Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
Háromszor egymás után győzött a szlovák ifjúsági válogatott az Aratási Kupáért folyó tornán és végérvényesen a kupa birtokosa lett. Gondolatok egy nemzetközi ifjúsági labdarúgótorna ürügyén magasan kiemelkedett a mezőnyből. Fizikai adottságban, erőnlétben, játékosságban, gyorsaságban, keménységben (!) és össz- játékban is. És akkor ezek a fiúk életükben először és utoljára játszottak együtt. Három nap alatt három kemény mérkőzést játszottak, de a döntőben is olyan e- rőbedobással és lendülettel küzdöttek, hogy 6:0 arányban valósággal lelépték a kissé fáradtnak tűnő Tatabányai Bányászt. Ezekről a fiúkról, a trenőíni Bokorról, a kapus Ondruákáről, Vcelkáról, Hepnerről, Vicékről, Marclnról bizonyára sokat hallunk még (legalábbis remélem). Felmerül a kérdés: mivé fejlődnének, ha több lehetőséget kapnának? Ezt firtatta ; többek között a csapat- alkalmi edzője, Pa. vol Kräek. Sokan feltették továbbá a kérdést, hogy hová tűnnek el ezek a fiúk, e- setleg miért nem csillogtatják ezeket az erényeket felnőtt korukban? Miért koptatHárom napon át zajlott GabCíkovőban, Hrobofíovóban, Diőspatonyban (Orechová Potőii), Hódosban (Vydrany), Nagyabony- ban (Veiké Blahovo) és Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a DAC Aratási Kupájáért folyó nemzetközi ifjúsági labdarúgótorna negyedik évfolyama. Ismét rangos nemzetközi mezőnnyel. Hiszen a II. ligás vendéglátó együttesen kívül indult a szlovák ifjúsági válogatott, az NDK többszörös bajnoka, a Dinamo Berlin, az I. ligás Zbrojovka Brno és a magyar ifjúsági első osztály képviselői, a Tatabányai Bányász és a Székes- fehérvári Videoton. A helyenként elég szép számú közönség lendületes játéknak lehetett mindenütt tanúja. Csak dicsérhetjük a DAC labdarúgó- -szakosztályénak vezetőségét, hogy több helyen rendezte a selejtező mérkőzéseket, ezzel is népszerűsítve az ifjúság körében végzett munkát, ismét bizonyítva, hogy az immár elsőligás sportegyesületben nagy figyelmet szentelnek a fiatalok nevelésének. „A DAC berkeiben egy idő őta új szelek fújnak — véli erről Paulicky Péter, a DAC labdarúgó-szakosztálya ifjúsági bizottságának elnöke, a torna szervező bizo.tságának alelnöke. — Minden eddiginél alaposabban, megfontoltabban és módszeresen foglalkozunk a fiatalok nevelésével. Ez a legjobb befektetés, és erre kötelez bennünket az a tény, hogy első csapatunk bejutott a legfelsőbb osztályba. Kell a jó utánpótlás. A javuló munka eredménye ez a nemzetközi torna is, amely véleményem szerint meglehetősen magas színvonalú mérkőzéseket hozott. Bár így egy kicsit költségesebb a vállalkozás, de azért rendeztük a mérkőzéseket járásunk több községében, hogy hírverést csapjunk az ifjúsági labdarúgásnak. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez a torna — akárcsak az előző évfolyamok — valóban jó hírverése volt a labdarúgásnak, és hozzájárult a szocialista országok ifjú sportolói barátságának megszilárdításához. Köszönet illeti járásunk és városunk párt- és állami szerveit, hogy tá. mogatásukkal lehetővé tették a torna megrendezését.“ Aki látta a mérkőzéseket, az fenntartás nélkül igazat ad a szervező bizottság al- elnökének. A legtöbb csapat csillogtatta mindazt, ami a labdarúgást széppé, élvezetessé, utánozhatatlanná teszi. A nézők is bizonyára meglepődve tapasztalták, hogy ezek a 16—18 éves fiúk milyen tökéletesen bánnak a labdával. Tudnak mindent, a. mit egy mai élvonalbeli labdarúgónak tud’- nia kell. Technikai trükkjeíkkel nemegyszer tapsra késztették a közönséget. Nem okozott nekik gondot a labdaátvétel futás közben, hatalmas, térátölelő, előre ívelt labdákkal küldözték támadásba a csatárokat, akik a lövőtudományban is jeleskedtek. Ennek bizonyí éka, hogy a kilenc mér. kőzésen harmincöt gól született. Különösen kitűnt a szlovák ifjúsági válogatott, amely a hazai és külföldi szakemberek egybehangzó véleménye szerint is ják évekig a cserepadot ahelyett, hogy játéklehetőséget kapnának? Ezekre a kérdésekre és a nemzetközi tornával kapcsolatos dolgokra megpróbálok választ adni a részt vevő csapatok szakvezetőinek segítségével: PAVOL KRSEK, a tornagyőztes szlovák ifjúsági válogatott edzője: „Először is helyesbítenem kell. Ez az együttes nem a szlovák ifjúsági válogatott, hanem a szlovák ifjúsági liga válogatottja. Természetesen örülök annak, hogy harmadszor és vég. érvényesen elnyertük a kupát. Úgy hiszem, hogy szemre is szép, tetszetős, kultivált futballt játszottunk. Annak ellenére, hogy a fiúk először játszottak egy csapatban, a pályán érezték egymást, az összjáték is meglehetősen gördülékeny volt. Csak sajnálni lehet, hogy nincs több hasonló lehetőségük, mert a válogatás korosztályonként országos szinten folyik. Kevesebb a lehetőség, hogy ezek a fiúk bekerüljenek a csapatba. Dicséret illeti a DAC vezetőségét, hogy ilyen 'színvonalas tornával segíti Pavol Krsek Sidó Ferenc Michael Noack Straub Lajos az ifjúsági labdarúgást. Nem is ismerek ehhez hasonló tornát még egyet Szlovákiában. Jó lenne, ha további egyesületek is kö. vetnék a DAC példáját, és akkor elmondhatnánk, hogy nemcsak beszélünk az ifjúság nevelésének fontosságáról, hanem valamit teszünk is érte.“ BORBÉLY LÄSZLÖ, a Videoton edzője: „Tavaly a döntőben játszottunk, idén talán kissé csalódást okoztunk. Figyelembe kell azonban venni, hogy fiatal, alig tizenöt éves fiúkból álló csapattal érkeztünk. Három kulcsjátékosunk éppen Kínában szerepel a 16 évesek első hivatásos világbajnokságán. Ha meghívnak, még további két éven át ugyanezzel a csapattal jövünk, és a mostaninál egész bi'ztos jobban hely téliünk. A tornával kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy minden szempontból tökéletesen meg va,n szervezve. Színvonala vetekszik néhány rangos felnőtt nemzetközi torna színvonalával. A szlovák válogatott kimagaslott a mezőnyből, irigylem Kréek kollégát, hogy ilyen játékosanyaggal rendelkezik. Jő lenne, ha a szocialista országok több ilyen nemzetközi tornát rendeznének. Nagyot lendítene országaink labdarúgásán.“ SIDÖ FERENC, a DAC edzője: „Hiába, fiaim még nincsenek egy »súlycsoportban« a többi résztvevővel. Ennek ellenére elmondhatom, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet és a mérkőzéseken megnehezítettük a nagy esélyes csapatok dolgát. A tavaszi idény alatt sokáig betegeskedtem, közben nemzedékváltásra is sor került, s ez meglátszott a csapat teljesítményén. Az összjáték még nem volt zökkenőmentes, de a csapat játékán már néha látszott, hogy feljövőben van. A jövőre nézve csak azt mondhatom, hogy már a legközelebbi bajnoki évfolyamban beleszólunk az elsőség kérdésébe. A szakosztály vezetősége is ezt várja tőlünk. Ha már az első csapat bejutott az I. ligába, úgy illik, hogy mi is a legfelsőbb osztályban szerepeljünk.“ MICHAEL NOACK, a Dinamo Berlin mód- szertani vezetője: „Nálunk szigort rendszerben folyik az ifjúság nevelése (meg is látszott a csapat összjátékán — a szerző megj.). Ezek a fiúk bizonyos kortól a Dinamo bennlakásos sportiskolájába járnak. A dunaszerdahelyi csapattal hagyományosan jő baráti kapcsolataink vannak, mindig örömmel jövünk ide, és remélem, ők is szívesen játszanak a mi őszi nemzetközi tornánkon. Ezek a kapcsolatok lendíthetik előre a szocialista országok labdarúgását.“ STRAUB LAJOS, a Tatabányai Bányász edzője: „Nagyszerű rendezvény ez a torna, kiváló lehetőség a különböző országokban folyó munka összevetésére, tapasztalatszerzésre. Kár, hogy ebben a korosztályban o- lyan kevés van belőlük.“ PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei LEGJOBB LENGYEL LABDARUGÓJA ZBIGNIEW BONIER, MINDEN IDŐK Ma már nem vitás, hogy Zbigniew Boniek minden idők legjobb lengyel labdarúgója, aki nemcsak odahaza, a Widzewben, a lengyel válogatottban bizonyította kivételes képességeit, hanem az utóbbi három évben a torinói Juventusban is, amely- lyel elnyert minden létező trófeát: volt olasz bajnok és kupagyőztes, megszerezték a KEK-et, a BEK-et és a Szuper Kupát is. A közelmúltban két sportújságíró barátja segítségével könyvet adott ki „A vetélytársaim“ címmel, amelyet Lengyelországban rövid idő alatt szétkapkodtak. A könyv természetesen megjelent olasz fordításban Is, Boniek 92 oldalon mondja el véleményét, meglátásait a labdarúg óvilág legangyobb csillagairól, akikkel pályafutása során találkozott. Többek között ilyenek olvashatók — Platini: Elég azt mondani, hogy mindenkinél jobb; Maradona: Futballzseni, aki ritkán győz, de képes a közönséget transzba hozni; Zoff: Igazi atléta, olyan kapustípus, akit feltétlenül utánozni kell; Falcao: Az u- tolsó „római király“, Cabrini: Mindig vidám, imádják a nők; Elkjär: Kérlelhetetlen csatár; Rummenigge: A gólszerzés minden csínját-bínját ismeri; Zico: A labdát úgy kezeli és irányítja, mintha kézzel osztogatna; Francis: A legpechesebb játékos, a- kivel valaha is találkoztam, kifinomultabb angol labdarúgót még nem láttam; Rossi: Veszélyesebb a levegőben, a szociális problémák megoldása a hobbija... És hogyan vélekednek a szóban forgó vetélytár- sak róla, Zibiről? _ Akkor a legjobb, amikor a legfontosabb, egy olyan ember a pályán, aki eldönti a legnagyobb összecsapásokat is. Noha mindezt több alkalommal bebizonyította a ]uve csapatában is, sohasem nyerte meg az igazgató Bonipertí kegyeit, aki végül is az idei átigazolási időszakban eladta a Rómának. Erről Boniek így vélekedik: , — Voltak már az életemben nehezebb pillanatok is, de sohasem hátráltam meg, mert tudatában vagyok képességeimnek és ez mindig új erőt adott. Most miután velem együtt eladta Rossit és Tardel- lit is, kíváncsi vagyok, hogy jövőre eljut-e a csapattal a BEK-döntőbe. Előbb-utóbb ő Is érezni fogja a saját bőrén, hogy az élet nem fenékig tejföl. — Ami a- legjobban hiányzik majd, hogy ezentúl nem teniszezhetek Piatinivel, és természetesen a jövőben kevesebbet barátkozhatunk, hiszen más- -más városban élünk majd. Boniekot, feleségét, lányát és fiát hősként fogadták Rómában, a szurkolók nagy ünnepséget csaptak jövetelekor, remélik, hogy az ördöngös lengyel segítségével csapatuk ismét megszerezheti az országos bajnoki címet. Némi problémát jelent, hogy Boniek most a Róma harmadik légionáriusa, ugyanis a piros-sárgák színeiben már régebbről ott van a brazil Falcao és Cerezo. Bruno Conti, a Róma válogatott szélső csatára ezt a problémát így látja: — Bonieknek feltétlenül helye van az első ösz- szeállításban, többet ér nekünk százszor, mint Piatini a Juventusnak. A 29 éves lengyel játékos eddigi pályafutását e- gyébként így látja: — Megismertem a világot, országokat, népeket, rájöttem, hogy a labdarúgőcsillagok nagy népszerűségnek örvendenek mindenütt. Az, hogy egyesek az egekig magasztalnak, mások viszont elvitatják képességeimet, egyáltalán nem zavar, hiszen így volt annak idején az iskolapadban Is, egyes tantárgyak előadói roppant tehetségesnek véltek, mások viszont úgy tartották, hogy reménytelen eset vagyok. Úszni, de nem csak nyáron Nyáron a folyók, tavak, medencék várják azokat, akik hódolnak az úszásnak, ennek az egészséges sportágnak. Az úszással edzettebbekké, ellenállóbbakká válunk.
