Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-25 / 26. szám

A világnézeti nevelésről dr. Tibor Halecko professzorral A szociológiai kutatómunka eredményei Ä P. J. Safárik Egyetem megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tudományos kon­ferenciát tartott a világnézeti nevelés idő­szerű kérdéseiről, a humán tudományok ta­nárainak magas színvonalú és sokoldalú felkészítésének szükségességéről. Erről a témáról beszélgetünk az egyetem preáovl kara marxizmus-leninízmus és tudományos ateizmus tanszékének vezetőjével, dr. Tibor Haleéko professzorral, a tudományok dók. torával. XXX 9 Beszédében értékelte az egyetem diák­jainak világnézeti orientációját és a tudo­mányos ateista nevelés feladatait. Az elmon­dottakból kitűnik, hogy a helyzet megíté­lése a kutatómunka eredményein alapul. Felsorolhatna néhányat az így nyert isme­retek és tapasztalatok közül? «— Tulajdonképpen az állami és ágazati kutatások egyik alkotóeleméről beszélhe­tünk, amelynek keretében a mi tanszékünk vizsgálja, kíséri figyelemmel a főiskolások világnézeti orientációját, elsősorban ami az ateizmust és a vallásosságot illeti. Egy rö. vid beszélgetés keretében ennek a szocio­lógiai kutatásnak az eredményeiről csak dióhéjban tudok számot adni. Az SZSZK- ban a vizsgált karon 59,2 százalék az ateis­ta, 12 százalék a hívő, és 28,8 százalékot képviselnek azok, akiket sem az egyik, sem a másik csoportba nem sorolhatunk, össze­hasonlításképpen Kassán (KoSice) a P. J. Safárik Egyetemen ez az arány így fest: 61,8 százalék ateista, 12,7 százalék hívő és 5,5 százalék határozatlan. Az egyetemen négy év múlva megismételtük ezt a felmé­rést, mégpedig azokkal a hallgatókkal, a- kiknek annak idején az első évfolyamban tettük fel a kérdéseket. A két felmérés e- redményeit összevetve így festenek az ada­tok. az első évfolyamban 60,1 százalék a- teista, 12,7 százalék hívő és 27,1 százalék határozatlan; négy év múltán a karon u- gyanazok között a hallgatók között 5,1 szá­zalékkal volt több az ateista és 6,1 százalék­kal kevesebb a hívő, valamint 28,3 száza­lék a határozatlan. Tehát mindent egybe­vetve a fejlődés pozitív, különösen ha ge­netikai-pszichológiai szemszögből vesszük a dolgot, ugyanis a középiskoláktól eltérően hallgatóink egy részét nemcsak nevelni kell, hanem átnevelni is, ami sokkalta nehezebb, ha világnézetük nem nyugszik tudományos alapokon, és ez már mélyebb nyomot ha­gyott bennük. £ A tudományos ateizmust a marxista-le­ninista világnézet szellemében a nevelés szerves részének kell tekintenünk. Milyen helyet tulajdonít ennek az önök egyeteme a világnézeti nevelési rendszer keretében? —■ Határozottan jelentősét. Fontosságát teimészetesen nem lehet korlátlannak mi­nősíteni, elsősorban pozitív céljait kell elő­térbe helyezni. Nem akármilyen ate­izmusról, hanem a marxista-leninista ateizmusról van szó, amely pedig alapját képezi a marxista-leninista tudományos vi­lágnézet pozitív értékei elsajátításának. Ezt a célt követi a P. J. Safárik Egyetem vala­mennyi karán a tudományos ateista neve­lés hosszútávú terve is, amelyet a kommu. ntsta nevelés tervének részeként dolgoztunk ki. A tudományos ateista nevelés jelentő­sége napjainkban abban rejlik, hogy akti­vizálódik a klérus propagandája, amely az ifjúságra irányul. Egyetemünkön tekintetbe kell vennünk azt a tényt, hogy a hallga­tók többsége kelet-szlovákiai, és ez az or­szágrész mindmáig a legvallásosabb. De a- min* az eredményekből látjuk, a fiatal nem. zedék világnézetileg ebben az országrész­ben is érik, összhangban Szlovákia szocia­lista fejlődésével, s ebben névelő munkánk­kal mi is segítségükre vagyunk. £ A nevelési tényezőkön kívül ebben az ágazatban a feladatok teljesítéséből főként a marxista-leninista filozófia és a tudomá­nyos ateizmus tanszéke veszi ki részét. Mondhatna valamit olvasóinknak munkájá­ról? — A P. J. Safárik Egyetem negyedszáza. do$ jubileumával kapcsolatban még két év­fordulót kell megemlítenem, amelyekről ka­tedránk tavaly megemlékezett: húszéves a filozófia szaka, és az országos hatáskörű tudományos ateizmus szak pedig tízéves múltra tekint vissza. Jelenleg a tanszék kü­lönösen a filozófiai tudományok és a tu­dományos ateizmus hallgatóinak a felkészí­tésére fekteti a hangsúlyt. Az oktatógárda szakmai összetétele, valamint a tudományos kutatás és a publikációs tevékenység is en­nek felel meg. A tudományos ateizmus ke­retében újabb szakágazatokat honosítottunk meg, ilyen az ateizmus és a vallás törté­nete, a tudományos ateizmus, természet- és társadalomtudomány alapjai, az ateizmus és a vallás szociológiája és pszichológiája, a tudományos ateizmus filozófiai alapjai, a szocialista állam egyházpolitikájának alap­jai, a világnézeti és tudományos ateista ne­velés elmélete stb. Ezáltal emelkedett a tu­dományos ateizmus színvonala az egyetem minden karán, de tovább akarjuk haszno­sítani a pozitív tapasztalatokat. Fém Zsuzsa Vidám színek keretezik „Ä békéért, a humaniz­musért, az atomháború fe­nyegetése ellen“ címmel hirdetett nemzetközi pla­kátpályázatot a moszkvai Plakát kiadó több más szov­jet Intézménnyel együtt. A moszkvai Plakát kiadóvál­lalattal, valamint a Pravda kiadóvállalattal közösen megrendezze e nemzetközi seregszemlét.^ Az anyagot kiegészítették néhány ha­zai, a felszabadulás negy­szólhat az utca emberéhez, mert ez ma már nem megy vagy sétál, hanem száguld, minimum ötven-hetven ki­lométeres sebességgel, mel­lőzi a falragaszokat, s nincs ideje arra, hogy tuda­tosítsa, mit is akarnak a tudtára adni. A világ vezető művészei, formatervezők, grafikusok, plakáttervezők ennek elle­nére még a száguldó em­berhez is tudnak szólni. Érdekes, izgalmas különös ötletek segítségével leg­alább gondolatban meg tud­ják állítani a ma emberét. Az egyik az atombomba füstgomolyaga helyett bú­zakalászból készítette el e fegyver mását. Más a tisz­ta eget, ismét más, mint a japán Darjak vagy a len­gyel Janovska—Nováőkova a gyermekszemek rémületé­vel próbálja felrázni az emberiség lelkiismeretét. Mexikó, Vietnam, Kuba, Ausztrália művészei har­sány színekkel próbálnak előre mutatni, és talán ez az az igazi gondolat, amely leginkább megragadott és amely jellemző erre a nem­zetközi seregszemlére: nem annyira a múlttal, mint in­kább a mával és még in­kább a jövővel foglalkoz­nak. A múltat ugyanis mind­nyájan ismerjük, és nem akarjuk, hogy a jövő is olyan sötét, annyira árnyé­kos, fekete, kilátástalan le­gyen, mint a múlt. Nem! Ä jövő az örömé és a szépsé­gé kell, hogy legyen. Már­pedig ez csak úgy lehetsé­ges, ha az ég tiszta, raké­ta- és repülőmentes, a föld pedig füst és gáz nélkül marad, ahol az apró kis gyerekeknek sem kell sem­mitől félniük, s ahol, mint a mesében, gyönyörű szép színekben pompáznak a fák, a rétek, napsütés, vidám színek játszadoznak a dom­bok oldalán, és virágzó fák keretezik a gyermekek éle­tét —nth— POR LA PAIR HUMANJSMO CONTRA LA AMFNAZA DE GUERRA NUCLEAR L. Gomov: Állítsátok meg a fegyverkezési versenytl pályázatra ötvenegy ország­ból több mint négyezer pá­lyamű érkezett. A nemzet­közi bíráló bizottság közü­lük több hazai és külföldi művet díjazott, a pályázat lezárása és a díjak kihirde­tése után pedig nemcsak odahaza, hanem külföldön, így nálunk is bemutatta a legjobb alkotásokat, közlük azokat, amelyek a világifjú­sági találkozót hivatottak propagálni. A szlovák lővá- rosban a Szlovák Nemzeti Galéria vállalkozott arra, hogy a SZKP KB propagan­da- és agilációs osztályával, a Kulturálisügyi Miniszté­riummal, a Szlovák Képző­művészeti Szövetséggel, a venedik évfordulója tiszte­letére készült plakáttal, és így tanúi lehettünk annak, hogy mit is tudnak jelenleg a világ művészei. A béke eszméje soha nem látott számban sorakoztatta fel a világ művészeit. Be­szédes gondolatokkal, frap­páns ötletekkel léptek a béke szolgálatába, pedig nem is volt könnyű a dol­guk, A témára ugyanis na­gyon sok sablon rakódott már rá, néhány alapvető szimbólum például a ga­lambbal kifejezhető legin­kább. Ugyanakkor nem tűri a bőbeszédűséget. Csak sza­vakkal, félmondatokkal, hiányos szókapcsolatokkal E. R. Gomez:—A. Perez—J. Soula: A békéért, a humaniz­musért ELVETÉLT LEHETŐSÉG Az eredeti népi hagyományok ma már kiveszőfélben levő kincsnek számítanak. Lassan eltávozik közülük az utolsó nemzedék, amelyik még élt vele, ismerte falu­jának táncait, dalait. A hagyományok összegyűjtése, konzerválása korunk alapvető kötelessége. A Csallóköz, sajnos, azok közé a vidékek közé tartozik, ahol ma már csak elvétve találkozni az élő hagyománnyal. An­nál örvendetesebb ténynek számított, hogv néhány évvel ezelőtt Udvarnokon (Dvory na Ostrove) Orbán Gyula, a helyi iskola igazgatója összetoborzott tizenhat em­bert, és hagyományőrző tánccsoportot alakított. Szorgos munkával végigjárták a község idős embereit és a tánc­csoport (már szintén nem a legfiatalabb) tagjai felele­venítették Udvarnok régi táncait. Évek őta láthattuk őket járási rendezvényeken, kitartóan igyekeztek fenn­tartani a csoportot. Munkájuk nem maradt eredmény nélkül. Felfigyeltek rájuk a myjavai folklórfesztivál szervezői, megtekintették műsorukat, és meghívták őket a fesztiválra. A csoport tagjai munkájuk elismerésének tekinteték ezt a meghívást és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás is először képviseltethette volna magát e rangos fesztiválon hagyományőrző csoporttal. A tán­cosok mindennapi munkájuk után keményen próbáltak, hogy helytálljanak, s végén mégis otthon maradtak. Ugyan miért? A választ Orbán Gyulánál, a csoport ve­zetőjénél kerestük: — Nagyon örültünk, amikor jött a meghívás Myjavá- ba. A válogató bizottság megfelelőnek találta a mű­sorunkat, és mi lelkiismeretesen készültünk. A problé­mák csak ezután kezdődtek. Falunkban már nincs sem­mi nyoma a népviseletnek, ezért, ha idehaza lépünk fel, kénytelenek vagyunk „civil“ ruhában szerepelni. No meg zenekarunk sincs, a zenét magnó szolgáltatja. Már­pedig erre a rangos rendezvényre így nem mehettünk volna el. Ez a rendezők számára Is elfogadtatlan lett volna. Ezért hát megpróbáltuk pótolni a hiányokat, ösz- szeszedni a kellékeket. A zene kisebb huzavona után elintéződött, a somorjai (Samorín) Csalló együttes ze­nekara vállalta kísérésünket. Végül már csak néhány nadrág, csizma hiányzott és fekete cipő a nőknek. Ezt képtelenek voltunk beszerezni. Ezért az illetékes járási szervekhez fordultunk segítségért. A jnb művelődés- ügyi szakosztálya a járási népművelési központhoz uta­sított, itt aztán kaptunk — ígéretet — nadrágot, csiz­mát azonban nem. A városi művelédősi ház sem segí­tett. Már saját pénzükből is megvettük volna a hiányzó kelléket, de az idő rövidsége miatt ez sem sikerült. Az utolsó pillanatban le kellett mondani szereplésünket. Nagyon kellemetlenül érintette a csoportot ez a tény, hiszen itt a szövetkezet dolgozói áldozták fel nem könnyű munkájuk után szabadidejüket. Annál bántóbb a dolog, hogy a járásban két élegyüttes is működik, amelyeknek bőven van felszerelésük, és ha a járási szervek latba vetették volna tekintélyüket, simán el lehetett volna intézni. Nézetünk szerint mi nemcsak a községünket, hanem a járásunkat is képviseltük vol­na. Sajnos, nem nagyon segítettek bennünket. Kár, mert Így a rendezőknek is gondot okoztunk, és ki tudja, igényt tartanak-e még valamikor ránk. Gyűléseken, szemináriumokon és egyéb összejövete­leken sok szólamot hallottunk már el- fés el nem) hivatottak szájából a néphagyomány értékéről, meg­őrzésének szükségességéről, az öntevékeny művészeti munka fontosságáról stb. Ezért furcsán fest, ha azután egy csoport néhány nadrág és csizma miatt nem lép­het' fel egy fontos fesztiválon, igaz, itt nem szóla­mokra, hanem egy icipici jóakaratra, tettekre lett volna szükség. Horváth Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents