Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
új ifjúság 5 EGY NARANCS VOLT AZ OKA MINDENNEK Az Ermitázsban Egy alkalommal a lenlngrádl építészeti főiskola elsőéves hallgatói estet rendeztek. Gyertyafénynél gyűltek össze... — Anya narancsot hámozott. Kértem egy gerezdet, mire ő ideadta nekem a felét — emlékszik vissza Igor Alekszandrov. A gyertyafény visszatükröződött a szemében. Ebben a pillanatban olyasmit éreztem, amit bizonyára a súlytalanság állapotában érez az ember. >— Azonnal megtetszett Igor arca — mondja Anya. — Arcképeket rajzolok és festek, így egy kicsit pszichológus is vagyok. Hiszek a „meglátni és megszeretni“ létezésében... Két év múlva a fiatalok úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Az a leningrádi házasságkötő terem, amelyben Igor és Anya az esküvőjüket tartották, egy hajdani nemesi palotában található a Néva-parton. Igor és Anya autó helyett azt a régi villamost választotta közlekedési eszközül, amely restaurálása után kirándulókat szállít a városban. — Csodálatos utazás volt — e- levenlti fel Anya az eseményt. — Névadóünnepség Az öreg villamos minden sínillesztésnél csörömpölt, és meg-meg- pendült a kanyarokban. Az emberek utánunk fordultak és mosolyogtak a piros kocsi láttán. Mi pedig a villamos nyitott peronján állva robogtunk keresztül a városon... Amikor megszületett Aszja, Anya és Igor kislánya, az ifjú szülők úgy érezték, hogy családi életük legnehezebb időszaka kezdődik. A tavasz (Aszja április elsejéről másodikára virradó éjszaka született) a legnehezebb időszak a diákok számára, a vizsgák ideje. Anya azonban úgy döntött, hogy nem halaszt. Erős fedezet állt mögötte: Igor és a nagymama. A nagymama, aki annak 1- dején Anyát is dajkálta (Ä- nya édesanyja is egyetemista korában szült], vállalta a dédunoka gondozását is. Ö még a régi vágású nagymamák közé tartozik. Anya szilárd elhatározása, hogy folytatja a tanulást. Ha dolgozott volna, akkor természetesen kivehette volna a gyermeknevelésre járó másfél éves szabadságot. Szerencsére, azért nem túl szigorú a főiskolai órarend, így szakíthatott időt, hogy hazamenjen megszoptatni a gyereket. — Amikor már nem fogok szoptatni, bölcsődébe adjuk Ászját — mondja Anya. — Apává válni könnyű, de apá. ,nak lenni annál nehezebb —vallja Igor. Azt mondják, a házasság felére csökkenti az ember jogait, és kétszeresére növeli a kötelezettségeit. Az elsőt Igor vitatja, ami viszont a kötelezettségeket illeti, azzal teljesen egyetért. Közvetlenül a zesküvő után házfelügyelői állást vállalt. Minden ' reggel, még az egyetemi foglalkozások előtt, végigtakarítja az utcát. 100 rubel körüli havi keresete plusz 40—40 rubeles ösztöndíjuk és a családi pótlék természetesen nem ad lehetőséget fényűzésre, de arra elég, hogy ne kelljen a szüleik nyakán élősködni. — Nem szeretek eltartott lenni — mondja Igor. Nyáron két hónapig egyetemi építőtáborban dolgozott. Játszóteret építettek egy Leningrád környéki kis településen. A pénzen kívül a munka e- légedettséget is adott: a leendő építészek maguk készítették a tervet. 700—800 rubelt kaptak fejenként. Ez az összeg, ha ésszerűen osztják be, a jövő nyárig nagyon jó havi kiegészítés a családi költségvetésben. Alekszandrovékat sokkal jobban nyugtalanítja a lakásgond. — Nemrég született új törvény arról, hogy a dolgozó fiatal házasoknak kamatmentes kölcsönt nyújtanak lakásfelszereléshez és ahhoz, hogy be tudjanak lépni a lakásépítő szövetkezetbe — mondja Igor. — Lehetséges, hogy ha elkezdünk dolgozni, igénybe vesz- szük ezt a kölcsönt. — Bármilyen fontosak is az a- nyagi gondok, Igor és Anya szerint a leglényegesebb kislányuk nevelése. — Nagyon hamar elfelejtjük saját gyermekkorunkat — mondja Igor —, pedig gyakrabban kell visszaidézni, és akkor könnyebb lesz megérteni a gyereket. Nem fogok magammal példálózni a lányom előtt, és nem fogok prédikációkat tartani neki. Az én elképzelésem szerint baráti viszonyt kell kialakítani az egyenrangú- ként kezelt gyerekkel. SZERGEJ NYENASEV A GAZDASÁGI BIZTONSÁG FOKOZÁSA A szocialista közösség államainak együttes munkájában napirenden van a KGST-tagországok tavaly, júniusban tartott felső szintű gazdasági tanácskozásán hozott határozatok megvalósítása. E tanácskozás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy kidolgozták a szocialista államoknak a belátható jövőre vonatkozó, egészen 2000-ig terjedő fejlesztésének és együttműködésének egyeztetett stratégiáját. Ennek alapján a jelenlegi termelési folyamat valamennyi láncszemében megoldandó feladatok — az elgondolások kidolgozásától egészen a kölcsönös szállításokig — arra hivatottak, hogy meggyorsítsák e- zen országok népgazdaságának az intenzív fejlesztés vágányára való átállítását. E meggyorsítás fő ösztönzőjéül a tudományos-technikai haladásnak kell szolgálnia. Forradalmi változásokra van szükség, hangsúlyozták az SZKP KB áprilisi plénumán, arra, hogy elvileg új technológiai rendszerekre, a legmodernebb technikára térjenek át, a- mely a legnagyobb hatékonyságot nyújtja. Az intenzitásnak mind nemzeti, mind nemzetközi keretben történő, sokoldalú fokozásáról van szó. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés valamennyi „motorját“, a nemzetközi együttműködést, a szocialista gazdasági integrációt is beleértve, „intenzív üzemvitelre“ állítják át. Itt különleges szerep illeti a tudományos-műszaki haladás komplex programját, amelyet a KGST-orszá- gok a gazdasági tanácskozás határozata alapján dolgoznak ki. A program kialakítása befejezéséhez közeledik. Egyes összetevői már látható vonásokat öltöttek. Megvalósulóban vannak a jövő program keretében kötött első egyezmények, s ezeknek megfelelően, a közösség országaiban bővül a tudományos-műszaki együttműködés, nagyméretű ipari kooperáció bontakozik ki. Az együttműködés középpontjában az elektronikai ipar áll, amely modern műszaki eszközöket gyárt az elektronikus számítógépek, a hírközlés, az irányítás automatizálása számára. Az e téren egyeztetett politika meghozza a maga eredményeit. 1984- ben a KGST-országok 650-féle típusú nagy és szupernagy integrált áramkört gyártottak, s ezek — az Electronics című amerikai folyóirat tanúsága szerint — nem maradnak el az Egyesült Államokban kidolgozott á- ramkörök mögött. Ezeknek alapján nemcsak mikroprocesszorokat szerelnek össze a nagy elektronikus számítógépekhez, hanem mikroszámítógépeket is, amelyeknek mérete kisebb a gyufásdoboznál. Ez a gyors működésű, eléggé megbízható és olcsó technika mind több teendőt vállal magára a technológiai folyamatok vagy egyes aggregátok irányításából. Az integrált mikroáramkörök és félvezető-műszerek, a mikroelektronikához szükséges, speciális technológiai berendezések és anyagok gyártása terén létrejövő, sokoldalú e- gyüttműködést kétoldalú kapcsolatok egészítik ki. Például az NDK és a Szovjetunió tervezői együttes erővel olyan fotolitográfiai felszerelést készítettek, amely a legszigorúbb követelményeknek is megfelel, szovjet és csehszlovák mérnökök pedig elektronikus litográfiái berendezéseket hoztak létre. A mikroelektronikai termékeknek ma körülbelül 80 százaléka állandó csere tárgya a KGST-piacon, az egész ágazat pedig — a kölcsönös külkereskedelem egyik legdinamikusabban fejlődő szektora. A jövő ötéves tervben az elektronikai, számítástechnikai termékek és a hírközlési eszközök a Szovjetunió és az európai KGST-országok közötti kölcsönös gép- és berendezésszállítások összvolume- nének 15 százalékát érik majd el. Az állandóan bővülő megrendelések következtében, ezekben az országokban az elektronikus technikai cikkek gyártól a legutóbbi időben Jelentős technológiai tapasztalatokra és széles körű nemzetközi hírnévre tettek szert. Az elektronika, mint Ismeretes, az ipari robotokkal és más modern berendezésekkel együtt megnyitja az utat a rugalmas, gyorsan átállítható üzemek létrehozása felé. E robotok alapján már viszonylag a közeljövőben létrejönnek az elektronikus számítógépekkel irányított automatikus gyárak. Ez már most fokozott figyelmet, erőfeszítést és további anyagi eszközöket igényel. Tekintettel a rugalmas rendszerek fejlesztésének távlataira, a KGST keretében nemrég sokoldalú egyezményt kötöttek az ezen a területen való nemzetközi munkamegosztásról. A bonyolult nemzetközi helyzet ellenére, a KGST-tagállamok egyáltalán nem szándékoznak elhatárolni magukat a világpiactól, és kifejezik azon készségüket, hogy a világ valamennyi országával együttműködnek. A Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd megszervezésében, a stabil nemzetközi gazdasági kapcsolatok létrehozásában látják a tartós béke megteremtésének megbízható útját. JURIJ SZ1NYAKOV (APN) Országunk nem engedi meg, hogy valaki katonai erőfölényt érjen el vele szemben. A szovjet állami és pártvezetés megbízott azzal, hogy ezt ismét megerősítsem az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről. Es mélységesen tévednek azok. a- kik talán azzal számolnak, hegy a szovjet gazdaság nem bírja ki azt a feszült iramot, amilyet a lázas fegyverkezés ránk kénysze- rített minőségileg új szakasza követel meg. Országunknak és a szovjet gazdaságnak már többet is ki kellett bírnia. A szovjet állam gazdasági és tudományos-technikai potenciálja ma akkora, hogy senki sem vonhatja kétségbe: népünk képet és kész megbirkózni ezzel az új provokatív kihívással. Nem szabad azonban meg feleokezni arról, hogy a nukleáris-kozmikus évszázadban minél magasabb s katonai konfrontáció szintje, annál törékenyebbek és megbízhatatlanabbak — még a hadászati erőegyensúly fenntartása esetén is — a világbéke alapjai. Az atom háború ilyen körülmények között nem csupán szándékos döntés eredménye lehet, hanem a zsarolásra tett kísérleteké is, sőt. a másik fél szándékai és tettei helytelen értelmezésének, a helyzet váratlan romlása által előidézett meggondolatlan lépésnek, vagy azon számítógépek műszaki hibájának is az eredménye lehet, amelyektől mind nagyobb mértékben függ a korszerű, bonyolult fegyverrendszerek működése. így értelmezzük a mai hadászati és politikai realitásokat. A Szovjetunió éppen ezért törekszik oly állhatatosan a hadászati egyensúly jelenlegi szintjének nem csupán a stabilizálására, hanem csökkentésére és a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez és csökkentéséhez vezető mielőbbi hatékony lépésekre is. Tudjuk — és több más állam ezt ma már tudatosítja —. hogy nem lehet vesztegetni az időt: túl késő lehetne. Az első őszi hónapban jöttünk össze New Yorkban. Ez a betakarítás ideje, amikor a mezőgazdaságban dolgozók a jól végzett munka érzésével várják a közelgő telet. Amikor elgondolkozunk ezen, egy másik metafora is eszünkbe Jut, amely sajnos az emberiség szókincsének a részévé vált. Ez pedig a „nukleáris tél". Amellett vagyunk, hogy a „tél“ szó a világ minden nyelvében megőrizze egyetlen, eredeti jelentését, hogy kizárólag ahhoz az évszakhoz kötődjék, amely a maga módján gyönyörű és örömteli. A Szovjetunió úgy döntött, nem helyez el a világűrben müholdromboló fegyvereket mindaddig, amíg hasonló lépést nem tesz az Egyesült Államok. Az USA azonban, sajnos, nem veszi figyelembe a politikai és a katonai stabilitás érdekeit, és a közelmúltban a világűrben levő cél ellen kipróbálta műholdromboló fegyverét. A Szovjetunió ugyancsak megszüntette az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök néhány nyugat-európai ország területén történő elhelyezésével ösz- szefüggő válaszintézkedéseinek további végrehajtását. S végezetül itt van az összes nukleáris robbantásra elrendelt moratórium. A dolgok lényegét tekintve ezek az egyoldalú lépések, természetesen, nem lehetnek időben korlátlanok. Ilyenekké válhatnának, ha az Egyesült Államok követné a mi jó példánkat. (Részlet Eduard Sevard- nadzenak az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán elmondott beszédéből] i
