Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-16 / 29. szám

új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Jobb napok reményében „Jő napotl“ — üdvöxlik egymást az emberek a világ minden táján. „Jő napotl“ — mondja majd először egymásnak két államférfi Géni­ben, november 9-én. Talán nem túlzás azt ál­lítani, hogy erre az üdvözlésre évek óta, re. mények és kétségek közt, sokszáz millió em­ber várt. Az elmúlt napokban Moszkvában és Washing­tonban egyaránt megerősítették a hírt: Mlhall Gorbacsov és Ronald Reagan, a két világrend­szer legnagyobb hatalmának képviselői talál­koznak egymással. A csúcs idejében és helyszí­nében tehát sikerült megállapodni, hátravan még a napirend tisztázása. Amerikai részről értésre adták, hogy négy témakört kívánnak megvitatni: a fegyverzet­korlátozás, a kétoldalú kapcsolatok, a helyi válságok és az emberi Jogok ügyét. Lomejko szovjet külügyi szóvivő pedig úgy fogalmazott, hogy a két felet leginkább érdeklő témakö­rökről lesz szó, így az atomháború veszélyé­nek elhárításáról, a fegyverkezés megállításá­ról a Földön és megakadályozásáról a világűr­ben. Lomejko néhány konkrét lépést is említett, elősegíthetik a szovjet-amerikai viszony nor­malizálását. Ezek között szerepelt az atomkí­sérletek teljes beszüntetése, a két ország kö­zepes hatótávolságú rakétái telepítésének vég­leges leállítása Európában. „Valahányszor csak felvetődik a nemzetközi politikai életben a Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd időszerűsége vagy szükségszerűsége, a Szovjetuniónak mindössze két előzetes ki­kötése van: érjenek be a feltételek, és legyen meg a politikai akarat az egyenlőség és az a- Zonos biztonság elvén alapuló építő szellemű együttműködésre — írja az APN politikai szem­leírója a csúcstalálkozó lehetőségeit kommen­tálva. — Mihail Gorbacsov már áprilisban meggyőződését fejezte ki, hogy legmagasabb politikai szinten kell impulzust adni a szovjet- -amerlkai kapcsolatok rendezésének.“ „Természetes — folytatódik a kommentár —, hogy a novemberi szovjet-amerikai csúcstalál­kozó tárgyát képező konkrét kérdéseket a két állam vezetői maguk határozzák meg, és ezzel kapcsolatban korai lenne még találgatni, de tény, hogy a kulcskérdés a fegyverkezési haj. sza beszüntetése. Ezen a téren pedig nem le­het elvitatni a Szovjetuniótól azt a következe­tességet és jó szándékot, amellyel az elfogad­ható megállapodások útját egyengette és e- gyengeti.“ A szovjet törekvéseket legutóbbi dnyepropet- rovszki beszédében Mihail Gorbacsov mindenki számára érthetően és világosan megfogalmaz­ta. Többek között elmondta: „A szovjet em­berek jól tudják, milyen óriási erőfeszítése­ket tesz a párt és a kormány, hogy megvédje a békét és megmentse az országot a nukleá­ris katasztrófától. Lenin annak idején nagyon találóan fejezte ki a szocialista állam elvi hozzáállását, amikor azt mondta: a munkások­nak és a parasztoknak azt ígérjük, hogy min­dent megteszünk a békéért. És mi ezt meg is tesszük. Azóta sok év tel el. Népünk nem kevés nehéz é- vet élt át és a legvéresebb háborúkat. Államunk évről évre szilárdul és erősödik. Ma nagyha. talom, amely kész szembeszállni minden ag- resszorral. De ma minden korábbinál nyoma­tékosabban ígérjük a munkásoknak és a pa­rasztoknak, hogy mindent megteszünk a bé­kéért. És ezt az ígéretünket meg is tartjuk...“ „... Ma kulcsfontosságú feladat a lázas fegy­verkezés megállítása, amely elözönlötte a vl. lágot, és a felhalmozott fegyverkészletek csök­kentésére való áttérés. Hiszen a kapitalista vi­lággal való normális kapcsolatok fejlesztésé­hez lényegében nincs szükségünk nukleáris, sem más fegyverekre, persze ha a kapitalista világ lemond a Szovjetunióval és más szocia­lista országokkal szembeni agresszív tervei­ről...“ „... Készek vagyunk megállapodni nemcsak a lázas fegyverkezés beszüntetéséről, hanem a fegyverzet maximális csökkentéséről is, egé­szen az általános és teljes leszerelésig.“ A november 19—20-1 csúcstalálkozóig hátra­levő négy hónap kemény előkészítő munkát je­lent majd a szovjet és az amerikai diploma­ták számára. Annál is inkább, hiszen ilyen magas szintű szovjet-amerikai tárgyalást mól­jára hat évvel ezelőtt tartottak, amikor Brezs- nyev és Carter 1979-ben Bécsben aláírta a SALT—2 megállapodást. Azóta sok minden tör­tént, aminek nyomán mélypontra süllyedt a két ország viszonya, s csupán idén március­ban kezdődhettek meg Genfben az átfogó fegy­verzetkorlátozási tárgyalások. Nyilvánvaló, hogy az ezeken történő előrelépés jótékonyan befolyásolná magának a Gorbacsov — Reagan- -találkozónak a légkörét is. Illúzióink azonban nincsenek a mostani be­jelentés nyomán, főleg az amerikai fél maga­tartása miatt. Régi tapasztalat, hogy a politi­kában valamit helyrehozni sokkal nehezebb, mint elrontani. Mégis természetes a mérsékelt optimizmussal vegyes várakozás. Hiszen a genfi „jó napot“ annyit biztosan jelent, hogy vllá. gunk legnagyobb felelősséget viselő két veze­tője emberi közelségből vizsgálhatja meg, mi­lyen hidakat lehet verni a két országot elvá­lasztó mélységen keresztül. _______________________________­TŰZVÉDELEM PIONÍROKKAL Nagyon szép környezet­ben, az eperjesi (Jahodná) Álba Régia üdülőközpont­ban találkoztam Csicsay Má­riával a Somorjai (Samo- rín) Szlovák Tanítási Nyel­vű Alapiskola pionírvezetö- jéveí. E találkozás azonban nem volt véletlen, itt szer­vezték meg a dunaszerda- belyj (Dun. Streda) járás pionírjainak „Láng ’85“ el­nevezésű tűzoltóversenyét. Máriának több éve már gondjaira van bízva a pio­nírok tűzvédelmi nevelése. Ezért is érdekeltek a ta­pasztalatai. — Hat év tapasztalatai vannak már mögöttem, u- gyanis az iskolánkban hat éve rendszeresen foglalko­zunk a pionírokkal az egyes honvédelmi nevelés keretén belül a tűzvédelem terén is. Amikor mint pionírveze­tő feladatul kaptam ezt a munkát, egy kicsit tartottam tőle, mert bizony nagyon laikusnak számítottam a tűzvédelemben. Ezek a ver­senyek nekem is nagyon sokat segítettek, ma már pontosan tudom, mekkora szerepe van a tűzvédelmi nevelésnek. A tűzoltókat mindig csodáltam, de ami­óta közelebb kerültünk egy­máshoz, még jobban felné­zek rájuk. Néha irigylem is őket, hogy milyen végtelen türelemmel tudnak a gye­rekekkel foglalkozni, pedig ők nem is pedagógusok. — Gondolom, te is szá­míthattál, főleg kezdetben a segítségükre. A somorjai tűzoltókról egyébként is nagyon sok jót hallottam. — Igen. Nagyon jő az együttműködésünk a somor­jai tűzoltószervezettel, amely immár száztizenkét éves múltra tekinthet vissza. Ren­geteg tapasztalattal rendel­keznek, amelyeket nagyon szívesen megosztanak ve­lünk. Különben ránk csapat- vezetőkre hárul a rajok honvédelmi felkészítésének feladata, ugyanis ez a ver­seny több részből tevődik össze. A gyerekeknek szá­mot kell adniuk ideológiai, tűzvédelmi és a biztonságos közlekedéssel kapcsolatos ismereteikről, összesen het­venöt kérdésre kell a pio­nírokat felkészíteni, ami bi­zony nem kis feladat. — Milyen feltételeitek vannak ehhez az iskolátok­ban, és hogyan látod, mi­lyen a raj, amelyik idén képviseli az iskolátokat? — Idén nagyon sok mun­kánk volt, mert hazánk fel­szabadításának negyvenedik évfordulójára számtalan rendezvényt szervezünk. Pio­nírjaink is nagyon el vol­tak foglalva ebben az idő­szakban, de szerencsére nem először versenyez ez a raj. Így a felkészítésük sem okozott különösebb gondot. Tapasztalt és na­gyon agilis fiúk valameny- nyien. Nemegyszer előfor­dult, hogy ők kértek, szinte azt is mondhatnám hajtot­tak, hogy gyerünk, csinál­juk, mert helyt kell állni a nyolcvanötös versenyen is. Az ilyen gyerekekkel öröm a munka. — Amikor megkértelek erre a beszélgetésre, azt mondtad, hogy csakis a ver­seny után. Ott akartál len­ni mindvégig a pionírjaid, a rajod mellett? — Én ezt nagyon fontos­nak tartom, mert a gyere­keknek az biztos támpont, ha látják, hogy a vezetőjük Is ott van melettük, hallják a hangját, míg futják az egyes távokat a különböző akadályokkal tűzdelt pá­lyán. Buzdítom őket és lá­tom rajtuk, hogy mindent beleadtak a versenybe, a lehető legjobb tudásukat nyújtották. Legyen a vég­eredmény bármi, elégedett vagyok a pionírjaimmal. Egyébként ilyenkor látom, hogy valóban nem szabad sajnálni sem az időt, sem az anyagiakat a felkészíté­sükre. S ezzel úgy érzem, még egyszer válaszoltam az előző kérdésre is, mert az Iskolánkban nemcsak én gondolkodom így. KAMOCSAI IMRE Házat építünk támogatással A külföldi látogatókat általában a nagyará­nyú lakásépítés lepi meg leginkább nálunk. Az állami bérlakások és a szövetkezeti öröklaká­sok- mellett társadalmunk nagyvonalúan támo­gatja a magánerős házépítést. Egy korábbi kormányprogram előnyös telekbérletet, külön­féle kedvezményeket és kölcsönöket biztosit, hogy a lakosságot minél jobban érdekeltté te­gyék az építkezésben. A magánerős lakásépítők Igen kedvező fel­tételek mellett kapnak telket. Egy négyzetmé­ter telek 99 évre szóló tartós használatbavéte­li díja 15 korona. Szövetkezeti, csoportos, kor­szerű társasházépítéseknél a telek Ingyenes. A takarékpénztár igen előnyös feltételekkel folyósít kölcsönt a lakásépítésre vállalkozók­nak. Százezer koronáig 1, kétszázezer koronáig pedig 2,7 százalékos a kamat. Társasházépítés- hez a kölcsön visszatérítési határideje harminc év, és a törlesztés megkezdésére háromévi ha­ladékot kapnak az ügyfelek. Aztán van még bizonyos állami hozzájárulás, ha az Illető kulcsfontosságú munkahelyen dolgozik, ha egy vagy több más személlyel szövetkezve helyta­karékos társasházat vagy nehezen hozzáférhető helyen épít. A cst'édiház-építőket tervkatalőgusokkal se­gítik. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy az évente, mintegy 22 ezer magánerőből épülő lakás háromnegyed része családi ház, s igen jelentős a sorházak aránya: 16 száza­lék A számos meglevő tervgyűjtemény mellett kísérleti Jelleggel új katalógus készült, amely az épület alaprajzát és homlokzatait félbevá­gott lapokon 10—10 alternatívában mutatja be. így a lapok összeforgatásával összesen százfé­le változat állítható elő. A kiviteli terveket Is azonos elv szerint dolgozták kt. Külön foglal­koznak a meglevő családi házak bővítési, kor­szerűsítési lehetőségeivel, amelyek megvalósí­tását kiadványokkal segítik. Az ajánlott tervek jellemzői, hogy a lakások meglehetősen nagy alapterületűek, a lakótér azonban a 120 négyzetmétert nem haladhatja meg {konyha és mellékhelyiségek területe nél­kül). Az épületek részben vagy egészben alá vannak ptncézve, garázs tartozik hozzájuk és fűtésük központi. A családi házaknál a falust környezetben kedvezőtlenebb megjelenésű, ko­rábbi lapostetős forma helyett a magastetös változatok fordulnak elő többségben. Városias környezetben hangulatos átrimház-együttesek épülnek lapostetős megoldásban. A lejtős te­repet teraszházak beépítésével használják ki. P. J. Munkával köszöntik a VIT-et Hazánk felszabadításának 40. évforduló­ja és a moszkvai VIT a humennéi járás SZISZ-tagjait még lelkesebb munkára ser­kentette. Kitűzött céljaik valóban nagyok és igényesek. A sok kezdeményezés közül csak néhányat említünk meg. A SZISZ járási szervezete a fesztivál tisz­teletére védnökséget vállalt a humennéi járási pionírház építkezése fölött a mi­hamarabbi befejezés végett. A Humennéi Építészeti Szaktanintézet SZISZ-tagjai a készülő iskolai műhelyeket ifjúsági építke­zésnek hirdették meg. Az építészeti szak- középiskola diákjai pedig vállalták, hogy segítenek a Stakéíni Állami Gazdaságnak a tömegtakarmány begyűjtésében. A sninai Jas üzemben a fiatalok négy műszakot le­dolgoznak, a munkájukért járó pénzt a SZISZ szolidaritási alapjára küldik el. A Chemlon nemzeti vállalatban a SZISZ üzemi szervezete az ifjúsági kezdeménye­zés számlája mozgalom keretében 4,5 mil­lió koronát akar kitermelni. A sninai Vi- horlat fiataljai kötelezettséget vállaltak, hogy november 30-ig eleget tesznek a Szov­jetunióval szembeni exportkötelezettségeik­nek. Még további kollektív és egyéni felaján­lásokat is fel lehetne sorolni. Igen sok járási rendezvényt készítenek elő a fiata­lok. A fesztiválhét keretében a fiatalok se­gítenek majd a mezőgazdasági munkákban, találkozókat szerveznek a járás politikát és társadalmi képviselőivel, megrendezik a iegjobb együttesek és egyének békehang­versenyét, a nem hagyományos bárkaúszta- tás első évfolyamát, a felszabadító harcok nyomában futóversenyt a Kalinov — Prága szakaszon. A szolidaritási alapot a SZISZ- szervezet idén több mint 300 ezer, a pio­nírszervezet pedig 60 ezer koronával gaz­dagítja majd. A SZISZ-tagok eddig már 73, a pioní­rok pedig 21 ezer koronával gyarapították a szolidaritási alapot. PÉM ZSUZSA VIT-rubelek A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó alkalmából réz- és nikkel ötvözetéből készült, 31 milliméteres átmérőjű egy- rubelest bocsátanak ki a Szovjetunió­ban. Egyik oldalán a Szovjetunió címe­re látható, valamint a SZSZSZR, 1 ru­bel, 1985 .felirat olvasható. Hátlapjának közepén a VIT emblémája, körülötte ä VIT jelmondata: Az antiimperialista szolidaritásért, békéért és barátságért, •— A VIT-rubel immár a 17. emlék­pénzérme — mondotta az APN munka­társának Szergej Ganyicsev, a Szovjet Állami Bank pénzkibocsátó igazgatója. — A legelsőt 1965-ben vertük a nagy honvédő háborúban kivívott győzelem' 20. évfordulóján. Az éremgyűjtők figyelmébe ajánljuk'. ___ _______________ • ­HELYREIGAZÍTÁS Lapunk előző számának második ol­dalán az Ifjúsági brigád című kisriport képaláírása sajnálatos módon más hely­re került. Olvasóink és a riportokban szereplő személyek szíves elnézését kérjük. PETRZALKA - IFJÚSÁGI ÉPÍTKEZÉS Petríalka — város a városban. Szlovákia új lakónegyede, a Duna jobb partján, lako­sainak számát tekintve túllépte a száz­ezret, és ez már egy egészen tekintélyes város. Lakói azonban bosszankodnak, hogy szürke betonrengetegben élnek. A helyzet lassan, de biztosan változik, s ebben nagy érdeme van az ifjúságnak. Három évvel ezelőtt a Szocialista Ifjú­sági Szövetség városi bizottsága vette véd­nöksége alá. Elhatározta, hogy zöldöveze­tek létesítésével teszi lakályosabbá az új városnegyedet. A SZISZ III. kongresszusa tiszteletére ifjúsági építkezéssé nyilvánítot­ta, és az építőipari vállalatokkal kötött egyezmény értelmében a fiatalok 12,8 mil­lió korona'értékű munkát vállaltak 1985 végéig. Felajánlásukat tizennyolc hőnappal ha­marább teljesítették. A SZfSZ városi bizott­sága már 1984. augusztus 18-án megálla­píthatta, hogy a feladatot teljesítették, sőt 2,5 millió korona értékű munkát végeztek terven felül. Ján Sobati mérnök, a SZISZ vb titkára szerint a bratislavai SZISZ-alap- szervezetek, az iskolák és főiskolák diák­jai, az üzemek fiataljai nagyszerű munkát végeztek. A legjobbak közé tartoznak a Magasépítő Vállalat, a Dimitrov Vegyimű­vek, a Középfokú Építőipari Szaktaninté­zet, a Komensky Egyetem Matematikai- Fizikai Karának, a Szlovák Műszaki Főis­kola Gépipari Karának szíszesei. A nyári hónapokban a nemzetközi épí­tőtáborok lakói is segítenek: akárcsak ta­valy, a csehszlovák fiatalokon kívül idén is itt vannak az NDK-beli, bolgár és lengyel társaik. Az ifjúsági építkezés tehát nem­zetközivé vált. A munka nagy részét azon­ban mégis a bratislavai fiatalok végzik. Április elejétől a Magasépítő Vállalat, a Staving, a Gumón, a már említett szak­munkásképző iskola és a Kábel és Szigete­lőanyagok Kutatóintézetének fiataljai egy­hetes turnuszokban dolgoznak, és már ed­dig legalább 4 millió korona értékű mun­kát végeztek a Zabos, a Liget s a Lúky V. elnevezésű lakónegyedekben. A munka pillanatnyilag a Lúky lakóré­szeken és Öligeitben folyik. Itt találtuk a Gumón egyik ifjúsági munkacsoportját a borókabokrok kapálása közben. Naponta 600 bokrot kapálnak meg. Egy bokorért 64 fillért kapnak, a kereset tetemes részét azonban felajánlották a SZISZ szolidaritási alapjára, a napokban kezdődő XII. Világ- ifjúsági és Diáktalálkozó tiszteletére, (zl) í £ 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents