Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-30 / 31. szám

TELNEK A MAGTÁRAK

ban van. Nem csoda, meleg van még most, este Is.

— Tizenegy évvel ezelőtt még más volt. Kevesebben Is voltunk, tovább tartott az aratás, de azért összetartottunk.

— Tizenegy éve arat, ezen az öreg gépen — csodálkozom- el, amikor mutatja, hogy melyik Is az ő gépe.

— Persze hogy a régi gépen — mondja. — Mehettem volna újra Is, nem volt annak semmi akadálya. De túlságosan nagyok, újak, másak, mint ez, mindent újra kellene tanulni.

Gavajda Ferenc úgy Ismeri a féli határt mint a 'tenyerét. Ezért aztán általában ő szokta megtenni az első kört, mert ő tudja, hogy melyik táblát hol kell kezdeni és hol befejezni. hogy a lehető leggyorsabban és legésszerűbben végezzék a munkájukat.

— Ezt a régi vezetőktől tanultam •— mondja. — Reggel, mire bementünk a munkába, ők már végigjárták a határt, tudták hol milyen a föld, mennyire érett a gabona, és oda küldtek bennünket. Azelőtt valahogy több volt az alkatrész is, habár most már sok mindent megtudunk magunk is csinálni. A régi alkatrészt kijavítjuk, vagy kiszedjük a kiöregedett gépekből, de még így is elég nehezen boldogulunk. Meg aztán, most elég sok új gépet veszünk, mindegyik más, ez is megnehezíti a munkánkat. A műhelyben a traktortól kezdve a vetőgépekig mindent javítunk. De mindig több és több gép jön és mi nem vagyunk annyian mint a nagy szövetkezetekben, ahol megengedhetik maguknak az emberek, hogy ki- -kl mindig csak ugyanazt a gépet javítsa... A nagy szövetkezetben ilyenkor aratáskor is jobb. Nagyobbak a tábláik, három-négyszáz hektárokat vesznek célba, vagy egy egész .határt, kiviszik a gépet, és három-négy napig ugyanott dolgoznak. Este kinn hagyhatják a kaszát...

Jő hallgatni a szavait. Érezni rajtuk, hogy semmi sem közömbös a számára, összenőtt a géppel, eggvé forrt a munkájával. Ilyenkor, nyáron az aratás idején minden lépés számít, s számít az is, hogy kitől tanulja az első lépéseket az ember, hogyan áll a munkájához. Ö ugyanis, nemcsak a gépet nézi, de magát a termést is. Figyeli, hogy milyen és mennyi gabona kerül a magtárba, később olyan és annyi kenyerünk lesz.

NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei

Zsilla Tihamér mérnök, a szövetkezet elnöke

Fél (Tomaäov) után a gyönyörű szép búzatáblában vagy nyolc kombájn is kering. Közülük négy a öe- bínl szövetkezet vendégkombájnja. A kombájnosok fele a zöld mikrobusz- ban pihenget. Másik fele pedig dolgozik. Amikor a kombájn megérkezik a tábla végére, a poros, fáradt kombájnos leszáll, hogy a segédje át. vegye a vezetést. Pillanatokig vezető nélkül araszol Valacsai Ferenc és Árva Ferdinánd kombájnja, aztán az u- többi beül a nyeregbe és folytatja a munkát. Nem kapkod, nem idegeskedik, pontosan, szinte mint a borbély a kis masinájával, lépésről lépésre a talajhoz igazítja a kaszát. Nem is tudom, minek az alapján tudja ilyen pontosan igazítani azt a nagy széles kaszát? Talán a gabona növése, sűrűsége szerint? Lehet, még természetesen a tapasztalat is közrejátszik. Nem először ülnek a tízéves Kolosz kombájn nyergében. A télen rendbehozták, még kicsit ki is festették, hogy mutasson is ez a jó öreg masina.

A szövetkezet ezerhátszázhat hektáron gazdálkodik, nem a legkisebb, de nem is legnagyobb. A teljesítményük is ilyen középszerű: Se nem a legjobb, se nem a legrosszabb.

— így a legjobb! — mondja ezzel kapcsolatban Zsilla Tihamér mérnök.

Hosszan begyalogol a tábla közepébe, hogy lássa, hogyan dolgoznak a fiúk, érdemes-et kell-e már vágni a gabonát. A magtárba leadott gabona nedvességtartalma ugyanis jócskán meghaladja a tárolhatóság! szintet, szárítani kell, és ez pénzbe kerül a szövetkezetnek. Nem állítja le a munkát, csak magában töpreng, mérlegeli a lehetőségeket. Végül lényegében Igazat ad Szabó Árpád agronómus- nak, egy napot még várhattak volna,

Az utolsó kalászok

Gavajda Ferenc kombájnos

csak bekapok néhány szemet, tényleg nem rossz.

A kombájnosok közben tőrülnek- -fordulnak és csépelnek. A mikrobusz asztalkájánál elfogyasztják az uzson. nájukat, isznak egy-egy szódát, merítenek a kávéból és már indulnak is, hogy felváltsák a segédjüket. A sofőrök fogják az elkészített, csomagolt uzsonnát, egy-két szódásüveget és szintén indulnak.

Közben, az elnökkel és az agronő- mussal, a kilátásokról, az ígérkező termésről beszélgetünk. Ötvenkettő, ötvennégy mázsára becsülik az átlagtermést.

— Kicsit gyengébb, mint tavaly — mondják — és hozzáteszik: — Ez még nem olyan rossz, de sajnos a kukorica nagyon gyengének ígérkezik. Annak nagyon hiányzik a meleg...

A kombájnosok közül most Gavajda Ferenc álldogál a föld végén. Sztanyó, a segédje hajtja addig a gépet. Teniszcipöben és fürdőnadrágSzabó Árpád agronómug

de talán mégiscsak jobb, ha már a magtárban lesz a termés, hiszen eshet Is, jöhet egy vihar, s azon túl, hogy meg kell állni a munkával, a rossz időjárás a termésátlagra is kihat. Szabó Árpád közben szól a sofőröknek, hogy estig, mivel kiesett egy kocsi, már ne Szencre (Senec) a fel. vásárló üzem magtárába, hanem a szövetkezeti magtárba hordják a kicsépelt gabonát. A sofőrök szerteszét állnak és várakoznak a learatott búzatáblán, úgy, hogy az agronómus fiatal segédje, hol futólépésben, hol futva, hol pedig autóba ugorva éri csak el őket.

Az elnök közben előveszi a zsebkését, leszakít néhány babkalászt az ember-magasságú takarmánybabról, kettészeli a kalászokat, s mint a borsót, szemezgeti.

— Nem keserű?! — kérdem.

— Nem bizony! — mondja s nyújtja felém az egyik kettészelt kalászt. Kicsit vonakodtam, de aztán mégisMILYENEK VAGYUNK, HA ÜDÜLÜNK?

Ä páti (Patince) üdülő az utóbbi években a fiatalok közkedvelt üdülőjévé vált, ma a látogató több mint a fele húszéven aluli.

— Ezzel számoltunk is —• mondotta Varga Agnes mérnök, a Járási Idegenforgalmi Hivatal fiatal dolgozója — a Ayári programok szervezésekor. A szolgáltatásaink bővítésén kívül idén is megrendezzük a kulturális nyarat, amelyjiek keretében színvonalas folklór- és könnyűzenei műsorokat kínálunk az üdülőinknek. A Slovkoncerten keresztül több vendégművész látogat el hozzánk. En azt hiszem, hogy gazdag a kínálat, mindenki találhat majd ízlésének megfelelő programot arra az időre, amelyet nem a napozásra, fürdőzésre akar szánni.

— Mit mutatnak a korábbi évek tapasztalatai, hogyan üdülnek itt a fiatalok?

— Minden általánosítás rengeteg veszedelmet hordoz magában. Többségük minden percet kihasználva igyekszik eltölteni a vakációt. De sajnos, elég sokan akadnak olyanok is, akiknek más az elképzelésük az üdülésről, mint nekünk vagy a többségnek.

— Konkrétan mire gondolsz?

— A szünidő alatt nagyon sok tizenéves fiatal érkezik hozzánk szülői felügyelet nélkül. A szülők megbíznak bennük, de sokszor sajnos nem néznek utána, hogy hová, kikkel mennek nyaralni gyerekeik. Az üdülőkben történő rendbontások és egyéb törvénybe 'ütköző esetek kilencvenkilenc százalékát ezek a „kóbor“ fiatalok követik el.

— Igen nagy gondot okoznak az éjszakai fürdőzők is. Szolgálatot csak reggel héttől este hétig biztosít hivatalunk a mendencékhez, így nem tudjuk megakadályozni ezt a rossz, igen veszélyes szokást. Gondolom, a felügyelet nélküli éjszakai fürdőzés veszélyeit nem kell részleteznem.

— De talán még ennél is több gond forrása a mértéktelen alkohol- fogyasztás. Az esti szórakozásról a vendéglátóipari üzemek egységei gondoskodnak. Szerintem helytelenül járnak el, sőt törvénybe ütközik ha alkoholt is felszolgálnak a tizenéves fiataloknak. Sajnos, mi ezen nem tu.

dunk változtatni, a vendéglátóipari üzemek ellenőrzése nem a mi feladatunk. A helyzet megváltoztatására csak annyit tehettünk, hogy most már mi is szervezünk diszkót — idén diszkóhajó várja a fiatalokat —, de természetesen szigorúan alkoholmentesen zajlik majd ez a szórakozás. A saját rendezvényeinkért vállaljuk a felelősséget.

— Mi van azokkal, akik „köriy- nyebb“ felszereléssel jönnek, vagy akik sok esetben még sátrat sem hoznak magukkal?

— Vannak ilyenek. Hálózsák vagy csak egy pokróc az egész felszerelésük. Úgymond, egy napra jönnek, de aztán valahogy mindig itt rekednek. Általában parkban telepednek le, de sok közöttük az olyan, aki a szórakozást összekeveri mások zaklatásával. Mi a vadkempingezést azzal a- kartuk megszüntetni, hogy a faluban kempinget létesítettünk, de ezek a „hálózsákos“ fiatalok oda nem mennek.

— Az ellenőrzést hogyan lehetne megszigorítani? A nyaralók biztonsága ezt megkívánná.

— Én azt hiszem, ez a közbiztonsági szervek feladata. Hozzánk csak a portán keresztül juthat be a vendég. Ott vannak őreink, de a gyanús elemek kiszűrését nem várhatjuk el tőlük, sőt nekik erre nincs is joguk. Csakis rendkívüli esetekben akadályozhatják meg, hogy a fizetővendég bejusson az üdülő területére. Szerencsére a közbiztonsági szervek rendszeresen ellenőrzik az üdülőt és a környékét. De természetesen így sepi lehet teljesen elejét venni minden szabálysértésnek.

— Szerinted mi kellene ehhez?

— A szülők mindenképpen jobban odafigyelhetnének, amikor gyermekük készülődik, és csak olyanokkal engedjék el őket üdülni, akik vagy szervezetten vállalják az egész időre a felügyeletet, vagy akik minden szempontból megbízhatóak. De talán még ennél is fontosabb az önkontroll, az önfegyelem. Enélkül az üdülés, a vakáció könnyen másként végződhet, mint ahogy szerettük volna. Mondjuk ki kerek perec: esetleg a rendőrségen.

KAMOCSAI IMRE

Eáy

a legjobbak közi

A közelmúltban a Bratislava! Druzsba Diákszállóban a szlovákiai és a külföldi egyetemeken és főiskolákon az 1984/85-ös iskolai évben a legkiemelkedőbb eredménnyel végzett diákok átvették az. SZSZK iskolaügyi miniszterének kitüntetését. Ebben a megtiszteltetésben azok részesültek, akik főiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat 1,00 tanulmányi átlaggal végezték, és tudományos munkáikkal nemzetközi fórumokon is képvíse. ték iskolájukat. Az iskolaügyi miniszter 86 vörösdiplomásnak adta át ezt a leg. magasabb kitüntetést.

A külföldön végzett kitüntetett diákok közül Ta- rics János mérnökkel beszélgettem, aki a Szovjetunióban, a Rigai Repülőmérnöki Főiskola Rádiónavigációs Karán végezte tanulmányait.

— Szeretném, ha beszélnél eddigi pályafutásodról. Mikor kezdtél érdeklődni a műszaki tudományi k iránt?

— A repülés szépsége tnár alapiskolás koromban fel. keltette érdeklődésemet. Különösen az űrhajózás érdekelt, amivel ma is behatóan foglalkozom. Az alapis. kola felsőbb évfolyamaiban részt vettem a természettudományi olimpiákon. Már akkor vonzottak a műszaki tudományok. A komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségiztem, képviseltem az iskolát a matematikai és fizikai olimpiákon.

— Milyen volt kapcsolatod a SZISZ szervezettel?

— Tanulmányi felelősként dolgoztam, ezenkívül előadások formájában Csehszlovákiával ismertettem meg a szovjet fiatalokat.

— Milyen tudományos diákkonferenciákon vettél részt, és milyen eredménynyel?

— Tanulmányaim során több tudományos konferencián vettem részt. Első tu. dományos munkámat az iskola tudományos diákkörében készítettem; dolgozatomban a személyszállító repülőgépek fedélzeti navigációs műszerei mérésének pontosításával foglalkoztam. A Szovjet Köztársaságok Tudományos Diákkonferenciáján a „Nap rádiósugárzásának vizsgálatára szolgáló spektrumanalizátor“ cí. mű tanulmányommal vettem részt, mellyel harmadik díjat nyertem. A diplomamun. kám témája: ^,A perspektivikus személyszállító repülőgépek navigációs komplexuma“. Tanulmányaim során az AN—2, JAK—40, TU—134, TU—154 és az IL—62 típusú személyszállító repülőgépekre kaptam képesítést. Külön tanfolyamon képesi.ést szereztem az orosz nyelv oktatására is.

— A repülős szakma kétségkívül az egyik legfele- lősségteljesebb és leggyönyörűbb foglalkozások egyike. Miben látod jövőjét?

— A turistaforgalom minden évben nő, és ezzel arányosan nő a legmodernebb közlekedési mód, a légi köz. lekedés Jelentősége is. A repülés jövője mindenképpen a világűrrel kapcsolatos, és ez a program már el is kezdődött az űrrepülőgépek fejlesztésével.

T. P.