Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-02 / 27. szám
új ifjúság 6 ! FUTBALLTRAGÉDIÁK I A brüsszeli Heysel stadionban lezajlott tragédia még mindig központi beszédtéma a labdarúgóberkekben. Tél- i jesen elhomályosította a bradfordi stadiontüzet, pedig ott nem 38, hanem 53 szurkoló vesztette életét. Igaz, itt „csak“ gondatlanság okozta a tragédiát, s nem pedig előre megfontolt gonosz szándék, mint a belga fővárosban. I 'Mindenesetre az 'első' döbbenet után Európa több városában lázas tűzrendészen ellenőrzés kezdődött. Az első megnyugtató vélemények szerint nincs ok aggodalomra, mivel a nagyobb stadionok többsége korszerű, acél tartószerkezeti! betonépítmény. De az óvatosság nem árt, mert a szigorúbb vizsgálatok imitt-amott baljós körülmények tártak fel. Amikor például Svédországban alaposabban tanulmányozták a labdarúgópályák felszereltségét, kiderült, hogy a 32 nagyobb stadion fele részben fából készült. „A Bradfordban történtekből le kell vonnunk a tanulságot* — mondotta a svéd labdarúgó-szövetség egyik vezetője. A tűzrendészeit hatóságok az érintett 16 stadion közül legalább nyolcat tűzveszélyesnek ítéltek. Bradfordban négy perc alatt vált a tűz martalékává a 79 éve épült stadion lelátója, s most a svéd tűzoltóság kénytelen volt megállapítani hogy nem egy saját létesítményük kísértetiesen emlékeztet a bradfordira. A legismertebb pálya, amely faelemeket is tartalmaz, a stockholmi Olimpiai Stadion. Egy esetleges tűz nem rémkép csupán, volt már rá példa: 1954-ben leégett a lelátó egy része. Akkoriban t egy gondatlanul elnyomott cigaretta okozta a tüzet — igaz, nem volt halálos áldozat. Svédországban hamarosan javaslatokat tesznek részint a szükséges átépítésekre, részint a tűzrendészeit előírások megszigorítására. Az NSZK-ban még nem végezték el a 130 nagyobb stadion alapos ellenőrzését. Tény, hogy egy részük fából készült, de — fűzik hozzá az illetékesek — gyakorlatilag mindenütt hathavonta ellenőrzik a létesítmények állagát. Igaz, soha nem zárható ki egy-egy tűzeset — mondják a tűzoltók. Az NSZK-ban mindenesetre a nagyobb mérkőzések idején a tűzoltóság készültséget rendel el, amellett nem követnek el olyan hibát, hogy a vészkijáratot lezárják. fBrandfordban ezt tették, hogy megakadályozzák a potynnézök bejutását.) A spanyol hatóságok ts úgy döntöttek: a jövőben minden jegyszedőt utasítanak, hogy a kapukat tartsák nyitva. Csakhogy Spanyolországban a nagyobb pályák többségén drótkerítés választja el a játékteret a közönségtől. erre a szurkolók fegyelmezetlensége miatt van szükség. Márpedig Bradfordban a menekülés egyetlen útja a pálya felé vezetett; ha masszív kerítés lett volna, valószínűleg még sokkal többen vesztették volna életűket. Nem árt a körültekintés és az Óvatosság. Bár a ml stadionjaink jobbára a felszabadulás óta épültek és modernek, de az említett esetekből okulva mifelénk ts jó lesz alapos felülvizsgálást folytatni. Végül a legmegrázóbb futballtragédiák listája:' 1964. május 23-án Urnában 328 halott és ezer sérült a Peru—Argentína olimpiát selejtezőn. 1968. június 23-án Buenos Airesben 80 halott és 150 sérült a Elver Plate— Boca Juniors bajnoki mérkőzésen. 1971. január 2-án Glasgowban 66 halott és 108 sérült a Celtic és a Rangers összecsapásán. 1985. május 11-én Bradfordban a lelátón keletkezett tűzvészben 53 szurkoló vesztette életét, 200 megsérült. 1974. február 11-én Kairóban 48 halott és 47 sérült a Zamalek és a prágai Dukla mérkőzésén, amikor a túlterheltség miatt összeomlottak a lelátók. 1967. szeptember 17-én Kaysertben 40 halott és 600 sérült egy alacsonyabb osztályú találkozón. 1946. március 6 án Bolt ónban 33 halott és 500 sérült a Bolton—Stoke kupamérkőzésen. 1969. december 25 én Bukavuban 27 halott 52 sérült annak következtében, hogy a kinnrekedt szurkolók megrohamozták a főbejáratot. 1982. november 10-én Caliban 22 halott és 200 sérült a Deport ivó—America bajnoki találkozón. 1985. május 26-án 10 halott és több mint száz sebesült Mexico Cityben abban a tolongásban, amelyet a bajnoki döntőröl kinnrekedt több ezer szurkoló okozott. mm Élsportolók, turisták, gyakorlatoztak, szak- szervezeti és SZISZ-tagok, valamint a hivatalos küldöttségek tagjainak nagyszabású felvonulásával zárult vasárnap az 1985; évi Csehszlovák Spartakiád. A lapzárta után megtartott bemutatókról legközelebbi számunkban részletesen beszámolunk. Az első benyomások: Prága vendégszeretetből Ismét jelesre vizsgázott, a spartakládbemuta. tő pedig szocialista testnevelésünk nagyszabású seregszemléje lett KATONASÁG UTÄN újra in Aránylag csendes a Honvédelmi Szövetség dunaszerdahelyl (Dun. Streda) városi modellezőklubja. Ma nincs foglalkozás. Csak Vida János, a klub vezetője és az egyik legfiatalabb tag, Czafik István Jött be, hogy elbeszélgessünk egy kicsit az eddigi munkájukról. Vlda János tapintatosan magunkra hagy. István pedig elsőként a falakra aggatott modelleket mutatja meg és az asztalokon kiterített rajzokat. Valamikor én Is tanultam műszaki rajzot, most mégis egy kicsit bonyolultnak tűnnek. — Nem olyan nagy dolog a rajzolvasás — mondja a fiatal modellező. — Aki korán elkezdte, és van egy kis érzéke hoz. zá, egy-kettőre belejön. — Te mikor kerültél vele kapcsolatba? — Ftatal srác korom óta tagja vagyok a Honvédelmi Szövetségnek, talán negyedikes vagy ötödikes lehettem, amikor megkaptam az első Igazolványomat. Bevallom, akkor még nem valami sokat tudtam a HSZ küldetéséről, az egyes szakosztályokban folyó munkáról. Csak akkor vált mindez világossá előttem, amikor már tagja lettem a modellezők városi klubjának. — Választhattál volna más szakterületet is, hiszen a HSZ- ben nagyon sokféle munkára, tevékenységre nyílik lehetőség. Miért éppen ez vonzott? — Szerintem a modellezés nagyon komoly kedvtelés, bár sokan csak játéknak tartják, de tévednek. Lehet játéknak ne. vezni azt, amiből világbajnokságokat Is rendeznek? Meg az az igazság, hogy mi sem mindig csak modellezünk. Részt vál. lalunk a társadalmi munkákból, különféle tanfolyamokon gyarapítjuk ismereteinket, és még sorolhatnám tovább. De vissza, térve a kérdéshez, én elsősorban azért döntöttem a modellezés mellett, mert olyan szakkörben akartam dolgozni, ahol fejleszthetem kézügyességemet és szellemi képességeimet. És ezt a szakkört találtam erre a legalkalmasabbnak. — Hogy érzed, milyen modellező vált belőled? — Több mint öt éve modellezek már, de van még mit tanulnom. Most még csak a középmezőnybe merném magam besorolni. — A modellezés melyik szakterületén érzed magad otthon? — Eddig főleg körrepülőgépekkel foglalkoztam. Körülbelül öt készült el belőlük úgy, hogy én is meg az idősebb társaim Is meg voltak velük elégedve. Sajnos, eddig még versenyen nem sikerült bizonyítanom, de remélem, ennek Is eljön rövidesen az Ideje. — Mi kell ahhoz, hogy valakiből jő modellező váljék, és versenyképes modelleket tudjon készíteni? — Az anyagi feltételek mellett, amelyek szerencsére az új klubunkban már adva vannak, nagyon fontos a kézügyesség és a türelem. Remélem, belőlem ezek a tulajdonságok nem hiányoznak, utóvégre a leendő szakmámhoz is nagyon fontosak, ugyanis autószerelőnek készülök. Idén végzek a Duna- szerdahelyí Középfokú Szakmunkásképző Iskolában. — Utána? — Utána? A katonaság. — Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a katonaság törést okoz a modellezésben? Két év nagy idő. — Ettől nem kell félnem. Minden katona! alakulatnál meg. vannak a feltételek a modellezéshez. Remélem, a szolgálat mellett marad egy kis Időm erre Is. Sőt abban Is bízik, hogy tapasztalatokkal gyarapodva térek majd vissza két év múlva a városi klubunkba. — Tehát a katonaság után is folytatni akarod? — Kár lenne abbahagyni. A modellezésben húsz év elteltével kezd valaki Igazán valamit jelenteni. És folytatni Is lehet. Ha az ember kitartó, akár az -élete végéig eredményes lehet ebben a sportágban. Nagyon bízom abban, hogy találkozunk még Itt a klubban vágy valahol a versenyeken. Kamocsai Imre Dunaszerdahely (Dunaj- ská Streda) évek óta a szlovákiai asztalitenisz élvonalába tartozik. Kevesen tud- ják azonban, hogy évekkel ezelőtt a közeli Hódosban (Vydrany) Is egészen magas színvonalon űzték ezt a szép sportágat. Sokáig vetekedett egymással a két e- gyesület. Aztán Hódosban nemzedékváltási problémák merültek fel és még más zavaró tényezők is közrejátszottak abban, hogy a ping. pong feledésbe merült. Most azonban Ismét virágzik ez a sportág. A csapat megnyerte a járási bajnokságot és ősztől a kerületiben küzdhet a bajnoki pontokért. Pedig a körülmén/ek nem sokat változtak, cstk éppen Hódosban vannak né- hányan, akik szinte a rajongásig szeretik e sport, sportágat. Ezek közé tartozik Kmef Vladó, Egri Miklós, Fekete Péter, Kardos Péter és nem utolsósorban Kiss Dezső egyesületi elnök. — Először 1967-ben alakult meg a községben az asztalitenisz-szakosztály — mondja jelenlegi elnöke, Egri Miklós. — Körülbelül ugyanebben az időben kezdett fellendülni Dunaszerda- helyen is ez a sportág. A- kár csak most, akkor is Kiss Dezső, Fekete Péter és Kmef Vladó voltak a bölcsőjénél. 1972-től 1975-ig a kerületi bajnokságban játszottunk és egy ízben a szép harmadik helyen végeztünk. Aztán a legjobb játékosok bevonultak katonai szolgálatra, nem volt u- tánpótlás, ráadásul nem volt Kmef Vladó hol gyakorolni, Így a szakosztály 1979-ben megszűnt. Majdnem hat évig szünetelt a munka, mígnem a ré. gl gárda néhány tagja ismét összeállt, hogy felújítsa a szakosztályt. — Be akartuk bizonyítani, hogy még nem öregedtünk ki, és asztaliteniszezni sem felejtettünk el — mondja Kmef Vladó, a sportszervezet titkára. — Szerencsénk volt, mert némi utánajárás után megkaptuk a szövetkezettől a volt művelődési ház nagytermének a felét, amely afféle lomtárnak szolgált, nyáron a kombájnosok'hasz- nálták szálláshelyül. Négyszáz órát dolgoztunk, míg rendbehoztuk. Igaz, így sem oldódott meg minden. Nevetve mondják, hogy e- gész télen farkasordító hidegben edzettek. Előfordult, a frissítőnek odakészített szóda megfagyott, az üvegek szétrepedtek. Őket ez sem riasztotta el a kemény munkától. Kitartóan és zokszó nélkül edzettek. Sokan megszállottnak nevezték ő- ket, hiszen akárki nem vál. lalta volna a két-három 6- rás gyakorlást fagypont a- latti hidegben. Kmef Vladó alig egy évvel a gerincműEgri Miklós tété után edzett és Játszott a csapatért. Egész jó keret jött ösz- sze. Kardos Aladár például korábban a DAC színeiben játszott a legfelsőbb szlová. ktai bajnokságban, később ugyanott edzősködött az iskolai sportközpontban. Most hazajött, hogy szülőfaluja sporthlrnevét öregbítse, öcs- cse.- Emil szintén jó képességű játékos, ők voltak a csapat erősséget. Rajtuk kívül a szakosztály elnöke és Fekete Péter Is asztalhoz állt. Megoldódott közben a fűtés kérdése, a szövetkezet bevezette a helyiségbe a központi fűtést. Minden jel arra vall, hogy a helyiség másik felét is megkapják, és akkor bővíthetik a tényleges játékosok körét. Elsősorban a fiatalokkal szeretnének többet foglalkozni. — Nálunk, akárcsak mindenütt faluhelyen, a labdarúgás az első számú sportág — mondja Egri Miklós. — Szeretnénk bebizonyítani, hogy az asztalitenisz is szép sport, és minél több hívet szerezni neki. Fekete Roland és Strbka Lajos e- gészen tehetségesnek tűnik. Be is neveztük őket a járási bajnokságba, sajnos, elKardos Aladár maradt az Ifjúsági bajnokság. Reméljük, hogy a felújított járási vezetőség megszervezi a bajnokságot, és a fiataloknak is lehetőséget adhatunk a bizonyításra és fejlődésre. Az új 1- dénytől legalább hét ifjúsági játékossal szándékozunk foglalkozni, mert kell az utánpótlás. Némi hátrány számunkra, hogy községünkben csak 1—4 osztályos iskola van. az Idősebbek Dunaszerdahelyre járnak iskolába és többnyire ott is sportolnak. Ennek ellenére a magasabb osztályban nem akarunk szégyent vallani, meg akarjuk mutatni, hogy községünkben nem csak futballozni tudnak. Már most készülnek az új idényre. Erősítenek, GabCí- kovóból hazatér Kmef öcs- cse, Jóska, átigazolt hozzájuk a DAC egykori játékosa, Horváth Lóránt és a nagyabonyl (Veiké Blahovo) Rácz Lajos. A nagyabonyiak- kal bővíteni akarják a kapcsolatot, mert a két község szinte egybe van építve, és közös szövetkezetben gaz. dálkodnak, amely egyúttal a sportszervezet bázisa. Miért ne kaphatnának lehetőséget a nagyabonylak, ha náluk amúgy sincs asztalitenisz-szakosztály? Hódosban megfontoltan és körültekintően láttak munkához, hogy a felsőbb osztályban Is megállják a helyüket. Jó jel, hogy teljesen a fehér kaucsuklabda bűvöletében élnek. PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei Kardos Emil A kaucsuklabda bűvöletében
