Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-18 / 25. szám

Pecena Tímea. Kocsis Kinga, Dékány Mária, Gaulidek Andrea és Kajtman Katalin

Limes romanus — így nevezik a történészek, a római birodalom határait. Ezek a mi tájainkon a Duna mentén húzódtak. A Duna jobb oldalán voltak a nagy katonai erődítmények, a folyó bal partján, többek között Izsánál (Iza) is, az előretolt leányvárak, amelyeket latinul... De ezt már nem én, hanem a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű gimnázium egyik elsős tanulója, Korbei Alica mondja:

— ... Klementiának neveztek.'

Alica figyelmeztet arra Is, hogy t-vel írjam. 0 és Vendég Nóra különben „sógorasszonyok“. E „sógorság, komaság“ pedig közöttük abból ered, hogy mind a ketten kutyabarátok, -tulajdonosok, együtt sétáltatják kedvenceiket, amelyek őket is ösz- szekötik. A kutyarokonságot nemcsak az iskolában, hanem kinn, az ásatáson Is tartják, állandóan egymás mellett tartőzkodmás részén dolgozik. A „sőgorasszonyokkal“ Gulány Adr.anna, Juhász Szilvia, Dráfi Eme se, Varga l&más dolgozik együtt. Egy saroktorony alapjairól hordják le a megkövesedett dunai hordalékot. A lányok csákányoznak, hányják talicskába a földet, Varga Tamás pedig elfuvarozza. Nincs hajtás, verejtékezés, de azért nem könnyű szerszám sem a csákány, sem a lapát.

— Találtatok már valamit, lányok? — kérdem tőlük.

— Hogyne, egy egész sarokbástyát meg ezeket a csontokat, cserepeket — mondják és mutatják a sorjában előkerülő méter széles kőlapokat és a műanyag vödrökbe gyűlő csereteket, csontokat.

— A legérdekesebb az volt — falytatia az előbbi vallomást Dráfi Emese —, hogy amikor megtaláltuk ezeket a csontokat, egyszer csak ideszaladt egy kutyus és rágni kezdte őket. Annyi biztos, vagy kétezer évesek, de neki még így Is ízlettek volna.

Az ebédszünetben a lányok és a fiúk kiülnek a megáradt folyó partjára, élvezik a napfényt, a tiszta levegőt, a gyönyörű látványt. És most, hogy én is itt vagyok velük, mesélnek az iskolaévről. Ki melyik tantárgyat szereti, melyiket nem, hogy a tanárok mit szoktak mondani, hogy Dráfi E- meséf .Mesének hívják, hogy ki mit olya- sott, melyik írót, költőt szereti...

— Én Petőfit — mondja juhász Szilvia.

— Én Adyt — vallja Gubány Adri.

Más meg Radnótit vallja kedvenc költőjének.

— No, nézd, jön a Szűzi — mondja Korbei Alica pajkosan, a többiek pedig feláll- állnak, hogy megnézzék, tényleg jön-e az a fiú, akit egymás közt szégyenlősségéért Szüzinek neveznek.

Gyönyörűek, kedvesek ezek a lányok, s gondolom, a jó régi római hadfik ugyancsak meglepődtek volna, ha netán megjelentek volna itt, a várfalak között ezek a lányok. A nap forrón tűz. Felállnak, besétálnak a folyóba, hogy lehűtsék a lábukat, de aztán amikor letelik az ebédszünet, vtsz- szamena*k a sarokbástyához és tovább dolgoznak. *

Egy másik csoportban Fojtik Katalin markolja a csákányt, Németh Adrianna és Be- recz Ildikó lapátol, Szabó László pedig „furikázik“.

— Nehéz ez a munka, lányok? Volt izomlázatok is? — kérdem.

— Izomláz éppen nem, de azért a tenyerünket feltörte egy kicsit a lapátnyél — mondják a cérnavékony derekú lányok, és mutatják a tenyerüket. Ők már mélyebben vannak. Itt már valamivel puhább a talaj, de a föld keveréke mutatja, hogy lejjebbre kell hatolniuk az ősi, érintetlen rétegek még mélyebben vannak.

Aki azt hinné, hogy e nagy és felbecsülhetetlen értékek egykönnyen kifordulnak a földből, az téved. A felszínt átkutatták már itt régen. Abban az időben könnyebben előkerült a földből egy-egy aranypénz, rézcsat vagy nyakék. Volt, aki ezret is összegyűjtött belőlük. Ma mindez a múlté, de azért nem árt figyelmesen és nyugodtan

A VIT-ÉRT DOLGOZNAK

.

HBKJjiaatt ;.:t ■ ! .r . . ^ w- j- *i&-v * . «.. r,-1r^ -.rá, i J

nak, a lapátjuk össze-összekoccan, beszélgetnek, tréfálkoznak egymással. Segíteniük általában nem kell egymásnak, hiszen ez itt nem répaegyelés vagy kukoricakapálás, ahcl az ember el elmarad a sok gyom miatt.

De hogyan is kerülnek ide ezek a fiatalok a limes.romanus bal partjára, ahol valaha a da hás római katonák védték a biro- Galmat a barbárokkal szemben? A Ktemen- tiánában ásatások folynak. A gabéíkovo — nagymarosi erőmű építése miatt itt is meg keli erősíteni a gátakat. A tervezők a történészekkel és az archeológusokkal egyetemben úgy határoztak, hogy ezen a részen megtörik a betongátat, kikerülik az egykori vár területét és a feltárt részt rekonstruálják, tartósítják, hogy az utókor is láthassa azt, amit a rómaiak építettek, s amit ezek a törékeny lányok és kicsit izmosabb fiúk kiástak a földből, összesen harminchatan jöttek a gimnáziumból. A negyedikesek érettségiznek, ők pedig elhatározták, hogy az itteni munkájukért kapott bért, teljes egészében elküldik a XII. világifjúsági találkozó számlájára.

A harminchat tanulót Trugli Sándor, a Dunamenti Múzeum régésze és ján Rajtár, a Szlovák Tudományos Akadémia nitrai Archeológiái intézetének dolgozója több csoportra oszco a és minden csoport a vár

A „sógorasszonyok“ és a többiek

Fojtik Katalin és társai

S 'W

. r '' ' S*-: ? ''

dolgozni, hiszen a történészek számára még egy cserépdarabnak is felbecsülhetetlen értéke van.

A harmadik csoport tagjai: Pecena Tímea, Kocsis Kinga, Dékány Mária, Gaulidek Andrea, Kajtman Katalin és Kiss Attila. Állítólag ők „találták“ meg a sarokbástya alapjait. Aztán átvezényelték őket újabb területre, hátha ismét szerencséjük lesz.

— Milyen a kereset, lányok? — kérdem.

— Hat nyolcvanat kapunk egy órára — mondják. — Ez fejenként kétszázhetvenhat korona egy hétre ,amit ha mind a harminchatan összeadjuk, nem is kevés. Az iskolánkból ugyan nem megy talán senki sem a világifjúsági találkozóra, de ez nem számít. Az a lényeg, hogy valaki majd megy, mehet ezért a pénzért. Valaki, akinek mindenképpen ott a helye.

Izsánál nyolc éve folynak az ásatások. Korábban a nyári hónapokban ifjúsági tábort is szerveztek a Múzeum és az Archeológiái Intézet dolgozói. Az utóbbi időben ettől eltekintettek. Viszont örülnek, hogy most elsős gimnazisták dolgoznak Itt. Ezt a munkát ugyanis, még ha egyszerű is, tanulni kell. Érzékeny, történelemismerő, történelem Iránt érdeklődő fiatalok kellenek hozzá, akik esetleg a következő években is segítenek, és akár nyáron, a szünidőben is eljönnek dolgozni. Mert mire az erőmű felépül, ezt a munkát is szeretnék befejezni és megmutatni a várat a látogatóknak.

Németh István A szerző felvételei

új ifjúság 3

Tököly Réka, a csapattanács elnöke

KIÉ

LESZ

A TORTA?

Küszöbön áll a nyár. A Rozsnyói (Roína- va) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában Tököly Réka csapattanácselnökkel és Bogdán Márta pedagógussal az országos pionírjátékró! beszélgetünk. Az ötödik rész májns 4-én kezdődött és június 15-ig tartott. Milyen feladatokat teljesített a csapat a pionírjáték zárófejezetében?

— A három fő feladatunk lényege a következő: berajzolni a térképbe a prágai felszabadító hadmozdulatokat, időrendi részleteit és a prágai felkelés mozzanatait. A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére hálatüzet gyújtani és műsorral egybekötött emlékestet rendezni, továbbá védnökséget vállalni az elesett hősök sírjai, emlékművek, emléktáblák fölött.

0 ’Mit sikerült ez ideig e feladatokból teljesítenetek?

— Mind a tizenhét raj lelkesen hozzálátott a feladatok teljesítéséhez. Az első feladat teljesítésekor a térképpel való munkán kívül a pionírok feladatul kapták a prágai felkeléssel és a felszabadulással kapcsolatos képek, újságcikkek és egyéb dokumentumok összegyűjtését. Mielőtt ezeket beragasztották volna a krónikába, beszámoltak osztálytársaiknak ezek eredetéről, tartalmáról. A felszabadulás negyvenedik évfordulójáról ünnepélyes csapatgyűlésen emlékeztünk meg, melyen a Gottwald raj tagjai műsorral léptek fel. Május végén a Rákos-hegy lábánál gyújtottuk meg a hálatüzet. A pionírok közé eljöttek ekkor a munkásőrség tagjai is, és fegyverbemutatót tartottak, játszottak a pajtásokkal. Ott volt a pionírcsapat tiszteletbeli tagja, Bar- czí Pali bácsi, a kommunista párt egyik alapítója. Értékes előadást tartott és elbeszélgetett a tanulókkal. Tartalmas és emlékezetes nap volt. Ezenkívül több raj is ellátogatott a városi temetőbe, hogy a második világháborúban elesett hősök sírjait rendbe tegyék és vállalták továbbá, hogy gondozzák is őket. A Timur raj tagjai Idős emberek gondozását vállalták.

0 Melyik rajok szolgáltak rá leginkább a dicséretre?

— Habár a pionírjáték még nem ért véget, az eddigi eredmények alapján a legjobbak már ismeretesek. A fiatalabb pionírok közül első helyen említeném a József Attila rajt, de dicsérefet érdemel még a Petőfi, a Gottwald és a Zoja raj is. Az Idősebbek közül pedig a Móra és a Lenin raj tűnik ki eredményeivel.

0 A pionírjátékon kívül még más téren is versenyben állnak az egyes rajok. Milyen versenyekről van szó?

— A pionírjáték csak egyik összetevője az átfogó értékelésnek. Ezen kívül sok mindennel '-foglalkoznak még pionírjaink, mindazzal, amit lényegében az egész iskolai év folyamán végeznek. Ide tartoznak a különböző gyűjtési versenyek, folyik az osztályok tisztaságának és a faliújságoknak a rendszeres értékelése, de a sport-, a rajz-, a szavaló- és a zenei versenyek eredményei is mind-mind közrejátszanak a végső sorrend kialakulásában. A legjobb raj jutalma egy ünnepi torta.

POLGÁRI LÁSZLÓ

A szerző felvétele