Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-02 / 27. szám
új ifjúság 4 találóbb, még kifejezőbb elnevezést találunk-e ki számára. A robotok különböző típusainak, génerácőinak kifejlesztésében, kutatásában hazánkban a PreSovl Fémipari Kutatóintézet (VUKOV Preáov) szerzett érdemeket, és hazánkban a robotizálás potenciális képviselője. SZISZ-VÉDNÖKSÉG Á robotok harmadik generációjának képviselője, az ARP 40 adaptív ipari robot. A tudományos-fantasztikus és tudományos-műszaki irodalomban talán egyetlen olyan fogalom sincsen, amely annyira átfogó, de amellett annyira homályos lenne, mint a robot fogalma. A szó 1920-ban bukkant fel Karel Capek híres R. U, R. című drámájában (Rossums Universal Robots). A drámában a robotok gépemberek, „akiket“ tömegestül állítanak elő, hogy a gyárakban az élő embereket helyettesítsék, A gépek azonban kivonják magukat az ember ellenőrzése alól, mert értelmesebbek, fizikai erejük Is nagyobb,' és kezdik elpusztítani létrehozóikat. Bár Capek képzeletvilága kissé rapszodikusoak tűnik, tény, hogy a kibernetika rohamos fejlődése sok tekintetben a robotok értelmi szintjét az emberé fölé emelte, de a műszaki szervezetek önállósága most is korlátozott, függetlenül attól, hogy automatának vagy robotnak hívjuk-e, vagy üj még Vincent Periéi mérnök nokba érkeztünk, ahol főleg a PR 16 P ipari robotok készülnek. Ezt az egymás mellett sorakozó vertikális és horizontális vázak láttán véltem felfedezni. A sor elején egy AM 1 T automata manipulátor végezte beidegződött mozdulatait. — Ez elektronikus meghajtású szerkezet, amely műanyagok formálásánál, sajtolásánál használható — mondta Pavol. Alig pár méterrel odább már egy robottal felszerelt munkahely látható. Kísérőm elmagyarázta, hogy egy nyomógombos kezelődoboz közvetítésével lehet parancsot FIATALOK AZ ÉLVONALBAN Ä SZISZ-védnökség fő megvalósítója a VUKOV Preáov ifjúsági SZISZ-szervezete. A SZISZ üzemi bizottságának elnöke Vincent Pergel mérnök. A program megvalósításából mind a 260 tagunk kiveszi a részét. Mivel vállalatunk az állami célprogram gyakorlati megvalósítója, természetszerűleg mi vagyunk a tájékoztató, tanácsadó partner. Itt működik a SZISZ SZKB konzultációs központja, ezenkívül tanfolyamokat is szervezünk az érdeklődők számára. Irányításunkkal két mikroelektronikai szakkör műLÁTOGATÓBAN A ROBOTCSALÁDNÁL Ä SZISZ III. kongresszusán döntés született a 07-es állami célprogram támogatásáról és a SZISZ SZKB 5. ülésén már gondosan kidolgozott programot fogadtak el, amely értelmében a fiatalok védnökséget vállalnak a robotok és manipulátorok továbbfejlesztése és a termelésben való gyors bevezetése felett. A program egyik értelmi szerzője, Pavol Skripko mérnök a VUKOV-ban a 07-es állami célprogram koordinációs osztályának vezetője, s egyúttal a SZISZ SZKB robotizációs albizottságának elnöke. — Szlovákiában a SZISZ-nek a robotizálás meggyorsítása felett vállalt védnöksége több célt is követ. Először is a fiatal generációt céltudatosan készítjük fel az elektronika és a robottechnika vívmányainak befogadására. A másik feladat a fiatalságnak a kutatás, gyártás/alkalmazás fázisában való aktív részvételét érinti. Eleinte nem volt érdeklődés kutatóintézetünk manipulátorai, ipari robotjai iránt. Ahhoz, hogy a felbillent üzleti egyensúlyt helyreállítsuk, új vállalkozásba kezdtünk. A SZISZ SZKB Ifjú Szakemberek Tanácsa és az Ifjúsági Fényszóró Szlovákiai Központi Törzskara tematikus feladatot hirdetett meg, amelynek célja az ipari robotok alkalmazási területének feltárása. Közben a védnökségben részt vevő SZISZ-szervezetek száifla tizenhatról hetvenre emelkedett. Ä fiatalok mind tömegesebben vállaltak védnökséget egy-egy munkahely fölött, hogy azt robotokkal szerelik fel, a beszerelés fázisában vállalták a perifériális berendezések elkészítését, később a szerelést, majd a karbantartást is védnökségi feladatuknak tekintették. ködik, rendszeresen segítjük a helyi gépipari és elektronikai szakközépiskola diákjainak szaktevékenységét, szakmai konzultációval segítjük a főiskolások ilyen irányú tudományos munkáját. A ZENIT versenyek egyik új formájának, a robotprogramozók versenyének meghonosítói és állandó szervezői vagyunk, részt veszünk a járási, a kerületi és az országos ZENIT kiállításokon. A vállalatunkban általában lü—12 ifjúsági kollektíva tevékenykedik a kutatási-fejlesztési részlegen, és évente három ifjúsági ésszerűsítő munkabrigád segít egy- egy munkahely robotokkal való felszerelésében. — Tudjuk, hogy a manipulátorok, ipari robotok és robottechnológiák továbbfejlesztésében a VUKOV a KGST-tagországokkal is együttműködik. Van ennek az együttműködésnek a fiatalok számára is jelentősége? — kérdeztem Vincentet, aki a nemzetközi szakosztály dolgozója. Persze hogy van. Legnagyobb kooperációs partnerünk a Szovjetunió, név szerint pedig az ENIMS Moszkva, az ENIKMAS Vo- ronyezs és a NIISL Ogyessza. Sok példát lehetne felhozni e kapcsolatokra, de azt hiszem, elég, ha most csak egyet ragadok ki közülük. Az MTL-10 manipulátor, amelyet a Vincent Mihálik mérnök vezette, ifjúsági kollektíva és a NIISL Ogyessza kutatócsoportja fejlesztett ki, a* ZENIT ’82 országos kiállításon aranyérmet szerzett. 1 ROBOTOK KÖZÖTT Habár már láttam ipari robotot dolgozni, mégis örömmel elfogadtam vendéglátóim meghívását a robotok gyártási és próbaüzemeltetés! csarnokába.. Két kísérőm pedig egymásnak adva a szót, %gészítették ki a látottakat. Először a gyártási csaradni a PR 32-E robotnak, amelynek teherbíró képessége 32 kilogramm. A tárolóból kiveszi a munkadarobot és további megmunkálásra az SPT 32 NC programvezérlésű forgácsológéphez juttatja. Az egész munkahelynek persze külön programozott „agya“ és külön vezérlőegysége van. Egy másik próbahelyen újból ezt a robotot láttuk, csak ott magnezittéglákat rakott szállítólapokra. Megtudtam kísérőmtől, hogy ugyanitt a robotot szögek beverésére is próbálták már alkalmazni. Ebben a csarnokban egy portál vasszerkezetre két AM80-as manipulátort szereltek fel, amelyek sínen mozognak majd. Ezen a munkahelyen a Tatra 815-ös tehergépkocsik utasfülkéinek hegesztését végzik majd. Miközben az udvaron keresztül egy másik próbacsarnokba tartottunk, Vincent vette át a szót: — Most pedig megmutatjuk a jövő robotjait, a harmadik generáció képviselőit. Ezekből még nincs egyetlen termelőüzemben sem, de a prototípusok már próbaüzemeinek nálunk. Az adaptív ipari robotok családjának első képviselőiről, az APR 2,5, APR 20 és APR 40-es robotokról van szó. Ezek akkor is megtalálják a munkadarabot, ha az nincs is gondosan, hajszálpontossággal elhelyezve a tárolóban, mozdulataikat szabályozni tudják, és önkorrek- ciőt is végeznek. A csarnokban bőven volt látnivaló. Sok egyéb mellett az adaptív robotokat is felfedeztem, hiszen fényes vas- testükön mindegyiknek ott volt a névkár- tája. Ami egykor a regények fantáziaképeiben volt jelen, az ma már és nálunk itt VUKOV-ban letagadhatalan, háromdimenziós valóság. POLGÁRI lAszlö A szerző felvételei IRÁNY a nyári építőtábor Ä tanév utolsó napjai a Nagymegyeri (Calovo) Közgazdasági Szakközépiskolában a nyári építőtáborozásra való felkészülés jegyében teltek el. Főleg azoknak kellett iparkodniuk, akik az építőtábor előtt még a spartakiád országos seregszemléjén is részt vettek, többek között Füsi Adrianna és Lénárt Katalin volt ebben a szerencsés helyzetben. — Valóban szerencsésnek mondhatjuk magunkat — kezdte Kati, az iskola ifjúsági szervezetének táborfelelőse. — Egy csoportunk részt vesz a spartakiádon, majd azt követően csatlakozik azokhoz, akik a prágai Orion nemzeti vállalat nyári építőtáborában töltik a szünidejük nagy részét. Körülbelül ugyanannyian készülődnek a podl- víní Fruta és a Moravsky Ján-i konzervgyárba. A jelek szerint több mint száz tanulónk a vakációt munkával tölti. Főleg harmadikosok, de másodikosok is jelenkez- tek az említett három építőtáborba. Úgy érzem, jól felkészültünk, hiszen a szervezést jóval az iskolaév vége előtt megkezdtük. Füsi 'Adrianna a III. C-ből már június 19-én elbúcsúzott a szüleitől és a barátaitól. Harminadikáig ő is a spartakiádo- zók között volt, de július 1-én már a csokoládégyárban serénykedett negyven társával együtt. — Nagyon izgulok — mondta pár nappal az indulás előtt —, ilyen hosszú időre még sohasem mentem el hazulról. Ha minden sikerül, akkor öt hetet tölthetek Prágában. Csodálatosnak, a legszebb szünidőmnek ígérkezik az idei. Készültem is rá alaposan. Összevásároltam sok-sok apróságot, amelyekről úgy gondoltam, esetleg szükségem lehet rájuk. Persze a készülődés legfontosabb része a címek „összegyűjtése“ volt. Nagyon sok ismerősnek szeretnék a sparta- kíádról és a táborból írni. Csórni Teodóra a II. B-ből még nem volt építőtáborban. A szünidőkben egy-két napot mindig dolgozott, dé csak a környékbeli üzemekben. Most ő is a prágai Orion- ban kezdi a vakáció. Amint elmondta, főleg annak örül, hogy nagyobb közösségben lehet, ami mindig sok élményt ígér. Teodóra osztálytásnője, Horváth Ildikó a tavalyi szünidőben részt vett ugyan egy szervezett táborozáson a nagymegyerí szövetkezetben, ahol poprádi diákokkal a nyári csúcsmunkákban segédkeztek, de Prága az mégiscsak más. — Én az egészet úgy veszem, minf egy jó kirándulást — mondotta —, persze a munkát komolyan gondolom. De biztos vagyok benne, lesz elég időnk arra is, hogy megismerjük hazánk fővárosát. Látni szeretnénk sok mindent. A Nagymegyeri Közgazdasági Szakközép- iskolának nemcsak a prágai Orion gyárral van jó kapcsolata. Az utóbbi négy évben legalább harminc-negyven tanuló szokott dolgozni a podivíni Frutában. E nyáron Hájos Beáta is ide készül, ő is másodikos, de társaival megfogadták, hogy kitesznek magukért, mert jövőre az egész osztály menni szeretne. Ugyanis ebben az iskolában már hagyományosan a harmadikosok azok, akik nyáron elmennek „világot látni.“ Szedmáky Ágota mérnök, aki az idei építőtáborok fő szervezője, ezt azzal magyarázta, hogy elsősorban nekik van rá a legnagyobb szükségük: — Nem árt, ha közelebbről megismerkednek a gyárakban folyó termeléssel. Jó közgazdasági szakembert enélkül elképzelni sem lehet — mondotta. — Ügy látom, hűségesen kitartott az iskola az említett három üzem mellett, hiszen már négy-öt éve mindig ugyanoda mennek a diákok. Van ennek valamilyen sajátos oka? — kérdezem a tanárnőtől. — Talán csak annyi, hogy nagyon meg vannak velünk elégedve, és mi is velük. Köztudott, hogy a táborok egyes csapatai, azaz Iskolái szocialista munkaversenyben állnak egymással. Podivfnben tizenöt iskola között már másodszor mi végeztünk a második helyen, jő érzés, hogy amikor odamegyünk, a legjobbaknak kijáró tisztelettel és szeretettel fogadnak bennünket. Jó lenne még sokáig ápolni ezt a kapcsolatot. — Mindenki eljuthat ezekbe az építőtáborokba? — Sajnos, nem mindenki, de ez nem olyan nagy baj. Tanulóink maguk is keresik az alkalmat a munkára. Sokan közülük szüleik, ismerőseik segíiségével töltenek el néhány hetet a környékbeli üzemekben. — Én is ezek közé tartozom — jegyez- te meg Koleszár Melinda. — Tavaly a nagy- megyeri szövetkezetben dolgoztam. Nagyon tetszett, s biztos vagyok benne, hogy ők is meg voltak elégedve velünk, mert a búcsúzáskor még virágot is kaptunk. Idén viszont úgy döntöttem, hogy „önállósítom magamat“, van már munkahelyem. KAMOCSAI IMRE Pavol Skripko mérnök
