Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-24 / 39. szám
rmm KATONÁK LESZNEK Tankok — .Jaroslav Lukavsky érdemes művész rajza Napkitörések nincsenek', napfoltok a minimálisra csökkentek, Így az az érzésem,,hogy ma nem kell folyosót mosnom. Talán furcsa ellentmondásnak tűnik, de én — bár a béke hive vagyok — szeretem a kiskatonákat. Mindig örül a szívem, ha lóvágású, egyenes tartású, piros arcú egyenruhás fiúkat látok a papa, mama társaságában, vagy amikor éppen egy kislány mellett feszítenek. Jó volna, ha már nem kellene katona az országnak, de amíg kell, szerintem az a legény, aki tisztességgel, becsülettel, jó helytállással le- szolgálja a katonaidőt. Népünk sohasem szerette a háborút, de valahogy mindig tisztelte a szép tartású katonákat, becsülte a katonaviselt embereket. Az apa, anya megsiratta a hadsereghez bevonuló fiút, de büszke volt rá, amikor meg erősödve, feszítve a jó szolgálatot jel ző kitüntetéssel, vagy gallért színe sítö sarzsival lőtt haza szabadságra Most Is így van ez valahogy. Be vonul a . fiú ősz táján. Sajnálkozva búcsúztatják, és már egy hét múlva megy utána a család; viszik neki a hazait, látni akarják, milyen helyen van, hogyan bánnak vele. Senkt sem örül a bevonulásnak, mert úgy érzi, hogy a katonai szolgálat kárba veszett idő. Sokan félnek is tőle. El kell válni a családtól, a munkahelytől, a kedvestől.. Nehéz megszokni a regulát, a fegyelmet. Kemény a kiképzés, néha nagyon is próbára' teszi az embert. Az érzékenyebb lelkűek 1 és a gyengébb fizi- kümúak bizony nehezen bírják; el-el- késeredhek és nagyokat sóhajtanak éjszakánként. ' De aztán véget érnek az első hetek, hónapok. Megtörténik az eskü- Elérkezik a karácsony, az újév. Megkapják az első' kimenőt, az eltávozást, az' első szabadságot. Es ekkor már úgy. feszítenek otthon a városokban, falvakban az új egifenryhá- ttan,' mintha ..nem is . azok volnának, akik három hónappal korábpan . elmentek .hazulról.t A -lányok — akik ■addig-’tán észre sem- vették őkét most megfordulnak utánuk: 1 „Nézzétek csak, hogy megférfiasodgtt ez a Jóska.“ .A munkahelyen körbefogják őket: „Mutasd ' maggd, öregfiú,, de jól áll neked tez az egyenruha!“' Az öcskös felprópálja a zubbonyt, a sapkát, a derékszíját. A mama ég a papa meg csak ' mosolyognak, nézik csillogó szemmel a kiskatonát: „A mi 'fiunk!“ — mondja■ büszkén a tekintetük. Igen, a mi-fiaink,-a mi kiskatoná- ink ilyen katonák. . .A hadseregben megváltoznak; megerősödnek, megemberesednek — mások lesznek, mint amilyenek voltak. Egy időre kiszakadnak a fiúk a családból, a munkahelyről, de azért valahogy mégis, továbbra is szorosan kötődnek a régi közösséghez. Beleolvadnak az egyenruhások nagy tá- . borába, de sohasem szakadnak el a családtól, a munkahelytől. A béke biztonságot ad a katonának is. Tanulja a háborút, felkészül a haza védelmére, de nem fenyegeti halálveszély. Hazamehet szabadságra. Számíthat a szolgálati idő leteltére. Otthon mindig visszavárják. Már előre megveszik neki az új ruhát, legyen, amit felvesz, ha leszerel, mert közben kinőtte a régit. A munkahelyen is számolnak vele, oda is visz- szavárják, beszámítják az Idejét. Egyszóval: amíg odabent felkészítik a haza védelmére, addig kint'' készülnek a békés munkába állítására. Így folyik egybé, így olvad össze nálunk a béke a honvédelemmel; a család, a munkahely és a hadsereg. Talán ezért is oly találó a név, amelyet, katonáinknak adtak: néphadsereg. A nép hadseregének sajátossága fejeződik ki abban is, hogy kiskato- . náink. nemcsak. fggynerjargatást, hanem nagyon sokan szákmát is tanulnak « a hadseregnél. Egyesek még szakmu/ikásvizsaát ás tesznek és műveltebben lérnek haza. Nemcsak- védik,' építik is a hazát. Semmi sem bizonyítja jobban, mint a hadseregben végzett munka, hogy a mi hadseregünk a. béke hadserege; a mi kiskatonáink- a béke katonái! Szívesen leszerelnénk őket, ha a világ elfogadná leszerelési javaslatainkat; mert nekünk nem kell a más földje, más folyója, más tengere. De amíg a háború 'fenyeget, addig nincs más választás: ' kellenek a kiskato- nák! Édesanyák, édesapák} menyasszonyok, szerelmes kislányok; örüljetek. hogy békében szolgál a fiú és előbb-uióbb visszatér’ hozzátok. Ne sirassátok, ne sajnáljátok, inkább legyetek rá büszkék, mert a szolgálat alatt derekabb, érettebb, emberebb ember lesz belőle. Küldjétek el jó szívvel, amikor bevonul és fogadjátok szeretettel, csókkal, öleléssel, amikor leszerel. A kiskatonák megérdemlik, hogy tiszteljük és szeressük őket, hogy kívánjunk nekik 'erőt, egészséget a jó szolgálathoz, 0. I. BHHHMaaaai ó
