Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-03 / 36. szám

NYÁRI MŰVELŐDÉS

uj ifjúság 8

A fiatalok VI. szlovákiai országos képzőművészeti kiállítása bezárta kapuit, s az eltelt két hőnap után elmondhatjuk, hogy a képzőművészeti sző. vétség és a Fiatalok Galériája teljesítette kötelességét: összegyűjtötték és bemutatták az országnak a legfiata- thbb nemzedék, az 1950 és 1965 között született művészek felkészültségét, művészeti elképzeléseiket, s ha halványan is, az első eredményeket is.

Mint a korábbi években, most is hosszú a névsor.

Festők, szobrászok, grafikusok, az alkalmazott művé. szét képviselői voltak jelen, több mint százötvenen, és **■' tekintélyes szám, sokaság, s ha tudjuk, hogy a miniség a mennyiség függvénye — bár a seregszemle nem adott arra módot, hogy minden egyes alkotót ktt. lön-külön is szemügyre vegyünk —, a távlat, a jövő biztató, hiszen ez a temérdek ember minden bizonynyal szót ért egymással; egymás gondplatáit, munkáit, módszereit figyelve, a művészet olyan mélységeit és magasságát is kibonthatják, ami utólag minden bizony, nyal virágkornak minősül.

Már a névsor olvasása, csemegézése is különös gon. dolatokat ébreszt az emberben: az osztályozó és kiválasztó folyamatok a legmélyebbről is felhozzák a tehetségeket, munkások, parasztok ivadékai tartják már az ecsetet, vésőt a kezükben, de ugyanakkor itt van a képzőművészeti társadalom második, immár birtokon KrasceniÉ Alex: Az SZNF emlékére , belüli nemzedéke is. A Pribisek, Zmetákok, Dubayk, Bru. novskyk, Nemöíkek nemcsak az anyatejből, hanem az okos apai szóból és fenséges emberi példákból is merítették az elhivatottság fénykörét, és amikor immár családi örökséggel lépnek a művészeti társadalomba, nagyobb a távlatuk, mélyebb, egyetemesebb a tudásuk.

A jelenség nem új és természetes, a munkás, vagy or. vosdinasztiák, Izínészivadékok után a művészutódok megjelenése mutatja, hogy egy újabb kor küszöbén áll a művészeti élet.

A kiállítás rendezőinek, de elsősorban a SZISZ SZKB Fiatalok Galériája igazgatónőjének, Mária Horváthová művészettörténésznek, a kiállítás rendezőjének nem volt könnyű a dolga, amikor az anyag összegyűjtésére vál_ lalkozott. A névsor még tetemessége mellett sem teljes, és a Dosztojevszkij sori kiállítóterem minden bizonnyal szűknek bizonyult a bemutatandó anyagnak.

Ráadásul, mint ahogy ezt a szerény katalógus és maga a kiállítás mutatja, pienet közben, az utolsó pillanatban is érkeztek, érkezhettek a munkák, Így aztán képlékeny, állandóan változó, minőségben is forrásban lévő anyag tükrében kellett megtalálni az időt, és azt mondani, hogy akkor ezt, kérem, ezt nézzék meg, körülbelül ezt tudják mondani a legfiatalabb nemzedék tagjai.

Az anyag láttán és sommás ítéletünk alapján azt mond. hatjuk, mint már annyiszor, hogy ezek a fiatalok mindent tudnak, amit a szakmáról tudniuk kell.

A nemzetiségek képviselői sem hiányoztak a fiatal művészek sorából. Barczi Géza, Mikus Balázs, Szentpé. t--y Ádám, Fodor Katalin, Gáspár Péter, Mag Gyula a. z&k, akik ott voltak. Mások viszont hiányoztak, de hát talán így helyes. Van, aki különösen gazdag évet zárt, mások szerényebbet, de ami késik, nem múlik, jövőre minden bizonnyal rajtuk lesz a sor.

Ez az esztendő sok felé hívta a fiatal művészeket. A felszabadulás negyvenedik évfordulója országos seregszemlére adott okot, az ifjúság nemzetközi éve és a vi. lágifjúságt találkozó nemzetközi tárlatokra. Nos, úgy tűnik, a fiatalok itthon és külföldön is megállták a he. lyüket, mert hiszen ez a seregszemle és a nemrég lezajlott Korunk embere című nemzetközi részvétellel megrendezett tárlat is mutatta, hogy fiataljaink nem. csak odafigyelnek, hanem együtt haladnak a világ művészeti ifjúságának csapatával. * ' *

Németh István Gáspár Péter: Napbanéző

A HATODIK

Az az „aranyos44 klub

A Komáromi (Komárno)' Járásban van egy kis klub, amely hetente háromszor fogadja látogatóit, azokat a fiatalokat, akik ugyancsak kedvvel jönnek el ide, hiszen rendszeresen hódolhatnak hobbijuknak, ki a sportnak, ki a zenének vagy éppen az olvasásnak. Ez a kis klub Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) működik, s nem is olyan régóta. Az év elején a népművelési központ és a( népkönyvtár egybekapcsolásával létrejött a helyi művelődési központ. Itt kapott helyet a falu SZISZ-tagjainak és minden tanulni, szórakozni, művelődni vágyó fiatalnak a klubja. Miskó Ildikóval, a CSIK (Csal- lóközaranyosi Ifjúsági Klub) vezetőjével beszélgettem az eddigi eredményekről és terveikről:

— Az egyik legérdekesebb akciónk az a három részből álló e- gészségügyi előadássorozat volt, melynek megrendezésében sokat segített Kállay Jolán pszichológus és dr. Bajnok István pszichiáter. A fiatalok helyes életmódjáról, az emberismeretről és a partnerkapcsolatok kialakításáról beszéltek és előadásaikat filmvetítéssel tették még tartalmasabbá

Nemrég egy kedves vendéget fogadhattunk, mégpedig Ozs- vald Árpádot, aki beszélt a csehszlovákiai magyar költészetről, és saját hétköznapjairól, munkájáról vallott.

— A moszkvai VIT tiszteletére a világifjúsági találkozók történetéből rendeztünk vetélkedőket.

— Nem szóltál eddig a sportról, pedig tudom és meg is győződhettem róla, hogy a falu fiataljai szép számban sportolnak. Lehet, hogy rendszeresen, lehet, hogy csak néhanapján. Ezt nem tudom.

— Én úgy gondolom, hogy az előző állításod felel meg leginkább a valóságnak, hiszen a fiatalok szinte valamennyien törődnek testkultúrájukkal. A dzsesszbalett is sok fiatalt vonz, és természetesen a valódi sportot, a focit és a kézilabdát sem hagyhatom ki a felsorolásból. A vártnál is nagyobb volt az érdeklődés a már több ízben megrendezett sakk- és asztalitenisz-verseny iránt.

— Bizonyára hallod, hogy a klub mellőli helyiségből halk zene árad. Csak nem a helybeli zenekar próbál?

i— De igen, a falu büszkesége, a Magma együttes, amely ez év elején alakult, ugyanúgy, mint a klub. Hatan alkotják a csapatot, Sárközi Gyula, Vörös János, Ócskái József, Jandas Alfréd, Csonka István és egy kislány. Egyébként nemcsak a helybeli művelődési házban szórakoztatják a fiatalokat, hanem a környékbeli falukban is. S ami a legérdekesebb, hogy hamarosan videofelvételt is készítenek, amelyen egy saját szerzeményüket rögzítik.

— Gondolom, hogy a SZISZ- és kulturális életről nemcsak a gyűléseiteken szóltok, hanem tájékoztatjátok róla a falu lakosságát is.

— Az idén alakult újjá a négytagú híradóskor, amely rendszeresen, kéthetente sugározza műsorát a hangosbemondóban. Megemlékezünk a jelentősebb állami ünnepekről, politikai évfordulókÜdülve művelődni, művelődve üdülni — már évek óta ez az a- laptétele a Csemadok nyári művelődési táborainak. Ez az elv vezette változatlanul idén is a szervezőket, a IX. művelődési táborozás megrendezésekor. Az őrsújfalui (Nová Stráá) autókemping adott otthont a tábornak. Az ilyen, nagyobb számú embert mozgató rendezvénynek, függetlenül a tartalmától, két külső meghatározója van. Az egyik az időjárás, hiszen a legtöbb rendezvény a szabad ég alatt zajlik, a másik a hely.

Az első természetesen független a szervezők szándékától, és idén bizony bele-beleszólt a programba, mégis a rendezők dicséretére válik, hogy találni tudtak áthidaló megoldásokat, s így az eső inkább az üdülést, mint a művelődést zavarta. A hely kiválasztásakor több szempontot figyelembe kellett venni: a megközelíthetőséget, az étkezési és higiéniai lehetőségeket, meg hogy legyen alkalmas tér a programoknak. Nos, mindez Örsújfalun megvolt. Ami viszont bizonyos mértékig zavarólag hatott, hogy függetlenül a művelődési tábortól, üzemelt az autokemping (ami persze természetes], s így a tábor bizonyos fokig veszített meghittségéből, intimitásából. Persze könnyű ezt elmondani, nehezebb már jó tanácsot adni a rendezőknek.

Mic hozott a tábor tartalmilag?

Egy kicsit önkényesen a rendezvényeket két csoportba sorolhatnánk. Az elsőbe tennénk a „sorozatokat“, tehát azokat, amelyek rendszeresen, naponta ismétlődtek, és a „nagy“ művelődést, vagyis az egyes közművelődési e- lőadásokat. Az elsők nézetünk szerint sikeresnek mondhatók, amit talán legjobban bizonyít az irántuk tanúsított érdeklődés. Közülük kettő: a „paragrafus“ a jogtudatot volt hivatva elmélyíteni, míg a „tini-tanakodó“ a tizenévesek sajátos problémáira kívánt válaszokat fogalmazni. Mindkettőt érdekes és hasznos tartalommal telítették meg. Ugyanez elmondható a „sorozat“ többi tagjairól is (alkotóműhely, vetélkedők, táncház). A táncházhoz talán annyit, hogy osztatlan sikert aratott a fiatalok körében, nézetünk szerint azonban a széki, szatmári és mezőségi anyag mellett nagyobb teret kaphattak volna a közelebbi tájegységek táncai. És még valamit: fiataljaink körében közkedről és természetesen különféle jubileumokról.

— Tudomásomra futott, hogy a közelmúltban nálatok járt Dráfi Mátyás, a MATES színművésze, s önálló verses -sanzonműsorral lépett fel.

— Igen, fellépett, viszont elszomorított az a tény, hogy a maximális propagálás ellenére az előadást csak nagyon kevesen tekintették meg, pedig igazán tartalmas és közben szórakoztató programmal jött közénk a művész. A gyermekeket már jobban érdeklik az ilyen jellegű kulturális rendezvények. Amikor például meghívtuk az alsószeli (Dőlné SalibyJ Pejkó gyermekcsoportot, rengetegen megtekintették fellépésüket.

■— A helybeliek vajon mennyire veszik ki részüket a színjátszásból?

— Működik egy elég kis létszámú irodalmi körünk, amely alkalmakként összeállít hosszabb-rövi. debb programokat, így szinte terveit a hagyományok ápolása, elsajátítása (szerencsére), de emellett, éppen mert sok volt a fiatal, egy diszkó is „megélt“ volna. E- zek a „sorozatok“ tehát beváltak, és egy kis fantáziával a jövőben még színesíthető a palettájuk.

A „nagy“ népművelés széles skálán mozgott,,és érdekes területeket ölelt fel. Politika, tudomány, mezőgazdaság, ipar, történelem, irodalom, hogy csak néhá. nyat említsek. Persze a tervet és a valóságot összehasonlítva, nem mindenre került sor maradéktalanul, de az már a rendezők lehetőségéin kívül esik, ha az előadó egyszerűen nem jelenik meg. Amit viszont hiányoltunk, az az, hogy a szellemi kultúra (zene, képzőművészet, film stb.) csak kevés vagy éppenséggel semmilyen teret nem' kapott. Ezt a jövőben korrigálni kellene. Ezzel szemben viszonylag sok hely jutott Komáromnak' (Komárno), ami önmagában nem is lett volna baj, a hiba ott kezdődött, amikor egyes dolgok ismétlődtek.

Érdeklődés előzte meg a klub'- eseteket. Az előzetes terv szerint legrangosabb ifjúsági és művelődési klubjaink vállalták, hogy bemutatót tartanak műhelymunkájukról. ígéretesnek látszott így, tömör egymásutánban megismerkedni a klubok munkájával, egyéni arculatukkal. Jó lehetőséget nyújtott volna a kevésbé gyakorlott klubosoknak a tanulásra. Sajnos, erről csak feltételes módban lehet írni. Amit láttunk, csak nagyon kis mértékben tudta kielégíteni elvárásainkat. Változásoknak, rögtönzéseknek voltunk tanúi. Szeretnénk remélni, klubmozgalmunk arculata nem olyan, mint a- milyent láttunk. A legkirívóbb e- set az volt, amikor a klubot „tiszteletbeli“ tagként hivatásos művészek képviselték. Bár műsoruk rendkívül színvonalas volt, és nagy sikert aratott, mégsem képviselhették egy klub munkáját. Szereplésüket talán egy valódi klubműsor keretén belül kellett volna megoldani.

Felsorolva néhány hiányosságot, nem titkoljuk, hogy ezek mellett rengeteg pozitív és érdekes kezdeményezésnek voltunk szem- és fültanúi, s az egész rendezvény eredményét jónak kell ítélnünk. Az észlelt fogyatékosságok szolgáljanak okulásul az elkövetkező táborozás hasznára.

Horváth Rezső.

mészetes, hogy a részvétel a műsoroktól függ.

— Amikor végigsétáltunk ennek a szép, új létesítménynek a folyosóján, külön felhívtad a figyelmemet a könyvtárra.

— Az lesz a legjobb, ha nemcsak beszélek, hanem meg is mutatom a könyvtárunkat, hiszen i- gazán nincs mit szégyellnünk.

— Az első fél évre összesen 13 500 könyv kikölcsönzése volt tervbe véve, de ezt önhibánkon kívül, sajnos, nem tudtuk teljesíteni. Ugyanis az új könyvtárosnőnk csak április 15-én lépett munkába, s a teljes revíziós leltár elvégzése több mint egy hónapot vett igénybe. Csak május végén fogadta ismét az olvasókat a márciustól zárva tartó könyvtárunk, s így jóval kevesebb könyvet kölcsönöztek.

— Terveitek?

Nem akarom az adatok halmazát felsorolni, de mindenesetre folytatni szeretnénk a már bevált akciók szervezését, hiszen e- zek mindannyiunkban kellemes emlékeket hagynak, sőt sokakat még aktívabb munkára, kezdeményezőkészségre ösztönöznek.

Koller Sándor