Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
Kommentárunk AZ ÖNELLÁTÁS ÉRDEKÉBEN Az Agrokomplex országos mezőgazdasági kiállítás történetében idén először rendezték meg a szlovákiai mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók napját. Ehhez az eseményhez kívánkozik az a megállapítás, hogy az élelmezés kérdése nálunk már nem létprobléma. Amikor a világ sok országában még éheznek az emberek, ez olyan tény, amelyet néha nem értékelünk kellőképpen. A mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók napján Ián Janik, az SZLKP KB elnökségének tagja, a KB titkára többek között megállapította, hogy az elevendő mennyiségű és jő minőségű élelmiszerek, valamint az ebből eredő elégedettség az életszínvonal fnntos tartozékát képezik, meghatározva az emberek munkához való hatékony viszonyulását, a nagyobb fokú állampolgári aktivitásukat, s kihat az egész társadalom általános harmonikus fejlődésére. Az is kétségtelen, hogy az ésszerű táplálkozás programját, s azt, hogy élelmiszerekből önálló legyünk, csak úgy lehet teljesíteni, ha a mi hozzáállásunk is megfelelő lesz. A mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen az élelmiszeripari termelésig hatékonyabban kell biztosítanunk a táplálék optimális összetételét, és ily módon is harcolni az úgynevezett civilizációs betegségek ellen. Már tavaly, azután, hogy a CSKP KB 11. ülése foglalkozott a mezőgazdasági és élelmiszeripari kérdésekkel, mi is írtunk az elfogadott élelmiszerprogramról. Ennek a programanak igen lényeges pontja, hogy saját takarmányunkkal állítsuk elő a húsfogyasztás alsó határaként megszabott mennyiséget, kiegészítve azt importált fehérjekomponensekkel. Érdemes felidézni a program néhány pontját. Ebből tudjuk, hogy 1995-ig 87—90 kilogrammra növekedik a húsfogyasztás, a tej- és tejtermékek mennyisége pedig eléri a 255—265 kilogrammot.' Növekedni fog nálunk a zöldség, a gyümölcs és a burgonya fogyasztása is, a másik oldalon viszont számolni kell a liszt, a liszttermékek, a cukor és a zsiradék fogyasztásának fokozatos csökkenésével. Az élelmiszergyártás alapja természetesen a mezőgazdasági termelés. Ián laník méltatta szocialista mező- gazdaságunk fejlődését, és hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi termeléssel a 2,5-szeresére növekedett a mező- gazdaság termelése. Ismeretes, hogy az 1948. évi szintnél 1 tizeddel kisebb földterületen és 40 százalékkal kevesebb munkaerővel érte el szocialista mezőgazdaságunk ezt a 2,5-szeres növekedést. A legnagyobb mértékben a gabonatermelés növekedett. Országos viszonylatban a hektárhozamok az 1948 as 1,58 tonnáról 4,50 tonnára növekedtek; az olyan produktív járásban, mint a dunaszerdahelyi, a gabona átlagos hektárhozama idén is megközelítette a 7 tonnát, sőt nem kevés mezőgazdasági üzem a 7 tonnás átlagot túl is lépte. Még intenzívebben fejlődött az állattenyésztés, az ágazat termelése a 2,8-szeresére növekedett. Mezőgazdaságunk fejlődéséről szólva ide kívánkoznak Milos Jakesnak, a CSKP KB titkárának a szavai; „A tények meggyőzően érvelnek az ellenség azon hivatkozásaival szemben, hogy az első köztársaság idején mezőgazdaságunk exportra is termelt. Arról, hogy ez a lakosság nagyon alacsony szintű fogyasztásának a következménye volt, már nem beszélnek, és elhallgatják a falu mai életéről szóló tényeket és az elért eredménye- ket.“ Tudnunk kell, hogy országunkban a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum nem elsődlegesen exportágazat, s a jövőben sem lesz az, mert elsősorban saját szükségletünket fedezi. Így is azonban néhány hagyományos termék, mint amilyen a cukor, a sör. a maláta, a komló, továbbra is fontos exportcikk marad. STRASSER GYÖRGY * Jegyzetünk A világ két partján Az elmúlt napokban a világ nagy részében ■— legalábbis az északi féltekén — elkezdődött az iskolaév. Sok millió gyermek és ifjú ült be ismét az iskolapadba, hogy megtanulja a betűvetést, az olvasást vagy még mélyebbre hatoljon a tudomány csodálatos titkaiba. Szülők, tanulók számára kinek öröm, kinek bánat ez az esemény. A legnagyobb méltánytalanság nyilván azokat éri, akik sohasem tanulnak meg írni és olvasni, sohasem járnak iskolába, sohasem részesülhetnek azokban a gyönyörűségekben, amelyeket a könyvek rejtenek magukban. De főhet a feje annak is, aki járhat ugyan iskolába, de csöppet sem olcsón. Belgiumban például Idén mintegy kétmillió gyermek és fiatal tanul az ország első és másodfokú iskoláiban. A hatóságok kimutatása szerint a szülőknek 10—24 ezer frankot kell „kivasalni“ a család évi költségvetéséből egy-egy gyermekük taníttatására, tanszerellátására. A józanabb ítélőképességű belga sajtó nem is titkolja, hogy az infláció mai üteme mellett, amikor szüntelenül növekednek a lakosság létfenntartási költségei, a gyermek taníttatása némely család számára kész tragédia. Emlékeztetőül azoknak, akik időnként felületes összehasonlításokra ragadtatják magukat a két világrendszerben uralkodó helyzetre vonatkozólag: nálunk teljesen ingyenes az oktatás és a tanszerellátás. (palágyi) "k KONGRESSZUSI ACSKI» ' XVII KONGRESSZUSA LENDÜLET A Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai a Kelet-szlovákiai kerületben az év e- lejéből több mint 100 millió korona értékű munkát végeztek azokat a felajánlásokat teljesítve, amelyeket hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére tettek. Bár vállalásaikat már így is túlteljesítették, a CSKP XVII. kongresz- szusának összehívása óta újabb és újabb értékes munkafelajánlások születnek. Elsők között válaszolt a kongresszus összehívásának bejelentésére a Rozsnyói (RoZfíava) járás ifjúsága. A Tatrasvit rozsnyói gyárának ifjúsága elhatározta, hogy az idősebb dolgozókkal együtt szeptember 25- étől 1986. március végéig ledolgoznak tizenhét kongresszus előtti élmunkáshe- tet, amikor a teljesítménynormák magas túlteljesítésére fognak törekedni. A Jolsvat (JelSava) Mag- nezitmflvek ifjú bányászai ledolgoznak 1200 órát, hogy minél hamarabb meginduljon a termelés az újonnan feltárt mikovái lelőhelyen. A magnezltművek lubeníki üzemegységében Puhalla Fe-> renc szocialista munkabrigádjának tagjai megszilárdították eredeti felajánlásukat; ők már 1984 novemberében, tehát több mint egy évvel a határidő előtt teljesítették a 7. ötéves terv feladatait. Idén sem tétlenkednek, és már az első félévben csak a robbanóanyagon 56 ezer koronát takarítottak meg. Legutóbb vállalták, hogy az év végéig 5 ezer tonna magnezitércet fejtenek ki terven felül. Ugyancsak megszigorították korábbi felajánlásukat a bardejovi las bőrfeldolgozó gyár fiatal dolgozói. Ü] felajánlásuk értéke 2,7 millió korona. Többek között másfél millió korona értékű anyagmegtakarítást a- karnak elérni, az újítási javaslatokból félmillió korona haszonra számítanak. KOMLÓSZÜRET A komlótermesztés két legnagyobb szlovákiai központjában, a Trencíni és Topol'canyi járásban: végéhez közeledik a komlószüret. A Trencíni járásban a 665 hektáron a 27 komlókombájn mellett nagy segítséget jelentett a tanulóifjúság. Az elmúlt napokban három komlóbrigádban összesen’ 1500 diák és tanuló szüretelte a sör értékes alapanyagát. Az egyetemi és főiskolai hallgatók közül sokan még legalább egy hétig maradnak, és ezalatt valószínűleg befejeződik a komlószüret. A Topolcanyi járásban a nyári aktivitás keretében 550 tanuló volt komlószüreten. A SZISZ JB titkárának, Gabriella Létalovának a szavai szerint néhány mezőgazdasági üzemben továbbra is igényt tartanak a segítségre. (zl)] ÚJ ÓVODA Oj, 120 gyermek ellátására alkalmas óvodát avattak a szlovák nemzeti felkelés 41. évfordulója alkalmából Udvardon (Dvory nad Zitavou). A több' mint 5 millió korona ráfordítással készült intézmény a lakosság tetemes hozzájárulásával épült. A polgárok majdnem 50 ezer órát dolgoztak le rajj ta. Különösen kitettek magukért a nőszövetség tagjai és a fiatalok. * ÚJ KEMPING A Mihály fai (Michal na Ostrove) Helyi Nemzeti Bizottság közel kétmillió korona költséggel a Z- -akcióban autókempinget létesített. A korszerűen felszerelt kempingnek különösen azok veszik hasznát, akik a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda)] termálfürdőbe tartanak. S. L csehszlovák legiero napja LÉGTERÜNK VÉDELMEZŐI Szeptember 7. — a 1944. szeptember 17-én vasárnap volt. A Szovjetunióban, a krosznól repülőtéren állomásozó I. csehszlovák vadászrepiilő-ezred parancsnoka, Frantiáek Fajtl törzskapitány átvette az utolsó utasításokat a II. szovjet repülőhadsereg képviselőitől, hogy az egész ezred tegye át állomáshelyét Szlovákia felszabadított területeire, a szlovák nemzeti felkelés támogatására. Még aznap este a Zvolen melletti zolnái repülőtéren szerencsésen földet ért 21 „lavocska“, ahogy a pilóták egymás közt a megbízható La-5 típusú szovjet vadászgépeket nevezték s mindjárt másnap elindultak első bevetésükre. Meglepetésszerű bombatámadást hajtottak végre a pőstyéni (PieSfany) repülőtér ellen. A német Luftwafét váratlanul érte a támadás, álmukban sem gondoltak arra, hogy a felkelőknek légierejük van. Húsz német gép teljesen megsemmisült még mielőtt a levegőbe emelkedhetett volna, továbbiak súlyosan megrongálódtak. A későbbi napokban Is egyre-másra hajtották végre támadásaikat az ellenséges szárazföldi célpontok, menetoszlopok, vasúti szerelvények, harckocsizó egységek ellen. Nagy támogatást nyújtottak a levegőből a felkelő egységeknek. Később, amikor a felkelést visszaszorították a hegyekbe, szinte veszteség nélkül visszatértek a Szovjetunió területére. Később, immár I. csehszlovák repülő vegyeshadosztály néven többször is beavatkoztak a hazánk felszabadításáért folyó harcokba, utoljára Ostravá- ban, amelyért rövid idő alatt másodszor tüntették ki őket a győzelemért érdemrenddel és a csehszlovák hadkereszttel. Szeptember 17., az emlékezetes esemény tiszteletére a csehszlovák légierő napja. Légterünk mai védelmezőit, a zolnái hősök fiait és unokáit ünnepeljük e napon, akik büszkén követik apáik és nagyapáik örökségét. Időközben sok minden megváltozott. A mai szemmel gyermekjátékszernek tekinthető „lavocskákat“ korszerű, sugárhajtású gépek váltották fel, amelyek többszörösen felülmúlják a hang sebességét. Fedélzetükön számítógépek, bonyolult elektronikai berendezések és hatásos fegyverzet biztosítja a bevetés hatékonyságát. Nem kevésbé fontos azonban repülőink ügyessége és mesterségbeli tudása. A csehszlovák repülőket a világ legjobbjai között tartják számon. Ezt bizonyítja, hogy a mflrepülő világ- és Európa-bajnokságo- kon a csehszlovák pilóták mindig jelesen szerepeltek. Petr Jirmus legutóbb, tavalyi világbajnoki címe mellé elnyerte az Európa-bajnoki címet is, s csapatban Is Eu- rópa-bajnokok lettünk. Ilyen emberek védelmezik tehát légterünket, és ez egyben elrettentő figyelmeztetés minden vélhető efe lenségnek. ' A csehszlovák légierő napja alkalmából a- zonban azt kívánjuk, hogy kiváló pilótáink, navigátoraink és műszerészeink mindenkor csak békés járőr- szolgálatot teljesítsenek kék egünkön. K. L A nürnbergi törvények elfogadásának félszázados évfordulójára A NÁCIZMUS KÓDEXE A Német Birodalom parlamentje, a Reichstag ötven évvel ezelőtt, 1935. szeptember 15-én fogadta el az ún. „nürnbergi törvényeket“, a náci fajvédő politika és a fasizmus későbbi gaztetteinek kódexét. Tulajdonképpen két törvényről volt sző. Az elsőnek ezt a címet adták: „A birodalmi polgárságról szőlő törvény“. A második ezt a címet viselte: „A német vér és a német becsület védelméről szőlő törvény“. Mindkettőt együttvéve árjatörvényeknek nevezték Németországban, a demokratikus világban pedig gúnyosan csak „tenyésztelepi előírások gyűjteménye“ néven emlegették. Hamarosan kiderült azonban, hogy e náci törvényeknek fele sem tréfa, mert elkezdődtek a rendszeres programok; először csak a zsidő lakosság ellen, majd a második világhábo. rú kitörése után a náci felsőbbrendűségre hivatkozva hozzáláttak Európa több népének módszeres kiirtásához. A nürnbergi törvényekhez rögtön egész sor rendeletet és utasítást adtak ki, amelyek eleve kizárták állampolgári jogaikból a zsidókat és a zsidó származásúnkat; az árja származásúaknak pedig megtiltotta a velük való viszonyt. Az árjatörvényeket általában sokféleképpen magyarázták. Zsidó gyerek nem Járhatott árja gyermekkel egy iskolába; Halléban a zsidók csak tíz és tizenkét óra között vásárolhattak kenyeret; a birodalom nagyobb részében, különösen Ke- let-Poroszországban és Hessenben zsldójiem léphetett be ár- jla üzletbe, élelmiszert nem vásárolhatott; Hessen legtöbb városában és községében a kórházak nem vettek fel zsidó beteget; Szilézia, Hessen, Baden legtöbb községében zsidó nem bérelhetett lakást; a Harz községeibe zsidó nem tehette be a lábát; Hamburgban, Saarbrückenben a színházakat sem látogathatták; egy sereg városban a mozi és a könyvtár is tilos volt; Berlin nyilvános parkjaiban és terein nem ülhettek le, és sorolhatnánk még tqvább a különféle embertelen rendelkezéseket. A nem árjákat elbocsátották a közszolgálatból, és hamarosan megkezdődött a zsidók teljes fizikai likvidálása. A szerencsétlenek tömegesen menekültek az országból. A Népszövetség 1933 októberében főbiztost nevezett ki a menekültek ügyének intézésére. A főbiztos, James McDonald a szörnyűséges helyzet láttán 1936 januárjában lemondott, zé- rőjelentésében többek között a következőket Irta: „A németországi zsidóságot gazdasági és szellemi gettóba zárták, megélhetési lehetőségei folyton csökkentek: negyedrészüket minden lehetőségtől megfosztották. A vidéki városokban a zsidókat a sző szoros értelmében .kiéheztették, mert élelmiszert sem vásárolhattak.“ Az éhhalál még a könnyebb halálnemek közé tartozott, ha a folytatásra gondolunk. 1938. november 7-én egy Her- szel Grynszpan nevű lengyel zsidó fiatalember lelőtte Párizsban Ernst von Rath német követség! tanácsost. A következő napokban szervezett hajsza Indult a német zsidók ellen: ez volt a „Kristallwoche“, az első országosan megszervezett program. Hitler november 11-én például a következő Jelentést kapta az SS egyik vezetőjétől, Cseh és Morvaország későbbi hírhedt birodalmi helytartójától, Relchard Heydrlchtől: „A zsidóellenes akció sikerült. Mindenütt nagy számban dúlták fel és borították lángba a zsidók üzleteit, a zsinagógákat, a hitközösségi és temetőépületeket.“ Von Rath követség! tanácsos meggyilkolásának „megtorlásául — bár csak ürügyül szolgált — soron kívül hatvanezer zsidót vittek a buchenwaldl, sachsenhausenl, oranlen- burgi és a dachaul koncentrációs táborba, de ez még csak a kezdet volt. Ezt követte az „Endlösung“, a végső megoldás, az ún. zsidókérdés végső megoldása. A második világháború alatt mintegy hatmillió embert pusztítottak el a nácik megszállta területeken, mindenkit, akit Hitler zsidónak vagy kevert fajúnak tekintett. S ki tudja, mi történt volna a továbbiakban, ha nem jön a Szovjetuniő és az antifasiszta koalíció felszabadító missziója. A nürnbergi árjatörvények mindörökre az emberiség történetének szégyenfoltjai maradnak, s ma is mementóul szolgálnak, hogy harcolni kell a fajgyűlölet és -védelem, a nácizmus és fasizmus minden megnyilvánulása ellen. B. M.
