Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-25 / 26. szám

új ifjúság 3 KIVI ÉS HOMOKI TÖVIS w n i fP|| Halda Magdolna ok, amiért mostaná­ban több újságíró is felkereste a Szőgyé- ni (Svodin) szövetkezetei, a titokzatos kivi, amelyet el­sőként itt telepítettek az országban. A kivi a világ slágergyümölcse. Üj-Zélan- don nemesítették ki és nemzeti madarukról, a ki­viről kapta a nevét. A szövetkezet közgazdá­sza, Halda Magdolna már nem csodálkozik, hogy ben­nünket is a kivi éraekei, és nemcsak szívesen, ha­nem lelkesedéssel tájékoz­tat: — Külkereskedelmi vál­lalatunk közvetítésével két­százötven tövet vásároltunk Hollandiában. Ez nem sok, de tekintve, hogy sem a tövek, sem pedig a ter­mesztőberendezés nem ol­csó, induláshoz talán ez a mennyiség is elég. Egy tő hatvankét korona, a hozzá szükséges fóliaváz fólia, kazán szintén nem olcsó, így a gyümölcs sem lesz olcsó. De hát a kivi, amely a lexikonokban kínai egres­ként szerepel, tényleg na­gyon finom csemege. For­májára nézve olyan, mint a citrom, színe, mint a bur­gonyáé, a belseje pedig pisztáciazöld, C-vitamintar- talma pedig nyolcszorosa a citroménak. Ennek alapján tehát tényleg rászolgál ar­ra, hogy a világ sláger­gyümölcse legyen, a külön­leges ünnepi asztalok rend­kívüli csemegéje. Készíte­nek belőle kompótot, bort és pezsgőt is. Emellett na­gyon sokáig tárolható. Ügy hírlik, hogy egy évig is el­áll. Mi öt különböző fajtát vásároltunk. Ezek között van kisebb-nagyobb gyü­mölcsű, anya és apanövény stb. A növények különben annyiban hasonlítanak a szőlőre is, hogy futónö­vényként ültetik és ter­mesztik. Nálunk természe­tesen különleges gondozást kíván, mivelhogy nem túl­ságosan bírja az olyan ke­mény teléket, mint amilyen az idei is volt. Mínusz ti­zenhat fok alá nem süly- lyedhet a hőmérő higany­szála. Ezért aztán minden fóliaházba kazánt is vásá­roltunk. amellyel tarthatjuk a szükséges meleget. A nö­vény később elfásodik, de rendkívül magasan vannak a gyökerei, ezért nem igé­nyel különösebb talajműve­lést sem. Méri• Magdolna A tájékoztatóból lassan beszélgetés lesz. Megtudom, hogy a szövetkezet a kivi mellett homoki tövist is te­lepített. Ennek a termését •a gyógyszergyáraknak szál­lítják majd. Továbbá meglehetősen nagy területen termeszte­nek kukoricát, e téren együttműködnek a magyar- országi nádudvari szövet­kezettel. jelenleg természe­tesen a kivi meghonosítá­sával vannak elfoglalva. Nem annyira közismert, de fennakadás nélkül jól mű­ködik a szövetkezet babter­mesztési rendszere is. Ez magába foglalja a ’ szakta­nácsadást, a vetőmagfajták előállítását, a géprendszer­ellátást és a talajvizsgála­tot. Mindezt megkapják azok a gazdaságok, ame­lyek szerződést kötnek a szövetkezettel. — Nem könnyű dolog — mondja a babtermesztési rendszerükről Halda Mag­dolna —, földjeinknek csak néhány százalékát tudjuk rendszeresen öntözni. Ezért aztán szárazságtűrő nö­vényre kellett alapozni nö­vénytermesztésünket. A bab többek között pótolja a ta­laj nitrogénszükségletét, gyökérzónájában olyan bak­tériumok élnek, amelyek nitrogént termelnek. És hogy ez így van, már az idén tapasztaltuk. Labora­tóriumunk elemzései kimu­tatták, hogy elegendő nit­rogén van a talajban. Meg kell hagyni,, nem könnyű egy ilyen rendszert kiépíte­ni. Éveken keresztül kísér­leteztünk a kombájnok be­állításával, de ez is meg­oldódott, mert az idén vá­sároltunk egy Lillisztron márkájú vontatás nélküli kombájnt, amelynek a töb­bivel szemben az az előnye, hogy nem zúzza össze a babszemeket, nem sérti meg a mag csíraképző ré­szeit. Én gazdasági szak­ember vagyok, közgazdász, a pénzzel dolgozom, ide azért számomra is élmény volt látni, hogy ezek a kor­szerű gépek dolgoznak. A monitorral, számítógéppel felszerelt vetőgépek például milliméternyi pontossággal vetik a szemet, mutatják, melyik csoroszlya hogyan dolgozik, hol melyik rész hibásodon meg stb. A ki­kelt vetés olyan volt, mint egy finom kefe, minden hajtás egyforma távolság­ban egymástól. A szövetkezet laborató­riuma a gazdasági telep be­járatánál áll, az egykor oly fontos feladatot ellátó má­zsaházban. Hirtelenében nem is tudom, hogy annak idején a mázsaház sikerült- e nagyobbra, vagy utólag alakították ét. Három al­kalmazottja közül most Mé­ri Magdolnát találom a he­lyiségben. Az asztalon szá­rított zöld búzakalászok, le­velek, gyökerek és földmin­ták. Magdolna korábban a szövetkezet irodájában dol­gozott. A gyermekgondozási szabadsága után amikor megkérdezték tőle, nem vál­lalná-e a laborban a munkát, igent mondott. Anyagilag nem járt jobban, a munka­köre, beosztása is összetet­tebb lett. Néha este, más­kor meg korán reggel kel­lett és kell helytállnia, vi­szont érdekesebb, izgalma­sabb lett a munkája, hiszen őt is olykor szinte hatalmába keríti az izgalom, amikor egy-egy laboratóriumi vizs­gálat váratlan eredményt mutat ki. — Ilyenkor az ember a- nélkül, hogy gondolna a többletmunkára, fogja a mintát, és újra elvégzi a laboratóriumi elemzést, szá­mol,, kivon, összead, hogy biztos legyen a dolgában. A növényvizsgálatok mel­lett talajelemzéseket is vé­geznek a szomszédos szö­vetkezeteknek. Az olyan rendkívüli időjárási viszo­nyok közepette, mint ami­lyen az idei' is, amikor az eső lemosta a partokról a termőrétegeket és a herbi- cideket, megsokasodik a munkájuk, hiszen néha új­ra és nagyon sürgősen meg kell csinálni azt a művele­tet, amelyet esetleg csak tegnap vagy tegnapelőtt fe­jeztek be. Munkájuk keve­résből, forralásból, vegy- elemzésből, számításból stb. áll. Mindezt aztán az olyan szakemberek, mint Simonka István hasznosítják. Azért említem Simonka István csoportvezetőt, a szövetke­zet egyik szőlészét, mert a vezetőség őt bízta meg a kivi meghonosításával. A nyolcvannyolc hektár szőlő és negyvennégy hektár olt­vány mellé őrá bízták a kétszáz tő kivit. Az, hogy ráesett a szövetkezet veze­tőségének a választása, ab­ban határozott egyénisége, megalapozott szaktudása Játszotta a főszerepet. Ahogy a szavait hallgatom, úgy tűnik, nem választottak rosszul. — Különösebb kártevői nincsenek ennek a növény­nek — mondja —, a többi pedig már a mi gondunk, de tény, hogy bármelyik nálunk honos egyéb kultúr­növényekre veszélyes gom­ba vagy rovar megtámad­hatja. Itt van a kolorádó- bogár, amely burgonya hí­ján más növényt is megtá­mad. De ez ma már nem gond, hiszen vagv három­száznyolcvan különböző gomba- és rovarölő szer használatos nálunk is. Az öt kivifajta nevét fej­ből sorolja, de megjegyzi, nem ez a szokása, ö a könyvek és szakfolyóiratok alapján szokott tájékozód­Simonka István ni. Véleménye szerint nem az a szakember feladata, hogy mindent a fejében tartson, hanem hogy tudjon tájékozódni. Van olyan sző­lőfajtája, amelynek nincs neve, csak száma, mint a háznak vagy a telefonnak. Hogyan tarthatná mindeze­ket az ember a fejében? Mielőtt a kivit is megvá­sárolták volna, beszereztek egy szakkönyvet, elolvas­ták, gondolkoztak és dön­töttek. — Nagyon vitális, jól ter­mő, gazdagon fizető növény — mondja —, amellyel mostanában már nagyon so­kan próbálkoznak. Elvetik a magot, kikel, nevelik, de nem terem, mert vagy csak vad fajtát kaptak, vagy nincs meg hozzá a kellő porzó, termékenyítő ala­nyuk ... Igazán csak a harmadik évben terem, mint a szőlő. De hát akadhat olyan tőke is, amely talán már az első évben is meg­mutatja a fajtáját. Az első termés, mint a szőlészek mondják, a szőlészé. A má­sodik év termését már oda lehet ajándékozni, a har­madikot pedig már piacra dobhatjuk. Egyelőre nagyon odafigyelünk mindenre. Gon­dosan elvégezzük az előírt munkákat, vigyázunk, ne­hogy túl nagy legyen a tan­díj, nehogy kárba vesszen a sok pénz — mondja, s akárcsak ö, én is izgalom­mal és nagy várakozással tekintek az elkövetkező évek elé, hiszen nem mind­egy, hogy sikerül-e a kivi meghonosítása hazánkban. Nemcsak új gyümölcs ke­rülhet asztalunkra, hanem sok-sok, vitarhinért kiadott devizakeronát is megtaka­ríthatnánk általa. NÉMETH ISTVÄN A szerző felv. Tlzenharmadszor rendezték meg a középiskolás fiatalok találkozóját. A házigazda ezúttal Szlovákia egyik legnagyobb szaktanintézete, a Po- vaiská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár iskolája volt. A SZISZ SZKB és egyéb társrendezők által szervezett négy­napos seregszemlére közel hatszáz fiatal gyűlt össze Szlovákia vala­mennyi járásából. Pontosabban azok a középiskolások jutottak el PovaZ- ská Bystrícába, akik sikeresen szere­peltek a járási, illetve kerületi ver­senyeken. A találkozó első napján a fiatalok a várossal ismerkedtek. Kora délután került sor a találkozók történetében újdonságnak számító fesztiválbörzé­re. A börze érdekessége az volt, hogy a fiúk, lányok saját készítmé- nyű hímzéseket, rajzokat, ruhadísze­ket árusítottak szimbolikus össze­gért a találkozó résztvevőinek. A börze nagy látogatottságnak és nép­szerűségnek örvendett és a kétezer koronányi bevételt a szolidaritási alap számlájára küldték el. Gazdag kínálattal jöttek a börzé­re a trenőíni ruhaipari szakközépis­kolások. Hulladékanyagból varrt tás­kákat, hímzett térítőkét, apró pénz­tárcákat, csecsebecséket kínáltak öt koronáért. Az ízlésesen, szépen el­készített munkák hamar elkeltek. A találkozó második napján került sor a ZENIT ügyességi versenyekre. Voltak, akik a fémmegmunkáló gé­pek — esztergapad, gyalupad, ma­rógép — mellett mérték össze tudá­sukat, mások pedig például a ruha­tervezésben versenyeztek. Azokra, akik rajzaikat, grafikáikat, festmé­nyeiket hozták el, szintén izgalmas pillanatok vártak, hiszen a zsűri el­nöke a neves szobrászművész Tibor Bártfay volt, aki meglehetősen kriti­kus szemmel értékelte az alkotáso­kat. A munkák láttán megjegyezte: nagyon sok a tehetséges fiatal a kö­zépiskolákban, nem lesz gond az utánpótlással. Ez idő alatt azok, akik az említett versenyekbe nem kapcsolódtak be, különféle előadásokon vettek részt, ahol többek között szó esett a szak­középiskolások szakköri tevékenysé­géről is. De nem hiányzott az aznapi programból a helybeli üzemek meg­látogatása sem. A kora délutáni órákban sportver­senyekre került sor. A helybeli isko­lák sportpályáin a vendégek és a vendéglátók a céllövészetben, kötél­húzásban, gránátdobásban mérték össze erejüket, ügyességüket. Kora este a város vezetői fogadták az egyes kerületi küldöttségek képvise­lőit, este pedig a művelődési otthon­ban nagyszabású kulturális műsor szórakoztatta a fiatalokat. A találko­zó részét képezte az a kiállítás is, amelyen az egyes iskolák fiataljai által készített mini megmunkáló gé­pek, különféle oktatási segédeszkö­zök, alkatrészek voltak láthatók. A kiállított segédeszközök a fejlődő országok iskoláiba kerülnek. A találkozó harmadik napján a kö­zépiskolások társadalmi munkát vé­geztek, amelyen kiültettek közel- 25 ezer fát a városban és a környéken. Továbbá értékelték a pincérek, sza­kácsok fémmegmunkálók, divatterve­zők szakmai vetélkedését, és megju­talmazták a legjobb diáklapokat is. Vasárnap azután nem véletlenül búcsúztak a legtöbben az ilyen ta­lálkozóról jól ismert köszöntéssel: — Szevasztok, és jövőre újra el- jövünkl Kép és szöveg: ZOLCZER JÄNIOS Voltak, akik a fémmegmunkáló gépek mellett mérték össze tudásukat. A trenőíni lányok saját készít ményű áruikat kínálják —> öl koronáért,

Next

/
Thumbnails
Contents