Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
új ifjúság 6 A felvétel még a spartakiádra folyó felkészülésen készült. Az iskolából 100 leány és 72 fiú tanulta be a gyakorlatokat. Élénk sportélet — további lehetőségek A Sport napilap a „Szülők az Iskolának — Iskola a szülőknek“ népszerű versenyéből már évek óta nem hiányzik a Galántal Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium sem. A Galántal Járásban Itt a legélénkebb a sportélet a középiskolák közül. E verseny kilencedik évfolyamá. ban az iskola az országos 42. helyet szerezte meg — az előző évi 32. hely után —, s Így a Járás harmadik legsikeresebb középiskolája lett. — Mi okozta a ■ visszaesést? — kérdeztük az iskola testnevelő tanárától, Czígler Sándortól. — Nem mondhatjuk, hogy kevésbé voltak tanulóink a sportban aktívak, hiszen ismét több mint 100 sport, és testnevelési akciót rendeztünk, amelyek lránt a ta_ nulók körében igazán nagy volt az érdeklődés. A felsőbb szintű versenyeken is szép sikereket értünk el. Amit iskoláiknak fel lehet róni, az az, hogy nem sikerült mozgósítanunk a szülőket, akik tevőlegesen hoz. zájárulhatnának a sportélet fejlesztéséhez. A szülők passzivitása továbbra is gond, mivel tanulóink nagy része vidékről való, és Így nehéz őket bevonni a munkába. Kivétel néhány igazán segítőkész szülő. Ki kell emel. ,nl Barczi Attilát és Szépéné Csani Ágnest, akik szlvvel- -léiekkel kiveszik részüket az egyes megmozdulások szervezéséből és az iskolai sportkörök irányításából. A hiányzó szülőket pedig a pedagógusok helyettesítik. Közülük megemlíthetjük Morvay Bélát, Pék Lászlót, Bar. talos Otomárt és Púkkal Lászlót. Csak hát ez nem meg. oldás, mivel így is szükség lenne a segítségre. Czigler Sándoron kívül tornatanár még Takács György, Schénk Sándor, és hozzájuk tartozik Pékné Árendás Anna, aki Jelenleg gyermekgondozási szabadságon van, és Marsai János, aki pedig kötelező katonai szolgálatát tölti. Az elmúlt tanévben hagyományosan lezajlottak az iskolabajnokságok: fiúk kosárlabdában és asztaliteniszben, a lányok röplabdában és atlétikában mérték össze erejüket, úszásban pedig mindkét nem. Ezen kívül a gimnáziumban működött kosárlabda-, röplabda- és atlétikai szakkör, a tanulók Jóvoltából pedig testépítés, sei és karatéval is foglalkoztak. Nagy közkedveltségnek örvend a honvédelmi kör. A galántal magyar gimnazisták a hagyományokhoz £ hűen részt vettük egész sor Járási és felsőbb szintű sportrendezvényen. A legnagyobb sikernek a „Tábortüzek a hegyekben“ versenyben elért szlovákiai harmadik helyezést tartják. Ezt a győzelmet Czajlík Csilla, Nogely Viola, Nagy Mónika és Kocsis Mónika harcol, ták ki. A gimnazisták eredményesen képviselték Járásukat kerületi szinten kosárlabdában, atlétikában és úszásban. Mindezek mellett egész sor Járási bajnoki elmet harcoltak ki, elsősorban atlétikában, kollektív versenyekben és honvédelmi versenyeken is. Az Iskola sportéletében fontos szerepet Játszik a rá- ; termettségl Jelvény, megszerzése. Annak ellenére, hogy a testnevelő tanárok nagy figyelmet fordítanak a ta. nulók fizikai rátermettségének növelésére, e téren elmaradtak a várt eredmények. A diákok 137 bronz- és 33 ezüstjélvényt szereztek. Kép és szöveg: OLÁH GYDLA TUDÓSÍTÁS EGY ISKOLÁBÓL ZINAIDA TURCSINÄ, a 13 esztendős Natasa és a 2 éves Mihail édesanyja, a Szpartak Kijev kézllab- dacsapatának erőssége. Kétszeres olimpiai bajnok (1976 és 1980), világbajnok (1982), tizenhatszoros szovjet bajnok, a szovjet válogatott csapatkapitánya, 255 alkalommal szerepelt a címeres mezben, yáltozatlanul az együttes „esze“, mozgatója, motorja, s annak ellenére, hogy 38 éves, még mindig a világ legjobbjai közé tartozik. TÁRSAI LÁNYAI LEHETNÉNEK — Még nem fáradt el? — Mindig arra törekszem, hogy Jó formában legyek, legalább olyanban, mint a többiek. Ha játékban lépést tudok tartani a fiatalokkal, akkor a kor nem számít. — Árulja el, hogyan tudja tartani ezt a magas szintet ilyen hosszú időn keresztül? — A lényeget az edszésben kell keresni. Sok függ az edzőtől. Meg attól, hogy az ember szeresse is azt, amit csinál. Kézilabda nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Nemsokára negyedszázados lesz a kapcso latunk. , — Mikor szerepelt először nemzet, közi találkozón? — Egy NDK-ban rendezett tornán 1965-ben. — Azóta sok-sok válogatott mérkőzésen játszott. Mit jelent az ön számára hazáját képviselni? — Azt, amit minden sportoló szá. mára: nagy megtiszteltetést. Amikor nemzeti lobogónk felkúszik a középső árbocra, az felemelő érzés. — Hogy érzi magát olyan csapat, ban, ahol a társak a lányai lehetnének? — Nagyon jó a mostani együttes: a -tapasztalat mellett a fiatalság és a küzdeni akarás a Jellemzője. Nagyon Jó velük lenni; arra törekszem, hogy a fiataloknak nővére legyek, segítsek nekik tanácsokkal is. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is — Két gyermekük van. Férjével e- gyütt életüket a kézilabdázás tölti be. Hogyan sikerült megfelelni az anyaszerepnek a gyakori utazások mellett? — A Jő nagymama aranyat éri Ebben a vonatkozásban szerencsés vagyok. Édesanyám velünk él Kíjevben, s bár 73 éves, sokat segít nekünk. Natasa 13 éves, ő már elég önálló, a szakosított kézilabda-iskolába Jár. — A kézilabdázás fejlődik. Nincsenek nehézségei a változó játékkal? — Igaz, hogy a kézilabdázás ma már más, mint amikor elkezdtem, de ez nem okoz gondot. Minden vonat, kozásban döntő a felkészülés. Az edzéseken nemcsak a kézilabda szerepel, hanem a kiegészítő sportok, elsősorban az atlétika, az akrobatika. Az embernek karban kell tartania a testét, legyen rugalmas, felkészült. — Mitől más a kézilabda? — Nagyobb figyelmet fordítunk az erőre, a technikára, a gyorsaságra. Ügy gondolom, hogy a továbbiakban is ez lesz a fejlődés iránya, és tovább gyorsul a játék. — Mit tart a legfontosabbnak a sportágában? — A kézilabda csapatjáték, s az első helyen mindig a csapat sikere áll, ez szerzi a legnagyobb örömet. — S az életben? — Béke, egészség. bizalommal fordulnak hozzám. Megemlíteném Tamila Olekszjukot, aki mindössze 17 éves. Nagy tehetségnek tartom, s könnyen lehetséges, hogy majd ő veszi át a helyemet. — Férje, Igor Turcsin edzője a Szpartakban és a válogatottban is. Magával is annyira szigorú, mint a többiekkel, vagy kivételezik? — Nincs kivételezés, sőt azt mondhatnám, hogy az edzéseken és a mérkőzéseken velem szemben szigorúbb. Ez azzal magyarázható, hogy én irányítom a csapatot, minden raj tam keresztül történik. Esetleges hibám kétszeresen bosszantja férjemet, s ezt nem rejti véka alá. — Ugyanannyit edz, mint a többiek, vagy kevesebbet? — Többet, mint a társak. Rendsze. rint 30—40 perccel meghosszabbítom az egyéni edzésemet. Nem szeretnék lemaradni a fiatalok között. Az előző idényekhez viszonyítva is többet edzem. — Befolyásolja a csapat taktikáját, szoktak tanácskozni a kézilabdázásról férjével? — Gyakran kíváncsi a véleményemre. Sok problémát közösen vitatunk meg. Ha valamiben nem értünk e- gyet, akkor az ő álláspontja a mérvadó. Ö az edző, övé az utolsó szó. (Zinaida elmosolyodott: „Magánéle. tünkben más a helyzet“...) JÖ JÁTÉKMESTERT NEM LEHET VÁSÁROLNI Albert Sing egykori élvonalbeli svájci Játékos, majd edző figyelemreméltó cikket írt a mai labdarúgásról. Ebből idézünk néhány részletet: „... A futball lényege a gól. De hogyan lehet gólokat elérni? Az egyesületek ennek érdekében vásárolnak gólkirályokat, játékmestereket, és folyton csak vásárolnak. De amit nem lehet megvásárolni, az a csapatjáték, a játékosok egymás közötti megértése, összjátéka. Szakértői szemmel és kézzel ezt állandóan javítani és gyarapítani kell. A legjobb gárda, amelyet valaha láttam, az Magyarország aranycsapata volt. Ez a társaság mértéke minden labdarúgó-tudománynak. Az 1954. évi világbajnokság küszöbén az a szerencse Jutott osztályrészemül, hogy a Young Boys csapatában kétszer játszhattam edzőpartnerként a magyar válogatott ellen. A világbajnokság e- lőtt négy héttel a Wankdorf-stadiont a Young Boys — magyar válogatott barátságos mérkőzéssel avattuk fel, 9:0 arányban veszítettünk. De ez már különösképpen említésre métti esemény, hiszen a nyugatnémetek Baselban 8:3-ra kaptak ki a csodálatos magyaroktól. D? mi volt a titka ennek a tökéletes csapatnak? A mérkőzés után bankettet rendeztek. A magyar játékosok. alighogy befejezték az étkezést, félretolták a tányérokat, és a papír- abrosszal befedett asztalokat — akkoriban Bernben még papírabroszokkal terítettek — arra használták, hogy felvázolják utánozhatatlan húzásaikat, amelyeket a pályán láthattunk tőlük. Képzeljük csak el: a játékosok 9:0-ra nyertek, és azután a csapat valamennyi tagja leült az asz- tál köré, és két órán keresztül — edző nélkül — megbeszéli a játék minden mozzanatát. Ez engem annyira megfogott, hogy ettől kezdve minden mérkőzés után kényszerítettem játékostársaimat, hogy üljenek le az asztal köré, és alaposan elemezzék a mérkőzés közben felmerült gondokat, Ma a játékosok legfeljebb egy pohár whisky mellé ülnek be megszokott bárjukba. Amióta arról fecsegnek, hogy korszerű labdarúgásra van szükség, a legnagyobb ostobaságokat hallhatjuk. Ha egy olyan csapat, mint a francia, megjelenik az Európa-baJ- nokságon, és semmi mást nem tesz, mint játéka középpontjába a labdát állítja, vagyis tekintetbe veszi a láb- i darúgás ősrégi alapszabályát, akkor mindjárt korszerű labdarúgásról beszélnek. Az Európa-bajnokság idején Franciaországban mindenki Piatinit, a játékmestert dicsőítette. De tulajdonképpen ki is a Játékmester? A játékmestert nem lehet egyszerűen megvásárolni és azután azt mondani a csapatnak, ezentúl ez lesz az irányítótok. A játékmestert a csapat csinálja, a csapatnak kell elfogadnia.- Éppen Piatini legjobb példa arra, hogy neki is a torinói Juventusban fél éven keresztül milyen nehézségei voltak. Mire az egyesület vezetősége az egyesületen belül megteremtette az egységet, már elúszott a bajnok-* ság. Platininak teljesen át kellett a- lakulnia. Elkezdett harcolni. Hátul megszerezte a labdákat, azután osztogatott, és elöl a befejezésnél mindig ott akart lenni. Tehát nem a játékosoknak kellett a játékmesterhez igazodniuk, hanem megfordítva. Honnan is tudhatná egy játékos, hogy a játékmester hova akarja küldeni a labdát? Éppen az ilyen tévedések elkerülése érdekében fontos a labda nélküli játék. Nem a dirigens határozza meg, hogy hova kell küldeni a labdát, hanem az a játékos, aki a megfelelő helyre jut. Ha több játékos teszi magát szabaddá, akkor a labdát birtokló játékostól függ, hogy oda továbbítsa azt, ahol az ellenfél védelme pillanatnyilag a leggyengébb. Tehát tulajdonképpen minden technikás, a labdát gyakran birtokló játékosból lehet játékmesteri“ A legjárhatóbb út a fiatalok nevelése. Jó példáért nem kell messzire menni, az utóbbi években nagy figyelmet szentelnek neki a DAC sportegyesületében. Ennek egyik gyümölcse az Aratási Kupáért folyó rangos nemzetközi ifjúsági labdarúgótorna, amelyen a felvétel készült. Palágyl felvétele
