Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
Közel tíz éve működik az Ostí nad Labem-i nemzetközi barátságklub, amely szovjet fiatalokkal tart fenn szoros kapcsolatot. A klubnak huszonöt tagja van, és a vezetője Nevoralova Hana. A fiatalok különféle vetélkedőkön vesznek részt, leveleznek a moszkvai, a leningrádi és a jereváni fiatalokkal, barátokkal. Különféle folyóiratokat, tájképeket, könyveket, apró ajándéktárgyakat cserélnek. Jelenleg a klub tagjai azután érdeklődnek szovjet barátaiktól, hogy a moszkvai fiatalok hogyan készülnek a XII. vllágifjúsági találkozó megrendezésére. A CSTK felvétele A munkaérdemrenddel kitüntetett Tesla Kolín nemzeti vállalat gyártja a programozható automaták irányító rendszerét. Ezek iránt a berendezések iránt külföldön is nagy az érdeklődés, ezért az évi ktvttelt 30 százalékkal emelték. Az üzemben sok fiatal dolgozik. A felvételen Petera Jozef és Hnévsa Miroslav mérnökök, a tervezőcsoport tagjai munka közben. szisz sm LAPJA «XHI. évfolyam 1885. |aa. 28. An 1,— Ki* 1 VALLOMÁS MAGAMRÓL Hároméves koromban kerültem állami gondozásba, hatéves koromban ismertem meg anyut, aki azóta anyám helyett anyám lett. Éppen akkor keresett egy hat-hét év körüli kisfiút örökbefogadási szándékkal, ö elfogadott, neki, az idegennek fontos volt a sorsom alakulása. Félénk, nyugtalan, szőtlan, bizalmatlan, folyton síró kisfiú voltam akkor. Anyu féltő gonddal, szeretettel vett körül, míg aztán lassan-lassan megnyugodtam és feloldódtam. Ez a folyamat évekig tartott. Alapiskolás koromban nem volt probléma velem. Harmadikban angol tagozatos lettem. Eleinte haragudtam anyura, amiért rám erőltette a nyelvtanulást. Amikor 14 éves lettem, a személyi igazolványomba nem engedték beírni annak a lakásnak a címét, ahol már nyolc éve éltem. Azt mondták, az állami gondozott lakása a Gyermekvédő Intézet. Ezt anyu nagyon sérelmesnek találta, különböző fórumokhoz fordult, de eredménytelenül. Örökbe nem tudott fogadni, mert anyám nem mondott le róla, igaz, nem is. törődött velem. Kilenc éve nem. látott, de még mindig ragaszkodott; hozzám. Látni akart. Az intézetben találkoztunk. Képtelen voltam barátságosan viselkedni vele. Kértem, hogy engedjen engem örökbe ahhoz, aki felnevelt; legalább ezzel tegye jóvá azt a hibát, amit velem szemben elkövetett. Sírva, zokogva beleegyezett. Annyira kért, hogy legalább egyszer, egy évben látogassam meg. .Nagyon megsajnáltam, de az évenkénti látogatásra eddig nem tudtam rászánni magam, pedig anyu többször szólt emiatt. Az örökbefogadás után az általános iskolában új bizonyítványt kaptam. A gimnáziumba már priuszomtól (= állami gondozott) megszabadulva, új családnévvel iratkoztam be. Itt — nehogy előéletem kiderüljön — egy mesét találtam ki. Szüleim meghaltak, a nagynéném nevel. Anyu vállalta a nagynéni szerepét. A gimnáziumban tovább tanultam angolul, s .közben a spanyolba és az arab nyelv tanulásába is belevágtam. Sokat utaztuhk ezekben az években. Anyunak hobbija az utazás. Leérettségiztem. Sikerülhetett volna jobban is, de nagyon izgultam. Várt az újabb izgalom. Felvesznek-e a Külkereskedelmi Főiskolára? Sokszor elgondolkozom azon, hogy ha ekkor anyu nem vesz ki az intézetből, vajon most tudnám-e, mi az a Külkereskedelmi Főiskola. Anyámra mégsem haragszom. ,Ha serdülőkorában valaki megfogta volna a kezét, rokon, szomszéd, tanító, tanár, minden másképpen alakulhatott volna körülötte. Korábban mindig féltem, hogy fény derül az állami gondozásomra. Tudtam, hogy ez minden esetben előítélettel jár. Nemrég azonban eljutottam odáig, hogy ha ismerek egy lányt, már nem kezdem mesével, hanem az igazat mondom. A spontán reakció mindig ez: „Nem látszik rajtad.“ De a- zért utánam nyomoznak kisebb- -nagyobb felkiáltójellel. Már ezen is túltettem magam. Azokat sajnálom, akiket a vér szerinti szüleik fogva tartanak. Anyák, aki leányfejjel adtok é- letet gyerekeknek! Ha megszületett kicsinyetekről gondoskodni nem tudtok, mondjatok le róla, már csecsemőkorában adjátok ö- rökbe! Sok jó ember van, aki családjába fogadná őket! Nagyon rossz gyereknek lenni, ha nem foghatjuk meg senkinek a kezét! Ne ragaszkodjatok az otthontalanságuk- hozl Ezt kéri tőletek sokak nevében Tibor, az otthonra talált, volt állami gondozott
