszkva egy része, mert a fiatalok szomjasan kutatták, keresték a kiállításon, de később a könyvesboltokban is azokat a műveket, amelyek nekik, róluk szólnak.

Hazánk részlegében, amely talán ä legnagyobb volt, de az egész kiállításon is rangos helyet foglalt el a mi kiadóvállalatunk, a Smena. Aki ismeri kiadóvállalatunk hosszú éves munkásságát, annak ez nem meglepetés, mint a- hogy az sem volt meglepetés, hogy már az előkészületek, a művek kiválogatása közepette is látható volt, hogy jóval az évi produkciója fölött képviselte a hazai könyvkiadást. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a kiadónk tényleg ifjúságközpontú. Felkarolja, támogatja, élteti a fiatal irodalmat, de az ifjúság életéről, gondjairól szóló tudományos vagy ismeretterjesztő munkákat is. Kiadónk tudatosan készült az idei politikai évfordulókra, és a világifjúsági találkozóra, így volt mivel büszkélkednie a nemzetközi könyvkiállításon, akárcsak korábban a VIT-en is.

D

e lényegében ugyanezt elmondhatnánk más testvérkiadókről is. A békéért, az ifjúságért volt ez a kiállítás, és reménykedve nézhetünk az elkövetkező, a hatodik elé is. A folyamat nem állhat meg, és nem is fog megállni, s két év múlva újra megállapíthatjuk, sikerült megvédeni a legfontosabbat, a békét, hiszen amíg a könyvkiadók együttműködnek, amíg tárgyalnak egymással, amíg keresik a kiadásra méltó könyveket, addig nem lehet nagyobb hiba, nem lehet háború, amely különben is mindenki pusztulását, alámerülését jelentené.

NÉMETH ISTVÁN

Egy igazi moszkvai képeslap: a Szovjetunió fővárosában a könyvkiállítás nap. jaiban is sokan kötöttek házasságot és jöttek el tisztelegni az Ismeretlen Katona sírjához.

Gyermekvilág a képernyőn

A televízió képernyője ma olyan tényező az életünkben, amely messzemenően képes befolyásolni magatartásunkat, életfilozófiánkat és jellemünket. A televízió a sző szoros értelmében a legtömegesebb „tájékoztató“, amely eszmét, információt, kultúrát sugároz naponta, és emberek millióit szórakoztatja. Nem közömbös tehát, hogy mi, s hogyan jelenik meg a képernyőn. Ez a megállapítás még nagyobb jelentőséget kap, amikor olyan műsorokról van szó, a- melyeket a gyermekeknek és az ifjúságnak szántak. A gyermek élettapasztalat és tudá3 hiányában fenntartás nélkül teszi magáévá azt, amit a képernyőn lát, válik az jellemének formálójává.

A televízió gyermek- és ifjúsági műsorainak eszmei és esztétikai mércéjévé általában a tévéfesztiválok váltak. Ezek közé tartozik a gyermek- és ifjúsági televíziós műsorok nemzetközi fesztiválja, a Prix Danube, amely a közelmúltban zajlott le Bratis- lavában.

Az idei, nyolcadszor megrendezett fesztivál rekordszámú jelentkezőt jegyezhetett be: 32 ország 34 tévétársasága csaknem száz alkotással nevezett be a versenyre. Négy kategóriában mérték össze a felvételek eszmei és esztétikai értékét.

A drámai műsorok kategóriájában a zsűri a Csehszlovák Televízió prágai stúdiója produkciójának, a „Várakozás az ezüstcsengettyűkre“ (Cekání na stfíbrné zvonky) című alkotásnak ítélte oda a Duna Díjat. A mű eszmei mondanivalója egy ma nagyon aktuális témára irányítja figyelmet, mégpedig a fasizmus elleni harcra. A cselekmény színhelye a fasiszták által létrehozott protektorátus a megszállt Csehországban. A mondanivalót két, különböző anyagi feltételek között élő kislány életén keresztül bontakoztatja ki. Az alkotás kimagasló esztétikai értéke mellett külön figyelmet érdemel a rendező pontos, aprólékos munkája a gyermekszínészekkel.

Ugyanebben a kategóriában elismeréssel Jutalmazták az angol tévé „Nézz reám“ című alkotását.

A publicisztikai-tájékoztatási kategóriában leginkább két műfaj domborodott ki: a magazinok és a dokumentumfelvételek. A Duna Díjat a holland televízió „Kerwin, kérünk szimbóluma“ című alkotása nyerte el. A fasizmus és faji gyűlölet elleni harcba bekapcsolódó holland fiatalok nézeteit kon- frontálták olyanok nézeteivel, akik sajnos még ma is a faji gyűlölet baljós bűvkörében tévelyegnek.

Ebben a kategóriában elismerést nyert a jugoszláv televízió szarajevói stúdiójának produkciója, a „Jó vibrációk“.

A zenés és szórakoztató filmek kategóriájában a svájci televízió „Hangverseny a Fritz óvodában“ című alkotása bizonyult a legjobbnak. A filmben gyermekeket látunk, akik vendégségben vannak Matthias Bamert- nél, a svájci rádió szimfonikus zenekarának karmesterénél. A műsoron egyetlen mű szerepel, a Fritz, amelynek szerzője a karmester. A hangverseny célja megtanítani a gyerekeket megismerni a zene színeit, dinamikáját, ritmusát, és fejleszteni harmóniakészségüket. A művet előbb eljátssza az e- gész zenekar, majd következik a zenés játék a mű egyes motívumaival. A szimpatikus karmesternek sikerül a kis óvodásokkal megismertetni a zene alapvető összetevőit.

Ugyanebben a kategóriában elismerést nyert a belga televízió „Elektrón társaság“ című filmje.

Az animációs filmek közül a legjobbnak a szovjet televízió „Lipót kandúr“ sorozatának „Lipót az álomban és a valóságban“ című epizódja bizonyult.

Az elismerést a svéd televízió nyerte el „Flyk, a tanító“ című filmjével.

A SZISZ SZKB különdíját a nicaraguai televízió filmje nyerte: a címe: „Sandino megmutatta nekünk az utat“. Ez az alkotás fejezte ki leginkább a fesztivál alapgondolatát.

A Televízia folyóirat díját, amelyet a legjobb gyermekszínésznek ítélnek oda, most a szovjet Jegor Druzsinyin, Dima Barkov és Inga Ilmova kapta.

—hr—