Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-08 / 41. szám
Kommentárunk Energiaigény és -takarékosság Vállalataink, üzemeink tudnak takarékoskodni a rendelkezésükre álló energiahordozókkal, ez derül ki a népi ellenőrzés szerveinek jelentéséből, a társadalmi ellenőrzés egyik jelentős következtetése, hogy még elmélyültebben kell végrehajtani az ésszerű tüzelőanyag- és energiahasznosításra irányuló állami célprogramot. Ennek értelmében ez év végéig 1980-hoz viszonyítva körülbelül 13 millió tonna kőszén-egyenértékű tüzelőanyagnak megfelelő viszonylagos megtakarítást kell elérni. Minden jel arra vall, hogy ezt a feladatot a reszortok teljesítik. Ez azonban még nem bizonyítja azt, hogy az energiával mindenütt és mindenkor jól gazdálkodnak. Ián Sapák mérnök, a Szlovák Tervbizottság elnökhelyettese kimutatta, hogy még mindig nagy a csehszlovák népgazdaság energiaigényessége. Hazánkban jelenleg kb. 30 százalékkal nagyobb az egy lakosra eső energiafogyasztás, mint az iparilag fejlett országokban. Az ilyen nagyméretű energiafogyasztás csak akkor lenne kedvező, ha ezzel összhangban lenne a nemzéti jövedelem színvonala is (úgyszintén egy lakosra átszámítva). Ez azonban 30—40 százalékkal alacsonyabb az iparilag fejlett államokénál. A CSKP Központi Bizottsága és a CSSZSZK kormánya már megtárgyalta az 1995-ig szóló gazdasági és szociális fejlesztés fő irá-. nyait. Ennek egyik alkotóeleme a tüzelőanyag-energetikai gazdálkodás fejlesztésének koncepciója. A tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztésének távlati tervében megkülönböztetett szerepet kapott az atomerőműépítés, a centralizált hőellátás, a földgázkitermelés és tárolás, a gázfelhasználás kiterjesztése, valamint a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítése. Mindezek célja az energiaigényesség további csökkentése. A jövőre kezdődő 8., majd a további 9. ötéves terv előzetes mérlegéből kiindulva megállapíthatjuk, hogy: 1980-ig hazánkban egy ötéves tervidőszak alatt átlagosan 11 millió tonna kőszén-egyenértékű tüzelőanyaggal növekedett a hazai energiafogyasztás, a 8. és 9. ötéves tervidőszakban e növekmény már csak 2,4—2,8 millió tonna kőszén-egyenértékű tüzelőanyag lesz, miközben azzal számolunk, hogy a nemzeti jövedelem évenként 3 és fél százalékkal növekszik. Hogy e feladatot végrehajthassák, főleg a termelő ágazatokra hárulnak igényes teendők, hiszen a termelés növeléséhez lényegében azonos mennyiségű, illetve a korábbinál kevesebb tüzelőanyag áll majd rendelkezésünkre. Figyelembe véve az elsődleges tüzelőanyag- és energiafogyasztás várható alakulását, meg kell állapítani, hogy népgazdaságunk energia- és anyagigényességének csökkentése első számú társadalmi követelmény és gazdasági szükségszerűség lesz. Főleg azért, mert még jelentős kiaknázatlan tartalékok, illetve lehetőségek vannak e téren. A tüzelőanyag,az energia, a nyers- és alapanyagok hasznosítása még mindig nem olyan hatékony népgazdaságunkban, mint amilyen lehetne, a termelés energia- és anyagigényessége nagyobb, mint az iparilag fejlett államokban, jelentős veszteségek keletkeznek a tüzelőanyag és energia tárolása, szállítása, illetve előállítása és hasznosítása során. A másodlagos energiaforrásokat egyelőre még nem megfelelően hasznosítjuk. A geológiai kutatások eddigi eredményeiből nem következtethetünk arra, hogy hazánk területén jelentősebb szén-, kőolaj-, földgáz- és uránérckészleteket fedeznek fel. így nyilvánvaló, hogy a fejlesztés útja: az erőforrások minél takarékosabb és észszerűbb hasznosítása. STRASSER GYÖRGY SEGÍTSÉG MEXIKÓNAK Hazánk szinte egy emberként mozdult meg, hogy a borzalmas erejű földrengéssel sújtott mexikói nép segítségére siessen. A segélynyújtási mozgalom az ifjúságot sem hagyta részvétlen. A Stará Turá-i Chirana konszernvállalat SZISZ-tagjai például elhatározták, hogy a szabadidejükben elkészítik egy kórházi műtőterem klímaberendezését, és a CHO—4 berendezést haladéktalanul elküldik a közép-amerikai országba. Egyben felhívással fordultak a töb- < bi ifjúsági szervezethez, hogy járuljanak hozzá a segélyakcióhoz. ...katonaélet. Mondja az egyik legismertebb katonadalunk, s hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy évről évre egyre több tanuló jelentkezik magyar tanítási nyelvű iskolákból katonai gimnáziumokba, szakközépiskolákba vagy főiskolákra. A közelmúltban olyan rendezvényen vehettem részt a Dunaszerdahelyi/ (Dun. Stre- da) Járási Katonai Parancsnokság jóvoltából, amelyen a járás katonai, politikai és állami szerveinek képviselői ünnepélyesen vettek búcsút azoktól a 14—15 éves fiúktól, akik szeptember elsejétől valamelyik katonai iskolában folytatják a tanulmányaikat. Éltem a ritka alkalommal és néhányuk- kal az ünnepség után elbeszélgettem választásukról és elképzeléseikről, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy együtt vannak egy járásból mindazok, akik ezt a pályát választották élethivatásul. Külön szerencsémnek tartottam, hogy nemcsak a katonai iskolákban továbbtanulni vágyó fiúkkal beszélgethettem el, hanem a szüleikkel is. így mindenképpen átfogóbb képet kaptam a pályaválasztást megelőző és „kiváltó“ okokról, mintha csak az egyik fél véleményét hallgathattam volna meg. Természetesen mindenekelőtt az érdekelt, hogy a tanulók melyik „égtáj“ felé veszik az irányt, ami ebben az esetben semmiképpen sem elhanyagolandó kérdés. Legtöbb esetben ugyanis csak az tartja vissza az alapiskolák végzős tanulóit, de talán" még inkább a szüleiket is, hogy a katonai iskolákat választják, hogy ezek bizony elég messzire esnek a lakóhelyüktől. Viszont azt a másfél tucatnyi fiút, akikkel Dunaszerda- helyen találkoztam, ez az „apróság“ nem tudta visszatartani attól, hogy elinduljanak a megálmodott pályán. Kostyal Milán és Németh Lukács eddig fi ükség van a kapcsolatra, az egy- N7 máshoz vezető út megtalálására, — mondotta Szomolai Ernő főhadnagy, a Dunaszerdahelyi (D. Streda) járási Rendőrparancsnokság ifjúsági szervezetének elnöke. — A mai fiatalok már más szemmel néznek a munkánkra, többségük megérti, hogy a közösséget, tehát őket is szolgáljuk. Mégis az az igazság, hogy nagyon' sokan lebecsülik azt, amit a bűncselekmények elkövetésének megelőzéséért teszünk. így aztán tetszik, nem tetszik, nekünk kell kezdeményezőbbnek lennünk, nekünk kell még idejében megtalálni az utat a fiatalokhoz. — Hogyan történik ez a gyakorlatban? — Például most, amikor ismét folyik a munka az iskolák ifjúsági alapszervezeteiben, felkeressük őket. Igyekszünk olyan javaslatokkal előállni, amelyek számukra is vonzók, s közben mi is elérjük a célunkat. A rendszeres találkozásokkal, a különSZÉP ÉLET A... 1944. október 6-án — több héten át tartó ádáz harc után — a Szovjetunióban alakult I. csehszlovák hadtest katonái a szovjet hadsereg oldalán hazánk területére léptek, és megkezdték felszabadító missziójukat. Ezen a napon ünnepeljük a csehszlovák néphadsereg napját. Alábbi írásunk azokról szól, akik a hős apák és nagyapák örökébe léptek, és a katonai pályát választották. aligha ismerték egymást. Milán ekecsi (Okoc), Lukács pedig csallóközcsütörtöki (Stvrtok na Ostrove), ott járták végig az alapiskola nyolc osztályát, de szeptembertől talán már padtársak. Mindketten a Pre- Soví Katonai Szakközépiskola elsős tanulói. Milán elmondta, hogy már óvodás kora óta csak a repülőgépeken járt az esze, de arról nem sokat tudott, miképpen lehetne a közelükbe kerülni. Csak a pályaválasztási tanácsadó tudta útba igazítani őket. Főleg tanítói hatására választotta a Preäovi Katonai Szakközépiskolát, ahol most repüléstechnikát és elektrotechnikát tanul. Lukács esete teljesen más. A repülőtérhez közel laknak, naphosszat ott üldögélt az udvaron és figyelte a feje felett elhúzó repülőket. Nem tudott ellenállni annak a vágynak, hogy egyszer több köze legyen hozzájuk, mint kívülálló csodáiénak. Eltökélt szándéka volt, hogy csakis olyan köböző előadásokkal neveljük a fiatalokat, hatni tudunk rájuk, ami végeredményben a fiatal korban elkövetett bűncselekmények számának csökkenéséhez kell, hogy vezessen. Nekünk ez kötelességünk, de az ifjúsági alapszervezetünk tagjai úgy látták helyesnek, hogy ennél valamivel többet is vállaljunk. Főleg a jogi és a közbiztonsági nevelés terén szeretnénk szorosabban együttműködni járásunk ifjúsági alapszervezeteivel. — Ez az igyekezetetek milyen visszhangra talált? Az eredményt hogyan lehet lemérni? — Említettem már, hogy a kezdeményezés többnyire tőlünk indul ki, de vannak alapszervezetek, ahová rendszeresen meghívnak bennünket. Az esetek nyolcvan százalékában azonban egyelőre nekünk kell felkeresnünk az alapszervezetek vezetőit és meggyőzni őket az együttműködésünk fontosságáról. A kapcsolatkeresésben főleg a SZISZ járási bizottságára számíthatunk, u- gyanis van egy szakbizottsága, amelynek feladata a jogi nevelés irányítása. E bizottságnak az egyik kollégánk is tagja, s ő tolmácsolja az ötleteinket, esetleg elvárásainkat, de ugyanakkor általa szerzünk tudomást az alapszervezetek igényeiről is. Ez a módszer nem rossz, de néha úgy érezzük, hogy egymagában nem elég. A kapcsolatkeresésben is kellenek az újabb és újabb ötletek. — Egy év alatt hányszor tudtok elmenni a fiatalok közé? — Tavaly százhatvankét előadást tartottunk a fiataloknak, de ebben benne vannak azok is, amelyeket a pioníroknak szervettünk. zépiskolába jelentkezik, amely a repülőgépekkel, repüléstechnikával lesz kapcsolatos. Sádecky Iván és Almássy Lajos még nem döntöttek végévrényesen. Vonzza őket a katonai pálya, de azt még nem tudták elhatározni, hogy a számtalan specializáció közül melyiket válasszák, ezért úgy határoztak, hogy katonai gimnáziumban folytatják a középiskolai tanulmányaikat, s majd csak a főiskola megválasztása után döntenek végérvényesen a szakosodás kérdésében. A szülők szinte kivétel nélkül kissé meglepődtek, amikor megtudták, fiuk milyen pályára vágyik. Németh Lukács édesapja, jobban szerette volna, ha fia az ő nyomdokaiba lép, de őt a gazdaságtan nemigen érdekelte. — Az édesanyjára ütött — mondotta viccesen az apa —, ő ugyanis elektrotechnikus, és kimondottan megörült, amikor értesült Lukács választásáról. — Katonai pályán, az elektrotechnikával biztosan mélyebb kapcsolatot teremthet, mint egy kisebb üzemben, vagy bárhol — mondotta Németh Ferencné. Sokat beszélgettünk még arról is, hogy a család mit tud tenni azért, hogy ezeknek a fiúknak és társaiknak egy-két év múlva teljesüljön vágyuk. Talán Sádecky Iván édesapját idézném: — Ismertem fiam képességeit, jő tanuló volt. Biztosan megállta volna a helyét más pályán is, de ha ő úgy gondolta, hogy ezt választja, én kötelességemnek tartottam, hogy támogassam és továbbra is támogatni fogom. A szülői tanács mindenkor jól jön. Kapcsolatunk nem szakad meg. Mi mellette maradunk, ha problémái lesznek, s vele együtt fogunk örülni a sikereinek, amelyeket ezen a pályán majd elér. KAMOCSAI IMRE — Szerintem ez egyáltalában nem kevés, hiszen a ti alapszervezetetek az alacsonyabb létszámúak közé tartozik. — Ez így igaz, de én úgy érzem, ha a bűnözés megelőzéséről van szó, semmit sem szabad sajnálni, a szabadidőt sem. Alapszervezetünk tagjai még több előadásra is szívesen vállalkoznának, mert a fáradozásuknak megvan a látszata. Statisztikai kimutatással nem tudom alátámasztani, de mi úgy tapasztaljuk, hogy azokban a falvakban, amelyekbe az ifjúsági szervezettel is együttműködve többször eljuthatunk, szilárdabb a közrend, kevesebb a fiatalok által elkövetett kihágás vagy bűncselekmény. Ezért. mindenképpen jó. lenne, ha e téren sem lennének a járásunk területén fehér foltok. Mi vállaljuk a többletmunkát, csak hívjanak bennünketl Vagyis ahol gyengébb a megelőző munka, több ott a bűncselekmény. Mi jellemző napjainkban a járásotokra? — Szerencsére elmondhatom, hogy a csendesebb járások közé tartozunk. Nálunk lényegesen alacsonyabb az elkövetett bűn- cselekmények száma, mint a Nyugat-szlovákiai kerület néhány más járásában. De már itt is kezdenek kialakulni a veszélygócok, főleg ahol fellendülőben van a turistaforgalom. Ilyen helyeken gyakoriak a lopások, sőt a rablások is, de már felütötte a fejét kábítószerezés, azaz a szipókázás is. Én úgy gondolom, hogy éppen ez utóbbi elterjedésének a megakadályozásában le- hentének hatásosak az említett előadások, mert a fiatalok többségét a következmények nem ismerése viszi rá erre az útra. K. I. A MEGELŐZÉS ÉRDEKÉBEN 40 éves a Szakszervezeti Világszövetség A DOLGOZÓK JOGAINAK SZÓSZÓLÓJA Negyven évvel ezelőtt, 1945. október 3- án a világ szakszervezeteinek a párizsi Chaillot-palotában ülésező nemzetközi kongresszusa elfogadta a Szakszervezeti Világszövetség alapszabályait, s ezzel megalakult a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ). A nemzetközi szakszervezeti egység abban a nagy felszabadító harcban a- lakult ki és erősödött meg, amelyet a népek a német fasizmus ellen folytattak. A második világháború előtt működő Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség — a- melynek a székhelye Amszterdamban volt, és ezért Amszterdami Internacionálénak nevezték — tulajdonképpen nem volt valójában világszervezet, mert a világ szervezett munkásainak csak mintegy 35 százalékát tömörítette, főleg a nyugat-európai államok reformista szakszervezeteit. Ugyanakkor nem tartoztak hozzá a Szovjetunió, Dél- -Amerika, Ázsia, Afrika és az Egyesült Államok szakszervezetei. Az új, egységes, valóban nemzetközi szakszervezeti világszövetség létrehozását 1945 februárjában Londonban határozta el a szakszervezetek első világkonferenciája, amelyen 36 ország 50 millió dolgozója képviseletében 204 szakszervezeti küldött vett részt. A háború befejezése után, 1945. szeptember 25-ére összehívták a fasiszta megszállás alól felszabadult Párizsban a világ szak- szervezeteinek nemzetközi kongresszusát, amelyen 56 nemzet 64 millió szervezett dolgozójának küldöttei találkoztak. Október 3-án egyhangúlag elfogadták a Szakszervezeti Világszövetség szervezeti felépítését, célkitűzéseit és munkamódszereit meghatározó alapszabályokat. Majd ugyancsak egyhangúlag hozott határozat alapján létrejöttek az SZVSZ vezető testületéi is: a főtanács és a végrehajtó bizottság. Ezek után a kongresszus határozata az egész világnak hírül adta: „Ma az összes szabad nemzet munkásmozgalma olyan világszövetségben egyesül, amely teljes joggal emelheti fel szavát az egész világ munkásosztálya nevében. Az egyesült nemzetek dolgozói, miután hatalmas mértékben járultak hozzá a győzelemhez, egyetlen és hatalmas szervezetben tömörítették erőiket.“ A párizsi kongresszus meghatározta a szakszervezetek szerepét, rögzítette a dolgozók és a szakszervezetek alapvető jogait és kötelességeit. Fontos feladatként tűzte ki a fasizmus gyökeres és gyors kiirtását. Az SZVSZ 1. kongresszusán elfogadott alapszabálya kimondta: „Harcolni kell a háborút előidéző okok ellen.“ A párizsi konferencia egyik történelmi érdeme, hogy erélyesen követelte a népek önrendelkezési jogát, a gyarmati rendszer gyors és végleges felszámolását. Sajnos, néhány év múlva, a hidegháborús nemzetközi légkör eluralkodásával, egyes szakszervezeti vezetők — engedve az imperialista körök egységbontó törekvéseinek — kiváltak a Szakszervezeti Világszövetségből, elfordultak a közösen meghatározott feladatoktól, és 1949-ben létrehozták a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét, amely a nemzetközi imperializmus befolyása alatt áll. és megalkuvó politikát folytat. Valójában tehát nem képviseli a dolgozók érdekeit. E szakadás miatt a Szakszervezeti Világ- szövetség székhelyét először Párizsból Bécs- be, majd 1967-től hazánk fővárosába, Prágába kellett áttenni, de ez mit sem csökkentette a szervezet jelentőségét. Ma is a legjelentősebb nemzetközi szakszervezeti szövetség. Több mint nyolcvan országban körülbelül 190 millió tagja van. Felöleli a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok legnagyobb szakszervezeteit. Az 1982-ben, Havannában tartott X. kongresszusán a világ 138 országának küldöttei és megfigyelői vettek részt. Ma Is a negyven éve, Párizsban vállalt kötelezettségek szellemében dolgozik: támogatja a dolgozók harcát és gazdasági követeléseit, segítséget nyújt a szakszervezeti jogok és demokratikus szabadságjogok megvédésében, harcol a munkásosztály és a szakszervezetek egységének megteremtéséért, támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, küzd a neokolonializmus ellen. Ezért különösen megnőtt a tekintélye a fejlődő országokban, amelyek az utóbbi é- vekben, évtizedekben szabadültak meg a gyarmati fennhatóságtól. A Szakszervezeti Világszövetség ezenkívül — alapszabályzatához híven — a nemzetközi békemozgalom egyik fontos tényezője. P. I.
