Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-02 / 27. szám

új ifjúság 4 találóbb, még kifejezőbb elnevezést talá­lunk-e ki számára. A robotok különböző típusainak, génerácőinak kifejlesztésében, kutatásában hazánkban a PreSovl Fémipa­ri Kutatóintézet (VUKOV Preáov) szerzett érdemeket, és hazánkban a robotizálás po­tenciális képviselője. SZISZ-VÉDNÖKSÉG Á robotok harmadik generációjának képviselője, az ARP 40 adaptív ipari robot. A tudományos-fantasztikus és tudomá­nyos-műszaki irodalomban talán egyetlen olyan fogalom sincsen, amely annyira átfogó, de amellett annyira homályos lenne, mint a robot fogalma. A szó 1920-ban bukkant fel Karel Capek hí­res R. U, R. című drámájában (Rossums Universal Robots). A drámában a robotok gépemberek, „akiket“ tömegestül állítanak elő, hogy a gyárakban az élő embereket helyettesítsék, A gépek azonban kivonják magukat az ember ellenőrzése alól, mert értelmesebbek, fizikai erejük Is nagyobb,' és kezdik elpusztítani létrehozóikat. Bár Capek képzeletvilága kissé rapszodikusoak tűnik, tény, hogy a kibernetika rohamos fejlődése sok tekintetben a robotok értelmi szintjét az emberé fölé emelte, de a mű­szaki szervezetek önállósága most is kor­látozott, függetlenül attól, hogy automatá­nak vagy robotnak hívjuk-e, vagy üj még Vincent Periéi mérnök nokba érkeztünk, ahol főleg a PR 16 P ipari robotok készülnek. Ezt az egymás mellett sorakozó vertikális és horizontá­lis vázak láttán véltem felfedezni. A sor elején egy AM 1 T automata manipulátor végezte beidegződött mozdulatait. — Ez elektronikus meghajtású szerke­zet, amely műanyagok formálásánál, sajto­lásánál használható — mondta Pavol. Alig pár méterrel odább már egy robot­tal felszerelt munkahely látható. Kísérőm elmagyarázta, hogy egy nyomógombos ke­zelődoboz közvetítésével lehet parancsot FIATALOK AZ ÉLVONALBAN Ä SZISZ-védnökség fő megvalósítója a VUKOV Preáov ifjúsági SZISZ-szervezete. A SZISZ üzemi bizottságának elnöke Vin­cent Pergel mérnök. A program megvalósí­tásából mind a 260 tagunk kiveszi a részét. Mivel vállalatunk az állami célprogram gya­korlati megvalósítója, természetszerűleg mi vagyunk a tájékoztató, tanácsadó partner. Itt működik a SZISZ SZKB konzultációs központja, ezenkívül tanfolyamokat is szer­vezünk az érdeklődők számára. Irányítá­sunkkal két mikroelektronikai szakkör mű­LÁTOGATÓBAN A ROBOT­CSALÁDNÁL Ä SZISZ III. kongresszusán döntés szü­letett a 07-es állami célprogram támoga­tásáról és a SZISZ SZKB 5. ülésén már gondosan kidolgozott programot fogadtak el, amely értelmében a fiatalok védnöksé­get vállalnak a robotok és manipulátorok továbbfejlesztése és a termelésben való gyors bevezetése felett. A program egyik értelmi szerzője, Pavol Skripko mérnök a VUKOV-ban a 07-es állami célprogram koordinációs osztályának vezetője, s egy­úttal a SZISZ SZKB robotizációs albizottsá­gának elnöke. — Szlovákiában a SZISZ-nek a robotizá­lás meggyorsítása felett vállalt védnöksé­ge több célt is követ. Először is a fiatal generációt céltudatosan készítjük fel az elektronika és a robottechnika vívmányai­nak befogadására. A másik feladat a fiatal­ságnak a kutatás, gyártás/alkalmazás fázi­sában való aktív részvételét érinti. Eleinte nem volt érdeklődés kutatóintézetünk ma­nipulátorai, ipari robotjai iránt. Ahhoz, hogy a felbillent üzleti egyensúlyt helyre­állítsuk, új vállalkozásba kezdtünk. A SZISZ SZKB Ifjú Szakemberek Tanácsa és az If­júsági Fényszóró Szlovákiai Központi Törzs­kara tematikus feladatot hirdetett meg, amelynek célja az ipari robotok alkalma­zási területének feltárása. Közben a véd­nökségben részt vevő SZISZ-szervezetek száifla tizenhatról hetvenre emelkedett. Ä fiatalok mind tömegesebben vállaltak véd­nökséget egy-egy munkahely fölött, hogy azt robotokkal szerelik fel, a beszerelés fázisában vállalták a perifériális berende­zések elkészítését, később a szerelést, majd a karbantartást is védnökségi feladatuknak tekintették. ködik, rendszeresen segítjük a helyi gép­ipari és elektronikai szakközépiskola diák­jainak szaktevékenységét, szakmai konzul­tációval segítjük a főiskolások ilyen irányú tudományos munkáját. A ZENIT versenyek egyik új formájának, a robotprogramozók versenyének meghonosítói és állandó szer­vezői vagyunk, részt veszünk a járási, a kerületi és az országos ZENIT kiállítá­sokon. A vállalatunkban általában lü—12 ifjúsági kollektíva tevékenykedik a kutatá­si-fejlesztési részlegen, és évente három ifjúsági ésszerűsítő munkabrigád segít egy- egy munkahely robotokkal való felszerelé­sében. — Tudjuk, hogy a manipulátorok, ipari robotok és robottechnológiák továbbfejlesz­tésében a VUKOV a KGST-tagországokkal is együttműködik. Van ennek az együtt­működésnek a fiatalok számára is jelen­tősége? — kérdeztem Vincentet, aki a nem­zetközi szakosztály dolgozója. Persze hogy van. Legnagyobb kooperá­ciós partnerünk a Szovjetunió, név szerint pedig az ENIMS Moszkva, az ENIKMAS Vo- ronyezs és a NIISL Ogyessza. Sok példát lehetne felhozni e kapcsolatokra, de azt hiszem, elég, ha most csak egyet ragadok ki közülük. Az MTL-10 manipulátor, ame­lyet a Vincent Mihálik mérnök vezette, if­júsági kollektíva és a NIISL Ogyessza ku­tatócsoportja fejlesztett ki, a* ZENIT ’82 országos kiállításon aranyérmet szerzett. 1 ROBOTOK KÖZÖTT Habár már láttam ipari robotot dolgoz­ni, mégis örömmel elfogadtam vendéglá­tóim meghívását a robotok gyártási és pró­baüzemeltetés! csarnokába.. Két kísérőm pedig egymásnak adva a szót, %gészítették ki a látottakat. Először a gyártási csar­adni a PR 32-E robotnak, amelynek teher­bíró képessége 32 kilogramm. A tárolóból kiveszi a munkadarobot és további meg­munkálásra az SPT 32 NC programvezér­lésű forgácsológéphez juttatja. Az egész munkahelynek persze külön programozott „agya“ és külön vezérlőegysége van. Egy másik próbahelyen újból ezt a robotot lát­tuk, csak ott magnezittéglákat rakott szál­lítólapokra. Megtudtam kísérőmtől, hogy ugyanitt a robotot szögek beverésére is próbálták már alkalmazni. Ebben a csar­nokban egy portál vasszerkezetre két AM80-as manipulátort szereltek fel, ame­lyek sínen mozognak majd. Ezen a mun­kahelyen a Tatra 815-ös tehergépkocsik utasfülkéinek hegesztését végzik majd. Miközben az udvaron keresztül egy má­sik próbacsarnokba tartottunk, Vincent vet­te át a szót: — Most pedig megmutatjuk a jövő ro­botjait, a harmadik generáció képviselőit. Ezekből még nincs egyetlen termelőüzem­ben sem, de a prototípusok már próbaüze­meinek nálunk. Az adaptív ipari robotok családjának első képviselőiről, az APR 2,5, APR 20 és APR 40-es robotokról van szó. Ezek akkor is megtalálják a munkadara­bot, ha az nincs is gondosan, hajszálpon­tossággal elhelyezve a tárolóban, mozdu­lataikat szabályozni tudják, és önkorrek- ciőt is végeznek. A csarnokban bőven volt látnivaló. Sok egyéb mellett az adaptív ro­botokat is felfedeztem, hiszen fényes vas- testükön mindegyiknek ott volt a névkár- tája. Ami egykor a regények fantáziaké­peiben volt jelen, az ma már és nálunk itt VUKOV-ban letagadhatalan, háromdimen­ziós valóság. POLGÁRI lAszlö A szerző felvételei IRÁNY a nyári építőtábor Ä tanév utolsó napjai a Nagymegyeri (Calovo) Közgazdasági Szakközépiskolában a nyári építőtáborozásra való felkészülés je­gyében teltek el. Főleg azoknak kellett iparkodniuk, akik az építőtábor előtt még a spartakiád országos seregszemléjén is részt vettek, többek között Füsi Adrianna és Lénárt Katalin volt ebben a szerencsés helyzetben. — Valóban szerencsésnek mondhatjuk magunkat — kezdte Kati, az iskola ifjúsági szervezetének táborfelelőse. — Egy csopor­tunk részt vesz a spartakiádon, majd azt követően csatlakozik azokhoz, akik a prá­gai Orion nemzeti vállalat nyári építőtábo­rában töltik a szünidejük nagy részét. Kö­rülbelül ugyanannyian készülődnek a podl- víní Fruta és a Moravsky Ján-i konzerv­gyárba. A jelek szerint több mint száz ta­nulónk a vakációt munkával tölti. Főleg harmadikosok, de másodikosok is jelenkez- tek az említett három építőtáborba. Úgy érzem, jól felkészültünk, hiszen a szerve­zést jóval az iskolaév vége előtt megkezd­tük. Füsi 'Adrianna a III. C-ből már június 19-én elbúcsúzott a szüleitől és a bará­taitól. Harminadikáig ő is a spartakiádo- zók között volt, de július 1-én már a cso­koládégyárban serénykedett negyven tár­sával együtt. — Nagyon izgulok — mondta pár nappal az indulás előtt —, ilyen hosszú időre még sohasem mentem el hazulról. Ha minden sikerül, akkor öt hetet tölthetek Prágában. Csodálatosnak, a legszebb szünidőmnek ígérkezik az idei. Készültem is rá alaposan. Összevásároltam sok-sok apróságot, ame­lyekről úgy gondoltam, esetleg szükségem lehet rájuk. Persze a készülődés legfonto­sabb része a címek „összegyűjtése“ volt. Nagyon sok ismerősnek szeretnék a sparta- kíádról és a táborból írni. Csórni Teodóra a II. B-ből még nem volt építőtáborban. A szünidőkben egy-két na­pot mindig dolgozott, dé csak a környék­beli üzemekben. Most ő is a prágai Orion- ban kezdi a vakáció. Amint elmondta, fő­leg annak örül, hogy nagyobb közösségben lehet, ami mindig sok élményt ígér. Teo­dóra osztálytásnője, Horváth Ildikó a ta­valyi szünidőben részt vett ugyan egy szer­vezett táborozáson a nagymegyerí szövet­kezetben, ahol poprádi diákokkal a nyári csúcsmunkákban segédkeztek, de Prága az mégiscsak más. — Én az egészet úgy veszem, minf egy jó kirándulást — mondotta —, persze a munkát komolyan gondolom. De biztos va­gyok benne, lesz elég időnk arra is, hogy megismerjük hazánk fővárosát. Látni sze­retnénk sok mindent. A Nagymegyeri Közgazdasági Szakközép- iskolának nemcsak a prágai Orion gyárral van jó kapcsolata. Az utóbbi négy évben legalább harminc-negyven tanuló szokott dolgozni a podivíni Frutában. E nyáron Hájos Beáta is ide készül, ő is másodikos, de társaival megfogadták, hogy kitesznek magukért, mert jövőre az egész osztály menni szeretne. Ugyanis ebben az iskolá­ban már hagyományosan a harmadikosok azok, akik nyáron elmennek „világot lát­ni.“ Szedmáky Ágota mérnök, aki az idei épí­tőtáborok fő szervezője, ezt azzal magya­rázta, hogy elsősorban nekik van rá a leg­nagyobb szükségük: — Nem árt, ha köze­lebbről megismerkednek a gyárakban folyó termeléssel. Jó közgazdasági szakembert enélkül elképzelni sem lehet — mondotta. — Ügy látom, hűségesen kitartott az is­kola az említett három üzem mellett, hi­szen már négy-öt éve mindig ugyanoda mennek a diákok. Van ennek valamilyen sajátos oka? — kérdezem a tanárnőtől. — Talán csak annyi, hogy nagyon meg vannak velünk elégedve, és mi is velük. Köztudott, hogy a táborok egyes csapatai, azaz Iskolái szocialista munkaversenyben állnak egymással. Podivfnben tizenöt iskola között már másodszor mi végeztünk a má­sodik helyen, jő érzés, hogy amikor oda­megyünk, a legjobbaknak kijáró tisztelet­tel és szeretettel fogadnak bennünket. Jó lenne még sokáig ápolni ezt a kapcsola­tot. — Mindenki eljuthat ezekbe az építő­táborokba? — Sajnos, nem mindenki, de ez nem olyan nagy baj. Tanulóink maguk is kere­sik az alkalmat a munkára. Sokan közü­lük szüleik, ismerőseik segíiségével tölte­nek el néhány hetet a környékbeli üzemek­ben. — Én is ezek közé tartozom — jegyez- te meg Koleszár Melinda. — Tavaly a nagy- megyeri szövetkezetben dolgoztam. Nagyon tetszett, s biztos vagyok benne, hogy ők is meg voltak elégedve velünk, mert a bú­csúzáskor még virágot is kaptunk. Idén vi­szont úgy döntöttem, hogy „önállósítom magamat“, van már munkahelyem. KAMOCSAI IMRE Pavol Skripko mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents