Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-03 / 36. szám

új ifjúság 5

K fasisztájc boszorkányoknak nevezték őket, pedig fiatal, életvidám teremtések voltak. A tama- nyi 46. női repülős gárdaezred pilótanői a sötétség beálltával indultak harci feladataik végrehajtására.

Munkatársunk, Nyina Grozova Jevgenyija Zsigulenko filmrendezővel, a hajdani repülőezred pilótanőjével, a Szovjetunió hősével beszélgetett.

— Milyen emlékeket idéz fel önben a nagy honvédő háború első napja, 1941. június 22.?

— Jó hangulatban ébredtem. Levizsgáztam a főiskolán, örültem a vakációnak, annak, hogy Ku- bányba utazhatok anyámhoz. Bosz- szúsan és meglepetten hallgattam, hogy milyen lármát csapnak az emberek a környékünkön. Aztán tudtam meg, hogy kitört a háború.

Attól a perctől fogva Zsigulenko ezer meg ezer hasonló korú fiúval és lánnyal minél előbb ki akart jutni a frontra. A nőket a- zonban nem szívesen sorozták be a hadseregbe, legföljebb rádiósnak vagy egészségügyi szolgálatra. Ö azonban repülni szeretett volna (még a háború előtt sikerült bejutnia a léghajótervező főiskolára, ami akkoriban a nagy érdeklődés miatt nem ment köny- nyen). Végre teljesült a vágya. Marina Raszkova, a híres pilótanő egy repülőezredet szervezett, amelynek Zsigulenko is tagja lett.

A korabeli fényképeken Jevgenyija bajtársnői egyáltalán nem katonás külsejűek.

— Mivel foglalkoztak ezredtársnői a háború előtt?

— Néhányan éppen hogy elvégezték az iskolát. A háború kitöEGY PILÖTAN6 EMLÉKEZIK

Jevgenytfa Zsigulenko 19 évesen ment ki a frontra.

résekor a legfiatalabb 17, a leg? idősebb 27 éves volt. Igyekeztek azonban idősebbnek látszani, hogy kimehessenek a frontra. Meri A- vidszba és Tánya Szumarokova az orvosi egyetemen tanult. Ira Szeb- rova egy kéreglemez-készítő gyár ban dolgozott. Vera Belik a ta nárképző főiskolán tanult. Pa rancsnokunk, Jevdokija Bersansz kaja a mezőgazdasági; repülőszol gáláinál dolgozott. i A lányok közül sokán felkeresték a parancsnokot, könyörögtek, ravaszkodtak, csak hogy megtanulják a navigálást, s aztán repülhessenek. Pedig a, : levegőben sokkal kevesebb esélyük volt az életben maradásra; mint a földön.

Az első áldozat Duszja Noszal volt. Amikor az ezred fasiszta hajókat bombázott Novorosszijszk’ térségében, egy ellenséges vadászgép sorozatot adott le gépére, és az egyik lövedék a halántékán érte. Ira Kasirina, a navigátor vissza tudta vezetni a gépet repülőterünkre. A kabinban a kormány mellett ott volt Duszja férjének a fényképe. ^Sokáig nem. volt gyermekük. Közvetlenül a háború kitörése előtt fiuk született. A fasiszták azonban lebombázták azt a szülőotthont, ahol Duszja feküdt, s a gyermek meghalt. Amikor Duszja fölépült, rögtön jelentkezett a frontra. ‘ ' •

Ólja Szanfirovának egy akna oltotta ki életét. Együtt repült Ru- fa Gasevával. Nagyszerűen együttműködtek! Egy alkalommal a fasiszták lelőtték gépüket. Két nap múlva étlen-szomjan mégis- eljutottak saját csapataikhoz.

A Krímben, a támany-félszigeti harcokban az egyik éjszaka nyolc leány halt jneg. Néha .ipég .m,.is hallom álnúun'bíwi, .hogyan jajgat halálos-sebesülésétől' Gálja iJjol«*^ tovfcs. • •

— Öp 968 harci repülést hajtott végre a háborúban. Közben’barátnői közül gokan meghaltak, számos repülőgép elpusztult. Az ön gépét is kétszer eltalálták, és mégis újból vállalkozott repülésre. í— Akkor- mindegyikünk azt hitte, hogy nélküle egy nappá! később ér véget a háború. Iparkodtunk kijönni a kórházból, siettünk vissza az ezredhez, jhogy fölszáll- junk -a legközelebbit géppel.'Egy- - szer én is kórházi pizsamában és - papucsban jelentkeztem az ezrednél. A kórház parancsnoka kísérettel vitetett vissza, hogy teljesen meggyógyuljak.>

Felszálláskor minden kockázatot vállaltunk. Ott hagytuk a földön az ejtőernyőket, hogy minél több bombát. vihessünk magunkkal. Előfordult, hogy repülés’köz- ' ben ki kellett másznunk a gép'-je-; í ges szárnyára, hogy saját kezünkkel oldjuk ki a megrekedt bombákat (néha ugyanié; zsákmányolt bombákat használtunk föl, s azok nem illeszkedtek a hpmbatartóbaj.

A műszerésznők, amikor el volt 'torlaszolva a géphez vezető autó-, út, éjszaka olykor. 3000 kiló- grammnyi bombát maguk cipeltek oda. Gyakran szálltunk föl esőtől, hótól fagyos pilótaruhában, átázott csizmában.

Borzalmas körülmények közt repültünk. A feladat teljesítése u- tán vacogott a fogunk, remegett a térdünk, sokszor beszélni sem tudtunk. Egy éjszaka tíz vagy annál is több bevetést hajtottunk végre.

A háború ütötte sebek évtizedekig nem gyógyulnak be. Sokszor álmodtam azt, hogy lelövik a gépemet a levegőben. Álmomban ez még szörnyűbb, mert az ember nem tud mihez kezdeni.

Ezredünk hajózó állományának egyharmada halt meg. Sokat közülük a háborúban kapott sebek vagy betegségek vittek el már a győzelem után.

^{&£k ! kÚSŐl>bt, negyvenöt • úté»'-* éttettem épeg, hogy mi vonzott, minket a haroba. Antikor anya lettem újból tapasztaltam az akkori érzéseket: menteni, óvni, védeni... '

— De abbán a válságos időben ezek az érzések bizbnyára rejtve maradtak, hiszen keménynek kellett lenni.

■

1947-ben , Zsigulenko, -a Szöulét-, unió Hőse,' egy 'szovjet riő^üldött^, ség tagjaként Olaszországba utazott. Azóta is Ófzi a fényképet, a- melyen együtt látható egy olasz óvodás kislánnyal, aki a. háború alatt ’vesztetté el spüleit. f .

— A nők minden körülmények között nők maradtak. Olykor el- érzékenyültünk és ábrándoztunk.

— Hol tartózkodott a háború utolsó napján?

— Berlinhez közel. Ültünk a lányokkal egy házban, és egyszer csak azt hallottuk: „Vége a háborúnak!“ Kiszaladtunk, az- utcára, a levegőbe lőttük a pisztolygolyókat, összeölelkeztünk,:, csókoltuk egymást, táncoltunk. ■’[

Évekkel a háború után’ jevge- . nyija Zsigulenko beiratkozott az Országos Filmművészeti Főiskolára. 1981-ben elkészült a Légi boszorkányok című filmje. Képzelt személyek szerepeltek benne, de ezredtársnői azonnal magukra ismertek.

— Miután megrendeztem ezt a

filmet,' nem gyö|jjr|ek. tpv^bb a háborús lidércálmok — mondjá-' ‘ Jevgenyija'. —r'Emkbéh' az évekül bén ellenállhatatlan kényszert "e- ’ ' reztem arra, hogy kibeszéljem magamból a fájdalmát. . . t

Nemrég kezdték játszani a szovjet mozikban legújabb filmjét. Címe: Jogtalanság és kudarc. Ez is ä háborúról szól.

Jamaicában néhány hónappal ezelőtt megtartották a „Szabad világ ifjúságának nemzetközi konferenciáját“. Nem titok, hogy éppen az Egyesült Államok volt az, amely nem kevés erőfeszítést tett annak érdekében, hogy megszervezzék az említett „fórumot“. A rendezvények előkészítésére és megtartására több millió dollárt fordítottak. Maga Reagan elnök igen élénk érdeklődést mutatott a fórum iránt. Mindez egyeseknél gúnyt, míg másoknál értetlenséget keltett. Ugyanakkor felmerült a kérdés: a Fehér Ház gazdája mióta vált „az ifjúság barátjává“, ha egész fegyverkezési politikája, „csillagháborús“ tervei és más háborúi mélységesen ellenségesek Földünk fiatal nemzedékének békeszerető törekvéseivel? Ha Reagan hozzájárulásával és a CIA zsoldosainak támogatásával vagy Washington úgynevezett partnerei révén megsemmisítik az ifjúság legszebb vágyait Nicaraguában, Afganisztánban, Dél-Afrikában, Libanonban? Ha a Reagan-kormány olyan pénzügyi-gazdasági irányvonalat folytat, amely a harmadik világ if- jainak és leányainak millióit éheÍ

ésre, nélkülözésre kárhoztatja? [a Reagan a maga egész csapatával mindenképpen azon van, hogy gyámkodjék a diktátorok és Salvador, Chile, Pakisztán és Dél- -Korea elnyomó rendszerei felett. Sőt mi több, magában az Egyesült

Államokban is mind a mai napig több millió fiatal él szegénysorban, s jelentős része munkanélküli« 4 ■ , ,

Még azokban a napokban is, a- mikor Jamaicában zajlott a „Szabad világ ifjúságának nemzetközi konferenciája“, a Dél-afrikai Köztársaságban a Reagarükormány- zat támogatását élvező fajüldözők afrikaiakat gyilkoltak le, az izraeli megszállók, kegyetlenül leszámoltak több. libanonival, míg Közép-Amerikában a CIA-val kapcsolatban álló „halálbrigádok“ garázdálkodtak.

Világos, hogy „a konferenciára“ Washingtonnak egyáltalán nem azért volj szüksége, hogy á világ fiatal nemzedéké hallathassa hangját a békéhez, a szabadsághoz és a társadalmi haladásról való jogáról. A rendezvény szervezői között olyan szervezetek találhatók, mint az „Ifjúság Amerikai Tanácsa“, amely szoros kapcsolatban áll a CIA-val. Areh- hez a szervezethez tartozó „fiatal republikánusok“, mint ők maguk állítják, „még Reagannál is. jobbra állnak“. ,

Ezek után nem meglepő az sem, hogy a Kingstonban megtartott „fórumod“, a „küldöttek“ között a nicaraguai „kontrák“ soraiból érkezett professzionista terroristák, afgán ellenforradalmárok és hasonló elemek vettek részt Jelen voltak az úgynevezett „gusa« nők“, akik már régóta a GIA vezetésével titkos háborút folytatnak Kuba ellen... E „küldöttek“ számláján megannyi gyilkosság, diverzáns akció és más gonosz- tett van, amelyért ugyanabból a kincstárból fizettek, amelyből most dollármilliókat ipazaroltak a szóban forgó jamaicai „konferenciára“.; A Reagari-kormányzat milyen politikái hasznot akart húzni a „konferenciába“ befektetett tőkéből?

Washingtonban tudnak arról, hogy számos országban a fiatalság aktív szerepet tölt be a háborúellenes mozgalmakban, valamint a nemzeti-felszabadítási és forradalmi harcban. A Reagan- -kormányzat a Kingstonban végrehajtott manővereivel elő akarta jnozdítani saját politikáját, a- meíynek az a.céljai hogy szétzilálja a demokratikus ifjúsági mozgalmat, megossza aizt, és-a saját önző birodalmi céljainak rendelje alá. Washingtonban egyesek arra törekednek, hogy az antikom- munizmustól elvakult és a minden haladáá iránt gyűlöletet érző fiatalok készek, legyének Ölni és pusztítani vagy, pedig rab módra szolgálni a monopóliumok érdekeit, megbékülve a jogtalansággal és a hatóságok önkényével;

Ám „a konferencia“ résztvevői között voltak naiv fiatalok is, a- kik, nagyon gyorsan kénytelenek voltak rájönni árra, i hogy becsapták, kalandba rántották be őket. A show szervezői egyeseket egyszerűen megfosztottak attól’a lehetőségtől, hogy szót kapjanak.,A dolog odáig fajult, hogy áHatin- -amerikaiak egy csoportja elhagyta a „konferenciát“, mondván, .hogy, az „nem felel meg a demokrácia elveinek“. Kétségtelen, hogy a Reagan-kormányzatnak a „jamaicai fórummal“ az volt a másik konkrét célja, hogy azt szembeállítsa a Moszkvában tartandó

XII. Világifjúsági és Diáktalálkozóval. |ízonban, a hidegháború és az antikommunizmus szellemétől : áthatott ilyesféle mesterkedések nem arattak sikert, s a „konferencián“ kirobbant botrányok csak -hozzásegítették a nemzetközi közvéleményt ahhoz, hogy világosabban lássák a CIA segítségével rendezett« akció valódi lényegét.

Ennek fényében a moszkvai VIT még inkább 1985 nagy jelentőségű eseménye volt, amikoris 1985-öt az ENSZ az ifjúság nemzetközi évévé nyilvánította; 157 ország ifjúsági szervezetei vettek részt a találkozón, s közöttük a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű fiatal emberek voltak. O- lyanok, akiket egyesít a béke megszilárdításának vágya, s az, hogy az emberiséget megmentsék a nukleáris katasztrófától, a fiatalok számára a szabadság és a társadalmi haladás közepette méltó életet biztosítsanak.

• j i

(APN)’

A világszervezet székhe lyén az ENSZ dekolonialí- záciös különbizottsága Namíbia napja alkalmából ünnepi ülést rendezett, amelynek résztvevői elitélték a fajüldöző dél-afrikai rezsim politikáját. Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára a tanácskozás részt, vevőihez intézett levelében hangsúlyozta, a namíbiaí problémát kizárólag a Biz. tpnsági Tanács 1978-ban elfogadott 435. számú határo. zatának teljesítésével labet igazságosan és békés ú;on megoldani. Növelni keü a nemzetközi nyomást Preo r.iárt és el kell érni, htgy azonnal vonja ki megszabó csapatait Namíbiából, hang. súlyozta a főtitkár.

—o—

A Dél-afrikai Köztársaság területéről különlegesen kiképzett terrorista csoportok támadást hajtottak végre Mozambik ellen. A terroristák tűz alá vették Maputo tartományt és a határ mentén fekvő Mamaacha nevű várost. A támadók több polgári személyt megöltek, illetve megsebesítettek.

Folytatódnak a heves harcok Zambézia tartományban is, ahol a banditák több falut elfoglaltak.

Az AIM mozambiki hír- ügynökség kommentárjában leszögezte, hogy a terrorista csoportokat külső erők arra próbálják felhasználni, hogy megakadályozzák az ország fejlődését és vissza, taszítsák Mozambikot a gyarmati időkbe.

—o—

Bécsben a kancellári hi. vatal épülete előtt több ezer osztrák bortermelő tüntetett á botra vonatkozó „túl s£igorúriák,,'tártott új tör. Véhyeí'Vezet ellen. Az új törvény elfogadásával a- karjá'k helyreállítani az osztrák borok régi jő hírnevét, amelyet súlyosan megingatott a közelmúltban kipattant borbotrány. Mint ismeretes, a bortermelők az em. béri szervezetre mérgező vegyi anyagokkal „javították fel“ boraik minőségét.

A tüntetők azt szeretnék elérni, hogy továbbra is engedélyezzék különféle „javítószerek“ alkalmazását, ezen kívül adókedvezményt is követeltek. A borbotrány kivizsgálása során beigazolódott, hogy az Ausztriában termelt bor egyharmadát könyvelés nélkül adták és vették, tehát ezután nem is fizettek adót. Az állami költségvetést ily módon é- vente egymilliárd schilling veszteség érte.

—o—

A Fehér Ház beismerte, hogy Ronald Reagan amerikai elnök a negyvenes é. vek végén hollywoodi tevé. kenysége idején a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) informátora volt. Ugyanakkor elmondták, hogy Reagan „csak igen csekély szerepet“ játszott, amikor megszerezte az FBI számára kommunista-barát nézeteket valló filmszínészek nevét, és a rájuk vonatkozó infor. mációkat.

A Fehér Ház Reagan akkori tevékenységét azzal kapcsolatban kommentálta, hogy a San Jósé Metcury News című kaliforniai va sárnapi újságban eredeti FBI dokumentumokra hivatkozva jelent meg hír erről. A jelentés megállapítja, hogy Reagan tájékoztatta az FBI- -központot a második világ, háború után Hollywoodban működött kommunista mozgalmakról. Ez abban az időben volt, amely megelőzte McCarthy.féle kommunista- .ellenes kampányt az Egyesült Államokban.

AZ IFJÚSÁG HAMIS BARÁTAI