Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-25 / 26. szám
A világnézeti nevelésről dr. Tibor Halecko professzorral A szociológiai kutatómunka eredményei Ä P. J. Safárik Egyetem megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tudományos konferenciát tartott a világnézeti nevelés időszerű kérdéseiről, a humán tudományok tanárainak magas színvonalú és sokoldalú felkészítésének szükségességéről. Erről a témáról beszélgetünk az egyetem preáovl kara marxizmus-leninízmus és tudományos ateizmus tanszékének vezetőjével, dr. Tibor Haleéko professzorral, a tudományok dók. torával. XXX 9 Beszédében értékelte az egyetem diákjainak világnézeti orientációját és a tudományos ateista nevelés feladatait. Az elmondottakból kitűnik, hogy a helyzet megítélése a kutatómunka eredményein alapul. Felsorolhatna néhányat az így nyert ismeretek és tapasztalatok közül? «— Tulajdonképpen az állami és ágazati kutatások egyik alkotóeleméről beszélhetünk, amelynek keretében a mi tanszékünk vizsgálja, kíséri figyelemmel a főiskolások világnézeti orientációját, elsősorban ami az ateizmust és a vallásosságot illeti. Egy rö. vid beszélgetés keretében ennek a szociológiai kutatásnak az eredményeiről csak dióhéjban tudok számot adni. Az SZSZK- ban a vizsgált karon 59,2 százalék az ateista, 12 százalék a hívő, és 28,8 százalékot képviselnek azok, akiket sem az egyik, sem a másik csoportba nem sorolhatunk, összehasonlításképpen Kassán (KoSice) a P. J. Safárik Egyetemen ez az arány így fest: 61,8 százalék ateista, 12,7 százalék hívő és 5,5 százalék határozatlan. Az egyetemen négy év múlva megismételtük ezt a felmérést, mégpedig azokkal a hallgatókkal, a- kiknek annak idején az első évfolyamban tettük fel a kérdéseket. A két felmérés e- redményeit összevetve így festenek az adatok. az első évfolyamban 60,1 százalék a- teista, 12,7 százalék hívő és 27,1 százalék határozatlan; négy év múltán a karon u- gyanazok között a hallgatók között 5,1 százalékkal volt több az ateista és 6,1 százalékkal kevesebb a hívő, valamint 28,3 százalék a határozatlan. Tehát mindent egybevetve a fejlődés pozitív, különösen ha genetikai-pszichológiai szemszögből vesszük a dolgot, ugyanis a középiskoláktól eltérően hallgatóink egy részét nemcsak nevelni kell, hanem átnevelni is, ami sokkalta nehezebb, ha világnézetük nem nyugszik tudományos alapokon, és ez már mélyebb nyomot hagyott bennük. £ A tudományos ateizmust a marxista-leninista világnézet szellemében a nevelés szerves részének kell tekintenünk. Milyen helyet tulajdonít ennek az önök egyeteme a világnézeti nevelési rendszer keretében? —■ Határozottan jelentősét. Fontosságát teimészetesen nem lehet korlátlannak minősíteni, elsősorban pozitív céljait kell előtérbe helyezni. Nem akármilyen ateizmusról, hanem a marxista-leninista ateizmusról van szó, amely pedig alapját képezi a marxista-leninista tudományos világnézet pozitív értékei elsajátításának. Ezt a célt követi a P. J. Safárik Egyetem valamennyi karán a tudományos ateista nevelés hosszútávú terve is, amelyet a kommu. ntsta nevelés tervének részeként dolgoztunk ki. A tudományos ateista nevelés jelentősége napjainkban abban rejlik, hogy aktivizálódik a klérus propagandája, amely az ifjúságra irányul. Egyetemünkön tekintetbe kell vennünk azt a tényt, hogy a hallgatók többsége kelet-szlovákiai, és ez az országrész mindmáig a legvallásosabb. De a- min* az eredményekből látjuk, a fiatal nem. zedék világnézetileg ebben az országrészben is érik, összhangban Szlovákia szocialista fejlődésével, s ebben névelő munkánkkal mi is segítségükre vagyunk. £ A nevelési tényezőkön kívül ebben az ágazatban a feladatok teljesítéséből főként a marxista-leninista filozófia és a tudományos ateizmus tanszéke veszi ki részét. Mondhatna valamit olvasóinknak munkájáról? — A P. J. Safárik Egyetem negyedszáza. do$ jubileumával kapcsolatban még két évfordulót kell megemlítenem, amelyekről katedránk tavaly megemlékezett: húszéves a filozófia szaka, és az országos hatáskörű tudományos ateizmus szak pedig tízéves múltra tekint vissza. Jelenleg a tanszék különösen a filozófiai tudományok és a tudományos ateizmus hallgatóinak a felkészítésére fekteti a hangsúlyt. Az oktatógárda szakmai összetétele, valamint a tudományos kutatás és a publikációs tevékenység is ennek felel meg. A tudományos ateizmus keretében újabb szakágazatokat honosítottunk meg, ilyen az ateizmus és a vallás története, a tudományos ateizmus, természet- és társadalomtudomány alapjai, az ateizmus és a vallás szociológiája és pszichológiája, a tudományos ateizmus filozófiai alapjai, a szocialista állam egyházpolitikájának alapjai, a világnézeti és tudományos ateista nevelés elmélete stb. Ezáltal emelkedett a tudományos ateizmus színvonala az egyetem minden karán, de tovább akarjuk hasznosítani a pozitív tapasztalatokat. Fém Zsuzsa Vidám színek keretezik „Ä békéért, a humanizmusért, az atomháború fenyegetése ellen“ címmel hirdetett nemzetközi plakátpályázatot a moszkvai Plakát kiadó több más szovjet Intézménnyel együtt. A moszkvai Plakát kiadóvállalattal, valamint a Pravda kiadóvállalattal közösen megrendezze e nemzetközi seregszemlét.^ Az anyagot kiegészítették néhány hazai, a felszabadulás negyszólhat az utca emberéhez, mert ez ma már nem megy vagy sétál, hanem száguld, minimum ötven-hetven kilométeres sebességgel, mellőzi a falragaszokat, s nincs ideje arra, hogy tudatosítsa, mit is akarnak a tudtára adni. A világ vezető művészei, formatervezők, grafikusok, plakáttervezők ennek ellenére még a száguldó emberhez is tudnak szólni. Érdekes, izgalmas különös ötletek segítségével legalább gondolatban meg tudják állítani a ma emberét. Az egyik az atombomba füstgomolyaga helyett búzakalászból készítette el e fegyver mását. Más a tiszta eget, ismét más, mint a japán Darjak vagy a lengyel Janovska—Nováőkova a gyermekszemek rémületével próbálja felrázni az emberiség lelkiismeretét. Mexikó, Vietnam, Kuba, Ausztrália művészei harsány színekkel próbálnak előre mutatni, és talán ez az az igazi gondolat, amely leginkább megragadott és amely jellemző erre a nemzetközi seregszemlére: nem annyira a múlttal, mint inkább a mával és még inkább a jövővel foglalkoznak. A múltat ugyanis mindnyájan ismerjük, és nem akarjuk, hogy a jövő is olyan sötét, annyira árnyékos, fekete, kilátástalan legyen, mint a múlt. Nem! Ä jövő az örömé és a szépségé kell, hogy legyen. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha az ég tiszta, rakéta- és repülőmentes, a föld pedig füst és gáz nélkül marad, ahol az apró kis gyerekeknek sem kell semmitől félniük, s ahol, mint a mesében, gyönyörű szép színekben pompáznak a fák, a rétek, napsütés, vidám színek játszadoznak a dombok oldalán, és virágzó fák keretezik a gyermekek életét —nth— POR LA PAIR HUMANJSMO CONTRA LA AMFNAZA DE GUERRA NUCLEAR L. Gomov: Állítsátok meg a fegyverkezési versenytl pályázatra ötvenegy országból több mint négyezer pályamű érkezett. A nemzetközi bíráló bizottság közülük több hazai és külföldi művet díjazott, a pályázat lezárása és a díjak kihirdetése után pedig nemcsak odahaza, hanem külföldön, így nálunk is bemutatta a legjobb alkotásokat, közlük azokat, amelyek a világifjúsági találkozót hivatottak propagálni. A szlovák lővá- rosban a Szlovák Nemzeti Galéria vállalkozott arra, hogy a SZKP KB propaganda- és agilációs osztályával, a Kulturálisügyi Minisztériummal, a Szlovák Képzőművészeti Szövetséggel, a venedik évfordulója tiszteletére készült plakáttal, és így tanúi lehettünk annak, hogy mit is tudnak jelenleg a világ művészei. A béke eszméje soha nem látott számban sorakoztatta fel a világ művészeit. Beszédes gondolatokkal, frappáns ötletekkel léptek a béke szolgálatába, pedig nem is volt könnyű a dolguk, A témára ugyanis nagyon sok sablon rakódott már rá, néhány alapvető szimbólum például a galambbal kifejezhető leginkább. Ugyanakkor nem tűri a bőbeszédűséget. Csak szavakkal, félmondatokkal, hiányos szókapcsolatokkal E. R. Gomez:—A. Perez—J. Soula: A békéért, a humanizmusért ELVETÉLT LEHETŐSÉG Az eredeti népi hagyományok ma már kiveszőfélben levő kincsnek számítanak. Lassan eltávozik közülük az utolsó nemzedék, amelyik még élt vele, ismerte falujának táncait, dalait. A hagyományok összegyűjtése, konzerválása korunk alapvető kötelessége. A Csallóköz, sajnos, azok közé a vidékek közé tartozik, ahol ma már csak elvétve találkozni az élő hagyománnyal. Annál örvendetesebb ténynek számított, hogv néhány évvel ezelőtt Udvarnokon (Dvory na Ostrove) Orbán Gyula, a helyi iskola igazgatója összetoborzott tizenhat embert, és hagyományőrző tánccsoportot alakított. Szorgos munkával végigjárták a község idős embereit és a tánccsoport (már szintén nem a legfiatalabb) tagjai felelevenítették Udvarnok régi táncait. Évek őta láthattuk őket járási rendezvényeken, kitartóan igyekeztek fenntartani a csoportot. Munkájuk nem maradt eredmény nélkül. Felfigyeltek rájuk a myjavai folklórfesztivál szervezői, megtekintették műsorukat, és meghívták őket a fesztiválra. A csoport tagjai munkájuk elismerésének tekinteték ezt a meghívást és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás is először képviseltethette volna magát e rangos fesztiválon hagyományőrző csoporttal. A táncosok mindennapi munkájuk után keményen próbáltak, hogy helytálljanak, s végén mégis otthon maradtak. Ugyan miért? A választ Orbán Gyulánál, a csoport vezetőjénél kerestük: — Nagyon örültünk, amikor jött a meghívás Myjavá- ba. A válogató bizottság megfelelőnek találta a műsorunkat, és mi lelkiismeretesen készültünk. A problémák csak ezután kezdődtek. Falunkban már nincs semmi nyoma a népviseletnek, ezért, ha idehaza lépünk fel, kénytelenek vagyunk „civil“ ruhában szerepelni. No meg zenekarunk sincs, a zenét magnó szolgáltatja. Márpedig erre a rangos rendezvényre így nem mehettünk volna el. Ez a rendezők számára Is elfogadtatlan lett volna. Ezért hát megpróbáltuk pótolni a hiányokat, ösz- szeszedni a kellékeket. A zene kisebb huzavona után elintéződött, a somorjai (Samorín) Csalló együttes zenekara vállalta kísérésünket. Végül már csak néhány nadrág, csizma hiányzott és fekete cipő a nőknek. Ezt képtelenek voltunk beszerezni. Ezért az illetékes járási szervekhez fordultunk segítségért. A jnb művelődés- ügyi szakosztálya a járási népművelési központhoz utasított, itt aztán kaptunk — ígéretet — nadrágot, csizmát azonban nem. A városi művelédősi ház sem segített. Már saját pénzükből is megvettük volna a hiányzó kelléket, de az idő rövidsége miatt ez sem sikerült. Az utolsó pillanatban le kellett mondani szereplésünket. Nagyon kellemetlenül érintette a csoportot ez a tény, hiszen itt a szövetkezet dolgozói áldozták fel nem könnyű munkájuk után szabadidejüket. Annál bántóbb a dolog, hogy a járásban két élegyüttes is működik, amelyeknek bőven van felszerelésük, és ha a járási szervek latba vetették volna tekintélyüket, simán el lehetett volna intézni. Nézetünk szerint mi nemcsak a községünket, hanem a járásunkat is képviseltük volna. Sajnos, nem nagyon segítettek bennünket. Kár, mert Így a rendezőknek is gondot okoztunk, és ki tudja, igényt tartanak-e még valamikor ránk. Gyűléseken, szemináriumokon és egyéb összejöveteleken sok szólamot hallottunk már el- fés el nem) hivatottak szájából a néphagyomány értékéről, megőrzésének szükségességéről, az öntevékeny művészeti munka fontosságáról stb. Ezért furcsán fest, ha azután egy csoport néhány nadrág és csizma miatt nem léphet' fel egy fontos fesztiválon, igaz, itt nem szólamokra, hanem egy icipici jóakaratra, tettekre lett volna szükség. Horváth Rezső
