Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
GESZTENYÉK A napokban Komáromban (Komárno) a Vörös Flottil- la-szlgeten sétáltam. Néztem a kerteket. Beérett a szilva, szüretelik a szőlőt. A virágágyásokban őszirózsák virítottak: fehérek, lilák, rózsaszínűek. Az út menti vén fák nemigen engedtek az ősz első nekirugaszkodásainak, a hideg szél alig tudott lefújni róluk egy-két levelet. Nem véletlen, hogy a természet körforgásának egyik legszebb szakasza az őszelő. Utam a gesztenyefák alatt vezetett. Megálltam, hogy megnézzem: mennyire repedtek meg már a zöld guba csők. Ekkor odafönt az ág- és levélrengetegben az egvik gubacs kinyílt, hogy útnak eressze régóta nevelt kis lakóját. Alig léptem egyet, s máris a fejemen koppant egy szokatlanul nagy gesztenye. Alig egy másodperc múlva a földön feküdt furcsa „támadóm“ — megadva magát és könyörögve, hogy ne bántsam. Dehogy bántottam, hiszen a vadgesztenye gyermekkorom kedvelt Játéka volt. Őszi vasárnapokon délelőtt gesztenyét szedtünk. Ügy csillogtak a harmatos fűben, mintha üvegből volnának. A zacskók egykettőre megteltek kisebb-nagyobb vadgesztenyével, és délután a legmőkásabb tárgyakat készítettük belőlük néhány szál gyufa felhasználásával: gesztenyemanót, féllábú kalózokat, sündisznót, egyszer egy egész állatkertet. Ismét felnéztem a fára. Huszonöt méter magas lehetett. A termése ragasztó készítésére is alkalmas. Mivel szaponint tartalmaz, fontos szappanadalék. Lehajoltam, s tenyeremre tettem az előbb lehullott gesztenyét. Egyedi színéhez szem és haj színét hasonlítják, és ez a gesztenye most ott kuporgott a tenyeremen. Amint így elmélkedtem, mellém csapódott egy újabb utas. Ennek a fele sem tréfa! Zsebembe dugtam a két gesztenyét, s indultam tovább. Már a Kis-Duna fölött ívelő hídon jártam, de gondolataim még mindig a gesztenye körül Időztek. Téli délutánok emlékei villantak fel bennem, amikor a jégpályára menet sorba álltunk sült gesztenyéért. Körmünkkel bontottuk le a forró héjat, és sokáig fújtuk a csemegét, míg kihűlt és bekaphattuk. Itt a gesztenyehullás ideje. Aki teheti, szedjen néhány szemet, teremtsen őszi hangulatot a lakásában néhány szem gesztenyével vagy sárguló leveleivel. Bárány János Fotó: Mária Zelenanská Szlovákia-szerte szedik a burgonyát. Az őszi betakarítás idején jól jön a segítő kéz még a diákok részéről is. Egy-egy ilyen megmozdulás jobban összehozza az osztályt, a SZISZ-alapszervezetet, tehát a közösséget. A hasznos, szükséges és okos célért szervezett társadalmi munkának egyaránt van gazdasági, politikai és közösségfejlesztő hatása. A CSTK felvétele Kelet-Szlovákia burgonyaföldjein készült, ahol a kassai (Kosice) gépészeti szak- középiskola diákjai gyűjtik be a termést. TUDNI KELL MOSOLYOGNI A fiatalasszony mellettem ül az egész napos konferencián. Jegyzetel, figyel, vitatkozik. Nem lankad egy percre sem. Csak a nap végén nyúl a táskájába gyógyszerért. — Mi baja? Rosszul van? — Nem, nincs semmi bajom, csak egy nyugtatót vettem be. Megyek a kórházba, az édesanyám halálos beteg, és nekem tudni kell előtte mosolyogni. Döbbenetes! Sokszor hallottam már színészekről, akik fájdalmas gyászuk ellenére kénytelenek voltak vígjátékban szerepelni. Az idézett példa azt mutatja, hogy sajnos a mindennapi életben is vannak hasonló kényszercselekedetek. Néha a színpadon kívül is, a családban, a társaságban, a munkahelyen is tudni kell mosolyogni. Barátomnak hittem X. Y.-t. Sok mindent megtettem érte, segítettem, tanítottam, igazgattam, e- lőbbre vittem a sorsát. Jó beosztást kapott, rangot, tekintélyt szerzett általam. Amikor szükségem lett volna rá, cserbenhagyott. Amikor szükségem lett volna a segítségére —■ másokkal szemben —, ő mindig az ellenségeim közé állt. Mit tehetek? Jó képet kell vágnom hozzá. Tudni kell mosolyogni! Szeretett valaki. Te is szeretted. Nagyon szeretted — mindent megtettél volna érte. Neki adtad. a testedet, lelkedet, miden érzésedet. Aztán jött valáki' -- egy harmadik —, és elvette tőled. Mit tehetsz? Bele kell nyugodni. Tudni kell mosolyogni. Tele vagyok gonddal, bajjal. Fáj a fejem. A családom egyik tagja súlyos beteg. A lakásomat csőrepedés miatt elöntötte a víz. A munkám eredménytelen. A terveim összeomlottak. És akkor felkeres valaki a maga bajával, panaszkodik nekem, akinek sokkal több és sokkal nagyobb a baja. Mit mondjak neki? Vigasztalást, segítséget vár tőlem. Nem küld- hetem el. Nem keseríthetem el még jobban. Tudni kell mosolyogni! Ügy érzed, jól dolgoztál, sokat dolgoztál. Megtetted, ami tőled tellett. Az előírtnál, a szükségesnél többet is tettél. Olyat is vállaltál, ami nem a te dolgod. Megérdemelnéd a dicséretet, a jutalmat, az elismerést. Mégis mellőznek, annak adják a pénzt, a di-■ cséretet, aki nem érdemit meg. Mit tehetsz? Nem te ítéled meg saját értékedet. A főnökeid döntenek rólad — jól vagy rosszul. \ Ilyenkor is tudni kell moso- . lyogni! Érzem, hogy Igazam van. Harcolok is az igazamért szakadásig. Felsorakoztatom az érveimet. Bizonyítok konkrétumokkal. Velem szemben nincs más, csak üres frázis, szedett-vedett hazugságok. Mégis veszítenem kell. Az ellenfeleim erősebbek. Nem tehetek semmit. A veszteséget is el kell viselni. Nem szabad elcsüggedni. Tudni kell mosolyogni! Nincs kedved a társasághoz. Szeretnél egyedül lenni. Bánatos vagy. Csalódások értek. Nein érzed jól magad. Olyan empérek törtek rád színlelt barátságukkal, akiket egyébként utálsz. Legszívesebben kidobnád őket, de nem teheted meg. Jó képet kell vág- nod a dologhoz. Tudni kell mosolyogni! Én vetettem el a magot. En ka- pargattam ki a gesztenyét. En a- lapoztam meg, én harcoltam ki a sikert. De mások ékeskednek az én tolláimmal. Nem leplezhetem le őket. Talán el sem hinnék, hogy enyém a munka, ők csak a gyümölcsét szedik. Nem is illik büszkélkedni. A szerénység nemesebb tulajdonság. Tudni kell mosolyogni! Ügy érzed, hogy neked semmi sem sikerül. Másoknak minden könnyű. Mások kevesebb munkával, kisebb tehetséggel mindent elérnek, amit csak akarnak. Te meg hiába töröd magad. Észre sem vesznek. Kudarc kudarcra ér. Minden összeesküdött ellened. Nincs szerencséd. Az egész világ egy börtön, amely bezár, lefékez, tehetetlenné tesz; nem tudsz kitörni. Csapás csapás után ér. Tönkrement a magánéleted, derékba tört a karriered, ellened fordultak a barátaid, lehetetlenné tesznek a főnökeid. Mindenben csalódtál, amiben korábban hittél. Összeomlott az életed, kilátástalan a jövőd. Mit tehetsz? Mit kezdhetsz ezután? Fakadj sírva? Vagy kiabálj, tombolj, ordíts a fájdalomtól, és rohanj fejjel a falnak? Nem! Ne veszítsd el az eszedet! Legyél bölcs, és tanulj meg mosolyogni! A mosolyban mágikus erő rejlik. Aki mosolyogni tud, az legyőzhetetlen; mert aki mosolyogni tud, az mindig képes a további harcra. ÉS amíg az ember harcol, addig győzhet is. 0. I. ■■■
