Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-30 / 31. szám
1 új ifjúsági A VIT JEGYÉBEN RYSY ’85 fS mm \ ' ! *y~ Xz idén ötezer fid és lány Jött el a Tatranské Lomnlca-Í Sportcampbe, hogy részt yegyen a Rysy csúcs megmászásával egybekötött találkozón. A SZISZ KB által rendezett nagyszabású találkozón a hazai fiatalokon kívül részt vettek a baráti szocialista országok küldöttei is: szovjet, NDK-beli, magyar, román, bolgár, kubai fiatalok és egy Salvador! küldött is jelen volt. A négynapos rendezvény sorozat a kezdeti hőség, majd az azt követő kiadós zápor ellenére is jól sikerült, remek hangulatban — a VIT jegyében zajlott. A „szolidaritás bazár“ forgalma 4700 kofona volt M ilyen is ez a találkozó? — kér. dezhetlk azok, akik eddig még sosem jutottak el érre a méltán Jó hírnévnek örvendő rendezvényre. Milyen?... Vidám, fiatalos, jő han. gulatú, hegymászással, sportolással, munkával, szórakozással egybekötött igazi ifjúsági megmozdulás. Nos, az egyes címszavakat hadd részletezzük. A sátorverést ragyogó, napos időben végezhették mindannyian, akik szerdán vagy csütörtökön érkeztek. Igaz, lassabban ment a munka azoknak, akik először jöttek a Magas-Tát- rába, hiszen a Sportcampből remek kilátás nyílt a festői csúcsokra, s a látványtól sokaknak szinte földbe gyökerezett a lába. Persze tétovázásra nem sok Idő maradt, hiszen az érdekesebbnél érdekesebb műsorszá- mok egymást követték. Már csütörtö. kön hajnali négykor ébresztették a- zokat, akik elsőként indultak útnak, hogy megmásszák a 2499 méter magas Rysy csúcsot. A közel nyolcórás túra meglehetősen komoly erőpróba még azok számára is, akik hozzászoktak a hegyi túrákhoz. Hát még azoknak, akik most először bátorkodtak hegyet mászni. Mégis!... Szinte alig akadt olyan vállalkozó, aki — ha már nektbátorodott — ne ért vol. na föl egészen a csúcsig, ahol Lenin tiszteletére emléktáblát helyeztek el. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége 1913-ban lengyel oldalról mászta meg a Rysyt, s a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága ennek tiszteletére rendezi immár huszonkilencedik alkalommal az Ifjúsági találkozót. A hegymászásra még az elkövetkező napokban is sor került. A találkozón jelenlévő hivatalos párt- és állami küldöttség élén Peter Colotkával a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a tagjával, az SZSZK kormányának elnökével, Ja- roslav jenerálnak, a SZISZ KB elnökének a kíséretében pénteken vágott neki az útnak. Reggel nyolc után már fel is értek a csúcsra, ahol koszorút helyeztek el Lenin emléktáblájára. Itt Jaroslav Jenerál rövid beszédben emlékezett arra, hogy a ry- syi találkozók 1957-ben éppen a moszkvai VIT’ tiszteletére kezdődtek, s az idei találkozó is ennek a jegyében zajlik. Majd a találkozó küldötteinek nevében Jarmila Dreschlerová Nov? jtőlnból és Stanislav Kost Kassáról (KoSicel felolvasták a XII. VIT csehszlovákiai küldötteinek fogadalmát, amelynek utolsó mondata így Balogh Henrietta és Csnke* Árpád hangzik: „Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a fesztivál jelszava, »Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért, barátságért« a vl. lág minden kontinensén győzedelmeskedjen.“ Unatkozásra azoknak sem maradt idejük, akik, a táborban maradtak, hiszen különböző program között vá. lógathattak. A sátortáborban a találkozó vendégeivel és külföldi küldőt- , tekkel találkozhattak. Nagyon sokan bekukkantottak a „szolidaritás bazáréba, ahol az egyes küldöttek által hozott ajándéktárgyakat árusították — néhány koronáért. Az árusításból befolyt összeget — 4700 koronát — a rendezőbizottság azonnal elküldte a Szolidaritási Alapra. Csütörtökön és pénteken 1600 fia. fal kapcsolódott be a táborban lebonyolításra kerülő „Béke mérföldje“ elnevezésű versenybe. A távolság 2499 méter volt. A nagysikerű futóversenybe mind a fiatalok, mind az idősebbek bekapcsolódtak. Az utóbbi években szinte elmaradhatatlan része a találkozónak a „SZISZ a Tátrának“ nevű rendezvény is. Tizenöt évvel ezelőtt Indultak útnak először a táborlakók, hogy munkájukkal szépítsék, csinosítsák a Tátrát. Idén 1037 fiú és lány dolgozott: építkezéseken, a tátrai ösvények tisztításán, szénagyűjtésnél segítkez- ve. Az ötezer fiatalt különféle sport- vetélkedők, versenyek és minden este gazdag kulturális műsor szórakoz. tatta a sátortábor amfiteátrumában. Most pedig adjuk -át a szót a részt, írevőknek: Helena Vaüková és Jolana Sejková Prágából jöttek. A Brandys nad La- bem-i Mezőgazdasági szakközépiskola negyedikes diákjai: — Iskolánk lehetőséget kapott, hogy két diákkal képviselje magát a találkozón. Ml egy-egy osztályszervezet elnökei vagyunk, s jő munkánk jutalmaként ránk esett a választás. Először vagyunk ezen a találkozón, most már tudjuk, érdemes eljönni máskor Is, hiszen akár a hegymászást, az egyéb sportversenyeket, a- kár a szénagyűjtést említve — miniden remek hangulatban telt el, rengeteg maradandó élménnyel térünk {haza. Rada Zídová és Katka Nová, a IpFíbrami gimnázium negyedikes tanulóival Podbanskéban találkoztunk. Többedmagukkal a hegyi ösvényeket egyengették, szénát forgattak: — Én nem először járok a Tátrá» ban — mondja Radka. — A szüleim, mel voltam először az Urán szakszervezeti üdülőházban. A környékünkön is vannak hegyek, ám a Tátra hatalmas ormaihoz viszonyítva kisebb domboknak tűnnek. Ezt a kis munkát szívesen végezzük, örülünk, hogy Itt [^■IBlehetünk. Egyszerre ennyi fiatal között még nem is voltunk. Természetesen nagyon jól érezzük magunkat, kitünően szórakozunk, rengeteg új Ismeretséget kötöttünk. Jövőre ha egy mód lesz rá, szeretnénk ismét eljön, ni. Holnap készülünk fel a csúcsra, azt modják, nem gyerekjáték megmászni a Rysyt, és még nehezebb le- jönni. Persze, nem félünk, elvégre ezért jöttünk ide. Szomorú bizonyítvány a „teremtés koronájára“ nézve, de a lövészversenyt nő, Havlík Ilona, a komáro. mi (Komárno) cipőgyár anyagbeszer- zönöje nyerte, a száz lehetségesből nyolcvannyolc pontot lőtt: 1981-ben egyszer már beneveztem, de akkor nem jártam sikerrel. Gondoltam, hogy még egyszer megpróbálom. Örülök, hogy most sikerült. Kizárólag lövészettel nem foglalkozom, viszont honvédelmi és tájékozó, dási versenyekre járok, 1982-ben gyá. rí csapatunkkal a második 'helyen végeztünk az Általános Gépipari Minisztérium szlovákiai versenyén. Rendszeresen indulok a Komárno — Komárom országúti futóversenyen. Jóformán állandóan edzésben vagyok, ezért a Rysy megmászásával sem voltak különösebb gondjaim.iÉgy. kicsit talán elfáradtam, de -örülök, hogy Ismét ott lehettem, ahol egykor az orosz proletariátus vezére, Vlagyimir lljics Lenin járt. Igaz Kati Magyarországról jött, a mosonmagyaróvári kötöttárugyár KISZ-titkára. Baráti kapcsolatokat tartanak fenn a Bratislava-vidékí járás SZISZ-szervezetével, az ő vendégükként érkezett a Tátrába: — Először járok a Tátrában, ■ nálunk a KISZ-ben ehhez hasonló nagyszabású akciót, legalábbis városunkban és környékén soha sem szervezünk. Meglepett a tábor nagysága, a napi műsor gazdagsága és tarkasága. Valóban egy percig sem unatkoztam. Rengeteg sok szép élménynyel térek haza, sok tapasztalatot gyűjtöttem, amelynek hasznát veszem majd otthon ts a mozgalmi munkában. A Tátráról akár külön él. ménybeszámolót is tarthatok. Végtelenül hálás vagyok a bratislavai testvérszervezetnek, hogy meghívtak ide. Egyelőre tanácstalan vagyok, vajon mivel viszonozzam majd ezt a szép kirándulást. Hiszen nincs annál csodálatosabb, ha ennyi fiatal gyűlik össze esetenként különböző országokból. Lehetséges, indítványozni fogom, hogy a KISZ-ben is szervezzünk ehhez hasonló rendezvényeket. Balogh Henrietta a komáromi (Komárno) szlovák tanítási nyelvű gimnáziumból érkezett. Csekes Árpádnak, a SZISZ járási bizottsága titkárának társaságában találtam éppen, amikor visszatért a csúcsról. A fáradtságnak szinte nyoma sem volt rajta. — Otthon el sem hiszik majd. hogy Július közepén hógolyéztam. A Békás-tó közelében olyan hómezőre bukkantunk, hogy egy darabon „nad. rágfékkel“ csúsztam lefelé. Lesz mit mesélni a barátnőknek. Nagyon korán, reggel fél ötkor keltünk. Ilyen szép élmény még ezt Is megérte. E- gyébként útközben találkoztunk teherhordókkal. Minden elismerést megérdemelnek, hogy naponta többször iftegteszik ezt az utat, teherrel a hátukon. Csekes Árpád csak azt sajnálta, hogy nem engedték fel egymás után kétszer a Rysy-csúcsra. sajnos, minden nap „be volt táblázva“: — Valóban minden vágyam az volt, hogy kétszer is felmegyek. Megértem azonban, hogy mások is fel szeretnének jutni. A mi kis járási küldöttségünk egyébként fogadalmat tett, hogy mindenki felmegy, és ezt be is tartjuk. Ennyi hálával tartozunk Lenin emlékének, aki már nem . is egészen fiatalon és a mozgalmi munka sok viszontagságai után mászta meg a Rysy csúcsát. Pavlina H^sková az ország túlsó végéből, Rotava határvárosból érkezett. Az ottani alapiskolában tanít, szavaiból ítélve lelkiismeretesen veszi pedagógusi hivatását. — Már három évvel ezelőtt Is Jártam a Rysyn, de valahányszor alkalmam lesz, mindig eljövök. Rengeteget fényképeztem, filmeztem. Ugyanis á pedagógus-szemével néztem az eseményt. Szeretném! az élményeimet megosztani a tanítványaimmal, a filmkockák és színes felvételek segítségével megmutatni nekik, hogy milyen gazdag hazánk természeti szépségekben. Szombat délután csomagolás közben találtuk, mert a távolról érkezettek már készülődtek hazafelé. Fá. ' jó szívvel búcsúztak mondván: Jövőre is eljövünk a jubileumi találkozó- ral ZOLCZER JÄNOS 6» PALÄGYI LAJOS riportja A szerzők felvételei Helena VaökovS: „Remek túra troli* Pavlfna Hyskovi
