Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
SILL MÉRNÖK KÖVETŐI Az Agrostav rozsnyői (Rozüava) vállalatának igazgatói irodája egyúttal irányítási központ Is. Ján Klein Igazgató nem szokványos irodahelyiségben ül. Egy szellős előcsarnokban találtam magam, ahol két fiatal hölgyön kívül ipari televízió fogadja a látogatót és továbbítja a képet az igazgatóhoz. Az asztalon rádió adő- -vevőállomás központi készüléke, s mint megtudtam, még húsz hasonló célú, de kisebb készülék van kint a járásban a kulcsfontosságú erőgépeken, mozgó járműveken, valamint a vezető, Irányító munkatársaknál. A nyomógombos telefonkészülékek társaságában lévő hölgyek innen három személyhez is Irányíthatják a látogatót: az igazgatóhoz, a termelési, valamint a műszaki igazgatóhelyetteshez. Az igazgatót szintén az elektronikai ipar készülékei veszik körül. Ján Klein barátságosan hellyel kínált. Egy magnón akadt meg a tekintetem, amely minden igazgatói értekezletet rögzít. Ezáltal sok írásbeli nyilvántartást is nélkülözhetnek. Az üzem vezetősége nem nagyzo- lásból követi a modern irányítás elveit; az itt uralkodó helyzet szülte ezeket az öUeteket, az eredmények pedig fokozatosan igazolták létjogosultságukat, A rádióállomások az o. peifi'iv irányítást, a jobb munkaszei. vezést szolgálják, de más esetekben is hasznukat veszik. Az igazgató egy nemrég történt konkrét esetet említet;. A központi betonkeverőből autóval szárították a betont egy jel- áavai építkezésre. Itt a gépjárművezető, nagy döbbenetére, nem tudta kiüríteni a tartályt. Az elektrotechnikusok a rádióadón keresztül segítettek megoldani a helyzetet, és kiürülhetett a tartály. Ha nincs összeköttetés, akkor a kár eléri az ötvenezer koronát. Az Ipari televíztóhálózat még nincs teljesen kiépítve, ugyanis a vállalat, nak a forgalmas főút másik oldalán van a gépparkja és a segédüzemágak műhelyei, ahová további felvevőkamerák kerülnek majd. Ezeket a műhelyeket hamarosan napkollektorok fűtik. Egy sajnálatos közlekedési baleset történt ezen az úton, és ekkor vált végérvényessé, hogy aluljárót é- pí'enek, amely a két üzemrészleget összeköti. A munka sosem szégyen — ezt az elvet váltja Ján Klein igazgató, és szeméiveren is részt vesz a csütörtöki műszakokban, amikor az admi. nisztrái iában dolgozók Is munkaruhát öltenek és kétkezi munkájukkal segítenek az építkezésen. Olyan, már befejezett beruházásokon dolgoztak eddig, mint a krasznohorkaváraljai [Krásnohorské Podhradie) szarvas, marhatelep, a hosszúrét! (Kr. Dlhá Lúka) burgonyaraktárak, a jelSaval diagnosztikai és javítóközpont stb. Beszélgetésünk alatt az igazgató többször is aktív SZISZ-tagokról beszélt .akikre mindig lehet számítani, akik az újító- és ésszerűsítő mozgalom élenjárói. Több dologgal kapcsolatban is em. lítette Dobos Dénes mérnök nevét. —o— Dénes a termeláselőkészítő részleg vezetője, és mint fiatal mérnök, az igazgatóval egyidőben jött a vállalathoz. Széles mosoly ült az arcára, amikor az újításokról, az életre keltett ötletekről esett szó. — Az emberekben a tétovaság, a bizonytalanság, az ismeretlen dolgok, tői való félelem miatt van a legtöbb feszültség mondta. — Nekem é- letelemem az újítás, ezért érzem magam kiegyensúlyozottnak, a víl.alat szempontjából is hasznosnak. Tavaly hétszer került neve az ú- jítási naplóba. Persze nem minden ötletét valósították meg, de zömében már a vállalatot, sőt esetenként az egész építőipart szolgálják javaslatai.. A vállalat előtti betongyűrű, mely méreteinél fogva aránylag sekély kutakban is nagy víztartalékot tárol, az ő nevéhez fűződik. Ö tervezte a kazánházak téglalap keresztmetszetű, előregyártott e- lemekből készülő kéményét. Utolsó javaslata pedig egy régi problémát adott át a múltnak. A kutatóintézettel is tanácskozva pontos receptjét adta annak, hogyan lehet a Rozsnyó környékén található magnezit- és mészkőtartalmú sóderből jó minőségű betont készíteni. A járásban elsőként csatlakozott Sül mérnöknek ahhoz a felajánlásához, hogy az újításokért járó anyagi juttatás tíz százalékát a fesztiválalapra utalja át. Hamarosan követőkre talált a vállalaton belül. Dénes több éven keresztül a SZISZ-alapszervezet elnökeként is tevékenykedett. Számos SZISZ, szakszervezeti, sőt állami kitüntetés birtokosa. Lelkendezve újságolta, hogy ott volt Moszkvában Is a XII. VIT-en. —o— Nem egészen egy éve vette át Dé. nestől a 34 tagú SZISZ-alapszervezet Irányítását Dana Lackóvá mérnöknő. Vele a tervezőirodában találkoztam. Itt dolgozik az alapszervezet oszlopos tagja. Román Ilona is, aki évekig vezetőségi tag volt, most pedig az ellenőrző bizottság vezetője. Dana saját példáján ecsetelte, hogy több tag is van, aki túl a harmadik X-en még mindig aktívan részt vállal a munkából. —Azért , mert a fiatalok összejövetelei egyre népszerűbbek és tartalmasabbak — mondta Ilona. — Jó szokássá vált, hogy a taggyűlések után mindig rendezünk valamit, ami kellemes időtöltést, szórakozást, kikapcsolódást jelent a tagságnak. Vagy vetélkedő zajlik, vagy filmet vetítünk, szakelőadásokat hallgatunk, de többször tartottunk már a szabadban taggyűlést, ami külön élmény. — Feledhetetlen volt az a taggyűlésünk, amelyet Cierna Lehotában a partizánbunkeroknál rendeztünk — vette át a szót Dana. — Az Emlékidéző mozgalom feladatairból kiindulva védnökséget vállaltunk az itteni óvóhelyek felett, rendbetettük a környéket, kitakarítottuk a fedezékek belsejét, virágokat helyeztünk el az emléktáblán. Sok mindenről sző esett még: sportról, kultárlis megmozdulásokról, ZENIT-versenyekről, ifjúsági é- pítkezésről, szocialista kötelezettségvállalásról stb., amelyek meggyőztek arról, hogy a fiatalok és a vállalat vezetősége között kölcsönös a bizalom, a megértés, a segíteni akarás, és közös az öröm, a megelégedés, a sikerélmény. A beszélgetések, majd a helyszíni szemlék arról is meggyőztek, hogy a fiatalok nemcsak munkahelyükön, siűkebb posztjukon kezdemény i-.őek, hanem a mozgalmi éleiban is, aminek szemmel látható bizonyítéka! is vannak. POLGÁRI LÄSZLÖ (A szerző felv.) Dobos Dénes mérnök: „Eletelemem az újítás.“ Dana Lackóvá: „Védnökséget vállaltunk a partizánóvóhelyek fölött.“ Román Hona: „A fiatalok összejövetelei egyre népszerűbbek.“ Anyagmozgatás a gyártócsarnokban — újítási javaslat És akkor? ... Sört akarok venni az élelmiszerboltban. 16, bevált szokás szerint mielőtt a bevásár. lókosárba tenném az üvegeket, a fény felé tartom őket: megnézni, nem romlott-e a sör, nem úszkál-e benne valami nem oda való. Es már az első palacknál beigazolódott az elővigyázatosság: zavaros a sör, sőt, az italon kívül még nyálkásszerű valami is van benne. Egyik üveget a másik után szemrevételezem. A helyzet ugyanaz. Megnézem egy másik, majd harmadik láda tartalmát, de jó sört azokban sem találok. Szólok a közelben lévő fiatal elárusítónő- nek: — Kérem, ez a sör rossz! Előbb csak vállvonogatás a válasz, majd kapok ráadásnak egy kurta kiegészítést is: — És akkor mit csináljak?!... Felbosszantott ez a mondat. Mert az még csak hagyján, hogy a sörgyár rossz sört szállít, vagy raktározva megromlik az áru —■ bár valójában ez sincs rendjén —, ám azt már mindenképpen kifogásolnivalónak találom, hogy romlott árucikk kerül a polcokra, hogy azt árusítják is, hogy a figyelmeztetés után ilyen kurta, flegma és dühítő választ kap a vevő. Hogy mit csináljon az elárusító? Azt hiszem, ezt neki nagyon jól kellene tudnia. Sőt, valószínűleg tudja is. Mert nyilvánvaló, hogy ha eddig nem tudott a romlott sörről — amit kizártnak tartok! —, akkor most vegye tudomásul és távolítsa el a boltból az eladásra nem felhasználható á- rucikket. Azt már csak halkan mondom, hogy közben köszönje meg a vevő figyelmeztetését, és kérjen elnézést is tőle, amiért rossz, ihatatlan árut akart neki eladni. „Csak“ ilyen egyszerű lenne a dolgok menete. így elmaradhatna a bosszankodás, ve. szekedés, a vevők indokolatlan heccelése. Jó, pontosabban jobb közérzettel távozhatna a boltból annak ellenére is, hogy nem vehetett sört. De így? Se sör, se jó közérzet, csak bosszankodó értetlenkedés: hol marad a vevő és eladó közti kellemes viszony, az eladói tisztesség, a becsületesen elvégzett munka? Nos, hol?„. Talán az is a pult alatt?!... —zolczer— Szilvalekvár Idősebb ember lép be a boltba, kutat, keres a polcokra kirakott áruk között, végül az eladóhoz fordul, aki előzékeny fiatalember. ■— Lekvárt keresek, kérem... — Milyet parancsol? Van barackdzse. műnk, eperdzsemünk, málnaízünk... — Nem. nem, én lekvárt, szilvalekvárt szeretnék... — Az nincs. Lekvárunk nincs... — Ejnye, de sajnálom — mondja az idős ember a szemüvegét igazgatva, és rám tekint, mintegy segélykérőén. Odalépek, turkálok a sokféle dzsem és íz között, valóban nincs szilvalekvár. Érzem: a pártjára kell állnom, mert igazán lehetne a polcokon az is, olyan, amilyent valaha a nagymamám, a szüle főzött. Istenem, a szüle! — szakadt fel bennem az emlékezés zsilip, je. Hordtuk a szilvát kosárban a kertből, ráztuk a fát, aztán magoztuk, majd alágyúj. tott a nagyapa a kotlában, én tüzeltem és a szüle meg kavargatta a lekvárt a rézüstben. Folyton kavargatta és beszélt közben. Aztán előkerültek a köcsögök, mázas köcsögökbe raktuk a lekvárt, a köcsögöket meg a kamra polcaira sorakoztattuk, negyven-ötven köcsög is megtelt finom lekvárral. Majd minden nap ettünk belőle, e- gész télen arra jártunk mi, gyerekek, jó volt kenyérre kenve, barátfülébe, tésztára, még gombócba Is azt raktunk. Most meg nincs egy Ilyen nagy üzletben szilvalekvár. Pedig terem szilva ma Is, és mázas köcsögök is vannak. Mi hát az, ami hiány, zik? — tűnődöm. Aztán rájövök. Nincsenek már olyan régi nagymamák!-blTöbb megértést — Fejezzék be a vásárlást, pár perc múlva zárunk — szól az elárusítónő a bratis- lavai Moszkva utcai élelmiszerüzletben. Nézem az órám, néhány perc múlva fél hét. Az üzletben még elég sok ember van, részvéttel gondolok a pénztárnál ülőkre, hiszen mire valamennyi vevő fizet, lesz talán háromnegyed hét is. A hatalmas ablakokon keresztül vakítóan besüt a kora esti nap, s annak ellenére, hogy a bejárati ajtó és az egyik ablakszárny nyitva van, úgy érezzük, mintha az üzletben megállt volna a levegő. — Legalább a rolókat húznák le — szól az előttem álló vevő. — Szegények — bök a pénztárosnők felé —, alig látnak a vakító napfénytől. Senki sem reagál a megjegyzésére. Az elárusítónők takarítanak, a vevők vásárolnak, a pénztárosok számolnak. Fél hét, az ajtó előtt egy szépen lebar. nult fiatal nő kéri az elárusítónőt: — Csak kenyeret meg tejet akarok venni — mond. ja. — Tudja, kint voltunk a strandon, s én a víz mellett mindig elvesztem az időérzé. kém, csak most jöttünk haza. Semmim nincs otthon, muszáj legalább kenyeret venni vacsorára. Az utolsó szavakat már kosárral a kezében a polcok mellől mondja. — Legalább dél alatt nyitva lennének, de már tizenegykor bezárnak, és csak háromkor nyitnak ki újból. És még nekik áll feljebb, ha az ember pár perccel később jön — dohog egy további későnjövő. Fi- gyelemre sem méltatja az ajtó mellett álló elárusítónőt, fogja a kosarat és a legnagyobb nyugalommal nekilát vásárolni. — így megy ez egész nyáron át — mondja az egyik pénztárosnő, a húszéves Molnár Agáta. — Nekünk a legrosszabb, hogy két hónapjon át a napi nyolc órát két a- dagban, kora reggel és késő délután kell ledolgoznunk. Reggel hatkor kezdünk, tizenegyig dolgozunk, aztán fél háromig szabadunk van, majd háromkor nyitunk és fél hétig, gyakran hétig az üzletben vagyunk. Mi egyébként két műszakban dolgozunk, reggel hattól fél háromig, illetve fél tizenegytől hétig. Nyáron csak egy műszak van. azért, hogy mindenki ki tudja venni a szabadságát. Én naponta utazok Kisfaludról (Vieska), úgyhogy tulajdonképpen e- gész napomat az üzletben töltöm. Főleg ak. kor érzem kellemetlenül magam, amikor bejön egy vevő fél hét után öt perccel az. zal, hogy eddig a strandon volt, és szeretne bevásárolni. Azzal senki sem törődik, hogy én naponta öt órakor kelek. Igaz, délben három és fél óra szabadom van, de azzal nem tudok mit kezdeni. Haza nem mehetek, a strandra meg nem éri meg kimenni arra a pár órára. Szóval, tulajdonképpen reggel öt órától talpon vagyok, és ha valakinek azt mondom fél hét után, hogy sajnálom, letelt a munkaidőm, fel van háborodva, és azzal fenyeget, hogy panaszt tesz a főnökeimnél, meg hogy bennem egy pici együttérzés sincs. Nem érti, miért vagyok ideges és kimerült, amikor egész nap „csak“ ülök a pénztárban. Hét óra, a nap még most is verőfényesen süt. Velünk szemben emberek jönnek a járdán törülközőkkel, úszógumikkal. E- gész biztosan a strandon voltak. A közeli Metropol mozi előtt fiatalok várakoznak a Sexmissziő című lengyel filmre. — Én nyáron nagyon ritkán jutok el mo. ziba — mondja Ági. — Diákkoromban a nyár volt a legkedvesebb évszakom. Fürödni, kirándulni jártunk. Most csak a szabadnapokon jutok el a víz mellé. Kiskoromtól fogva elárusítónő szerettem volna lenni, nagyon érdekelt ez a munka. Amikor két műszakban dolgozunk, az egész más, olyankor egész emberként tudunk helytállni, kipihenten, nyugodtan. Nyáron bizony már a késő délutáni órákban gyakran fáradtabbak, kimerültebbek vagyunk. Ilyenkor jólesne, ha az emberek egy kicsit megértőbbek lennének. KAMONCZA MÁRTA' AZ ÜZLETBEN... ...amely életünk egyik mindenna. pi színtere — minden megtörténik. Néha nem győzünk azon csodálkozni, hogy mik vannak. Vagy épp mik nincsenek. Értve ezt árura, vevőre és eladóra egyaránt. Nehéz általánosítani, egyetlen rossz vagy jó tapasztalat alapján ítélni. Mégis, egyre gyakrabban tapasztalni, hogy az elárusítók nem eléggé készségesek a vevővel szemben, hogy olyan helyzeteket teremtenek a boltban, amitől a vevőt elfutja a méreg. Vagy épp o- lyat. amikor a vevő egyszerűen csak annyit mond: ez igen, ilyennek kéne lennie a kiszolgálásnak mindenütt. Három jegyzetünk témája az üzlet. A dolgok egyik és másik oldaláról is bemutatva vevőt, eladót egyaránt.
