Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-23 / 30. szám

új ifjúság 2 Küszöbön a VIT Rasid Alimov, a XII. Világifjúsági és Diák. találkozó szovjet előkészítő bizottságának osztályvezetője nyilatkozott az APN tudó­sítójának: — Moszkvában másodszor kerül sor a Világifjúsági Találkozó megrendezésére. Miben fog különbözni ez a fesztivál a kö­zel 30 évvel ezelőttitől? — A fő különbség, hogy az elmúlt évek­ben jelentős mértékben növekedett a fesz­tiválmozgalom résztvevőinek a száma. A XII. VIT előkészítésében a nemzeti előkészítő bizottságokban együttműködnek ifjú kom­munisták, szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok, radikálisok, és más politikai e- rők képviselői. Hasonlóképpen tevékeny­kednek az indiai, kolumbiai, finn, görög, svéd, francia és más országok előkészítő bizottságai. A fesztiválmozgalom történeté­ben, először fordul elő, hogy nemzeti elő­készítő bizottsága van az Amerikai Egye­sült Államoknak. Ehhez hasonló széles kö­rű politikai részvételre még az enyhülés legkedvezőbb időszakában sem került sor. A fesztiválmozgalomban részt vesznek há­borúellenes, természetvédő, vallási és más szervezetek, melyek magukhoz közelálló­nak érzik az antiimperialista szolidaritás, a békéért és leszerelésért folytatott harc eszméjét. A XII. VlT-en nemcsak az azonosan gon­dolkodók, hanem az ellentétes nézetek kép­viselői is részt vesznek; olyan országokból is érkeznek küldöttségek, melyekkel a Szovjetuniónak nincs diplomáciai kapcsola. ta, így például Chiléből vágy a Dél-afrikai Köztársaságból. A fesztiválon természete­sen számos megbeszélésre, vitára kerül sor, ám mint korábban is, a többség számára ez a kölcsönös megértéshez vezető utat je­lenti. — Hol helyezik el a fővárosban a világ valamennyi részéről érkező több tízezer küldöttet? — Moszkvának nagy tapasztalatai van­nak az ilyen méretű rendezvények szerve­zésében. Ezek közül a legutóbbi, az 1980- as olimpia volt. Figyelembe kell venni azt is, hogy városunkon naponta közel 2 mil­lió ember utazik át. A repülőterekről és pályaudvarokról au­tóbuszok szállítják vendégeinket a legna­gyobb mosakvai szállókba, a Rosszijába, Kozmoszba, az Izmajlovóba, a Szaljutba és másokba. A szállókat a közel 100 fesztivál­objektummal „zöldhullámú utcák“ kötik - össze. Minden egyes nemzeti küldöttségnek saját külön szállítóeszközei lesznek. A szál­lodákban napi háromszori étkezést kapnak az egyes küldöttségek, nemzeti ételeik is felkerülnek az étlapra. A város utcáin fa­latozókat nyitunk. — A résztvevők számára kijelölnek-e „külön útvonalakat“, korlátozzák-e valami módon a város lakóival való találkozásai­kat? — A fesztivál vendégei és résztvevői szá­mára semmiféle korlátozást nem vezetünk be. Csak tőlük függ, mely programokon kí­vánnak részt venni, a város mely részét kívánják meglátogatni, kivel akarnak ta­lálkozni. A VIT tiszteletére A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás­ban is nagyszabású mozgalmat váltott ki a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjainak kö­rében. Érről tanúskodik, hogy az ifjúsági kezdeményezés stafétájába, amely néhány héttel ezelőtt „érintette“ a járást, 5871 SZISZ-tag kapcsolódott be. Egy hét alatt 23 ezer órát dolgoztak le és mintegy 235 ezer korona értékű munkát végeztek el. További ifjúsági kezdeményezésként hang­versennyel egybekötött nyolc szolidaritási békenagygyűlést rendeztek a járásban, a- melyen mintegy ötezer fiatal vett részt. A hangversenyek bevételét a VIT szolidaritási alapjára utalták kt. A járás ifjúsága eddig 102 ezer koronával gyarapította a szolidari­tási alapot. Ugyancsak a fesztivál jegyében fokozó­dott a vörös szegfűért versenyző ifjúsági munkacsoportok tevékenysége. A járásban hél kollektíva áll versenyben 128 taggal. Ezek a munkacsoportok arra törekednek, hogy a kollektíva minden egyes tagja ma­radéktalanul teljesítse napi feladatát. A fesztivál előtti időszakban nem ritkaság a feladatok túlteljesítése. (P) A SZISZ tőketerebesi (Trebisov) JB plénumülésének vitájában Barabits Ar­ietta kért szót. Vitafelszólalásában a nagykaposi (Veiké Kapusany) gimná­zium diákságának munkakezdeménye­zésével és az ehhez társuló széleskörű aktivitással foglalkozott. Szólt a VNB- nek nyújtott segítségről a választási program teljesítésében, környezetszé- pítési akcióikról, a nyári építőtáboro­zásról és a mezőgazdaság megsegítésé­ről, főleg az őszi idénymunkák idején. Ebben az évben a XII. VIT még hatvá­nyozta tenniakarásukat, mind a feszti­váljelvényért, mind a fesztiválvirágért meghirdetett központi mozgalmakba ak­tívan' bekapcsolódtak. A „gimi“ min­den osztálya 15 ajándéktárggyal ked­veskedett a VIT-nek, az iskolai szerve­zet pedig, amely az ő elnökösködése mellett tevékenykedik 2800 koronával járult hozzá az anyagi fedezethez. Vé­gezetül megköszönte a SZISZ JB-nek az iránta tanúsított figyelmességet, az e- lőlegezett bizalmat és megígérte, Moszk­vában is példás SZISZ taghoz méltóan képviseli majd a járás fiataljait. Arietta és Furik Mária, az Agcser- nyői (Cierna nad Tisou) Vasúti Átrako- dóállomás fiatal munkásnője a járás hi­vatalos VIT küldöttei. — Mit kaptatok útravalóul? r— kér­dezem tőle az ülés szünetében. — Tegnap volt utolsó kerületi össze­jövetelünk és sok mindent megtudtunk, amiről eddig még nem volt tudomá­sunk. Egy vaskos aktában a kulturá­lis, sport és egyéb rendezvények jegy­zékét is megkaptuk és ennek alapján mérem állítani: nem fogunk unatkozni. i— És napjainkban talán unatkozol? — Nem jellemző, hisz jószerivel a bi- , Zonyítványosztás óta a domasai tónál nyaralok. Itt van a családi nyaralónk és én nagyon szeretek itt tartózkodni. Napozok, fürdők, csónakázok, járom a környező természetet, vagy éppen édes­anyámnak segítek a takarításban vagy a főzésben. Ezenkívül tévénézésre is VIT küldötteink van lehetőség és sokat olvasok, tanu­lok. Főlég a biológiával és a kémiával foglalkozom. — Igen, hallottam felőle, hogy szín­jeles tanuló vagy és titkolt vágyad, hogy szemorvos legyél. Csak azt nem értem miért éppen szemorvos? >— Nekem ez eltökélt szándékom, vagy talán egy nagy álmom, amely egy sajnálatos családi esemény kapcsán me­rült fel bennem. Nagyapámnak erősen Moszkva vendége lesz meggyengült a látása és ma már alig lát. Ö is kérlel, legyek szemorvos. Az érettségi majd a felvételi vizsgák igaz csak egy év múlva kerülnek sorra, de éh ezekre már most készülök és min­dent beleadok majd, hogy sikerrel jár­jak. Az ez évi felvételik mérlege, saj­nos nem sok jóval kecsegtet, mivel is-’ kólánkból senkit sem vettek fel az or­vosi karra. ■— Egyelőre azonban még másfél hó­napig a boldog vakáció órái peregnek Prágában, Moszkvában majd újra az Ung-vidéken idehaza. Már több meghí­vást is kaptál élménybeszámolókra, be­szélgetésekre. f—i Igen. Nagy az érdeklődés nem- csak a nagykaposi iskolákból, de a já­rás többi iskoláiból is már hónapokkal ezelőtt kaptam meghívókat. Úgy terve­zem, naplót vezetek majd Moszkvában, fényképezek és igyekszek majd minél több fiatallal megismerkedni, beszélget* ni, különböző kérdésekben véleményt cserélni, hogy a fesztivál hangulatét minél teljesebben, élethűbben tudjam majd felidézni.- Nem félsz a fokozott Igényűévé'* téltől? >—■ Nincs mitől félni. A’ műsorfüzetet’ átböngészve kiderült, sok megmozdulá­son veszünk részt, de magában az á tény, hogy jeles, élvonalbeli előadómű* .vészek is jönnek velünk, akikkel lénye* gében egy csapatban leszünk, már ön­magában is sok mindenért kárpótol. Én úgy gondolom, ha e pár nap alatt ki* csit izgatottabbak és fáradtabbak is le­szünk, mint máskor, de feledhetetlen élményekkel gazdagodunk, gyönyörű és mindent kárpótló, mindent feledtető e- semény lesz a fesztivál. Polgári László; .... 1 .......................... A PIONÍRVEZETŐ Patus Éva Komárom (Komárno) leg­nagyobb alapiskolájának egyik pionír­vezetője. Az iskola 914 pionírja har­minc rajba tömörül. Éva hamar megta­lálta velük a közös hangnemet: közked­velt, népszerű a gyermekek körében. — Megismertük egymást — mondja t—, tudom milyenek az elvárások ve­lem szemben, a munkám során igyek­szem ezekhez az elvárásokhoz igazod­ni. Főleg azt tartom szem előtt, hogy a gyerekek szeretnek játszani, játéko­san sok mindenbe, pontosabban: szinte, mindenbe!, be lehet őket vonni. Éva ilyen játékos formában vonta be a pionírokat a VIT-előkészületeibe is. Patus Éva ugyanis egyike azoknak, a- kik hazánkat képviselik a moszkvai yiT-en. •— Hogyan készültél a találkozóra? — A gyerekekkel együtt készültem. Nagyon sok játékos, érdekes vetélkedőt szerveztünk, amelyek során megismer­kedtünk’ az eddigi tizenkét találkozó történetével. Rendeztünk „fesztivál he­tet“, papírgyűjtési akciót, amelynek be­vételét, a háromezer koronát elküldtük a szolidaritási alapra. A gyerekek apró ajándéktárgyakat készítettek, amelyek közül a legszebbeket elviszem magam­mal Moszkvába. Persze, ezen kívül még egyébre is szükség volt. Tekintettel ar­ra, hogy oroszul jól beszélek, kicsit an­golul is megtanultam. Ugyanis hazánk küldöttsége a skandináv fiatalokkal la­kik majd együtt, velük is szeretnék el* beszélgetni, megértetni magamat. Fény* képezőgépet is vettem, szeretnék sok színes diaképet készíteni. Az indulás e* lőtt ugyanis több alapszervezet vezető* sége felkért, tartsak náluk élménybe* számolót ha visszajövök. Ekkor szeret* ném felhasználni a diákat is. Ügy gon* dolom, bőven lesz részünk élmények­ben a két hét során, lesz miről beszá* molni, ha megjövök. Hiszen az élmény csak akkor igazán élmény, ha megoszt­hatom másokkal is. *-czer, Az előző VIT-küldött emlékezik FELEJTHETETLEN VOLT Papp József családjában Ekecsen (OkoÖ) ezekben a napokban sok sző esik a Világ­ifjúsági és Diáktalálkozóról. Pedig sem a ház ura, a mezőgazdasági építővállalat karbantartója, sem a felesége nem készül a moszkvai fesztiválra. Eleonóra asszony azonban, akkor még mint Varga Eleonóra, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben végzett sokévi kiváló munkájáért ott lehetett a kubai fesztiválon és most alig győzi fel­idézni emlékeit. — Felejthetetlen napokat töltöttünk az amerikai földrész első Szocialista államá­ban — mondja Eleonóra asszony, aki e- gyébként a földművesszövetkezet könyvvivő­je. — Már maga a szigetország lenyűgö­zött, nem véletlenül nevezik az Antillák gyöngyének. Sok apró ajándékot hoztam magammal. Valahányszor rendezgetem ő- ket, mindig eszembe jutnak a csodálatos kubai napok. Az egybefolyt nappalok és éjszakák, a találkozások vég nélküli sora. Aki még nem járt ilyen fesztiválon, el sem tudja képzelni, hogy egy viszonylag kis helyen, történetesen egy ország főváro­sában, összegyűlnek a világ ifjúságának képviselői. Mindenki hoz magával valamit szokásaiból, népi és egyéb művészetéből. Egyetlen nagy bemutató volt az egész fesz­tivál. Ám mindenen túltettek a házigazda kubaiak. Ennek a népnek a vérében van a vidámság. Egyetlen gondterhelt, mogorva emberrel sem találkoztam. Egy alkalmi ismerősöm, aki egyébként Csehszlovákiában tanult, lefordította a fel­iratokat, amelyek azt hirdetik lépten-nyo- mon, hogy „Kuba Amerika szabad terüle­te“ (Cuba territorio libre de America — a szerző megj.) Ezt szószerint kell érte­ni! Az ő nagyapja még rabszolga volt, a- kit korbáccsal vertek munka közben a cu­kornádültetvényen, és a gazdája akár meg is ölhette büntetlenül. Ma Kubában min­den ember szabad. Hát nem elég ok ez a vidámságra? A legnagyobb élményem azonban az volt, hogy a több mint száz országból összegyűlt fiatal, bár bőre színében, viseletében, men­talitásában különbözött egymástól, más-más nyelvet beszéltek, másképpen táncoltak, szó­rakoztak, nemegyszer egymástól teljesen el­térő világszemléletet vallottak, de egyben megegyeztek: békét akartak, együttműkö­dést, barátságot a különböző népek kö­zött. Meggyőződésem, hogy a moszkvai fesz­tivál is ilyen légkörben zajlik, és sok si­kert kívánok neki. (palágyi)

Next

/
Thumbnails
Contents