Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-16 / 29. szám

ÁGI LACIRÓL Már csak tizenhat nap a XII. VlT ka­punyitásáig. Az elmúlt hónapokban, he­tekben, de még a napokban is hazánk­ban odaadással dolgoztak a fiatalok a fesztiválért. A Safárikovói Ág SZlSZ-szervezeté- nek vezetőségi tagjával, Bunda Ágnes­sel a gazdaság fiataljainak fesztivált tevékenységéről beszélgettem: ■— Szervezetetek, a SZISZ SZKB-től a ,VIT támogatásáért ezüstpia kettet kapott. Mivel érdemeltétek ezt ki? — A plakett társadalmi munkánk, a gazdaság sürgős idénymunkáiban nyúj­tott segítségünk, valamint a másodla­gos nyersanyagok gyűjtésében elért e- redményeink elismerése. Az ebből be­folyó anyagi javak egy részét, ponto­sabban ötezer koronát utaltunk át a fesztiválalapra. A SZISZ járási bizottságán azt is megtudtam, hogy az aratási versenyben évek óta jól szerepeltek, különösen ta­valy voltatok sikeresek, sőt egy épít­kezés fölött is védnökséget vállaltatok. Igen. Tavaly Müllér József fiatal kombáfnosunk az E 512-es aratögépek kategóriájában az első helyen végzett. Egymaga 90,7 hektárt aratott le. A fia­tal gépjavítók versenyében pedig Csík Béla vitte el a pálmát, aki kerületi szin­ten máásodik lett. Az ifjúsági építkezés még egy aránylag friss dolog, hiszen nemrég kezdtünk hozzá. Vállaltuk, hogy egy régi tehénistállót átalakítunk mű­helyekké és garázsokká. Az építkezésen eddig 140 órát dolgoztunk le társadal­mi munkában, és úgy tervezzük, jövő év közepére elkészülünk vele. De' visszakanyarodva a VIT-hez, szőkébb közösségeteket Parti Laci kép­viseli Moszkvában. Ez természetesen azzal is jár, hogy most a VlT előtt, a találkozó alatt és utána is bizonyos kö­telességek várnak rá, illetve rátok. Gondolom, a feladatok megoldásában segítetek Lacinak. — Lacit most a készülődés alatt min­denben támogatjuk. Különböző tanfolya­mokon vesz részt, és készítjük számára az ajándéktárgyakat, amelyeket magá­val visz majd Moszkvába. A VIT-en szerzett tapasztalatairól, élményeiről beszámol majd néhány ipari és mező- gazdasági üzemben, amiben szintén á segítségére leszünk. Ha mindannyian nem jutunk is el Moszkvába, büszkék vagyunk arra, hogy egyikünk ott lesz, és erre a bizalomra a yiT után is rá a- karunk szolgálni. Polgári László A szerző felv. FŐ SZEMPONT: A MINŐSÉG Ä marcelházl (Marcelová) szövetkezet­ben már nagyon várják, hop megkez­dődjék az aratás. A nem éppen nyárias- nak mondható időjárás miatt a gabona megdől és nem elég érett. Ez az oka an­nak, hogy még nem kezdődött el az aratás. Ott jártam kor zöldessárgán ringtak még a gabonatáblák A gépek azonban már ké­szen állnak, bár — amint azt az efsz el­nöke, Bakiilár László elmondta — a gé­pekhez szükséges alkatrészek beszerzése elég nagy gond. Az aratást 14 kombájnnal végzik majd. Ebből 9 a szövetkezeté, 5 pedig vendég kombájn. Az elnök szerint az idén gazdag termést ígér a határ. Ez részint a perme­tezésnek is köszönhető. A tervek szerint 260 hektár árpát és 650 hektár búzát kell learatniuk. 'A szövetkezetben szocialista munkaver­senyt hirdettek, amelynek célja a minőségi munka. A legjobb helyezést elérő dolgo­zók pénzjutalomban részesülnek. Marcinké Erzsébet, a szövetkezet SZISZ- szervezetének titkára elmondta, hogy a fia­tal kombájnosokból és traktorosokból 10 tagú szocialista munkabrigád alakult, amelynek fő célja az, hogy az aratást mi­nél hamarabb és jól elvégezzék. A brigád vezetője Bakulár Sándor traktoros, aki 1974-től vesz részt az aratásban. Munká­ját elhivatottsággal végzi, szeret a földe­ken dolgozni. Mint mondta, bízik a szép termésben, sőt aggályai vannak, lesz-e elég hely a gabona raktározására. Az együttműködés jő példáját is tapasz­taltam a marcelházl szövetkezetben. Az ifjúsági szervezet titkára tájékoztatott ar­ról, hogy miután végeznek az aratással, és másutt szükség lesz a gépeikre, kom- bájnosaikra, szívesen segítenek. Az elmúlt évekhez hasonlóan Csehországba készül­nek. Widerman Péter agrármérnök, a szövet­kezet ifjúsági szervezetének elnöke el­mondta, hogy a már említett aratóbrigá­don kívül még két ifjúsági brigádja van a szövetkezetnek. Az egyik a kertészetben a másik a gépjavító műhelyben dolgozik. Pétertől tudtam meg azt Is, hogy a 10 ta­gú ifjúsági aratóbrigádon kívül, amelynek tagjai közvetlenül részt vesznek a gabona betakarításában, a szövetkezet és a falu fiataljai is segítenek, ha erre szükség lesz. Az idei kedvezőtlen időjárás minden szö­vetkezetben és mezőgazdasági üzemben késlelteti az aratást. Lapunk megjelenése­kor a marcelháziakat már csak napok vá­lasztják el attól, hogy az első gabona szállít­mány bekerüljön a szövetkezet magtárá­ba. Lehet, hogy éppen Baknlár Sándor vi­szi majd ezt a szállítmányt. Neki, de a szövetkezetnek is kívánjuk, hogy fenti ag­gályai beigazolódjanak. Tarics Péter I tt a nyár, s vele sokezer kis- és nagydiák szünideje. Ilyenkor fontos szerephez jutnak a pionírházak, mert nem minden gyerek utazik táborba vagy a nagymamához, a rokonokhoz. Az otthon­maradottak számára pedig napközben leg­biztosabb hely a pionírház. A Szepsi (Mol- dava nad Bodvou) Ifjúsági- és Pionírház egész évben kedvelt találkozóhelye a vá­ros pionírjainak, ifjúságának, s az ott dol­gozó ptonírvezetők a nyári hónapokban Is szívesen váriák őket. Ezt az időszakot ugyanolyan fontosnak tekintjük, mint a tanévet. Nyáron, a vaká­ció alatt is színes érdekes programmal vár­juk a gyerekeket, örülünk, hogy jönnek, Jól érzik magukat kirándulásainkon, túráin­kon. Tudjuk, hogy ez a két hónap nem könnvö a szülőknek, meri nagyon sok csa­ládban gond a gyerek elhelyezése, egész napos programjának megszervezése, hogy >n Tessék választani nfrház dolgozói az említett kiránduláson kívül egynapos utazásokat is szerveznek. Főleg azokat a gyerekeket részesítik előny­ben a részvételben, akik ezen a nyáron sehová sem utaznak, ők bizonyára értéke­lik majd ezeket a rövid egynapos utakat is. A pionírrok ellátogatnak a közeli Já­szóra (Jasov), ahol megtekintik a történel­mi és kulturális emlékeket, máskor meg a jászói barlang lesz az úticél. Többször ellátogatnak majd Kassára (Kosice). Kirán­dulást szerveznek például azoknak, akiket érdekel a régmúlt, a történelmi nevezetes­ségek, máskor meg a Kassai Kormányprog­ram Házával ismerkednek. A műszaki szak­körök tagjai számára érdekesnek ígérke­zik Kassán a Műszaki Múzeum megtekin­tése. A tornai (Túrna nad Bodvou) várhoz, az áji (Háj) völgybe, Miglincre és a va­dászházhoz tervezett túrák, a turistajelzé­sek megismerésével, tábortűzzel, gülyásfő- zéssel, szalonnasütéssel, számháborúval, bújőcskával, fogócskával tarkítva élmény­számba mennek majd. Közben gyógynövé­nyeket gyűjtenek, herbáriumukat gyarapít­ják, s ismerkednek a környezettel és a ter­mészetvédelemmel. Ä sportról sem feledkeznek el; rendez­nek kerékpáros-, röplabda-, asztalitenisz­versenyt. Az ifjú technikusokkal a nyáron is Bodnár Tibor foglalkozik. Fényképver­senyt szervez, amelyen a nyári felvételek legszebbjeit bírálják el. Nagyon várják már a távirányítású kisautók versenyét. És sok gyereket várnak arra a találkozóra is, ame­lyet a szlovák nemzeti felkelés 41. évfor­dulója alkalmából szerveznek a történel­mi esemény néhány résztvevőjével. — S nemcsak ezek a rendezvények, ha­nem játéktermünk is várja a pionírokat, ahol a nyári hónapokban naponta filmet is vetítünk — mondta az igazgatónő. Benyák Mária a szerző felvétele Kostensky Mária és Bodnár Tibor nyugodtan végezhessék munkájukat, ne járjon folyton az eszükben, mit is csinál a gyerek. Nálunk és velünk jó helyen van. Már jóval a vakáció előtt munkatársaim­mal összeállítottuk a nyári programot. Van benne kirándulás, játék, filmvetítés, ver­seny, válogathatnak bőven a gyerekek — mondta Kostensky Mária, a pionírház igaz­gatója. És a szülők Is válogathatnak. Hiszen va­lójában úgy lenne kívánatos, hogy szülő, gyerek együtt válassza ki, hová megy, mi­ben vesz részt a pionír. Érdekesnek ígér­kezik a szepsiek háromnapos kirándulása a Dukla — Svidník — Uzsgorod útvo­nalon. Az utazás során főleg a felszaba­dulási harcok emlékműveit tekintik meg, és ellátogatnak a Szovjetunióba is, Uzsgo- rodba, Ismerkednek a város nevezetességei­vel, látnivalóival. Márkus Olga, Goldír Ka­talin, Barnák Ilona és Bodnár Tibor, a pio­Kávésztori... Rab vagyok — a kávé rabja. Egy jé na­pot el sem tudok képzelnt méregerős kávé nélkül. Kiváltképpen idegenben, ahol so­sem_ tudhatom, miféle megpróbáltatások, kellemes és kellemetlen élmények várnak rám. így aztán előzetes csillapítónak na­gyon jól jön a kávé. A kávé, de nem akár­milyen kávé: erős, pici, formás csészében felszolgált presszókávé. így volt ez Rozsnyón (Rotiíava) is. Be­ültünk kollégámmal a Kras Szálloda kávé­házába, és kávét rendeltünk, hangsúlyozva: legyen jó erős. Hozta is a pincér a kávét, amelyre még jóindulattal sem lehetett rá­fogni, hogy jó és erős. Átlátszó, fekete víz volt csak, amolyan kávénak csúfolt lötty. Megkértem hát újra a nem túl udvarias pincért, ha mód van rá, hozzon egy presz- szókávét. A pincér erösködött, hogy ez iga­zi presszókávé, ennél jobbat itt nem lehet főzni. Hosszas rábeszéléssel' mégiscsak hagyta magát meggyőzni. Ám néhány perc múlva visszajött, és határozottan kijelen­tette, újabb kávét nem hajlandók jőzni. Vagy megiszom az előbbit, vagy alászolgál- ja! Szó ami szó, felingerelt a személyzet „kedvessége.“ Utóvégre azért tértem be a kávéházba, hogy jó kávét igyák, hogy jó közérzettel, kellemesen kezdjem a napot, ehelyett bosszúságban van részem. Bemen­tem a konyhára, megérdeklödtem, ki főzi a kávét. Összecsődült a konyhai személy­zet, élén a műszak vezetőnőjével. Mindany- nyian igyekeztek meggyőzni! itt és most képtelenség jobb kávét főzni. Hogy ezt bi­zonyítsák, a presszógép mellett álló idős néni be is mutatta a folyamatot. A gép kávétartójába egy jó adag már egyszer kilúgozott zaccra tett egy kevés friss kávét, és azt főzte ki. Persze, hogy lötty lett be­lőle. Olyannyira lötty, hogy erre már maga a müszakvezető is azt mondta: valóban iha­tatlan kávé. — Engem így tanítottak a kávé főzésére — mondta az idős néni. Erre befutott a szálloda presszójából a pincérnö is. Vállalkozott arra, hogy majd ö főz egy jó kávét. Es főzött. De az sem volt jobb, mint az előző. Nem maradt más hátra, mint hogy odaálltam a géphez, hogy megmutathassam, hogyan kell jó kávét főz­ni. Előbb kitisztítottgm a kávétartót, majd teleraktam kávéval, s egy kevés vizet en­gedve rá, kilúgoztam. És csodák csodájá­ra, ami néhány perccel még többek bizony- gatása szerint elképzelhetetlen, lehetetlen volt, egyszerre lehetségessé vált. Erős, fi­nom, zamatos kávét főzött a gépfl), ame­lyet korábban rossznak mondtak. Az egész ügy valójában szót sem érde­melne, mert mindenki másképp csinálja, és mindenki másképp szereti. De itt mégsem egyszerűen a kávéról, hanem a munkáról van szó. A jól vagy rosszul elvégzett, a becsületesen vagy tisztességtelenül elvég­zett munkáról. Olyan jelenségről, amellyel az ember a kávéházak, presszók legtöbb­jében találkozhat. Az igénytelenségről. Ar­ról, hogy a presszós rosszul dolgozik. Ta­karékoskodik a vendégen, nyerészkedik rajtuk, félvállról veszi a saját munkáját. Kávénak nevezi a lötty öt. és ez vonatko­zik az ételek elkészítésére, tálalására, fel­szolgálására, a vendéggel szembeni visel­kedésre is. Mert hosszú évek tapasztalata alapján mondom, néhány vendégipari üzem­ben a vendég mindig kevesebbet kap, mint ami járna neki, mint amiért' fizet. Elma­rad a köszönés, a szép szó, a tisztességes kiszolgálás. És mindez mögött ugyanaz áll, mint a rossz kávé mögött: az igénytelen­ség! Nem elkényeztetni a vendéget, épp csak odalökni neki valamit, érje be azzal, amit kap. S ha a vendég mégis szól, hogy más az elvárása, ha követeli a jussát, ami­ért fizet, ami pénzéért jogosan megilleti, akkor megkapja a választ: eszi, nem eszi, nem kap mást. És ezt mi szolgáltatásnak nevezzük! Szolgáltatásnak — a pénzünkértI Bosszant és bosszantani fog mindig az effajta viselkedés. Bosszant a tisztességte­lenül elvégzett munka, az igénytelenség, a mellébeszélés, a hazudozás. Bosszant, hogy a vendégnek kell megtanítani a kávéfőző- nőt munkájára. Rozsnyón működött a presszógép, volt víz és kávé — csak épp a hozzáértés, a becsületes hozzáállás, a tisz­tességesen elvégzett munka hiányzott. A legfontosabb, ami nélkül sem kávét, sem egyebet nem lehet csinálni. ZOLCZER JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents