Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-08 / 41. szám

Mester és tanítványa

A műhelyben Schwartz Józsefet figyelem, aki egy személygépkocsin dolgozik. Az utolsó simításokat végzi, nem zavarom. Szeretem figyelni az autószerelők munkáját. Kicsit fel is nézek rájuk, mert mindig tudják, hol a hiba, ha makrancoskodik a kocsi.

Schwartz József mellett egy fiatalabb „szerelő“ szorgoskodik. Ketten gyorsan befejezik a kocsi javítását, azután a mester odajön hozzám. Mivel ieleztem látogatásom célját, nem is kérdézősködik, hanem rögtön bemutatja fiatalabb társát, Csicsay Benedeket.

Néhány perc múlva már a szerviz irodájában beszélgetünk.

— Nem ■ tudom, véletlenül került-e hozzám, én mindenképpen örülök neki — mondja Benedekről mestere-nevelője. — Sok jó „inasom“ volt már, de Benedekre még sokáig emlékezni fogok. ^Valahogy ilyennek képzelem a jövő szakmunkásait.

Csicsay Benedekről egyelőre még csak úgy lehet beszélni mint a jövő szakmunkásáról. Idén decemberben vizsgázik, addig pedig szakmunkástanulónak kell őt tekinteni még akkor is, ha mindennap ugyanazt a munkát végzi, mint mestere vagy az idősebb társai.

— Nagyon vártam már azt a napot, amikor csak a munkahelyemre kell bejárni. Szerettem tanulni, de talán csak itt, a műhelyben érzem' igazán otthon magamat ■—< mondja Benedek.

— A kollektíva hogyan fogadta a fiút?

— Ismertük. A három év alatt is ide járt a gyakorlati oktatásra — mondja Schwartz mester. *— Bár az más volt, csak néhány órát töltött itt közöttüpk, de azt láttuk, hogy nem azért választotta ezt a szakmát, mert. jobb nem jutott- eszébe. Szívvel-lélekkel dolgozott, ráadásul még tehetséges is. Szerintem tehetség nélkül sem- lyen szakmát nem lenne, szabad választani. Nemcsak a színészeknek, énekeseknek, egyszóval a művészeknek kell tehetségeseknek lenniük, hanem mindenkinek, aki az átlagosnál többet akar nyújtani.

Mindezt olyan hévvel és meggyőződéssel mondja Schwartz mester, hogy akkor sem mernék kétkedni szavaiban, ha netán más véleményen lennék. Igyekszem is őt meggyőzni, hogy ebben tökéletesen egyetértünk, de azért érdekelne, hogy ő mint mester, szakoktató, hogyan tudott hozzájárulni a tehetség kibontakoztatásához.

— Nem számítok még a szakmában sem az idősebbek közé. Jól emlékszem a saját tanulóéveimre. Mi valóban csak inasok voltunk, olyan „hozd ide, fuss oda“ inasok. Mindig az volt az érzésem, hogy nem kapok annyit a mestereimtől, mint amennyit elvártam volna. Már akkor megfogadtam, ha egyszer én is kapok magam mellé szakmunkástanulót, a lehető legtöbbet igyekszem majd neki nyújtani. Nincs bennem szakmai féltékenység. Cseppet sem bántana, ha egykori tanítványaim „túlnőnének“ rajtam. Sőt talán még büszke is lennék. Mert szerintem az az igazi, jő mester, aki tovább tudja adni az ismereteit, méghozzá úgy, hogy azokra építeni lehessen, s birtokukban lépést lehessen tartani a rohamos fejlődéssel. Ehhez természetesen

az kell, hogy az ember a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is kezébe vegye a legújabb szakirodalmat.

<— Rohamosan közeledik a szakmunkásvizsgák ideje. Marad időd a tanulásra? — fordulok Benedekhez.

— Az írásbeli vizsgám jól sikerült. A három év alatt rendszeresen tanultam, így különösképpen nem tartok a záróvizsgáktól. Időnként azért belelapozgatok a könyveimbe, és a vizsgák előtt legalább egy hét szabadságot akarok kivenni, hogy mindent alaposan átismételhessek.

— És a vizsgák után hová kerülsz?

Benedek a mesterére néz, pedig neki szántam a kérdést.

— Lehet, hogy Benedeknek más munkahely után kell néznie. Mi csak a tanulói időre vehettük fel. Meglehet azonban, hogy a főnökség megtalálja a módját, és maradhat a fiú. A jó szakembert vétek elszalasztani. Személy szerint én nagyon csalódnék, ha Benedeknek a munkahely megválasztása nem sikerülne, mert megérdemelné, hogy teljesüljenek a vágyai.

Jó érzéssel távozom a dunaszer- dohelyi (Dun. Stredaj TEST autószervizből, hiszen két nagyszerű szakembert ismertem meg ott.

KAMOCSAI "IMRE

A szerző felvétele

KÉPVISELŐINK Mill li MII VOLNA

'A Komáromi (Komárnoj Városi Nemzeti Bizottság elnöke, Ölvec- ky Ferenc a közelmúltban magas kitüntetést vett át a bratislavai Várban. Komárom a nemzeti bizottságok szocialista munkaversenyében elért eredményeiért részesült e kitüntetésben, amely a lakosságnak városához fűződő viszonyának az elismerése. Ezekre az eredményekre tekintettünk vissza Bende Istvánnal, a városi nemzeti bizottság alelnökével.

— Szeretném, ha elsősorban a fiatalok munkájáról beszélne. Hogyan segítenek a fiatal képviselők a nemzeti bizottság választási programjának megvalósításában.

Nagyon pozitívan értékelem a munkájukat. Az elmúlt években sikerült egy olyan fiatal képviselőkből álló csoportot összekovácsolni, akik valamennyien kitűnnek kezdeményező készségükkel és a város iránti őszinte elkötelezettségükkel. Ismerik választási körzetüket, a nemzeti bizottság választási programját, ismerik körzetük égető problémáit, és a- zokat, akik őket a képviselői tisztségbe megválasztották. A fiatal képviselők kezdeményezésének köszönhető például, hogy létrejött a városi és járási ifjúsági klub a tiszti pavilon térségében.

Megoldottuk számos fiatal család lakásproblémáját, és az az érzésem, hogy az utóbbi időben nagyon sokat tettünk a város fiataljainak szabadidei programjáért is. Nőtt a sportolási és szórakozási lehetőségek száma Komáromban. S hogy ez megvalósulhatott, nagy érdemeik vannak elsősorban a képviselőinknek, akik a nemzeti bizottság tanácsának tolmácsolják a fiatalok igényeit.

— Mennyire veszik ki részüket a városszépítési munkákból?

— Ha társadalmi munkáról van szó, elsőorban a fiatalokkal számolunk ,a SZISZ-szel és a többi társadalmi szervezetben dolgozó fiatallal. A fiatalok segítenek a játszóterek karbantartásában, lakótelepek szépítésében. Ezekben a munkákban élenjár a diákfiatalság ,a lakótelepi szakközépiskola, az ipariskola és a hajógyári szaktanintézet. Érdemeik vannak abban, hogy a város „Z“ akcióban épült létesítményei, a fedett uszoda, továbbá az óvodák, bölcsődék gyorsan elkészültek. Fiataljaink segítsége nélkül nem ment volna ilyen gyorsan.

— Jó érzés hallani ennyi dicséretet a város fiataljaira. Már az előbb említette, hogy a városi nemzeti bizottság a társadalmi

munka megszervezésében és lebonyolításában számít a fiatal képviselőkre. Közülük is kikre elsősorban?

— Az az igazság, hogy sok fiatal aktív képviselőnk van, de a legjobbak közül is szeretném kiemelni a hajógyár fiatal dolgozójának, Nagy Istvánnak a nevét.

Nagy istván a város 55-ös számú körzetének képviselője, a- melyben több mint 300 választó- polgár él. Képviselői munkájáról így beszélt:

— A közéleti munkát a SZISZ- ben tanultam. Azt, hogy képviselőként sok problémát sikeresen oldottam meg, elsősorban a SZISZ-munka során szerzett tapasztalataimnak köszönhetem. Másfél évtizede vagyok képviselő, s képviselői posztomon a legkülönbözőbb problémákkal találkoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig valameny- nyit sikerült megoldanom, ős ez az érzés lelkesít további munkámban. Jól ismerem választóimat és ők is engem, szinte naponta találkozunk. Vannak megoldásra váró gondok, amelyeket a vnb tanácsa elé viszek, de vannak olyan emberi problémák, amelyekkel a- lacsonyabb szinten is megbirkózunk. Rendszeresen részt veszünk városszépítési akciókban, de nemcsak a mi körzetünkben, hanem Komárom más részein is, mert az

, emberek nem zárkóznak el a közösségi munkától, segítenek.

TARICS PÉTER

FIATALOK MEXIKÓÉRT

Gyógyszert, élelmiszert, takarókat, sátrakat és más kellékeket tartalmazott az a tizennyolc tonnányi küldemény, amelyet az elmúlt napokban különrepülőgép vitt a földrengés sújtotta Mexikóba. Hazánk segélyküldeményének első része volt ez. Tomás TrávníSek, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnöke a szállítmány útrabocsátósákor hangsúlyozta, hogy hazánk népét mélyen áthatja a mexikói nép iránti internacionalizmus és szolidaritás érzése, ezért váltott ki ilyen gyors reakciót a mexikói földrengés híre. Munkahelyi kollektívák, egyének ajánlották fel segítségüket táviratban * Nemzeti Front és a Csehszlovák Vöröskereszt szerveinél. Ez, valamint a Csehszlovák Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapjába korábban befizetett összegek lehetővé tették a segítség gyors megszervezését.

Fiatalok ezrei, SZISZ-szervezetek internacionalizmusukat és szolidaritásukat fejezik ki ezekben a napokban azzal, hogy adományokkal segítik a szenvedő maxikéi népet. A SZISZ Központi Bizottsága az ifjúsági szövetség szolidaritási alapjából 100 ezer koronát utalt a~ Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapjára. Az emberi hozzáállás számos szép példájának lehettünk tanúi ezekben a napokban. A kladnói kohömű két ifjúsági kollektívája, az egyiket Bozena Sklenárová, a másikat Miroslav VStrovec vezeti, ezer-ezer koronát ajánlott fel a szolidaritási alapra. A Stará Turá-i Chirana gyár fiataljai szeptember 27-én munkaidő után egy sebészeti szívókészüléket állítottak elő, s azt egy mexikóvárosi kórháznak ajándékozták. És sorolhatnánk tovább a nemes tetteket.

A Senicai járásban levő Unín falu SZISZ-szervezete felhívással fordult hazánk valamennyi SZISZ-szervezeté- hez: „Az idén ezer koronát küldtünk a SZISZ fesztiválalapjára. A mexikói földrengés hírének hallatán úgy döntöttünk, hogy ezer koronával gyarapítjuk a szolidaritási alapot. Reméljük, hogy kezdeményezésünket további SZISZ-szervezetek, ifjúsági kollektívák, pionírcsapatok, művészek és sportolók is követik és közösen talán sikerül enyhítenünk a mexikói nép fájdalmán és szenvedésén.“

Václav Forst parancsnoka annak a repülőgépnek, a- mely hazánk első segélyszállítmányát Mexikóba vitte. Visszatérése után így nyilatkozott az újságíróknak:

— Mexikóváros repülőterén 3—5 percenként szállnak le a segélyszállítmányokkal a gépek. Közvetlen előttünk kapott leszállási engedélyt egy szovjet, egy NDK-bell és egy japán repülőgép. A repülőtéren, annak ellenére, hogy nincs víz és gáz, rend uralkodik. Tudvalevő, hogy a mexikóvárosi repülőtér .2300 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, de az igazi nehézséget számunkra a leszállási manőverezéskor mégiscsak a Mexikói- -öbölben tomboló Glória hurrikán okozta. De hát mi volt ez a mexikóiak fájdalmához képest! Négy órát töltöttünk a városban, ennyi ideig tartott a 18 tonnányi segélyküldemény kirakodása. Szorongó érzést váltott ki bennünk a romokban heverő város látványa, vagy az, ahogy a Tiozzátartozók a romokat körülállták, azt remélve, hogy eltűnt családtagjaik élve kerülnek elő. A mentési munkákban sok ezer önkéntes vesz részt, akik szinte óránként váltják egymást, mert a magas légköri viszonyok a szokásosnál intenzívebben igénybe veszik az emberi szervezetet. Találkoztunk kubai, nicara- gual orvosokkal, egészségügyi személyzettel.

Akik segíteni szeretnének, azokkal tudatjuk, hogy pénzadományaikat a Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapjára küldjék. Cím: SBCS Praha—2, pénzforgalmi jelzőszám: 1837—021. —z—

IGÉNYES GYEREKEK?

Ülök a trolibuszban. Előttem egy négyéves kisfiú ül az anyja mellett, kezében egy csomag rágógumi. A jiúcs. ka szinte percenként tömi magába a rágót. — Elég legyen —szól rá az anyja. — Nem kell mindet egyszerre elrágni.

— Ha elfogy, .majd veszel másikat — mondja a kisfiú. — Hiszen csak egy korona — teszi hozzá tele szájjal.

Várom, mit válaszol erre az anyukája, de hiába, a válasz elmarad. A fiatalasszony közömbösen néz ki az ablakon, a kisgyerek pedig tovább tömi magába a rágógumit.

Az iskolakezdés előtt egyik ismerősünk panaszkodott, mennyi mindenre van szüksége elsős kislányának. Csak a szükséges dolgokat számolta, és bizony nem kis ősz- szeg kerekedett ki belőle. — Nem beszélve arról — tét. te hozzá —, hogy Évi egész nyáron farmerért nyafog, mert már a szomszéd kislánynak is van, pedig még iskolába se jár. Megvettük a tolltartót, de kiderült, hogy majdnem minden gyereknek kínai tolltartója van. Nem maradt más hátra, vettünk egy kínait is. Nem volt drága, csak huszonöt korona. Hiába, az ember nem akar lemaradni másoktól. Hányszor jöttek haza a gyerekek úgy az óvodából, hogy ennek ilyen ruhája, olyan nadrágja van. De a mi gyerekeink sem panaszkodhatnak, megadunk nekik mindent. Ne nevessék ki őket, hogy nem járnak szépen, divatosan — csattant fel Évi anyukája, büszkén végignézve három gyermekén. A kis Évi pedig szalad, és mutatja a farmernadrágot, az iskolatáskát, a tolltartóval már nem is foglalkozik, az „csak huszonöt korona“ volt, hallotta imént az anyukájától, úgyhogy figyelemre se méltatja. Aztán a gyerekek lassan átvonulnak a másik szobába,

— A férjem elég gyakran túlórázik, én meg segítek egy bedolgozó asszonynak nadrágokat varrni. Sok kell a gyerekekre, ruha, cipő, játékok.

Valóban felesleges, kezd unalmassá válni a hosszú sopánkodás. Habár nem tudom, hogy panaszkodás vagy inkább hencegés-e Évi anyukájának a mondókája. Én inkább az utóbbinak vettem. Megmutatom, hogy az én gyerekeimnek is megvan mindenük, sőt még szebben öltözködnek, drágább játékokkal játszanak, mint a töb. bt gyerek — körülbelül ez volt mondandójának végkicsengése.

Hatéves kislánya hamar megtanulta, hogy elég nyafogni és azt mondani, másnak van, engem kinevetnek, mert nekem nincs, és szülei máris megvásárolják a hol. mit. Évi azt hiszi,, így van ez rendjén. A trolibuszban rágógumit faló kisjiúcska hasonlóan. Négyéves fejével még biztosan nem tudja, milyen értéket jelent az egy korona. „Csak" egy korona, mert a felnőttek is így mondják.

Igényesek ezek a gyerekek — mondja Évi .anyukája...

KAMONCZA MÁRTA