Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
új ifjúság 4 A komáromi (Komárno) Európa-szál- ló kerthelyiségében a nagy asztalnál két fiatalember sörözik. Testük tetoválva. Akaratlanul is a ^rajzokat“ nézem. «-* Tetszik? — kérdezi a mellettem ülő, és közelebb emeli hozzám tetovált karját. *— Nem, de azért érdekes — mondom* >— Nem fájt? Csak az elején. Meg aztán, ki kell bírni, ha fáj is. *— Miért? Nem kötelező a tetoválás. *— Kint nem, de a börtönben nem lehet megúszni — mondja a tőlem távolabb ülő. — Meg aztán tetszik a csajoknak. Én először tizenkét éves koromban ÖRÖK Dr. Bogdány Kyra júkorban meggondolatlanságból egy- egy nevet, miniatűrt tetováltatnak testükre. Később rájönnek, hogy ezzel csak elcsúfították magukat, és szeretnék a jeleket eltűntetni, újabbakat már nem tetováltatnak. Sőt, sokan szégyenkeznek is a meglévő jelek miatt, takargatják őket. A másik csoportba tartoznak a noto- rikus tetoválok. Ezeknek szenvedélyükké válik a tetoválás, egyértelműen pszichopatákról van szó. Nem lelki betegekről, hanem lelkileg sérültekről, deviáns személyiségekről. Sajnos, a tetoválás ma sincs szűnőfélben. Épp ezért a megelőzésre sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani. IsJEGYEK tetováltattam á nyakamra egy nevet: Manci. Tetszett, igen tetszett nekem a lány. Beleszerettem és azt akartam, hogy ő is tudja, elhiggye nekem, >—i mondja lassan, tagoltam a feketébb bőrű. Te csinálod saját magadnak? Korábban a haverok csinálták, de már én is megtanultam. Két százasért csinálok bárkinek bármilyen rajzot. Most például Sandokan a divat. Az egyik haverom már megígérte, szerez egy szép Sandokan-rajzot. Csónakban áll Sandokan, és a háttérben pálmafák lesznek. Ha meglesz a rajz, odaülök a tükör elé, és megcsinálom. *— Hová, hiszen már az egész tested tele van pingálva?! f—; Eltűntetek egy-két rajzot, és úgy. f— Hogyan tűnteted el? >— Van annak többféle módja is. Az egyik: cigaretta parazsával kiégetem, vagy előbb zsilettel lekaparom a szőrt, majd a bőrt, aztán apróra összevágok fokhagymát, leöntöm ecettel, és ezt teszem a tetovált helyre. Bekötöm és úgy hagyom tíz-tizenöt napig. — így ni! — emeli felém társa a bekötött kezét. Leszedi a kötést, és megmutatja az alkarját. Ügy fest a bőr, o- lyan vörös-sebes, mintha égés után lenne. Csúnya. Egy idő után beforr a seb, de a nyoma örökre megmarad. A régi divatjamúlt kép helyett azonban újat lehet tetoválni. Éz a lényeg. — Nem hülyeség ennyit kínlódni, szenvedni egy rajz miatt? •— Hülyeség? ... Miket beszélsz! Nálunk az a valaki, akinek mindig új, mindig szebb rajzai vannak. Nekem meg kiváltképpen. — Nem szeretnétek tiszta lappal, tiszta testtel-bőrrel kezdeni az életet? Egymásra néznek, töprengenek, gondolkoznak a válaszon. s— Hm... Ha szeretnénk, ha nem, ez már lehetetlen. De egyszer azért azt ál- mondtam, hogy tiszta a bőröm, hogy nincs rajta egyetlen tetoválás sem. Tiszta bőrrel megyek az utcán, leülök a haverokkal sörözni, és kinevetnek, elküldenek, nem vagyok közéjük való. S amikor felébredtem, azonnal a tükör elé álltam. Megörültem, hogy megvan rajtam minden rajz. Tetőtől-talpig mindegyik. A szemhéjamon, fülemen, nyakamon, karomon, mellemen, hátamon, fenekemen, lábamon. A hajósvárosban, Komáromban rendelő dr. Bajnok István pszichiáternél, aki egyben az alkoholellenes tanácsadó vezetője is, gyakran megfordulnak olyan páciensek, akik testét bőven díszítik különféle tetoválások. Arra szeretnénk tőle választ kapni: miért tetováltatnak testükre különféle szavakat, rajzokat, jeleket az emberek. fr— A tetoválás nem újkeletű jelenség, divatbetegség, hiszen a tetoválás, vagy azt is mondhatnám, a tetoválás művészete évszázadokkal korábbra vezethető vissza. A történelemből tudjuk, hogy a primitívebb népeknél, például az indiánoknál hagyománya, sőt jelentősége volt és még ma is van a tetoválásnak, a testre festett ábráknak. Mindezzel férfiasabbnak, erősebbnek, félelmetesebbnek szerettek volna látszani, hasonlítani valamire, valakire, a rajzok révén felruházni önmagukat olyan „tulajdonságokkal“, amelyekkel valójában nem rendelkeznek. A haláltáborokban a foglyok testére tetoválták az azonosítási Dr. Bajnok István számukat. Az SS-katonáknak a vércsoportjukat jelző adatokat tetoválták a testükre. Ezek tökéletes tetoválások voltak, amelyeket úgyszólván lehetetlen volt eltűntetni. A mai tetoválást inkább az indián hagyományra lehet visszavezetni. Az első szó, amely az ember eszébe jut, ha tetovált testűt lát: primitívség. Miért? Először is azért, mert a tetoválás általában nem mindennapi helyszíneken kötődik: börtön, hajó, elhagyatott vidék. Helyhez és társasághoz. Ugyanis, aki tetováltatni hagyja magát, annak bizonyos motivációra van szüksége. Könnyen irányítható, könnyen befolyásolható emberekről van szó, elsősorban olyanokról, akiknek nincs egyéniségük, saját akaratuk, bizonyos értelemben primitívek. Miért tetováltatja magát egy fiatal? Mondjuk azért, mert nem talál véleménye kinyilvánítására egyéb fórumot. El akar mondani valamit — lehetőségeihez, képességeihez mért szinten. Ez is egy fontos tényező az okozatok között. A tetoválásokat látva azt kell mondanom, hpgy ezeknek az embereknek többnyire nagyon szegényes a fantáziájuk, hiszen az esetek kilencven százalékában ízléstelen rajzok, klisék kerülnek a testükre: vérző szív, sellő, katonajelvények, női nevek, arcok ... Én a tetováltakat két csoportba osztom. Az elsőbe tartoznak azok, akik ifkolákban, elsősorban a szakmunkásképzőkben tartandó egészségügyi előadások során gyakrabban fel kellene hívni a fiatalok figyelmét: örök, eltűntethe- tetlen jegyek ezek. Örök, eltűntethetetlen jegyek. — A bőrgyógyász véleménye szerint valóban nem lehet a tetoválást eltűntetni? —■ ezt kérdezem a Komáromi Rendelőintézet bőrgyógyászától, dr. Bogdány Kyrától. •— Sajnos, nem. Persze a tetoválási technika között is különbséget kell tenni. A profi módon végzett tetoválást valóban nem lehet eltűntetni, pontosabban nyom nélkül megszabadulni tőle, az amatőr tetoválások eltávolításával azonban már több sikerünk volt. Ugyanis az amatőr tetoválás csak a bőr felső hámrétegét érinti. A szakszerűen végzett munka mélyrehatóbb, az irharéteget is érinti. • Márpedig a hámréteg eltávolítható bőrfelület, az irharéteg nem. i— Azon túl, hogy örök jegy marad a tetoválás után, milyen károsodásokat szenved a bőr, a test, az ember egészsége? >— A szakszerűtlen tetoválás csúnya bőrgyulladást okozhat. Vagy ha érbe bök a tű, vérfertőzést is kiválthat. i— Eddig milyen módszereket alkalmaznak a tetoválás részleges eltávolítására? i— A szakmában kétféle módszer ismeretes: az elektroakusztikus és a der- mabrátoros. Az első esetben pontégetésről van szó, és fél-egycentis miniatűr tetoválások részleges eltávolításánál alkalmazható. A másik módszer a bőrgyalulás, bőrlehántás. Mindkét gyógymód fájdalmas, és ha a tetoválás részben el is tűnik, örök heg, forradás, nyom marad utána. Különösen veszélyes a házilag végzett eltávolítás. Betegségeket, fertőzést válthat ki. És meg kell jegyezni, hogy az effajta eltávolí- tási módszer durva beavatkozás nagyobb veszéllyel is jár, mint maga a tetoválás. Épp ezért helyesebb, egészségesebb nem tetováltatni, nem csúfítani a testet. S ha mégis megtörtént a baj, akkor később forduljanak szakorvoshoz, hogy az esetleges házi eltávolítást módszerekkel ne növeljék a veszélyt, ne ártsanak egészségüknek. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei V IT-küldött Klára Hennyeová mérnök szakdolgozatának címe: Az öntözési rendszerek számítógépes beállítása. Munkájával második lett a mezőgazdasági és erdőipari főiskolások szakköri tevékenységének országos versenyében. így szinte természetesnek tűnt, hogy miután elvégezte a főiskolát, tanársegédként az ifjúsági szervezetben épp a diákok szakköri tevékenységének szervezését bízták rá. — Jó volt, hogy diákként részt vettem a tudományos munkában — mondja a hat évvel ezelőtti eseményekre emlékezve —, megtanultam szerepelni a nyilvánosság előtt, megvédeni a gondolataimat ... — Mit tudott tapasztalataiból a fiatalabb pályatársainak átadni? — Azt hiszem, elég sokat. Tavaly például az említett mezőgazdasági és faipari szakcsoport tizenegy témaköréből négyben miénk lett az első hely, ezenkívül néhány második és harmadik helyet is mi vittünk el, ami azt hiszem, országos viszonylatban átlagon fölötti. Ráadásul azok, akik részt vesznek a tudományos munkában, megtanulnak szerepelni, fellépni a különböző tudományos és politikai fórumokon, komolyabban veszik feladataikat, elmélyül a tudásuk, szakmájuk iránti vonzalmuk, tisztázódik helyük a mezőgazdaságban. Hogy én a számítástechnika területére léptem, ezt részben a diákköri tudományos tevékenységemnek köszönhetem. Később az iskola távlati terveiben is megjelent az irányítás automatikus rendszerei tantárgyként való oktatásának a szükségessége, így aztán bennem is, és nem is olyan véletlenül, felmerült, mi lenne, ha ... — Mi lett ebből a „ha“-ból? — Előbb ösztöndíj, majd pályázat az előadói helyre, amelyet el is nyertem, és a napokban várom a kinevezésemet. — Hogyan értékeli a SZISZ munkáját a főiskolán? — Nincs különbség tanár és diák között. Megértjük egymást, barátok vagyunk. Vitatkozunk, megbeszéljük a teendőket ... — Gondolom, Moszkvában is sokat beszélgetnek, vitatkoznak majd. — Ez természetes. Szakmabeliek vagyunk, ugyanabból az országból, városból származunk, néha még ugyanabban az iskolában érettségiztünk is, és mégis van mit megvitatnunk. Hát még akkor ott, ahol a világ minden tájáról összejönnek a fiataloki Én már voltam a Szovjetunióban is, de a VIT mégiscsak más, ezért nagyon örülök, hogy ott lehetek. Idehaza sokat járok színházba, moziba, a szabadidőmben kézimunkázok, de városunkban sok a diák és kevés a klub, szórakozóhely. Moszkvában jó lenne megtudni, hogy mások hogyan dolgoznak, hogyan töltik szabadidejüket, mit lehetne tőlük eltanulni, hogy aztán hazajövet újult erővel, új elképzelésekkel állhassunk neki a munkának — mondja a fiatal mérnök- nő, és én jó utazást, gazdag élményeket kívánok neki. NÉMETH ISTVÁN é»
