Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-25 / 26. szám
A Jőkai-napok sokrétű műsorában gaz- dagon képviseltette magát a képzőművészet is. A Dunamenti Múzeumban a kelet-szlovákiai Ticce csoport, a CSE- MADOK komáromi (Komárno) helyi szervezete Kisgalériájában pedig a Komárom! Képzőművészeti Kör csoportos tárlatát láthattuk, és gondolkozhattunk el azon, hogy milyen szerepe is van ennek a művészeti ágnak az életünkben. A két csoport egy időben sorakozott föl, de minthogy mindegyik az ország más-más szegletéből való, az arcéle is más. A Ticce inkább a helyi, a népi Indíttatást hangsúlyozza, a komáromi viszont az intellektuális, városias mozzanatokkal áll a közönsége elé. Van persze sok közös is a két csoportosulás között. így többek között az, hogy mind a kettőben gazdagon képviseltetik magukat a ták vászonra vinni tagy lencsevégre kapni. A kör egyébként — mint ahogy ezt a kata. lógus bevezetőjében Írja Németh Gyula — másfél évvel ezelőtt alakult, és ez az első önálló bemutatkozás, viszont a komáro- miak részére lényegében valami olyasmi, ami akár tíz vagy tizenöt éve Is létezhetne és talán létezik is, hiszen Bencsicsné G. Katalin, Bíró Béla, Kocsis Ernő, Platzner Tibor, Kopócs Tibor, Szűcs Jenő éveken keresztül ott él és alkot közöttük, és amikor most csoportba tömörültek, lényegében egy meglevő állapotot rögzítettek, fogtak csak szorosabbra. Ticce viszont, mint ahogy azt Farkas Veronika, a Dunamenti Múzeum művészettörténésze írja, hetvenkilenctől tart össze. A csoport azon kívül, hogy együtt van, állandó kiállítással képviselteti magát Királyhel- mecoa (Kral. Chlmec), képzőművészeti táborokat szervez és tagjai között nemcsak pedagógusok, hanem munkások, technikusok is alkotnak, dolgoznak. A festők melKiss E. Károly: Portré Két csoportos kiállítás pedagógusok, főleg a rajztanárok. A Ticce az egész B \drogköz, sőt Bodrogon innen és túli részéből való tagokból áll, a Komáromi Képzőművészeti Kör pedig inkább a helyiekből verbuválódott. Vagyis: elég sokan vannak, akfk így vagy úgy a képzőművészetből élnek, szabadidejükben festegetnek, rajzolnak, fényképeznek. Számomra természetesen mind a két csoport egyformán rokonszenves, és szívem szerint arra ösztönözném az ország egyéb járási és kerületi központjaiban és a körülötte élő, hasonló beállítottságú embereket. hogy ők is dolgozzanak együtt, állítsák ki munkáikat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a mennyiség mindenképpen a minőségbe csap át. Ha ugyanis a komáromiakhoz hasonlóan együtt dolgozik a festő, grafikus, díszlet- tervező a fényképésszel vagy a reklámgra- fíkussal, általa minden egyes tag külön-kü- lön is gazdagodhat. Mert vegyük csak a fényképész és a festő kölcsönös gazdagodásának a lehetőségét. Amit a gép pillantása megörökít, azt akár a festő Is megfestheti, és nagyon sokszor meg ts festi. De még ha ugyanazt a pillanatot festi ts meg, az ecsetje nyomán egészen más lehet az élményünk és természetesen más Is. hiszen az emberi szem, az emberi lélek töb- bet és mást is képes meglátni, mint amit a gép. A gép viszont rétegeket, az idő'zaj- lásának a folyamát, az egymásra rakódó pillanatokat Is képes megörökíteni. Mindez pedig Jelen volt a Komáromi Képzőművészeti Kör tagjainak az első kiállításán. A múló Id'őre összpontosítottak. A vén- hedt hajók sugallta kétségbeesést próbállett főleg szobrászok dolgoznak a csoportban. Ami pedig az egyéniségeket illeti, a komáromiak közül Platzner Tibort és Kopócs Tibort lehetne igazán kiemelni, én azonban leginkább Bíró Béla és Platzner László fényképeit vettem most észre. Ugyanez elmondható a Ticce csoportról, közülük is csak Csótó László munkái emelkednek ki. Az ő lapjait már ismerjük, és inkább a beszűküléstől szerettük volna óvni. Ebből az alkalomból nincs rá szükség. A kiállításon láttuk az Örökség című kis sorozatát, amely mutatja, hogy Csótó László képes újra és újra mássá és jobbá lenni. Az örökség ugyanis egy régi kalap. A fiatal rajztanár ezen keresztül érzékelteti velünk taindazt, amit emberi mivoltunkban kaptunk őseinktől, a földhöz kötött, földhöz ragaszkodó őseink világa jelképpé vált a kalap által. Emberi magatartás, emberi esz- mélés árad a kalap sziluettjéből, tartásából. Csótó László izgalmas egyszerűségét testálja ránk, szűkszavúsága bámulatos. Ismeri a formák, a vonalak szavát, beszéd- készségét, és tud is általuk szólni. Mindent egybevetve: e két csoportos kiállítás legnagyobb érdeme, hogy így együtt jelentkezett, s hogy remélhetőleg másutt is ösztönzőleg hat majd a létük, s a Dunamenti Múzeum a Ticce után a lévaiak (Le. vice) a dunaszerdahelyiek (Dun. Streda), az érsekújváriak (Nővé Zámky) bemutatására is vállalkozik, utánuk pedig a többieket is arra ösztönzi, hogy igenis együtt dolgozzanak és mutatkozzanak be. Németh István Ferencz György: Lázadók Tiszai Nagy Menyhért: Ruszin asszonyok kihasználatlanul a már lassacskán veteránnak számító sztárok sem, így a Pontier Sisters, Chaka Khan, Pat Benatar és Kim Wil. de is készített a közelmúltban a toplistákon is jegyzett albumot. A tavalyi év nagy meglepetését mégis Tina Turner kirobbanó sikerű albuma hozta. Tina karrierhez vezető útját a hatvanas évek elején férje, Ike Turner kezdte egyengetni. Első igazi slágerét 1966-ban készítette, amelynek címe Ifiver Deep, Mountían High (Folyómély, hegymagas). A továbbiakban más híres előadók régebbi dalait új feldolgozásban vitték a közönség elé. De a Beatles, a Rolling Stones és a Creedens Clearwater Revival számainak újraköltése mellett, néhány eredeti dallal is feliratkoztak a listákra, Ilyen volt például a Nutbush City Limits. Tina Turner 1976-ban elvált férjétől, ami egyben azt jelentette, zenekar, producer és menedzser nélkül maradt. A rákövetkező néhány év lázas koncertezéssel telt, .saját szervezésű zenekarával, amelynek többek között egyik fia is tagja volt, valamint két szemrevaló táncoslánnyal járták a világot. A slágerlistákról viszont teljesen eltűnt a neve, mígnem 1983-ban a Lets Stay Together (Maradjunk együtt) című kislemeze teljesen váratlanul az angliai httparádé csúcsára került. Ez a dal már előlegezte Tina égy évvel későbbi sikerét, amelyet a Privat Dancer (Magántáncosnő) című albumával érdemelt ki. Az említett album mind előadói, szerzőt, mindpedig produceri szempontból kiváló, nem véletlen, hogy Tinának három Grammy-’dfjat eredményezett. Az időközben platina lemezzel jutalmazott LP minden dala átlagon felüli, s olyan elismert muzsikusok működtek közre a felvételeknél, mint Jeff Beck és Mark Knopler gitáros-szerzők. Tina ezúttal is ragaszkodott régi, jól bevált módszeréhez, így került fel a lemezre a Beatles egykori híres filmdala, a Help (Segítség), valamint egy régebbi David Bowie-nóta. Érről az albumról, valamint a, koncertezésről vall Tina Turner. „A legfontosabb momentumnak azt tartom, hogy különváltam férjemtől, s végre olyasmibe kezdhettem, amit már régen szerettem volna csinálni. Minden tekintetben korszerű lemezt akartam készíteni, ezért menedzseremmel először Amerikában kerestünk megfelelő producert, szerzőket, ám azt-kellett tapasztalnunk, hogy mindenütt a régi arculatú Tina Turnert akarták lemez, re vinni. így azután Angliába utaztunk, ahol végre sikerült megfelelő csoportot össze, verbuválnunk. Az utóbbi években szinte egyfolytában pódiumon voltam. Felléptem közös műsorban a Rolling Stonesszal, és szerepeltem Rod Steward tv-showjában. Koncerteztem az .‘USA-ban, Ausztráliában, de a legtöbbet Európában. Itt már a hatvanas években Is forró hangulatú koncerteket adtunk, de a hangulat a mai fellépéseimen se más, bár néha azt szeretném, ha a közönségem inkább csendben hallgatná n dalaimat. Megértem viszont, hogv bennem a zabolátlan nőiesség megtestesítőjét látják... A Privat Dancert nem tartom valamiféle visszatérésnek, hiszen tulajdonképpen régebbi sikereimre épül. annak ellenére, hogy egy új korszakom nyitánya.“ Tina Turner négy gyermek anyaként, negyvenhét évesen még mindig vonzó jelenség. s úgy tűnik, még sokáig a rockszínpadok fénypontja marad. Akinek alkalma volt valamelyik koncertjét végignézni, biztosan egyetért velem. Somorjai S. Sándor A rockvilágban tapasztalható nőuralomnak köszönhetően tucatnyi új névvel bővült a rockkedvelők szókincse. A legfényesebb csillagok, mint Syndt Lauper, Madonna, Nena mellett még egy seregnyi hölgy verseng a babérokért. A második vonalban leginkább Vanity,'Sade, Appolonia Kotero és Moyet arai számottevő sikereket, de a rockkirálynő jelöltek száma egyre nő. A kedvező széljárást persze nem hagyják új ifjúság 9 Ess, eső, ess! Várj, nezo, várj! De meddig? Színhely a bratislavai hatezer személyt befogadó amfiteátrum. Ezen a délutánon mindannyian, akik itt ösz- szegyűltünk, az OLYMPIC és Peter Nagy koncertjét vártuk. Bizonyára sokan sejtik, hogy a nagyszabású rendezvény nem más, mint a Bratislavai Líra keretében megrendezett fiatalok koncertje. Ez alkalomból, ki tudja, miért, a magyar Omega együttes technikusait hívták el, természetesen egy egész kamionnyi erősítővel, hangfallal, fény- és füstberendezéssel, hogy megteremtsék a kellő hangzást és a haru gulatot a szabadtéri rockkoncerthez. Lehetséges, hogy hazai csapatainknak még ez Is nehézséget okoz? Pontosan ötkor már a helyemen ültem, vártam, s közben csak néhány rendező és technikus esztelen rohangálásán szórakoztam a jelenlevők nem kis hányadával együtt. Jókedvünk nem tartott sokáig, sőt már a türelmetlenség jelet mutatkoztak, amikor háromnegyed hatkor még az együttes tagjai valahol az öltözőben készülődtek. Hat óra előtt azután végre kijött a műsorvezető, megköszönte türelmünket (volt is mit), s az első előzenekar, a prágai Tango együtles lépett színre. Show-műsor- ral tarkított koncertet adtak negyven percen keresztül. Ismét szünet következett, mert ugye a tpásik együttesnek is szüksége van előkészületre, a közönségnek pedig' egy kis ünatkozásra. A hangulat valamivel szabadabbá vált, amikor egy fiatal új hullámos csapatunk, a Banket lépett színre. És ekkor jött az a fordulat, amellyel minden szabatí- téri előadás szervezőgárdájának számítania kellene. Zuhogni kezdett az eső, így természetesen félbeszakadt a műsor, de a közönség nem adta fel egykönnyen a reményt. Ernyőkkel felszerelkezve várták, hogy majd csak elmúlik a zápor. A haragos sötét viharfelhők egyre jobban tornyosultak fölöttünk, s az eső is ömlött. Csodák csodája, a szervezők tanácstalanul néztek egymásra, s ml ötezren ott várakoztunk, vártuk, hogy bejelentsék, egyáltalán érdemes e tovább áznunk. De hiába vártunk, mert az illetékesek valahogy nem jutottak egyöntetű elhatározásra, csak amikor a technikusok kezdték csomagol, ni, sejtettük, hogy a koncert elmarad. Vagy mégsem? Tanácstalanul töprengtünk, s ahogy, elnéztük, a szervezők sem voltak o- kosabbak. Végül is húsz perc múlva, amikorra már bőrig áztunk, a rendfenntartók elkeveredtek a sok ember közt, hogy tudassák velünk: a koncert elmarad. Kissé elkeseredve vettem tudómé- sül, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény, mint a Bratislavai Líra keretében épp olyanok szervezték a fiatalok koncertjét, akik nem sokat értettek ehhez. Mert hogy egy szabadtéri előadás rendezőit eSy kís zá>- por nem érheti váratlanul, s ezért már a koncert elején illik tudatni a közönséggel, hogy rossz idő esetén elnapolják a rendezvényt, s a jegyek hol, illetve mikor válthatók vissza. Ha ezt megteszik, nincs galiba, füttykoncert, félreértés, elégedetlenség. Ennyi amatőrizmust, tapasztalatlanságot és talán nemtörődömséget ma már egy valamit magára adó kezdő együttes sem engedhet meg magának, egy nagyközönséget vonzó rendezvény néhány szervezője annál kevésbé. Koller Sándor
