Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-24 / 39. szám

Szabó Gizella Zdena Cajfíáková mozdonyvezető V onatok indulnak, vonatok érkeznek, hangyabolyhoz hasonlít a pelsőci I Plesivec) vasútállomás, melyet a fes­tői fennsík kulisszái közé telepítettek több mint száz évvel ezelőtt. Mindig vasúti góc­pontnak számított. 1955-től pedig, amikor lerakták a Kassa (Koáice) felé vezető vá­gányokat, Dél-Szlovákia vasúti közlekedé­sének ütőere is errefelé halad. A negyedik vágányra egy motoros sze­mélyvonat fut be. vezetőfülkéjében egy fia­tal szőke nővel. A gyengébb nem mozdony- vezetői szerepkörben?! A nem mindenna­pi látvány kíváncsiságot ébreszt bennem, ezért felkéredzkedem a vonatra, miközben az tolatni készül, hogy egy másik vágány­ra álljon át. Zdena Cajiíáková két éve moz­donyvezető, és a SlavoS-Muráft felé vezető vonalakon teljesít szolgálatot. A mesterség náluk apáról a leányára szállt, mert Zdena édesapja is évtizedek éta ezt a szakmát űzi. Sajnos, azt már nem tudhattam meg tőle, hogyan lett mozdonyvezető, mivel a kis M 152-esnek menetrend szerint újra in­dulnia kellett. Egyet azonban elárult: men­jek át a „depóba“. a munkahelyére, ahol Gonda mérnök majd elmondja. A DEPOT eredeti küldetéséből kifolyólag magyarul mai napig fütőháznak hívják. Annak idején innen indultak útnak az egykori gőzmoz­donyok, itt töltötték meg a tartályaikat szénnel, vízzel, itt gyújtották be a kazán­jaikban az ún. begyűjtők (külön mester­emberek), és . mikorra a mozdonyvezető és segédje megérkeztek, már a mozdony ü- zemképes állapotban, indulásra várva pö­fékelt — kezdi a felvilágosítást Gonda Jó­zsef mérnök, a pelsőci vasúti fűtőház fiatal dolgozója. — Az állomás tőszomszédságában 1928-ban alakult a fűtőház, és egészen 1979-ig, amikor a gőzmozdonyokat felvál­tották a korszerűbb mozdonyok, ezzel fog­lalkoztak. Ma már csupán egy „matuzsále­mi korú“ gőzös van az állomásunkon, a- mely a központi fűtőrendszert szolgálja. Időközben a vasúti közlekedés is lényege­sen megváltozott, s ezzel állomásunk kül­detése is. Tömören fogalmazva, mi most a mozdonyok üzemelését biztosítjuk. Aztán visszakanyarodunk eredeti kérdé­semhez: — Hogyan lehet valakiből mozdonyveze­tő? — Megmondom őszintén, nem egyszerű az út. Lényegében egyetlen iskola sem nyújt erre képesítést. Nálunk, a vasútnál emberek élete és milliós anyagi értékek forognak kockán, így nem csoda, ha rend­kívül szigorú előírások vannak érvényben. Én a Zilinai Közlekedési Főiskolán szerez­tem diplomát, de még három nehéz vizsgát kellett tennem vontatási, közlekedési és gazdasági előírásokból, hogy végül a vas­úti közlekedés üzemeltetési mérnöke lehes­sek. Ma én tanítom és vizsgáztatom a le­endő és a már kitanult mozdonyvezetőket, így pontosan tudlak tájékoztatni. Előfelté­tel, hogy a mnzrionyvezető-]elölt büntetlen előéletű legyen, valamint az érzékszervi és pszichotechnikai vizsgákon is megfeleljen a, követelményeknek. Feltétel még a közép­fokú végzettség gépészeti vagy elektrotech­nikai szakon. Először csak mozdonyveze­tő-jelöltnek vesszük fel a jelentkezőt. A két­éves időszakból harmincöt hetet a műhely­ben tölt, hogy tökéletesen megismerje a mozdonyok felépítését, működését, karban­tartásának módját, az előforduló meghibá­sodásokat. Közben kísérőként már próba- utakra is megy. és amellett töbhszakaszos oktatáson vesz részt. A két év alatt három vizsgát kell tennie és az ún. 8B-s vizsga után válhat mozdonyvezetővé, és kaphat rangjelzést. Aki csak egy vizsgát tesz, se­géd-mozdonyvezetői beosztást kap, tehát nem könnyű és nem is egyszerű felkerülni a mozdonyra,- annak irányítójává válni. A SZISZ ALAPSZERVEZET ELNÖKÉT, Botlő Istvánt a műhelyben találom, amint éppen egy hatalmas akkumulátort ellen­őriz. Vas''uá'!om3son — Pillanat, mindjárt végzek — mondja, miközben leteszi a savsűrűségmérőt. Elhagyjuk a műhely hűvösét, és a sínek, mozdonyok rengetegébe lépünk. — Nemsokára vasutasnapot mutat a ka­lendárium, gondolom, ez nagy ünnep szá­motokra — kezdem a beszélgetést. — Természetesen, talán a legnagyobb, és ennek megfelelően az idén is kétnapos rendezvényen emlékezünk meg róla. Az el­ső nap a SZISZ tart ünnepi taggyűlést, amelyre meghívjuk 'az állomásfőnököt, a párt és a szakszervezet vezetőit. Ezt nagy­szabású vasutasnapi vetélkedő követi, ame­lyen sportból, kultúrából, szakmai és poli­tikai ismeretekből teszik mérlegre tudásu­kat a fiatal vasutasok. A második napot ünnepi nagygyűléssel, kitüntetések átadá­sával kezdjük, ezt sportdélután követi. Este a vasutasbállal tetőzik az ünnepünk. — Az év azonban nemcsak ünnepnapok­ból áll — Jegyzem meg. — Nem, sőt az az igazság, hogy a vona­tok mennek hétköznap, ünnepnapon, szom­bat és vasárnap, nappal és éjjel. Ez a SZISZ-murtkát is hátráltatja, mert az ötven­öt tag szinte s hasem Jöhet egyszerre ösz­sze. Itt van például — mutat a közelben álló mozdony felé, amelyen ott díszeleg a SZISZ-Jelvény — a helyettesem, Tuza Lász­ló, aki mozdonyvezető és műszakokra Jár. Laci tagja annak az ifjúsági munkakollek­tívának, amely védnökséget vállalt a T 478.1 masina fölött. Mindannyian büszkék va­gyunk a két ifjúsági mozdony személyze­tére. Az első félévben közel 44 ezer liter gázolajat és közel háromezer kilogramm kenőolajat takarítottak meg. — A SZISZ Járási bibottságának dolgozói értékes újítási Javaslatot is emlegettek ve­letek kapcsolatban. Mondhatnál erről va­lamit? — Krajlik István és társai egy deformá­lódott szovjet gyártmányú mozdony kijaví­tására tettek Javaslatot. Mindamellett, hogy a javítás idejét egy. hónappal lerövidítet­ték, a költségeken a tervhez képest 154 ezer koronát takarítottak meg. Ezzel az újításunkkal az ágazati szocialista munka- versenyben a második helyen végeztünk, ami természetesen nagy örömünkre szol­gált. A FORGATÖSZERKEZET Gonda József mérnök most egy mozdonyt tájol a műhelybejárat felé. Erre a berendezésre, amelyet itt a „depó forgószínpadának“ is hívnak, egy vá­gányon jönnek be a mozdonyok, kifelé vi­szont éppen ahhoz a sínpárhoz csatlakoz­tatja, amelyik az üres csarnokba vezet. A játékszerként forgó mozdonyra közben egy munkaruhás nő kapaszkodik fel. Nem tu­dom mire vélni ottlétét, de Pista máris fel­világosít: — Ö Szabó Gizella laboránsnő. Érdekel, mit csinálhat a vasútnál egy la­boránsnő, úgyhogy amikor a műanyag fla­konnal a kezében elsétál mellettünk, csat­lakozom hozzá. Gizi a motorolajak sűrűsé­gét, égési pontját méri. Az olajban- észlelt mechanikai szennyeződések, főleg színes­fémek mennyiségétől függően javasolja egy-egy gép javítását, karbantartását. Ezen kívül a hűtővíz és az akkumulátorokban található elektrolit minőségét is rendsze­resen ellenőrzi. Gizi a SZISZ-alapszervezet titkára. Örömmel újságolja, hogy másfél hónapja tizenegy fiatal érkezett hozzájuk az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) szak­munkásképzőből. — Már fel is vettük őket sorainkba, de a tíWkeresz'ségen csak a vasutasnapon esnek \ akkor válnak a kék hadsereg tagjaivá. POLGÁRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Tuza László SZISZ jelié Botló István mamammmammmm I Kevés volt a 14 nap... Azzal a kijelentéssel kezdem, amellyel Bagócsi Adrianna, a Szlovák Műszaki Fő­iskola Építészeti Karának harmadéves hall­gatója befejezte mondanivalóját: — Ügy ér­zem, sokat tanultam a nyáron. — Iskolánknak már évek óta jó kapcso­latai vannak a Székesfehérvári Földmérési és Földrendezési Főiskolával. Ennek kö­szönhető, hogy a geodéziai szak 12 hallga­tója, köztük én is, húsznapos szakmai gya­korlaton vettünk részt Székesfehérvárott. A gyakorlat ideje alatt méréseket végeztünk, ú] geodéziai műszerekkel ismerkedtünk, kö­zülük legcsodálatosabb volt egy teodolitra ültetett távolságmérö elektronikai műszer. Mérési eredményeinek pontosságát egyedül az befolyásolja, hogy milyen tökéletes a rögzítése. Meghallgattunk néhány előadást a Planetáriumban, és Jártunk egy térkép- készítő nyomdában is, ahol megismerked­hettünk a térképkészítés fortélyaival. Ott- -tartózkodásunk azonban nemcsak munká­ból állt, szinte minden szabad délutánun­kat, esténket kihasználtuk a barátkozásra, szakmai eszmecserére, szórakozásra. Min­denképpen értékesnek tartom mindazt, amit láttam és tapasztaltam, mert úgy érzem, hogy választott hivatásommal szorosan ösz- szefüggnek. — A külföldi építőtáborozást munkával folytattad itthon. — Igen, Prágában dolgoztam a három év­vel ezelőtt átadott kollégiumkomplexum, a Volha portáján. — Hogyan értesültél erről a munkalehe­tőségről? — Véletlenül olvastam Iskolánk SZISZ- szervezetének hirdetését, és azonnal Jelent­keztem. Tizennégy napos turnusokban vál­tottuk egymást, és annak ellenére, hogy ez a munka szakmai szempontból nem volt olyan Jelentős számomra, mint a székesfe­hérvári gyakorlat, úgy érzem, hogy a nyelv gyakorlásban Prágában előrehaladtam. És nem mellékes az sem, hogy a Prágában töltött napok alatt megismerkedtem gyö­nyörű fővárosunkkal. Tulajdonképpen erre ez ideig nem nyílt alkalmam. Prága nagyon tetszett, de hogy igazán megismerhessem, ahhoz az a két hét bizony kevés volt, és ezért szívesen mennék prágai építőtáborba jövőre is. — Mondtad, hogy a portán dolgoztál. Tu­lajdonképpen miből állt a munkád? — Iskolánkból többen is dolgoztunk a kollégiumban. Érdekességként elmondom még, hogy ez a diákszállóegyüttes magyar, ország szakemberek tervei alapján készült, ottani építészek kivitelezésében. Az épüle­tek a vakáció alatt 4'ókszállóként működ­nek. Az én munkám abból állt, hogy gon­doskodtam a külföldi diákok elszállásolá­sáról, segítettem eligazítani őket a város­ban stb. Voltak, akik takarítottak, mások pedig a szobalányok feladatait látták el, ágyneműt cseréltek. Sok fiatal megfordult nyáron Prágában, többek közt a XII. Ví- lágifjúsági és Diáktalálkozó számos vendé­ge és küldöttsége is átutazott Prágán, úgy­hogy nem unatkoztunk. Mindent összevetve, úgy érzem, sokat tanultam a nyáron, pedig nem ültem az iskolapadban. TARICS PETER «I

Next

/
Thumbnails
Contents