Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-24 / 39. szám
„Tizenhat éves lány vagyok és nagyon szeretek egy huszonkét éves fiút, aki csak részben viszonozza érzelmeimet. Két hónapja járunk együtt, ha ezt együttjárásnak lehet nevezni. Néha nagyon kedves, de néha észre sem vesz. Ilyenkor a válasz: ' rossz kedvem van... Nézzem el továbbra is a szeszélyeit?“ Az együttjárás kezdeti időszaka általában kölcsönös alkalmazkodással telik el. Mindkét fél igyekszik egymás kedvében járni, egymást megnyerni. Fiúd képtelen erre az alkalmazkodásra, ami két dologra enged következtetni: vagy nem vonzódik hozzád, és csupán elfogadja ragaszkodásod, érdeklődésed, kezdeményezésed, vagy személyiségi vonás nála a szeszélyesség, önzés, alkalmazkodási képtelenség. Az utóbbi esetben el kell fogadnod olyannak, amilyen, amire te képtelen vagy, mivel a nagy szerelem már most sem képes felejtetni veled ezeket a rossz tulajdonságokat. A fiú csupán saját akaratából képes magán segíteni, megváltozni. Neki kell tudatosítania, hogy viselkedése környezetére nézve sértő. Ha képtelen erre, sőt elutasítja a javulást, jobb, ha egyedül marad. Lehet, hogy magányában rádöbben viselkedése helytelenségére. „Tizenhét éves lány vagyok. Megismerkedtem egy huszonkét éves katonával. Három hónapig jártunk együtt promlémák nélkül, utána elkezdett a barátjával üzengetni, hogy nem akar velem járni, de ha négyszemközt voltunk, ezt mindig letagadta. Nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom, mit csináljak.“ Az együttjárás két ember legbensőségesebb dolga, nem illik kiteregetni,’ barátokat beavatni. A kölcsönös szerelemnél nincs is hiba a diszkrécióval, de ahol már az egyik a szakítást latolgatja, dönteni azonban nincs ereje, előfordul, hogy egy harmadikat is beavat a dolgokba. Így történt ez közietek is. A fiú bizonytalan, szakítana is, meg nem is. Ezért a döntést átruházta rád, sőt a tények közlésére a barátját kérte meg. Ez nagyon gyerekes dolog, de nem könyvelhető el végső megoldásként, hiszen a fiú még mindig keresi a veled való találkozást, nem marad el tőled. Te pedig ahelyett, hogy igyekeznél megnyerni őt, folyton azon rágódsz, hogy mit üzenget, miért és minek. A fiú önbizalmát ezzel csak elveszed, és még bizonytalanabbá teszed őt. Pont az ellenkezőjét kéne tenned! Utóvégre ez kettőtök ügye, csak rátok tartozik, és a barátot meg sem kell hallgatnod. Ha valamit közölni akar a fiú, mondja meg ö, hiszen úgyis találkoztok. Ha ezek után elmaradná, tudod, hányadán állsz, ha pedig továbbra is járna utánad, neki kell hinned, és nem felhánytorgatni a történteket. Lehet ebből még együttjárás, csak bízni ' kell egymásban. Hasonló kérdésre már korábbi számainkban többször is válaszoltunk. Viszont nem helytálló'az u- tolsó kérdésed. A fogamzásgátlónak már a neve is arra utal, hogy meggátolja a teherbeesést, tehát eleve kizárja á magzatra kiható ártalmat. Ha szorongásodat csupán a terhességtől való félelem okozza, fordulj nőgyógyászhoz, beszéld meg partnereddel a lehetőségeket, hogy kölcsönösen biztosíthassátok egymást. Ha más okod is van, ez a nemi életre való éretlenségedre vall, és ekkor jobb várni vele. „Azzal a fiúval, akit nagyon szeretek, nem vagyok képes beszélni. Ha meglátom, vagy táncolok vele, annyira reszket a hangom, elszorul a torkom, hogy képtelen vagyok egy mondatot is kinyögni. Miért van ez?. Lehet rajta segíteni?“ Leveledben nem részletezed a kellemetlen érzésedet, de feltételezem, hogy más helyzetekben is elfog ez a szorongató érzés. Lámpalázas, félszeg típus vagy, kevés az önbizalmad, mindentől képes vagy rettegni. így ahelyett, hogy a szeretett ember közeledése kellemes érzést váltana ki, kétségbe ejt. Nyugodj meg, átmeneti jelenségről van szó. Ha a partnered képes lesz kitartani melletted, s te már bizonyos leszel szereimében, megnyugszol, feloldódik a feszültséged is. Most igényes vagy a partnereddel szemben, nagyobb tapintatot igényelsz, a szeretet fokozott kinyilvánítását. Ha erre képes a fiúd, jól választottál, ha nem, akkor problémáid tovább tartanak, és jobb szakítani vele. „Tizenkilenc éves lány vagyok és komolyan járok egy fiúval. Már tervezzük az eljegyzést. A fiú szeretne intim kapcsolatot teremteni velem, de én még tartok tőle. Félek a teherbeeséstől. Milyen fogamzásgátlót használhatnék, és ez nem árt a magzatnak?“ VERONIKA’ POSTÄJÄ rl. Tizenkilenc éves főiskolás lány vagyok. Szeretnék szintén főiskolás fiatalokkal levelezni. Érdeklődési köröm széles, bármilyen témáról szívesen levelezek. Elöl-hátul : hólos szoknya Á három levasalt és letű- zöt hóllal készülő szoknyát műszálszövelből, vászonból, ballonból vagy egyéb olyan anyagból elkészíthetjük, a- melynek jó tartása van. A szabásminta mérete: 101 cm csípőbőség. 73—76 cm derékbőség. Minden négyzet 5x5 cm. Anyagszükséglet: 140 cm széles anyagból 160 cm, továbbá egy 20 centis húzózár és 80 centiméter ripsz- szalag. Jelel: 1. A fél szoknya e- leje, közepén összehajtott anyagból szabva. EK = e- leje közepe; HK = háta közepe. A’ A = kis szaggatott vonal a hajtások mélységét Jelzi; B = hosz- szabb szaggatott vonal a hajtások élét jelzi. Szabáskor hagyjunk varrásszéles- ségnek körben két cm-t, a felhajtásnál négy cm-t. A szaggatott vonalakat jelöljük át a jobb és bal ol. dalra, a kiszabott darabokat a derékvonal kivételével tisztázzuk el. Az Á’ és az A szaggatott jelöléseket belülről férceljük össze, Így megkapjuk a külső B szaggatott vonalnál a hajtások élét. Férceljük össze, gépeljük és vasaljuk szét az oldalvarrásokat. A hajtásokat tűzzük le 20 centiméter mélységig. Gépeljük le a Cipzár helyét, és vasalás u- tán férceljük és varrjuk gondosan a helyére. A derékbőségre férceljük rá a ripszszalagot, majd befelé hajtva gépeljük le. Ha övpántot akarunk készíteni, a szükségesnél kb. öt centivel több anyagot vegyünk; Vasaljuk az övpántot ragasztós anyagra, és úgy varrjuk a szoknyára. Négy darab akasztót varrjunk bele, mert Így nem nyúlik meg a derékrész. A szoknya hosszát férceljük fel, és a bal felén laza . öltéssel hólozzuk le. A hajtásokat vasaljuk élesre, de készíthetjük úgy is, hogy csak a belső éleket vasaljuk meg, a külsők le- vasalatlanok maradnak. Az egész szoknyát vasaljuk át a visszáján vizes ruhán keresztül. A vendégvárás - vendégeskedés A vendégeskedés legfontosabb célja nem az eszem- -iszom, a dínom-dánom, hanem a baráti, családi együtt- lét, a lehetőség a jóízű beszélgetésekre, vidámságra, bohóságra. Éppen ezért bármilyen fontos is a gondosan összeállított, a vendégek Ízlését eltaláló menü, a jól megválogatott ételsorhoz illeszkedő ital, nem lehet e- gyedüli főszereplője a jó hangulatnak. Legalább ilyen fontos, hogy a vendégek otthonosan érezzék magukat, ne kérdezzék meg tőlük az előszobában: nem hoztak-e be sarat a lakásba, ne célozgassanak olyasmivel, hogy vannak házak, ahol a vendégek lehúzzák már az ajtóban a cipőjüket, ne feszélyezzék őket az alkalomhoz nem illő regulák. És azt hiszem, ez a lényeg. Aki vendéget vár, annak fel kell készülnie arra, hogy nemcsak a főzéssel, az étkezéssel járó többletmunka jut osztályrészéül, hanem megszaporodnak a feladatai a takarításkor is. Fel kell készülnie arra, hogy netán észrevétlenül a szőnyegen köt ki egy-egy szem sósmogyoró, morzsa hullik a parkettára, elcsúszik helyéről a szőnyeg, összekuszálódnak a rojtjai, a fotel, a szék arrébb vándorol megszokott helyéről és így tovább. Félreértés ne essék: nem azt akarom mondani ezzel, hogy a vendéglátó lakása a vendégjárás után úgy nézzen ki, mint a sokszor emlegetett festmény (Tájkép csata után), hanem azt, hogy tudomásul kell venni: hat-nyolc ember nagyobb gondot okoz, mintha a lakásban csak a család tagjai tartózkodnak. MIRE IS GONDOLOK? Tudom, vallom, hiszem, hogy a rend a lelke mindennek. A rend, amely megköveteli, hogy a lakás mindig tipp-topp legyen. De ha vendégeink vannak, vegyük figyelembe az előző bekezdésben elmondottakat! Mert tessék elképzelni, milyen hatással van a hangulatra, ha a háziasszony — képletesen szólva — seprűvel, lapáttal ül közöttünk, s ha felborzolód- tak a szőnyegrojtok, ujjaival helyreigazítására akkor ugrik fel, amikor éppen egy vicc poénja következik. Tovább tessék elképzelni — most már nem képletesen —, hogy a háziasszony a kisseprűvel vadászik minden lehullott morzsára, vagy azt. amikor a vendég néhány pillanatra felkel, a családtagok közül azonnal ugrik valaki, hogy a helyéről elmozdított széket, fotelt a megszokott szögbe igazítsa, vagy azt. amikor a háttámlául szolgáló díszpárnát az első adandó alkalommal rá. zással felfrissíti, mert a vendég kissé meglapította. Mindezek — a legjobb szándék kétségbevonása nélkül —- a vendégben netán olyan érzést keltenek, hogy jelenléte kevésbé fontos, mint az, hogy a szőnyeg, a fotel a megszokott helyén maradjon, a parkettára e- gyetlen morzsa se hulljon. ÉS AZTÁN AZ ÉTKEZÉS. Esett már az előzőekben sző arról, hogy vendéglátásunknak ne kívánságaink szabjanak határt, hanem pénztárcánk szigorú, áthághatatlan realitása. Ne kövesse a vendégeskedést — túlköltekezés miatt — egyhetes zsíroskenyér-korszak. Ám ha mégis erőnkön felül költekeztünk, az maradjon a mi magánügyünk. Az esetleg a vendégre tartozik, ha megkérdezi, hol vettük a borjúhúst, és mi megmondjuk. Persze az sem a leghelyesebb, ha álszerényen, de úgy, hogy azért a kivagyiság lássák megjegyezzük: borzasztó, ez a maroknyi valami ezen a halas tányéron, tudjátok, mibe került? És aztán kérdés nélkül felsoroljuk: a lazac ennyi, a halmáj annyi, a göngyölt paradicsomos hal ugyanannyi. A felsorolás után pedig így folytatjuk: de nem sajnálom a pénzt, mert tudjátok van egy óriá. si előnye, nem kell vele pancsolni, csupán tányérra kell tenni, ízlésesen elrendezni, díszíteni... Nekem ezért megéri. Csínján kell bánni az effélékkel. Ä VENDÉGLÁTÓNAK nem kell a vendég tudomására hoznia, hogy munkában, anyagiakban milyen „áldozat“ tőle a meghívás. Legalábbis úgy nem, hogy a vendég azt kérdezze: azért hívták meg tehát, hogy a házigazda villoghasson, s nem azért, mert igényli a társaságát. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne essék szó ilyesmiről is. Dehogynem csak a megfelelő tónust kell eltalálni, hogy mondanivalónk felhangja ne az legyen: áldozatot hoztam értetek. Mert ha a vendégeskedést nem jókevűen, a várható örömök jegyében készítjük elő, ha tehernek tartjuk a tennivalókat, akkor inkább ... F. M. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságinak lapja. Kiadja: a Sroena Kiadóvállalat Szerkesztőség: Leákova 3. 312 B4 Bratislava Telefon: 433 79, 46S 19 Főszerkesztő: Főszerkesztő-helyettes: CSIKMAK IMKE N. ZACSEK ERZSÉBET Nyomja a Západoslovenské tlsElarne, 812 82 Bratislava, Odborárske nőm. 3. Előfizetési díj: egy évre 32,— KCs, fél évre 26,— Kői. Terjasztt: a Fosta Hlrlapszolgálats. Előfizethető minden postahivatalnál vagy kézbesítőnél. A lap költőidre a PNS, Ostredné ezpedlcla a dovot tlaíe, 613 61 Bratislava, Gottwaldovo nőm. t. ■ Htján rendelhető meg. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem köldönk vissza, Index: 49802
